Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-26 / 13. szám
A színész egy napja Schütz lla /a kismackó mellett színes filctollak, a ba* ^ bakocsi mellett szövegkönyv. Nyolckor, mikor ébred a kilenchónapos baba, már talpon van a mama: Schütz Ha. Az etetés, öltöztetés után szerepet tanul - ezért a sok színes toll, amelyekkel aláhúzogat, jelöl. Még a liftajtóban áll, a kisbaba fején igazítja a sapkát, amikor a szomszéd egy csokor virággal kedveskedik neki. Amint egy kicsit melegebb az idő, ha ideje van rá, a közeli parkba viszi gyerekét. Ez a séta neki is jót tesz, feltűnően sápadt, kimerült. Mozdulataiban, viselkedésében, öltözetében nincs semmi mesterkéltség. Arcán nem ül örök mosoly, a legnagyobb nevetésből képes egy másodperc alatt elkomorulni. „Nem vagyok színésznős jelenség." Ő így fogalmazza: Autója nincs, autóbusszal utazik, s néha taxival, amikor zsúfolt a program s úgy érzi, mindenhonnan elkésik, mint például most is, amikor a televízióba rohan. Itt Mándy Iván: A pénz komédiája című írását rendezi Szirtes Tamás. Schütz Ha sminkje hamar elkészül, s percek alatt esetlen lány - Irénke - áll előttünk, aki teljesen véletlenül toppan be egy „divatszalonba”, ahol a rátarti tulajdonosok - az őszhajú boszorkaként megjelenő Gobbi Hilda, a svájcisapkás, bozontos szemöldökű Márkus László és a hamis eleganciájú Szacsvay László - veszik kezelésbe, szelíd, majd mind durvább eszközökkel, végül megölik. Ám még meg sem hal jóformán, szalad ismét a sminkszobába, ahol lemossák Irénke arcát s félóra múlva a Madách Színház öltözőjének tükre előtt ül. Kávéivás, cigaretta, gyors terefere a kolléganőkkel, majd eltűnik egy szőke, loknis paróka alatt, kipirul, szempillája megnő egy-két centiméterrel, s az ügyelő már hívja is Rosaline-t meghajolni. Meghajlással kezdődik ugyanis a Lóvátett lovagok előadása. _ b j — Szereptanulás közben A parkban a kis Zsoltival A tévéjáték felvételei közben Gobbi Hildával és Szirtes Tamás rendezővel Az öltözőben Terefere Bencze Ilonával két jelenet között A „kész" Rosaline (Domonkos Sándor felv.)