Film Színház Muzsika, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-30 / 26. szám
ZATHURECZKY HEGEDŰJE Zathureczky Ede özvegye (Elfer Vera, zongoraművésznő) Amerikából érkezett haza látogatóba, és magával hozta az 1959 májusában hirtelen elhunyt férjének 1726-ból való, Rogieri hegedűjét, sőt a Sartori-vonóját is, amellyel egykor még Hubay Jenő játszott. Zeneművészeti Főiskolánk egykori főigazgatója és tanszékvezetője, az Európa és Amerika szerte ünnepelt hegedűművész Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Böszörményi Nagy Béla és sok más nagy zongoraművész partnereként és szólistaként felejthetetlen hangversenyeken hódította meg közönségét. És akárcsak Hubay Jenő, ő is fölvirágoztatta a magyar hegedűiskolát, zeneakadémiai tanszakáról a legkiválóbb művészeket és tanárokat bocsátotta szárnyra. Jónéhányszor hazalátogató egykori növendékei, köztük Pauk György és Koromzay Dénes többször elmondták, bármerre megfordulnak a világban és jelennek meg a pódiumon, a Zathureczky növendékek felismerik egymást jellegzetes játékukról, vonókezelésükről, hangzásukról. A Nagy Előadóművészek sorozatban Homolya István Zathureczky Edéről írott kötetében Kovács Dénes ugyancsak Zathureczky növendékeként meghatott előszóban idézi föl mesterének az emlékét. Zathureczky Ede ötvenöt éves volt, amikor Bloomingtonban váratlanul meghalt. Két évig koncertezett az USA-ban és tanított az Indiana Egyetemen, majd úgy tervezte, hogy ezt követőn salzburgi nyári akadémiai tanítása után, hazatér. Erre sajnos már nem került sor, özvegye és barátai — köztük mindenekelőtt Kodály Zoltán — azon munkálkodott, hogy méltó módon vésse nevét és művészi-pedagógiai tevékenységét az elkövetkező nemzedékek emlékezetébe. Kodály Zoltán 1966-ban keltezett, Zathureczky Edének címzett levelében (amely Degány Dezső legutóbbi gyűjteményében napvilágot is látott) ezeket írta: „Szándékom egy Zathureczkyemlékkönyvet kiadni. Képek, megemlékezések, életrajzi-, pályaadatok és jónevű kollégák és tanítványok nyilatkozatai. Menuhiné és Gertleré már itt van... Járdányi Pál gyűjti az anyagot.. Kodály életében erre már nem futotta idő. Zathureczky Edéné 1970-ben hazajött, és férje ládákban őrzött leveleit, emlékeit, képeit, műsorait kutatta föl. Tárgyalt a Hanglemezgyártóval is. Bloomingtonban szalagra rögzített hangversenyeiből az USA-ban lemez kerekedett, aztán ugyanez itthon is megjelent. — Dr. Ujfalussy József rektorral való tárgyalásom eredményeként — mondja Zathureczkyné — azért jöttem Budapestre, hogy az ezentúl négyévenként megrendezésre kerülő Hubay— Zathureczky verseny nyertesének a Zeneművészeti Főiskola átadja Zathureczky Ede hegedűjét és vonóját négy-négy esztendős használatra. Az első nyertes az idén Szabadi Vilmos, június 30-án este 7 órakor a Zeneakadémián játssza el Bartók Hegedűversenyét. Az a szándékom, hogy a fiatal tehetségeknek ösztöndíjat is alapítsak, a hanglemezbevételekből. Életem céljául tűztem ki, hogy Zathureczky Ede neve fönnmaradjon a fiatalok tudatában. (gách) PM NYÁR '84 A Pesti Műsor program magazin fenti című különszáma már jó ideje kapható az újságárusoknál. Örömmel üdvözölheti a színházkedvelő közönség a hetilap e nyári külön meglepetését, ugyanis időben tájékozódhat általa az ország legkülönbözőbb tájain rendezett színházi előadásokról, koncertekről — Budapesten, Szentendrén, Pécsett, Gyulán, a Balaton partján, s hosszan sorolhatnánk a helyszíneket. Részletes információt ad a lap a nyár képzőművészeti eseményeiről is. PÁRBESZÉD 9 Tibay Ágnes budapesti olvasónk, levélben számol be egy színházi eseményről. Fontos példa