Film Színház Muzsika, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-30 / 44. szám
Az ördög ügyvédje” második felvonásának negyedik képe — a prelátus így szól segítőtársához, Schulhoffer tisztelendőhöz. .. advent első vasárnapján találkozni akarok Erdélyi atyával. Gregor Istvánt már ismerem. Ismerjük már a csodákat. Mielőtt a nemet vagy igent kimondom, meg kell ismerkednem egy kapcsolattal. A bűvölő és a kígyó kapcsolatával.” Nem könnyű a dolga ezután a színésznek, aki majd magára ölti Erdélyi atya szerzetesi reverendáját! A színjátékban mindaddig csak említették, mint Gregor István szentté avatásának szorgalmazóját, „az angyalok ügyvédjét”. Ki-ki a maga indulata szerint szólt róla. A prelátus ellenfelének új meg új, egymásnak sokszor ellentmondó jellemvonásairól értesülhetett. Törtetőnek képzelte, sunyinak, vakbuzgónak, parlagi, kisstílű fontoskodónak, az Ég ügyei meggondolatlan reklámfőnökének, Isten hamiskártyásának. Pontos képet nem nyert róla, most ezzel akart szembekerülni — ha a maga valójában ismeri meg Erdélyi atyát, csak akkor dönthet lelkiismerete szerint a rábízott fontos ügyben. Készült a szereposztás. Ki lehetne más a prelátus, mint Páger Antal? írás közben rágondoltam, s a prelátus színpadi képmása sokat változott ezzel: kedvesebb, nyájasabb lett, bölcsebbé, gyakorlatias teológus, s egyben kedélyes-kedves plébános. És Erdélyi atya? — kérdeztem Horvai Istvánt, a rendezőt. — Tomanek. — Tomanek? Sudár, elegáns, kicsit mindig fanyar középkorú férfi villant fel előttem. Hideg és közönyös, akár még világfinak is nevezhetném. Akit az atyának elképzeltem — modellem egy azóta elnémított, kalandos jezsuita, „Isten showmastere” páter Leppich volt — az lesből támad, kisszerű, nagyzolóan ostoba, még kegyes igéi hirdetésében is alamuszin kártékony. Egy rágcsáló, egy kétszínű, veszedelmes patkány. És most a sudár, nemesen megnyerő arcú, hűvösen, mindig tartózkodón előkelő Tomanek. Satnya-szürke fény a színpadon, jelzett díszletek. A még csak díszletfalakból, lécekből felvázolt cella jobb oldalán ott állt magas nyakú szürke pulóverben — pedánsan lesimított fakószőke haja —, az, akinek rövidesen Erdélyi atyává kell válnia. — Ilyennek gondoltad? — kérdezte Horvai. — Semmiképpen. Akkor még nem mondhattam mást. A szürke pulóveres, feszes tartású színész mozdulatlanul üdvözölte a belépő prelátust. Várt egy kicsit, fagyott mosollyal felmérte ellenfelét, s aztán sietett csak üdvözölni. Egy mozdulat, néhány közömbös szó. — és már reverenda volt rajta a pulóver, a nadrág. Egy szerzetes öltözékévé lett. Lefegyverzőn, megnyerőn mutatkozott be, végtelen bizalomgerjesztően, valóban az angyalok ügyvédjeként. Egy eszme sietett üdvözölni a prelátust, egy rendíthetetlen hivatástudat nemes önérzete ragadott meg. Én úgy képzeltem a várva várt találkozást, hogy egy kártékony ragadozó oson elő fej Tomanek a próbán Az ördög ügyvédjében Bulla Elmával a Fizikusokban Bánki Zsuzsával az Alkuban tekéből. Ennek nyoma sem volt. Erdélyi atya — és most már nem Tomanek Nándor — roppant közvetlenül, oldottan, feszély nélkül kezdte a beszélgetést. Szinte csevegett. Mintha szalonban és nem rideg cellában fogadná értékes vendégét, megtiszteltetésnek érezve a látogatást. Megadta ugyan, ami egy főpap lilagombos reverendájának kötelességszerűen kijár, de mégsem érezte szerény szerzetesi mivoltában nála kevesebbnek magát. Ha Horvai most kérdezi: ilyennek képzeltem-e, — már azt felelem: — Nem. De más nem is lehetne. Isten előtt egyenrangúak, — erről győzött meg a bemutatkozás. Egyenrangúak az ügyben is, melynek a prelátus ügyésze, ő pedig védője. A stigma ugyanaz. Még állt egy ideig a reverendává varázsolódott szürke pulóverben, nadrágban. Nyájasan és nyugodtan várta, hadd készítse elő fegyvereit ellenfele. Majd rendkívüli, de semmiképp sem alamuszi tisztelettel, lenyűgözően nyílt mosolllyal hellyel kínálta a prelátust. Ő egy ideig még nem ült le, állva maradt. Mintegy jelezte ezzel, nemcsak az előkelő vendéget fogadta, hanem a vizsgálóbírót, az ügyészt is. Minden gesztusával, minden hangsúlyával éreztette, habár a prelátus az ördög ügyvédje, ő meg az angyaloké, bármelyikük szerepet cserélhetne, hisz bukott angyal az ördög is. Elkezdődött a párbeszéd, lassan forrósodott át vitává, érvek és ellenérvek kíméletlen belharcává. Úgy képzeltem, Erdélyi atya lesz az agreszszív, igazában fölényes. Hamarosan kimutatja — szövege erre adott alkalmat — a foga fehérjét. De szinte THURZÓ GÁBOR.