Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-22 / 8. szám

A Pince Péntektől a Telemimig Hallottuk, hogy a Karsai Pantomim RT volt a ven­dége januárban, két estén, a Pince Péntek sorozatnak. Karsai János művészeti ve­zetőt kértem, mondja el, mi mindennel foglalkoznak mostanában: — A Pinceszínház érde­kes és kedves kezdeménye­zése alapján, Mezei Éva igazgató és lelkes munka­társai megkeresték a vala­ha innen indult és a szín­házi szakmában „befutott” művészeket. Az első no­vemberi közös gálaműsor után, kéthetenként mindig más tartott önálló estet, így most januárra mi kaptunk meghívást társulatommal. A Pince bája és emlékeket idéző hangulata a több száz hazai és külföldi fellépés után újra megfogott min­ket, és úgy éreztük, a kö­zönséget is. — A televízió karácsony másnapján sugározta Mim­­üveg című gyermekműso­rukat. — Az ötletek című ta­nácsadó magazinnak, Kő­vári Tamás rendező felké­résére, állandó szereplői va­gyunk; ez a műsor havonta jelentkezik. A Varsányi Fe­renc» rendezővel már régóta tartó jó munkakapcsolat eredményeként készülnek a Csepke-sorozat újabb epi­zódjai; ezeket is a Cigány­kerék című tévéműsorban láthatják majd a nézők. A forgatókönyvet Karsai Gi­zella és Varsányi Ferenc ír­ta. A TV Gyermekosztályá­nak felkérésére Takács Ve­ra szerkesztő-dramaturg segítségével, Telemim cím­mel Gizella és én írjuk a nemcsak gyermekeknek szóló sorozatot. Természe­tesen a pantomimművé­szetről és természetesen tö­rekedve a felfogásunknak megfelelő közérthetőség­re! — Elég sűrű a program­juk a tévészerepléseken kí­vül is. — Az örvendetesen szép­számú meghívás eredmé­nyeként; mi is fellépünk februárban a gödöllői pan­tomim találkozón, szerepe­lünk a Tavaszi Fesztivál rendezvényein, örömmel te­szünk eleget a vidéki meg­hívásoknak, jönnek a té­vés forgatási napok, készü­lünk őszi új műsorunkra; tehát az elmúlt évtizedhez hasonlóan egy évre egyez­tetünk, tervezünk. Most is szó van külföldi szereplés­ről, de arról csak akkor, ha visszajöttünk. — Az utánpótlás nevelé­sét is feladatuknak érzik? — A Színházművészeti Szövetség tagjaként a Pan­tomim Szekció titkára va­gyok, én a KKME Panto­mim Stúdióját, Gizella a CSIP gyermek pantomimet tanítja; ő egy énekléssel kapcsolatos meglepetésre is készül... — A fentiekből talán ki­tűnik; tesszük a dolgunkat, köszönjük, jól vagyunk . . . Képünkön: Karsai János és Karsai Gizella (Fotó: Komáromi Gábor) (jálics) A hétfői adásnapokról Dómján Dénes (képün­kön), a Magyar Televízió műsorigazgató-helyettese nyilatkozta: — A Magyar Televízió­ban hétfőnként egyelőre nem lesz rendszeres a mű­sor. Az eddigi tapasztala­tok azonban azt mutatják, hogy szükség van a hétfői adásnapra, hiszen olyan aktuális események adód­nak, amelyekről a televí­ziónak tájékoztatnia kell a nézőket. A hétfői adásna­pok beállítása bizonyos fejlődést is jelenthet a mű­sorok jobb elosztásában. Az eddigi esetlegesség he­lyett a jövőben hosszabb időre, előre megtervezzük a társadalmilag, politikai­lag fontos eseményekhez, jeles ünnepnapokhoz kötő­dő műsoradást. Így 1986- ban körülbelül húsz alka­lommal a hétfő adásnap lesz. Február 24-én, az SZKP XXVII. Kongresszu­sa megnyitásának előesté­jén, 20 órakor Fórumot su­gározunk a Szovjetunióból, természetesen adásnap lesz húsvét hétfőn, március 31- én is. Április 28-án a Jég­korong Világbajnokság, május 19-én a Karmester­­verseny, június 16-án pedig a Labdarúgó Világbajnok­ság eseményei indokolják az adásnapot. Ugyancsak a hétfői, na­pok alkalmasak a komoly­zenei műsorokhoz, továbbá, hogy ekkor sugározzuk a sportösszefoglalókat és he­lyet kapjon a népszerű Önök kérték című összeál­lítás. Végül is: a hétfői adásnapok sorsát továbbra is napirenden tartjuk, ám a rendszeressé váló műsor­nak azonban még hiányoz­nak a különféle technikai és objektív feltételei. P. J. Sieó/zédünh a ó/zínen A közelmúltban, az Oktatástechnikai Központ (elkéré­sére, archív hanganyagot elemeztem. így ismerkedtem meg Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Németh László, valamint Móricz Zsigmond, Kassák Lajos, Tamási Áron beszédével, tapasztalataim elszomorítóak! Ezek. a századelőn iskolá­zott írástudók, személyes jellegük ellenére is sokkal job­ban hasonlítanak egymásra, mint ránk, mai entellektüe­­lekre. Latinos műveltségük, bátor személyiség-vállalásuk, tenniakaró optimizmusuk átsüt beszédükön. Tettebb a hangjuk, pontosabb a kiejtésük, nyugodtabb a tempójuk, határozottabb a ritmusuk, szélesebb a hanglejtésük. A hajdani műveit emberek igényes, mégis mesterkéletlen, ke­délyes beszédmódján belül, két vonulat érződik köztük. Az el­ső három művész a patrícius (nemesi, polgári) nyelvet képvi­seli; a második három a plebejus (népi, provinciális) íze­ket is felmutatja: pallérozott tájejtést, vidékies hanglej­tést, szűkebb közösségből (Tiszántúl, Felvidék, Erdély) ta­núié beszédszokásokat. _ Mjért írom mindezt? Hogy Antal Imre és dr. Erőss Pál dicséretébe fogjak. Antal a régi vágású, elegáns beszédmód utolsó mohi­kánja. Muzsikáló orgánum, könnyed, mégis plasztikus artikuláció, tökéletes ritmus (a hosszú magánhangzók már-már kéjes megnyújtása), szívélyes, magabiztos hang­lejtés. Mindehhez barátságos, de nem hízelgő arc, biz­tató tekintet és összeszedetten oldott testtartás járul. Köz­vetlenségét nem tette tönkre a súgógép használata, az óvatoskodó szabályféltés és a műveletlen fontoskodás. (Mert fejből beszél, spontán szabályos és művelt!) Azon kevesek közé tartozik, akik élőszóban is nyomdakészen fogalmaznak. Or. Erőss a regionális kiejtés szívderítő képviselője. Ti­szántúli magánhangzók (és azok bájos hajlítása), mese­­mondásra emlékeztető beszéddallam, népi szólásokat idé­ző időmérték, kiegyenlített beszédtempó. Csodálkozó, jó­indulatú tekintet, huncutságot leplező mimika, tanító­­bácsis gesztikuláció. Kifejezőkészségét nem rontotta el a precízkedő szaknyelv, az unos-untalan hallható felol­vasott szónoklat, a tesztlapos viszgarendszer és a szürkén beszélő fővárosi környezet. Az úri hímzés és a népi hímzés egyaránt gyögyörű. Ne engedjük, hogy az előnyomott sablonok kiszorítsák őket. Montágh Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék