Film Színház Muzsika, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-30 / 26. szám

ZATHURECZKY HEGEDŰJE Zathureczky Ede özve­gye (Elfer Vera, zongora­­művésznő) Amerikából ér­kezett haza látogatóba, és magával hozta az 1959 má­jusában hirtelen elhunyt férjének 1726-ból való, Ro­­gieri hegedűjét, sőt a Sar­­tori-vonóját is, amellyel egykor még Hubay Jenő játszott. Zeneművészeti Fő­iskolánk egykori főigazga­tója és tanszékvezetője, az Európa és Amerika szerte ünnepelt hegedűművész Bartók Béla, Dohnányi Er­nő, Fischer Annie, Böször­ményi Nagy Béla és sok más nagy zongoraművész partnereként és szólista­ként felejthetetlen hang­versenyeken hódította meg közönségét.­ És akárcsak Hubay Jenő, ő is fölvirágoz­­tatta a magyar hegedűisko­lát, zeneakadémiai tansza­káról a legkiválóbb művé­szeket és tanárokat bocsá­totta szárnyra. Jónéhányszor hazaláto­gató egykori növendékei, köztük Pauk György és Koromzay Dénes többször elmondták, bármerre meg­fordulnak a világban és je­lennek meg a pódiumon, a Zathureczky növendékek felismerik egymást jelleg­zetes játékukról, vonókeze­lésükről, hangzásukról. A Nagy Előadóművészek sorozatban Homolya István Zathureczky Edéről írott kötetében Kovács Dénes ugyancsak Zathureczky nö­vendékeként meghatott elő­szóban idézi föl mesterének az emlékét. Zathureczky Ede ötvenöt éves volt, amikor Bloo­mingtonban váratlanul meghalt. Két évig koncer­tezett az USA-ban és taní­tott az Indiana Egyetemen, majd úgy tervezte, hogy ezt követőn salzburgi nyá­ri akadémiai tanítása után, hazatér. Erre sajnos már nem került sor, özvegye és barátai — köztük mindenekelőtt Ko­dály Zoltán — azon mun­kálkodott, hogy méltó mó­don vésse nevét és művé­szi-pedagógiai tevékenysé­gét az elkövetkező nemze­dékek emlékezetébe. Ko­dály Zoltán 1966-ban kelte­zett, Zathureczky Edének címzett levelében (amely Degány Dezső legutóbbi gyűjteményében napvilágot is látott) ezeket írta: „Szán­dékom egy Zathureczky­­emlékkönyvet kiadni. Ké­pek, megemlékezések, élet­rajzi-, pályaadatok és jóne­vű kollégák és tanítványok nyilatkozatai. Menuhiné és Gertleré már itt van... Járdányi Pál gyűjti az anyagot.. Kodály életében erre már nem futotta idő. Zathurecz­ky Edéné 1970-ben haza­jött, és férje ládákban őr­zött leveleit, emlékeit, ké­peit, műsorait kutatta föl. Tárgyalt a Hanglemezgyár­tóval is. Bloomingtonban szalagra rögzített hangver­senyeiből az USA-ban le­mez kerekedett, aztán ugyanez itthon is megjelent. — Dr. Ujfalussy József rektorral való tárgyalásom eredményeként — mondja Zathureczkyné — azért jöt­tem Budapestre, hogy az ezentúl négyévenként meg­rendezésre kerülő Hubay— Zathureczky verseny nyer­tesének a Zeneművészeti Főiskola átadja Zathurecz­ky Ede hegedűjét és vonó­ját négy-négy esztendős használatra. Az első nyertes az idén Szabadi Vilmos, június 30-án este 7 órakor a Zeneakadémián játssza el Bartók Hegedűversenyét. Az a szándékom, hogy a fiatal tehetségeknek ösz­töndíjat is alapítsak, a hanglemezbevételekből. Életem céljául tűztem ki, hogy Zathureczky Ede ne­ve fönnmaradjon a fiatalok tudatában. (gách) PM NYÁR '84 A Pesti Műsor program magazin fenti című külön­­száma már jó ideje kapha­tó az újságárusoknál. Öröm­mel üdvözölheti a színház­­kedvelő közönség a hetilap e nyári külön meglepetését, ugyanis időben tájékozód­hat általa az ország legkü­lönbözőbb tájain rendezett színházi előadásokról, kon­certekről — Budapesten, Szentendrén, Pécsett, Gyu­lán, a Balaton partján, s hosszan sorolhatnánk a helyszíneket. Részletes in­formációt ad a lap a nyár képzőművészeti eseményei­ről is. PÁRBESZÉD 9 Tibay Ágnes budapesti olvasónk, levélben számol be egy színházi