Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-08-13 / 33. szám
Romániai színházakban Sikeres évad Romániában a kiemelkedő rendezőegyéniségek szintézist igyekeznek teremteni az író és az együttes munkájából. Gyümölcsöztetni próbálják a színház öntörvényű eszközeit a látványteremtésben, amely egyben a szöveg gondolati metaforája is lett Ez a vonás, ha nem is „parttalan” rugalmasságot, de „nyitott” kapukat biztosított minden időszerű törekvés számára, s lehetővé tette a máról a mának, a máért szóló színház megszületését. A Bukaresti Nemzeti Színház III. Richard előadásán a függöny nem a megbékélt kedélyű Angliára hullott, hanem szinte hallottuk mögüle a kardvasak csattogását, a harc, a hatalomért — tehát — folytatódik ... Lucian Giurchescu a fővárosi Nottara Színházban vitte színre Shakespeare IV. Henrikjét. Az ő olvasatában a dráma nem az „ ... életük józanabb lesz majd a világ előtt” — megnyugtató üzenetével zárul, hanem Falstaff cinikus vallomásával a becsületről Dürrenmatt János király átdolgozásának előadásán a bukaresti Giulessi Színházban János király nem hal meg a nyílt téren, a szerzői utasítás szerint, nem a halála a fontos, hanem a hatalom elvesztése, Pembroke uralomra jutása, a hatalom elszemélytlenedése, elidegenedése, érdekvédelmező gépezetté válása. Különös jelentőséget kap így a Fattyú előadás-záró monológja az ésszerűség tragédiájáról. Ez a mélységeket kereső szemlélet segítette ugyancsak a Nottara Színházban Dan Micu fiatal rendezőt, hogy Kleist: Eltört korsó című vígjátékában felkutassa az életanyag kevésbé szórakoztató rétegét, felfedezze a nyugtalan komédiát, s a szerző romantikus „szertelenségei” mögött az élet „szertelenségeit”. Nem közömbös, hogy a filozofikus hangvétel milyen formanyelven jelentkezik. Tény, hogy ez a fajta színjátszás csupán az arisztotelészi elvekhez ragaszkodik, s nemcsak a közönség meghatására, a hőssel való azonosulásra, átélésre törekszik, hanem kritikus magatartásra készteti a nézőt, hogy megítélhesse szenvedése okait, s meg is találja orvosságát. Ennek a játékstílusnak beszédes példája Strindberg: Pelikánjának előadása a Lucia Sturdza Bulandra Színházban, Taub János rendezésében. A realista alaphangvétel eszköztára keveredik az expresszionista színjátszás modalitásával, s különös, groteszk felhangokkal dúsított játszó stílus születik. A hazai drámák sorából, mint annyi évad óta, ismét D. R. Popescu művei emelkednek ki. Eredeti drámaíró egyéniség, aki meg nem alkuvó etikai mércéjéhez viszonyítja önmagát s környezetét, öntörvényű írói világa öntörvényű dramaturgiát teremt, amely a naturalista ösztönvilágtól a szürrealista vízióig terjed. Két új művet az Erkély-t — az emberért és az emberségért küzdő dráma — és a Kettesben az idővel-t — az elmúlás drámája egy család-dráma alaprajzára építve - számos román színház játssza. A színházak előadásaiban az egyetemes és sajátos így fonódik össze felelősségteljes közéleti gondolkodássá. A romániai magyar színházi élet, a hazai színjátszás, az egységes szocialista kultúra szerves részeként vallja és vállalja a szülőföld vox humanajának, a testvériség eszméinek közvetítését. Korokon túlmutató parancsnak tekinti az első erdélyi állandó magyar nyelvű színjátszó társaság legkiemelkedőbb egyéniségének, Kótsi Patkó Jánosnak szavait: „... a szív formálására és a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására is a játékszínnél alkalmatosabb eszközt még az emberi elme fel nem talált... Az ő kezében vannak a lélek munkáját ébresztő szerek.” A sepsiszentgyörgyi színház vállalkozott a Csongor és Tünde színpadra állítására. Völgyesi András rendező és együttese, miközben gondosan ügyelt a mű valós értékeinek csillogtatására, a lírai sokrétűségre, az élet lényeges kérdéseinek lírai összegezésére, a látványteremtésnek új vívmányait gyümölcsöztetve, a drámaiságnak eddig kevésbé hasznosított forrásait fakasztotta fel a színpadi költeményből. Ez a kísérletező kedv jelzi, hogy a romániai magyar színházak egyben dramaturgiai műhelyek is. Fontos, népnevelő szerepet tölt be például — a sepsiszentgyörgyi színház történelmi dráma ciklusával együtt — a kolozsvári együttes törekvése, hogy elfeledett magyar drámákat, az anyanyelvi közművelődés, a nemzeti Nagyváradon Szabó József újszerű megfogalmazásában mutatták be Miller Pillantás a hídról című drámáját (Beatrice Csiky Ibolya, Eddie Carbone Miske László) A sepsiszentgyörgyi Csongor és Tünde címszereplői: Bálint Péter és Daróczi Zsuzsa (balra, lent) A Marosvásárhelyi Állami Színház Brecht-bemutatójának főszereplője. Arturo Ui: Tarr László