Film Színház Muzsika, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

NAPLÓ RÁDIÓ: HALAT, SAJTOT AMSZTERDAMBÓL TALÁLKOZÁS SIMORJAY EMESÉVEL­ ­Sallai Pongrác hang­játé­ka, az író bevallása sze­rint, egy véletlenül bekap­csolt magnókészüléknek kö­szönheti születését. A sza­lagon megmaradt a férj és feleség beszélgetése, már csak le kellett másolni, per­sze némileg átdolgozva, egy más szférába emelve. Nem ismerem ezt a kiin­dulópontként szolgáló mag­nófelvételt, de az biztos, hogy dokumentumértékű. A hangjáték viszont — ép­pen a fenti változások kö­vetkeztében — már termé­szetesen nem dokumentum, így az a kérdés, sikerült-e olyan fokon általánosítani a helyzetet, hogy az nem marad kettőjük magán­ügye. Illetve úgy magán­ügy, hogy egyúttal a hall­gató ügye is. Az sem utol­só szempont, hogy emellett stílusában, nyelvi játékai­ban, természetesnek ható, de valójában megszerkesz­tett világában elgyönyör­­ködhetünk-e — mint Gál­­sai műveit olvasva-hallva nemritkán (például a Sza­márfül a Kaszásnak eseté­heti, amely érezhetően szin­tén „magnószalagról”, sze­mélyes élményekből ké­szült). Úgy vélem, a Halat, saj­tot Amszterdamból nem jutott el erre a szintre. El­szakad ugyan a nyersanya­gától (a forgó magnóte­kercstől), de nem ér el a célig — az esztétikumig. Elakad valahol félúton, le­beg a „fent és lent” között, néhol kissé felszárnyal, már-már úgy tűnik föl, életek teljességét, sőt tra­gédiáját adja, aztán fárad­tan ismét lehull, elmerül az aprólékos pontosságra törekvő pszichologizálás tengerében. Néha olyan ér­zésem támadt: a mű köte­lező penzumként készült — ha már Amszterdamban járt az író, legalább egy hangjátékot ír róla. Az eredmény pedig egy hím­porát vesztett dokumen­tumjáték. (A darabot Bozó László rendezte, két fősze­repét Kállai Ferenc és Bé­res Ilona játszotta.) B. Fazekas László 20 DUNA MENTI FOLKLÓR FESZTIVÁL Július 4. és 8. között nyolcadik alkalommal ren­dezik meg a Duna menti Folklór Fesztivált. A talál­kozó színterei: Kalocsa, Baja, Szekszárd és Decs. E helyeken jó néhány kiállí­tás, ünnepség, tanácskozás lesz. A legnevesebb magyar népi ének-, zene-, tánc­­együttesek, énekesek, tán­cosok és hangszeresek mel­lett több mint tíz ország vendégeit köszönthetjük. Érkezik néptánccsoport Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Francia­­országból, Jugoszláviából, Lengyelországból, az NDK- ból, az NSZK-ból, Olaszor­szágból, Romániából, a Szovjetunióból, Törökor­szágból, Svájcból a Marotte nevű népzenei együttes vendégszerepel a fesztivá­lon, a pávakörök műsorá­ban a Lédeci Asszonykó­rus Csehszlovákiából láto­gat hazánkba. Magyaror­szágot számos megyénk népművészei képviselik. Az országos honismereti tanácskozás mellett talál­koznak egymással a nép­dalköri mozgalom elméleti és gyakorlati szakembe­rei is. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik a tárgyalkotó népművészek hazai és kül­földi alkotóinak kiállítása és vására. A fafaragók, pin­­gálók, szövők, fonók és ko­­rongozó mesterek munkái mellett megvásárolhatók az egyéb kismesterségek ter­mékei is. Képző- és ipar­művészek, népművészek, egyéni gyűjtők munkájá­nak eredményeit mutatják be a fesztivál kiállításai. A korábbi fesztiválokhoz képest újdonságot jelent majd a népzenei együtte­sek, táncházi zenekarok ta­lálkozója. A Duna menti népek kultúrájából kap váloga­tást a fesztiválra érkező, annak a gondolatnak a je­gyében, hogy a Duna-táj népeinek gazdagon árnyalt népköltészete, népzenéje, táncai az összetartozást, a barátságot erősítik ezen a fesztiválon is. HÍREK A NEMZETI SZÍNHÁZBÓL A Nemzeti Színház, mint hírül adta, színháza törté­netében első alkalommal, már júniusban részletes tá­jékoztatást tudott nyúj­tani a következő, az 1984— 85-ös évadról. Műsorra ke­rül az előző