Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-10-08 / 41. szám
ELEVÍZIÓ — TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ amit eddig együtt megtettek. Az erről készített képek hevernek most az asztalon. Reggel Rita telefont kapott, hogy menjen beiratkozni, mert felvették. Boldog, azt hiszi természetesen, mind a hatan bekerültek, s már látja is a „munkacsapatot”, amint lelkesen dolgoznak együtt az osztály termeiben. Azután a főiskolán találkozik Zsolttal, s kiderül, hogy csupán kettejüket vették fel. És már itt a következő etikai kérdés: mi legyen este? Zsolt nem akar elmenni a találkozóra, Rita ragaszkodik hozzá, azzal, hogy hallgatniuk kell. Az eddig leforgatott jelenetek egy részét a főiskolán vettük fel, így például a beiratkozást; a Szentkirályi utcai műteremben pedig azok a monológok kerültek szalagra, amelyen a felvételizők arra a kérdésre válaszolnak, miért akarnak filmrendezők lenni. A képek tagolása sejtet valamit abból, ki honnan, milyen környezetből jött. Rita fotós volt, Zsolt frissen érettségizett, Lőrinc filmgyári asszisztens, harmincéves, neki ez az utolsó nekifutási lehetősége. János a jogi karról jelentkezett, Péter SZTK orvos, István pedig, sajnos, éppen ezen a napon kilépett a gyárból, ugyanis döntenie kellett, ottmarad-e vagy pedig biztosra veszi a felvételt. A lakásszentelő borzalmas idegállapotában néha kimerevítjük a képeket és bevágjuk azt a monológrészletet, amit a csapat tagjai erre a kérdésre feleltek: ki miért akar filmrendező lenni? A felvételi vallomások és a jelenlegi lelkiállapot harmóniája vagy kontrasztja sokat mutat meg a felvételizők karakteréből. A vacsorán végül is Zsolt idegei pattannak meg, s az ő révén tudódik ki mindenki előtt, hgoy őt és Ritát felvették. A utolsó képen Rita belép a főiskola kapuján. De ezután az élmény után egy biztos: hogy a múltat, a barátságot, az esetleg megszülető szerelmeket nem sikerül visszahozni. — Megtörtént eset ez? — Igen. — Bocsáss meg, te vagy Rita? — Én vagyok. Nagy Judit Felvidéki Judit, a tévéfilm rendezője Pártos Erzsivel A ZSŰRIELNÖK NYILATKOZIK Ady-szavalóverseny Negyedszer rendezik meg az amatőr versmondók országos versenyét, amely Petőfi, Váci Mihály, két éve pedig József Attila költészete jegyében zajlott le, most pedig Ady Endrére emlékezve mérhetik össze tudásukat a vers aktív barátai. — Kitől származott a szavalóverseny ötlete? — kérdem Hárs Györgytől, a TV ifjúsági osztályának szerkesztőjétől, aki Fehérvári Győzővel, a Rádió irodalmi szerkesztőjével együtt a két hónapig tartó versenyt szerkeszti. — Simon Istvántól, nemrég elhunyt költőnktől. A tévénézők és rádióhallgatók emlékezhetnek rá, hogy az előző versenyben még műsorvezetői szerepet is vállalt. S hogy a gondolat életrevaló, bizonyítja az is, hogy ma már szinte hagyománynak tekinthetjük a televízióban és a rádióban az amatőr szavalóversenyt. Nekem már van is egy újabb titkos tervem. Két év múlva lesz Radnóti Miklós hetvenedik születésnapja. Az ő tiszteletére is rendezhetnénk szavalóversenyt. — Nagy munkát jelentett a verseny megszervezése ? — Fehérvári Győzővel végigjártuk az országot március és július között. A tizenkilenc megye és Budapest döntőin, továbbá a honvédség négy külön döntőjén vagy öt-hatszáz versenyzőt hallgattunk meg. Fárasztó volt, de megérte. