Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-03 / 14. szám
Dugi pénz Egy kis svájci énekesnő, akit nem vet fel a pénz és francia barátja a vonaton eldugva nagy összeget talál. Elhatározzák, hogy saját céljaikra használják fel. Természetesen ez csak a kezdete a Darázsfészek című új francia film bonyolult cselekményének, amelyben Marthe Keller (képünk) és Claude Brasseur mellett egy revolvernek is nagy szerepe van. (Ciné Revue) Anyja lánya Nina című új filmjében a kórházi ágyon a szerepe szerint súlyos beteg Ingrid Bergman fekszik, mellette huszonnégy éves leánya, Isabella ül, aki a filmszínésznőnek Roberto Rossellinivel kötött házasságából született. Isabella nem óhajt filmezni, kosztümtervező; az ápolónővér szerepét csak anyja kérésére vállalta el, aki szereti maga körül látni gyermekeit Ingrid Bergman másik leányát sminkmesterként alkalmazta Vincente Minnelli. (Gente) C C dilemmái Paola Fallad az Annabella hasábjain közölte a Claudia Cardinaléval készített riportját s felidézte Alberto Moravia évekkel ezelőtt írt, cseppet sem hízelgő cikkét is a filmszínésznővel kapcsolatban. Az újságírónő a Via Flaminián levő szép otthonában kereste fel Claudia Cardinalét, akiről az utóbbi időben az a hír járja, hogy megelégelte a kommersz filmszerepeket. Fellázadt az ellen, hogy bábuként irányítsák a minél több profit érdekében. Eddig nemigen törődött a haladó mozgalmakkal, most azonban küzd az emberi jogokért, baloldali írókat olvas. — Váddal kezdem az interjút! — mondta Paola Fallaci. — Te is hozzájárultál ahhoz, hogy a nők emberi mivolta háttérbe szoruljon a szex mellett, amikor olyan szerepeket alakítottál, amelyekben csak a férfiak szerelmi vágyait elégítetted ki. — Igazságtalan vagy! — válaszolta C. C. — Én is csak áldozat voltam a rendezők kezében, éppúgy, mint Brigitte Bardot vagy Marilyn Monroe. Az állítólagos egyéniségem kialakulása idején még más idők jártak, más volt az életszemlélet. — Visszautasíthattad volna azokat a szerepeket, amelyeket nem szívesen alakítottál... — Túl fiatal voltam, sok mindent nem értettem meg. Csak most tudom azt is, hogy mennyire sértő volt Alberto Moravia interjújának több kitétele rám nézve. A beszélgetésben úgy játszott velem, mint macska az egérrel. Ő, a tapasztalt, híres író felkészült alaposan zavarba ejtő kérdéseire. Én készületlenül álltam, védtelen voltam és nagyon fiatal. Az Esquire-ben megjelent cikkében a sztárokat - köztük engem is - csak érzelem és ízlés nélküli árucikknek minősítette, akiknek „fogyasztója” lehet bárki, ha megváltja az ezerlírás mozijegyet — Mikor jöttél rá, hogy nem a magad útját járod? — Lassan értem meg. Elégedetlen voltam önmagammal s egyre nehezebb volt Claudia Cardinalét, a sztárt alakítani. A valóság és a sztár között szinte áttörhetetlen fal mered: a titkár, a sajtófőnök, a személyzet, a rendező, a producer... Látszólag mindenki nekem dolgozott, holott csak a foglyuk voltam, akiből jól éltek. Nem tehettem semmit ellenük s a rólam kialakított kép ellen. — Megváltoztál? Segített valaki? — Claudia Cardinalénak mindig egyedül kellett a dolgokat megoldania. Harminchat éves vagyok. Talán még nem késő, hogy nulláról induljak, más alapokon ... PANORÁMA .