Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
ják, organikus összefüggésben élnek, ami nem kis eredmény, ha elgondolkozunk e műfaj hazai történetén. Tulajdonképpen mérték lett az előadás, melyben hatalmas szerepe van Marton László rendezői talentumának, Novák Ferenc magával ragadó koreográfiájának és nem utolsó sorban a kitűnő szereplőgárdának, kik színészi, ének- és tánctudásukkal jeleskedtek. Elsősorban Hegedűs D. Géza, aki a népi intellektuális hős, Kelemen szerepét hatalmas energiák mozgatásával robosztus személyiséggé formálta, hitéből valóban várak épülhetnének. Szakácsi Sándor kellően ellensúlyozza, egyenlíti ki Kelemen alakját, ahogy Sörös Sándor, Gáspár Sándor és Kovács Nóra, valamint a főiskolások, Szerémy Zoltán, Rudolf Péter, Nagy Miklós, Kaszás Attila, Rátóti Zoltán, Rácz Géza, Bardóczy Attila, ifj. Pathó István és Méhes László is kitűnő partnerek a kifejezetten közösségi produkcióban. És nagy élmény Páger Antal bölcs, tekintélyt parancsoló megjelenése. A Kormorán együttes működött közre az előadáson, melynek hosszú és méltó sikert jósolhatok. Bulla Károly Kovács Nóra és Hegedűs D. Géza (Anna és Kelemen) EZT LÁTTUK MÉG A SZÍNHÁZBAN A HÁROM MEGESETT LÁNY ESETE Még a szobor sem tudja fegyelmezni magát, föltámadt életkedvét, és leszáll talapzatáról, hogy maga is részt vegyen abban a förgeteges komédiázásban, amely a szolnoki Szigligeti Színház színpadán folyik. Az ürügy: Jirzi Menzel játéka, A három megesett lány esete. Ürügyről beszélek, nem drámáról. Hiszen a színpadi szerzőként bemutatkozó csehszlovák rendező és színész, bár jól ismeri a színpadi környezetteremtés fortélyait, helyzetkomikumra épülő játéka mégsem több Goldoni halvány újrafogalmazásánál. No, nem a csehszlovák újhullám sokszor kesernyés, groteszk fekete humorát, gazdag mondanivalóját kell keresni egy nyíltan a komédiát vállaló színpadi játékban. Mert aki az Oscar-díjas Szigorúan ellenőrzött vonatok társadalmi töltését, gondolati indíttatását kutatja ebben a műben, kétségtelenül csalódik. De végül is azt követelni a pehelytől, hogy nehéz súlyú legyen, a komédiától, hogy mely filozófiát mutasson fel, néhány nagy kivételtől eltekintve, általában fölös igyekezet. Ám, ha úgy fogjuk fel, hogy ez a játék nem akar mást, mint szórakoztatni, könnyed komédiázással megidézni a commedia dell’arte figuráit és helyzeteit, tehát elfogadjuk Menzel darabját annak, ami, akkor nem kell sokat gondolkodnunk a szöveg értelmezésén. Különben azonnal kiderül, hogy Menzellel együtt nem tudunk mit kezdeni a befejezetlen ötletekkel, a Don Quijote motívummal. A rendező, Árkosi Árpád a cirkuszporondszerűen kiképzett színpadon (a díszlet a rendező és Varga György munkája) mulatságos stílusparódiát teremt, tökéletesen komolyan véve a műfaj szabályait. Stílusérzéke csak egyszer hagyja cserben, amikor kánkánt táncoló lányokkal vezetteti be a játékot. Az előadás elsődleges élménye a ritmus, a száguldó tempó. Kár, hogy Döme Zsolt zenéje nem lett több egyszerű kíséretnél. A Szigligeti Színház művészei: Nagy Zoltán (Capitano), Csák György (Cola), ifj. Kőmíves Sándor (Ubaldo), Fehér Ildikó (Ardelia), Szoboszlai Éva (Lucinda), Egri Kati (Colombina), Takács Gyula (Pandolfo), Nagy Gábor (Horatio), Jakab Csaba (Ottavio), Jeney István (Zanni), Varga Tamás (Doctor) a nézők és saját maguk nagy örömére bizonyságot tettek arról, hogy otthonosan mozognak a commedia dell’arte felszabadult, játékos világában. A pezsdítő együttesből is kiemelkedett a csak mozgásra és még inkább arcjátékra ítélt, az előadást némán is kommentáló megelevenedő szobor, Turza Irén figurája. Róna Katalin « A HÁROM MEGESETT LÁNY ESETE (Szolnoki Szigligeti Színház). Fehér Ildikó, Egri Kati, Szoboszlai Éva