Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1977-08-13 / 33. szám

Romániai színházakban Sikeres évad Romániában a kiemelkedő rendező­egyéniségek szintézist igyekeznek te­remteni az író és az együttes munká­jából. Gyümölcsöztetni próbálják a színház öntörvényű eszközeit a lát­ványteremtésben, amely egyben a szöveg gondolati metaforája is lett Ez a vonás, ha nem is „parttalan” ru­galmasságot, de „nyitott” kapukat biz­tosított minden időszerű törekvés számára, s lehetővé tette a máról a mának, a máért szóló színház meg­születését. A Bukaresti Nemzeti Színház III. Richard előadásán a függöny nem a megbékélt kedélyű Angliára hullott, hanem szinte hallottuk mögü­le a kardvasak csattogását, a harc, a ha­talomért — tehát — folytatódik ... Lucian Giurchescu a fővárosi Nottara Színházban vitte színre Shakespeare IV. Henrikjét. Az ő olvasatában a dráma nem az „ ... életük józanabb lesz majd a világ előtt” — megnyug­tató üzenetével zárul, hanem Falstaff cinikus vallomásával a becsületről Dürrenmatt János király átdolgozásá­nak előadásán a bukaresti Giulessi Színházban János király nem hal meg a nyílt téren, a szerzői utasítás sze­rint, nem a halála a fontos, hanem a hatalom elvesztése, Pembroke ura­lomra jutása, a hatalom elszemélytl­­enedése, elidegenedése, érdekvédel­­mező gépezetté válása. Különös jelen­tőséget kap így a Fattyú előadás-záró monológja az ésszerűség tragédiájá­ról. Ez a mélységeket kereső szemlé­let segítette ugyancsak a Nottara Színházban Dan Micu fiatal rendezőt, hogy Kleist: Eltört korsó című vígjá­tékában felkutassa az életanyag ke­vésbé szórakoztató rétegét, felfedezze a nyugtalan komédiát, s a szerző ro­mantikus „szertelenségei” mögött az élet „szertelenségeit”. Nem közömbös, hogy a filozofikus hangvétel milyen formanyelven je­lentkezik. Tény, hogy ez a fajta szín­játszás csupán az arisztotelészi el­vekhez ragaszkodik, s nemcsak a kö­zönség meghatására, a hőssel való azonosulásra, átélésre törekszik, ha­nem kritikus magatartásra készteti a nézőt, hogy megítélhesse szenvedése okait, s meg is találja orvosságát. En­nek a játékstílusnak beszédes példája Strindberg: Pelikánjának előadása a Lucia Sturdza Bulandra Színházban, Taub János rendezésében. A realista alaphangvétel eszköztára keveredik az expresszionista színjátszás modalitá­sával, s különös, groteszk felhangok­kal dúsított játszó stílus születik. A hazai drámák sorából, mint annyi évad óta, ismét D. R. Popescu művei emelkednek ki. Eredeti drámaíró egyéniség, aki meg nem alkuvó etikai mércéjéhez viszonyítja önmagát s környezetét, öntörvényű írói világa öntörvényű dramaturgiát teremt, amely a naturalista ösztönvilágtól a szürrealista vízióig terjed. Két új mű­vet az Erkély-t — az emberért és az emberségért küzdő dráma — és a Ket­tesben az idővel-t — az elmúlás drá­mája egy család-dráma alaprajzára építve - számos román színház játssza. A színházak előadásaiban az egye­temes és sajátos így fonódik össze fe­lelősségteljes közéleti gondolkodássá. A romániai magyar színházi élet, a hazai színjátszás, az egységes szocia­lista kultúra szerves részeként vallja és vállalja a szülőföld vox humanajá­­nak, a testvériség eszméinek közvetí­tését. Korokon túlmutató parancsnak tekinti az első erdélyi állandó magyar nyelvű színjátszó társaság legkiemel­kedőbb egyéniségének, Kótsi Patkó Jánosnak szavait: „... a szív formá­lására és a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására is a já­tékszínnél alkalmatosabb eszközt még az emberi elme fel nem talált... Az ő kezében vannak a lélek munkáját ébresztő szerek.” A sepsiszentgyörgyi színház vállal­kozott a Csongor és Tünde színpadra állítására. Völgyesi András rendező és együttese, miközben gondosan ügyelt a mű valós értékeinek csillog­tatására, a lírai sokrétűségre, az élet lényeges kérdéseinek lírai összegezé­sére, a látványteremtésnek új vívmá­nyait gyümölcsöztetve, a drámaiság­­nak eddig kevésbé hasznosított forrá­sait fakasztotta fel a színpadi költe­ményből. Ez a kísérletező kedv jelzi, hogy a romániai magyar színházak egyben dramaturgiai műhelyek is. Fontos, népnevelő szerepet tölt be pél­dául — a sepsiszentgyörgyi színház történelmi dráma ciklusával együtt — a kolozsvári együttes törekvése, hogy elfeledett magyar drámákat, az anyanyelvi közművelődés, a nemzeti­ Nagyváradon Szabó József újszerű megfogalmazásában mutatták be Miller Pillantás a hídról című drámáját (Beat­rice Csiky Ibolya, Eddie Carbone Miske László) A sepsiszentgyörgyi Csongor és Tünde címszereplői: Bálint Péter és Daróczi Zsuzsa (balra, lent) A Marosvásárhelyi Állami Színház Brecht-bemutatójának főszereplője. Arturo Ui: Tarr László

Next