Film Színház Muzsika, 1987. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-26 / 39. szám
5 NEM FIZETÜNK, NEM FIZETÜNK Ha a színház politizál, akkor a világ bármelyik pontján aktuálisnak számít. Dario Fo darabja az olasz munkásosztályról szól, de számos „áthallása” van a mai magyar társadalom gondjaival. Az „aki nem lop, az balek” szindróma az utóbbi években sajnálatosan ismertté vált nálunk is. Ilyen balek a főhőse a Nem fizetünk, nem fizetünk című darabnak is. Giovanni szervezett munkás, kommunista, elítéli a tőke elleni harc olyan formáit, mint a lopás. Ezért, amikor az asszonyok — köztük a saját felesége — kifosztják az áruházat, erélyesen fellép az anarchia ellen. Házi harcában egyedül marad, mint a naiv idealisták általában. Dario Fo fontos társadalmi mondanivalójú műve fergeteges vígjáték. A szerző saját társulattal rendelkező színházi ember, akinek előadásai commedia dell’arte elemekre épülnek. Gáli László rendezése a József Attila Színházban helyzetkomikumok sorozatából áll. Az első rész kidolgozása és tempója hibátlan, a második íróilag és rendezőileg gyengébb. Talán némi húzás segített volna. Az önismétlések és a dupla poénok nem olyan szórakoztatóak, mint a bérekre és árakra történő egyértelmű célzások. Ez nyilván a frappáns fordításnak — Nyerges László munkája — is köszönhető. Az előadás szomorú véget ér a kilakoltatottak kórusával. A brechti effektus sehogy sem illik a tetszhalottakban és terhes anyákban, csodákban és „szajrékban” bővelkedő bohózathoz. A két házaspár közül Horváth Sándor és Szabó Éva színészi párosa viszi vállán az előadást. Horváth Sándor az az öntudatos munkásember, aki elveit lépten nyomon hangoztatja, és nemcsak barátjával, hanem a rendőrrel és a csendőrrel is politikai vitába bonyolódik. Lakásában a falon a Szűz Mária-kép mellett kommunista politikusok képei függenek. Horváth különösen az éhség eljátszásában remekel: a kutyaeledel és az olajbogyó körüli némajátékok ellenállhatatlanul mulatságosak. Szabó Éva a legolaszosabb temperamentum az előadásban. Hihetetlen energiával motorizálja az eseményeket és a szereplőket; mindvégig bírja lendülettel a játékot. Javára írandó, hogy még némi lírát is képes belopni az elnyűtt munkásasszony figurájába. Halványabb a másik páros: Borbás Gabi és Zsolnay András házaspárja. Négy különböző szerepet játszik Újréti László, ezek közül a rendőr őrmester a legemlékezetesebb. Pilinyi Márta szándékosan zsúfolt díszletében mindütt tárgyak és tárgyak, a fogyasztói társadalom kellékei. Ézsiás Erzsébet Rémlik, Kosztolányi Dezső magyar író esztendőkön át viaskodott Fodor László magyar íróval. Utóbbi állandóan darabokat írt, sikereseket, előbbi színházi kritikusként hallatta véleményét. Eshetett volna fordítva is, hiszen Kosztolányi is, Fodor úr is értett a színházhoz. Fodor úrnak mindig nagyobb sikere volt a kasszánál, mint Kosztolányinak; az se kétséges, hogy ki haragudott jobban. Ám mindketten végezték a dolgukat. Most Verebes István „átigazításában” adják a Játékszínben a világválság idején játszódó darabot, melynek annyi köze van a mai magyar gazdasági helyzethez, mint e sorok írójának a cukrosbácsik viselt dolgaihoz. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy mai bankházba csak úgy belé HELYET AZ IFJÚSÁGNAK SZÍNHÁZ Horváth Sándor és Újréti László Dario Fo vígjátékának egy jelenetében (Fotó: MTI — Ilovszky Béla) Bajor Imre Fodor László vígjátékában