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött a megyei döntőkön? — Kellemes és kellemetlen élményeink egyaránt voltak. A mostani versenysorozatról az a véleményem, hogy bár kevesebb a jelentkező, mint az előzőkön, de magasabb a színvonal. Hallottam jó néhány versenyzőt, akiknek én személy szerint őszintén szurkolok. — A verseny szabályai a régiek? — Egy kevés változtatás történt. A képernyő elé a területi döntők első nyolc helyezettje kerül, azaz kétszázhatvanhat versenyzőből negyvennyolc. Az első elődöntőt e héten, október nyolcadikén, szombaton délután hallhatják, láthatják a rádióban és a televízióban Salgótarjánból. A változás annyi, hogy most nem adásonként három-három ember kerül a november huszonötödiki debreceni döntőbe, hanem az összes területi döntőből a tizenöt legjobb. Úgy gondoljuk, így igazságosabb. A honvédség versenyzői pedig választhatnak, hogy lakhelyük vagy szolgálati helyük elődöntőjén indulnak-e. S végül: szigorúan vesszük az amatőrjelleget. — Hogyan látja, mennyire ismerik Adyt a versenyzők? — Az a tapasztalatom, hogy nem eléggé. Különösen rosszul ismerték a jelentkezők Ady prózáját. — Zsűri? — Elnök Király István, a zsűri tagjai Keresztúry Dezső, Bánffy György, Csernus Mariann és Bécsi Tamás. Műsorvezető Rapcsányi László lesz. S még elmondanám, hogy a tévéadások rendezője Szélyes Zoltán, a rádióé Pál Sándor. Szeretnénk köszönetet mondani a Népművelési Intézetnek, a szervezés lebonyolításáért, a megyei tanácsoknak, művelődési intézményeknek a lelkes támogatásért. Király Istvánnal, a zsűri elnökével lakásán beszélgetünk. — Tanár úr, mi a véleménye az amatőr versmondó mozgalomról? — Rendkívül fontosnak tartom. A művészet hatása — ez már szinte közhelynek számít — mindig két személyen múlik, az alkotón és a befogadón. Goethe három olvasótípust különböztet meg: az egyik élvezve olvas, de nem ítél, a másik ítél, de nem élvezi az olvasást — ez a veszély fenyegeti a hivatásos irodalmárokat, a harmadik — s ez az ideális olvasó — élvezve olvas és ítél. Az amatőr mozgalom ilyen olvasók nevelésére alkalmas. Ezért nagyon fontosnak tartom a tv és a rádió szerepét is. — Milyen Ady-vers-tolmácsolásokat vár a versenytől az Ady-szakértő? — Az érzelmi költő helyett a gondolkodót. Ady a gondolkodóvá vált emberiséget szólaltatta meg először a magyar Urában, a sokoldalú bonyolult és tragikus huszadik századi embert. Ady életének központja Ermindszent. Költészetének lényege innen érthető, hogy egyszerre látta — de Ermindszentről — Ermindszentet és Párizst. — Hárs György úgy ítéli meg, hogy nem ismerik jelentőségéhez mérten Adyt. Mi erről a véleménye? — Én nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Hiszen verseit százezres példányszámokban adják ki, s szinte percek alatt elkapkodják. — Mit tanácsol a laikusoknak, hogyan olvassanak verset? — A versben sohase keressék a költő önéletrajzát. A versnek van ugyan egy elsődleges jelentése, formája, amit a papíron látunk, de mint már mondtam, a vers életrekeltéséhez mindig szükség van a befogadóra is. Minden kor, minden ember mást emel ki egy-egy költői életműből. — Mit jelenthet Ady a ma számára? — Hogy szerintem mit jelent, azt részletesen megírtam Adyról szóló könyvemben. Hogy a mai fiatalok számára mit jelent, azt én is kíváncsian várom, örömmel vállaltam a zsűriben való részvételt, mert szembesíthetem véleményemet a mai fiatalok Ady-képével. De az elnökséget azt hiszem, inkább íróra vagy színészre kellett volna bízni, nem irodalomtörténészre. Cs. A. 27