eseményről. Fontos példa amiről ír, szívesn közöljük levelét teljes terjedelemben: „Az utóbbi időben feltűnően sok tudósítást olvashattunk, illetve hallottunk technikai okok vagy betegségek miatt elma­radt előadásokról. A Nemzeti Színház május 27-i dél­előtti közönsége Farády Istvánnak köszönheti, hogy nem kellett keserű emlékkel távozniuk az Olympiáról. Az első felvonás utáni szokatlanul hosszú szünetet követően Agárdi Gábor rosszullétéről tájékoztatták a türelmes vendégeket, s a nézőkre bízták a döntést: távoznak-e egy későbbi „kártérítés" fejében, vagy elfogadják, hogy az Albertet alakító Farády István szövegkönyvvel a ke­zében beugrik Agárdi Gábor szerepébe. A közönség az utóbbira szavazott. A vígjáték végén szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a színészeket, akik egymás segítése nélkül nem teremthették volna meg a színpad­­ varázsát." ■ Már a napisajtó is vitatkozik a beugrásokról, előadás elmaradásokról. Nemrégiben délutáni laptársunk több színházi vezetőt is megkérdezett ebben az ügyben. A fenti levél azt mutatja, hogy figyelmes, rugalmas és szak­szerű megoldásokkal lehet a közönséget mindig a leg­jobban szolgálni. ” Gerencsér Mária szombathelyi olvasónk írja: „Nem tudom, mi az oka annak, hogy a „Hamisítványaim" és a „Maszk és Toll" című írásokat a „Panoráma" külföldi filmekről, színészekről szóló képes információinak rová­sára teszi közzé. Nem mintha nem lennének ezek érdeke­sek, de mivel ez az újság talán az egyetlen, amely tájékoztatást ad a filmvilág új felfedezettjeiről, vagy új filmforgatásokról, ezért több helyet kellene adni ezeknek a képes híreknek. Továbbá remélem, hogy az „Ismerős arcok" című rovat nem szakad meg és csak ideiglenesen szerepel más téma a megkedvelt sorozat helyett.” ■ Az elmúlt hetekben több új rovatot indítottunk, illetve több régi rovatot újítottunk fel. Terveink között szerepel­nek újabb sorozatok is. Nem akarjuk lapunkat öncélúan frissíteni, tehát nem az a törekvésünk, hogy minden héten útjára indítsunk valamilyen újabb folytatásos köz­leményt, mégis úgy érezzük, olvasóink várják ezeket az írásokat. Sajnos azonban oldalszámunk nem növekszik. Bizony örülnénk, ha kedves Olvasónk ötletet adna, hogy milyen írások-összeállítások helyére kerüljenek az újabb rovatok. Boldogan elfogadjuk ajánlataikat, ha haszno­sabbaknak bizonyulnak a magunk ötleteinél. Addig is azonban kénytelenek vagyok a „Hamisítványaim"-at és a „Maszk és Toll”-at, váltogatva ugyan, ám a 26—27. ol­dalunkon közölni. Az „Ismerős arcokat" időlegesen szü­neteltetjük.­­ Barabás Lajos (mint írja: aranyokleveles gépész­­mérnök, ny. postaműszaki igazgató, Hőgyész, Fő u. 27.) érdekes levélben szól hozzá 17. számunk „Fejős Pál nagy kalandja" című írásához. Korcsai Kulcsár István tárcájában beszámol arról, hogy a Tavaszi zápor huma­nista szemléletével, sajátos szimbolikájával nem tudta megnyerni az akkori hivatalos magyar kritikát. Az alábbi adalékkal járul hozzá a hajdani közönséghatás magya­rázatához a levélíró.........tanúsíthatom, hogy a film nem a mondanivalója miatt bukott meg. Főszereplője, a fran­cia Annabella egy szót sem tudott magyarul, s ezért a film forgatása során nem beszélt, hanem csak mutoga­tott. Ha mégis feltétlenül beszélnie kellett, egy másik, a filmen nem látható színésznő mondta helyette a szö­veget. Ilyenkor Annabella többnyire hátat fordított, hogy a szájmozgással ne legyen baj. A film bemutatása idején, a némafilmkorszak után a magyarul beszélő film még újdonság volt, s a közönséget megzavarta, hogy a várt hangosfilm helyett egy sok tekintetben, az említett ok miatt, némafilmet kapott." Köszönjük az emlékezést. 21

Next