szezonról elma­radt Hubay Miklós: Külö­nös nyár-éjszaka (szeptem­ber 21-én) és­ Sárospataky István: Teatcura (szeptem­ber 15-én) című drámája. A magyar darabok sorát gazdagítja Páskándi Géza: A szélmalom lakói és Ker­tész Ákos: Családi fészek című alkotása. Szép arca kissé egzotikus. Ahogy beszélgetni kezdünk, nyílt és természetes. Az életkedv meg a hit jól megfér a lehetőségek reá­lis szemléletével. Négy éve végezte a főiskolát. Gimna­zistaként táncolt az Építők Vadrózsák Együttesében. Harmadikos korában láto­gatta a Kerényi Imre ve­zette Faktor Színpad fog­lalkozásait. Prózai és filmes szakra jelentkezett — az operett­­musical szakra vették föl. Tánctudása ragadta meg a zsűrit leginkább. („Tanul­mányaimból így — sajnos — a komoly műfaj kima­radt. Kazán tanár úr na­gyon tudja a mesterségét, amit lehetett, tőle megkap­tuk. De az azóta eltelt négy év alatt megtanultam: az a szép igazán, ha a lélek mozdul meg. A főiskolán általában vidám, cserfes kislány skatulyába zártak, a legfiatalabb voltam, sok társam nem nézte jó szem­mel, hogy nem dolgoztam meg még azért, hogy itt le­hetek, nem ismerem elég­gé az életet.”) A Budapesti Gyermek­­színház tagjaként jó né­hány mesedarabban volt kedves, tiszta szívű kislány. De bemutatkozott már drá­mai szerepben is: Júlia­ként a stúdiószínpadi vál­lalkozásban — a színibírá­lók szinte egyöntetűen el­ismeréssel írtak róla. Fel­figyeltek rá Gábor Pál filmjében, a Kettévált mennyezetben, beugrott Kovács Nóra helyett a Víg­színház Légköbméter elő­adásába. Vendégeskedik a Vidám Színpad Szeretem a feleségem című musicaljé­ben,­­ a Zsebtévé Vers­mondó lánya. Két társával, Balogh Bodor Attilával és Gömöri V. Istvánnal a Kenderkóc együttes tagja­ként járják az országot. Legutóbb Polgár András Családi fénykép című da­rabjában „elkényeztetett kislányból válik az életre ráérző, komoly nagylány­­nyá, egészen kiváló, he­lyenként megrendítő” — így fogalmaz egyik kriti­kusa.­­„Az ilyen feladatokat szeretem, ahol a figura jel­leme sok változáson megy keresztül. A Szépek szépe Hamupipőkéjét majdnem hogy nehezebb feladatnak éreztem Júlia megformálá­sánál. Hamupipőke tündér mivoltában is tiszta szívű kislány marad, nem kábít­ja el a királyi udvar csil­logása, ő vállalja önmagát. A Családi fénykép lány­alakja is változó karakter: gyűlölete a fiú iránt barát­sággá, majd szerelemmé válik, végül apja iránti gyűlöletté. Igen, ilyen sok­színű szerep kell egy szí­nésznek.”) Játszott a Radnóti Szín­pad Poliakoff-bemutatójá­ban is, az És te, szépsé­gem .. .-ben.­­„Gálvölgyi sok apró játéka, amellyel előadásról előadásra gazda­gította a figurát — nagy­szerű összmunka, összjáték volt. Azt hiszem, azért let­tem színész, hogy minden­féle szerepbe és ruhába be­lebújhassak, s abban él­hessek. Néhányban már ki­próbáltam magam. De van még sok típus, O’Neill Amerikai Elektrájának La­­viniája, a Gellérthegyi ál­mok lányalakja, az Úri muri Rozikája. Ez is bennem van. Meg Júlia, egyszer, nagy színpadon... Az is jó lenne. S hogyha majd tényleg megtanulok igazán énekelni, különféle stíluso­kat is — Sík Olgához já­rok, nagyszerű tanár, hal­latlan türelmes pedagógus —, szeretném elénekelni Máriát, vagy Anitát a West Side Storyból. Jálics Kinga ELHUNYT CZEGLÉDY SÁNDOR Czeglédy Sándor a veszpré­mi Petőfi Színház alapító tagja volt. Több mint két évtizeden át emlékezetes epizódszerepek sorát ját­szotta. E markáns karakter­figurák közül kiemelkedik Gogol Revizorának Zemlja­­nyikája az Oleg Tabakov rendezte nagysikerű előadá­son. Csendes, szelíd, halk szavú ember és elegáns, fi­nom művész volt. A halál szinte a színpadon érte utol A fizikusok budapesti ven­dégjátékában. (Képünkön: Czeglédy Sándor utolsó sze­repében, Rose misszioná­riusként Dürrenmatt drá­májában.)

Next