amiről ír, szívesn közöljük levelét teljes terjedelemben: „Az utóbbi időben feltűnően sok tudósítást olvashattunk, illetve hallottunk technikai okok vagy betegségek miatt elmaradt előadásokról. A Nemzeti Színház május 27-i délelőtti közönsége Farády Istvánnak köszönheti, hogy nem kellett keserű emlékkel távozniuk az Olympiáról. Az első felvonás utáni szokatlanul hosszú szünetet követően Agárdi Gábor rosszullétéről tájékoztatták a türelmes vendégeket, s a nézőkre bízták a döntést: távoznak-e egy későbbi „kártérítés" fejében, vagy elfogadják, hogy az Albertet alakító Farády István szövegkönyvvel a kezében beugrik Agárdi Gábor szerepébe. A közönség az utóbbira szavazott. A vígjáték végén szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a színészeket, akik egymás segítése nélkül nem teremthették volna meg a színpad varázsát." ■ Már a napisajtó is vitatkozik a beugrásokról, előadás elmaradásokról. Nemrégiben délutáni laptársunk több színházi vezetőt is megkérdezett ebben az ügyben. A fenti levél azt mutatja, hogy figyelmes, rugalmas és szakszerű megoldásokkal lehet a közönséget mindig a legjobban szolgálni. ” Gerencsér Mária szombathelyi olvasónk írja: „Nem tudom, mi az oka annak, hogy a „Hamisítványaim" és a „Maszk és Toll" című írásokat a „Panoráma" külföldi filmekről, színészekről szóló képes információinak rovására teszi közzé. Nem mintha nem lennének ezek érdekesek, de mivel ez az újság talán az egyetlen, amely tájékoztatást ad a filmvilág új felfedezettjeiről, vagy új filmforgatásokról, ezért több helyet kellene adni ezeknek a képes híreknek. Továbbá remélem, hogy az „Ismerős arcok" című rovat nem szakad meg és csak ideiglenesen szerepel más téma a megkedvelt sorozat helyett.” ■ Az elmúlt hetekben több új rovatot indítottunk, illetve több régi rovatot újítottunk fel. Terveink között szerepelnek újabb sorozatok is. Nem akarjuk lapunkat öncélúan frissíteni, tehát nem az a törekvésünk, hogy minden héten útjára indítsunk valamilyen újabb folytatásos közleményt, mégis úgy érezzük, olvasóink várják ezeket az írásokat. Sajnos azonban oldalszámunk nem növekszik. Bizony örülnénk, ha kedves Olvasónk ötletet adna, hogy milyen írások-összeállítások helyére kerüljenek az újabb rovatok. Boldogan elfogadjuk ajánlataikat, ha hasznosabbaknak bizonyulnak a magunk ötleteinél. Addig is azonban kénytelenek vagyok a „Hamisítványaim"-at és a „Maszk és Toll”-at, váltogatva ugyan, ám a 26—27. oldalunkon közölni. Az „Ismerős arcokat" időlegesen szüneteltetjük. Barabás Lajos (mint írja: aranyokleveles gépészmérnök, ny. postaműszaki igazgató, Hőgyész, Fő u. 27.) érdekes levélben szól hozzá 17. számunk „Fejős Pál nagy kalandja" című írásához. Korcsai Kulcsár István tárcájában beszámol arról, hogy a Tavaszi zápor humanista szemléletével, sajátos szimbolikájával nem tudta megnyerni az akkori hivatalos magyar kritikát. Az alábbi adalékkal járul hozzá a hajdani közönséghatás magyarázatához a levélíró.........tanúsíthatom, hogy a film nem a mondanivalója miatt bukott meg. Főszereplője, a francia Annabella egy szót sem tudott magyarul, s ezért a film forgatása során nem beszélt, hanem csak mutogatott. Ha mégis feltétlenül beszélnie kellett, egy másik, a filmen nem látható színésznő mondta helyette a szöveget. Ilyenkor Annabella többnyire hátat fordított, hogy a szájmozgással ne legyen baj. A film bemutatása idején, a némafilmkorszak után a magyarul beszélő film még újdonság volt, s a közönséget megzavarta, hogy a várt hangosfilm helyett egy sok tekintetben, az említett ok miatt, némafilmet kapott." Köszönjük az emlékezést. 21