Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1977-10-08 / 41. szám

ELEVÍZIÓ —­ TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ amit eddig együtt megtettek. Az er­ről készített képek hevernek most az asztalon. Reggel Rita­ telefont kapott, hogy menjen beiratkozni, mert felvet­ték. Boldog, azt hiszi természetesen, mind a hatan bekerültek, s már látja is a „munkacsapatot”, amint lelkesen dolgoznak együtt az osztály termei­ben. Azután a főiskolán találkozik Zsolttal, s kiderül, hogy csupán ket­tejüket vették fel. És már itt a kö­vetkező etikai kérdés: mi legyen este? Zsolt nem akar elmenni a találkozó­ra, Rita ragaszkodik hozzá, azzal, hogy hallgatniuk kell. Az eddig le­forgatott jelenetek egy részét a főis­kolán vettük fel, így például a beirat­kozást; a Szentkirályi utcai műterem­ben pedig azok a monológok kerültek szalagra, amelyen a felvételizők arra a kérdésre válaszolnak, miért akar­nak filmrendezők lenni. A képek ta­golása sejtet valamit abból, ki hon­nan, milyen környezetből jött. Rita fotós volt, Zsolt frissen érettségizett, Lőrinc filmgyári asszisztens, harminc­éves, neki ez az utolsó nekifutási le­hetősége. János a jogi karról jelent­kezett, Péter SZTK orvos, István pe­dig, sajnos, éppen ezen a napon ki­lépett a gyárból, ugyanis döntenie kellett, ottmarad-e vagy pedig biz­tosra veszi a felvételt. A lakásszentelő borzalmas idegál­lapotában néha kimerevítjük a képe­ket és bevágjuk azt a monológrész­letet, amit a csapat tagjai erre a kér­désre feleltek: ki miért akar filmren­dező lenni? A felvételi vallomások és a jelen­legi lelkiállapot harmóniája vagy kontrasztja sokat mutat meg a fel­vételizők karakteréből. A vacsorán végül is Zsolt idegei pattannak meg, s az ő révén tudódik ki mindenki előtt, hgoy őt és Ritát felvették. A utolsó képen Rita belép a főiskola kapuján. De ezután az élmény után egy biztos: hogy a múltat, a barátsá­got, az esetleg megszülető szerelmeket nem sikerül visszahozni. — Megtörtént eset ez? — Igen. — Bocsáss meg, te vagy Rita? — Én vagyok. Nagy Judit Felvidéki Judit, a tévéfilm rendezője Pártos Erzsivel A ZSŰRIELNÖK NYILATKOZIK Ady-szavalóverseny N­egyedszer rendezik meg az ama­tőr versmondók országos verse­nyét, amely Petőfi, Váci Mihály, két éve pedig József Attila költészete je­gyében zajlott le, most pedig Ady Endrére emlékezve mérhetik össze tudásukat a vers aktív barátai. — Kitől származott a szavalóver­seny ötlete? — kérdem Hárs György­től, a TV ifjúsági osztályának szer­kesztőjétől, aki Fehérvári Győzővel, a Rádió irodalmi szerkesztőjével együtt a két hónapig tartó versenyt szerkeszti. — Simon Istvántól, nemrég el­hunyt költőnktől. A tévénézők és rá­dióhallgatók emlékezhetnek rá, hogy az előző versenyben még műsorveze­tői szerepet is vállalt. S hogy a gon­dolat életrevaló, bizonyítja az is, hogy ma már szinte hagyománynak tekinthetjük a televízióban és a rá­dióban az amatőr szavalóversenyt. Nekem már van is egy újabb titkos tervem. Két év múlva lesz Radnóti Miklós hetvenedik születésnapja. Az ő tiszteletére is rendezhetnénk szava­lóversenyt.­­ — Nagy munkát jelentett a ver­seny megszervezése ? — Fehérvári Győzővel végigjártuk az országot március és július között. A tizenkilenc megye és Budapest döntőin, továbbá a honvédség négy külön döntőjén vagy öt-hatszáz ver­senyzőt hallgattunk meg. Fárasztó volt, de megérte. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött a megyei döntőkön? — Kellemes és kellemetlen élmé­nyeink egyaránt voltak. A mostani versenysorozatról az a véleményem, hogy bár kevesebb a jelentkező, mint az előzőkön, de magasabb a színvo­nal. Hallottam jó néhány versenyzőt, akiknek én személy szerint őszintén szurkolok. — A verseny szabályai a régiek? — Egy kevés változtatás történt. A képernyő elé a területi döntők első nyolc helyezettje kerül, azaz kétszáz­hatvanhat versenyzőből negyven­­nyolc. Az első elődöntőt e héten, ok­tóber nyolcadikén, szombaton dél­után hallhatják, láthatják a rádióban és a televízióban Salgótarjánból. A változás annyi, hogy most nem adá­sonként három-három ember kerül a november huszonötödiki debreceni döntőbe, hanem az összes területi döntőből a tizenöt legjobb. Úgy gon­doljuk, így igazságosabb. A honvéd­ség versenyzői pedig választhatnak, hogy lakhelyük vagy szolgálati he­lyük elődöntőjén indulnak-e. S vé­gül: szigorúan vesszük az amatőr­jelleget. — Hogyan látja, mennyire ismerik Adyt a versenyzők? — Az a tapasztalatom, hogy nem eléggé. Különösen rosszul ismerték a jelentkezők Ady prózáját. — Zsűri? — Elnök Király István, a zsűri tag­jai Keresztúry Dezső, Bánffy György, Csernus Mariann és Bécsi Tamás. Műsorvezető Rapcsányi László lesz. S még elmondanám, hogy a tévéadá­sok rendezője Szélyes Zoltán, a rá­dióé Pál Sándor. Szeretnénk köszö­netet mondani a Népművelési Inté­zetnek, a szervezés lebonyolításáért, a megyei tanácsoknak, művelődési intézményeknek a lelkes támogatá­sért. K­irály Istvánnal, a zsűri elnökével lakásán beszélgetünk. — Tanár úr, mi a véleménye az amatőr versmondó mozgalomról? — Rendkívül fontosnak tartom. A művészet hatása — ez már szinte közhelynek számít — mindig két sze­mélyen múlik, az alkotón és a befo­gadón. Goethe három olvasótípust különböztet meg: az egyik élvezve olvas, de nem ítél, a másik ítél, de nem élvezi az olvasást — ez a ve­szély fenyegeti a hivatásos irodalmá­rokat, a harmadik — s ez az ideális olvasó — élvezve olvas és ítél. Az amatőr mozgalom ilyen olvasók ne­velésére alkalmas. Ezért nagyon fon­tosnak tartom a tv és a rádió szere­pét is. — Milyen Ady-vers-tolmácsoláso­­kat vár a versenytől az Ady-szakértő? — Az érzelmi költő helyett a gon­dolkodót. Ady a gondolkodóvá vált emberiséget szólaltatta meg először a magyar Urában, a sokoldalú bonyolult és tragikus huszadik századi embert. Ady életének központja Ermind­­szent. Költészetének lényege innen érthető, hogy egyszerre látta — de Ermindszentről — Ermindszentet és Párizst. — Hárs György úgy ítéli meg, hogy nem ismerik jelentőségéhez mérten Adyt. Mi erről a véleménye? — Én nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Hiszen verseit százezres pél­dányszámokban adják ki, s szinte percek alatt elkapkodják. — Mit tanácsol a laikusoknak, ho­gyan olvassanak verset? — A versben sohase keressék a költő önéletrajzát. A versnek van ugyan egy elsődleges jelentése, for­mája, amit a papíron látunk, de mint már mondtam, a vers életrekeltésé­­hez mindig szükség van a befogadóra is. Minden kor, minden ember mást emel ki egy-egy költői életműből. — Mit jelenthet Ady a ma szá­mára? — Hogy szerintem mit jelent, azt részletesen megírtam Adyról szóló könyvemben. Hogy a mai fiatalok számára mit jelent, azt én is kíván­csian várom, örömmel vállaltam a zsűriben való részvételt, mert szem­besíthetem véleményemet a mai fia­talok Ady-képével. De az elnökséget azt hiszem, inkább íróra vagy szí­nészre kellett volna bízni, nem iro­dalomtörténészre. Cs. A. 27

Next