Filmvilág, 1978 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1978-05-15 / 10. szám

Garas Dezső, Básti Lajos és Balázsovits Lajos (Szomszéd András Jelvétele) zárt kapu mögül szerelmes szavakat suttog Ginának. Végül ököllel dö­römbölni kezd. Betör. Ekkor már rendőr area van. S a történetből ki­bontakozik „Abigél”. A furcsa nevű kőszerrt élő alteregója, mozgatója, lelke. A titokzatos „krimihős”, akiről eddig is gyanítottuk, hogy nem a csa­varos agyú Christie néni találta ki, hanem egy jólelkű magyar írónő, a hajdani „zárdanövendék” ... Egyébként a film minden epizód­jából kiderült: Szabó Magda jól is­meri ezt a világot. Gyermekkorából, protestáns neveltetéséből, háborús élményeiből, tanári munkájából. A Matu'la teljes valósága az övé! Akár­csak Molnár Ferencé A Pál utcai fi­úk grundja, vagy Móricz Zsigmondé a Légy jó mindhalálig debreceni kol­légiuma. Az írónő tudja, hogyan ütik fel a táblás zsoltároskönyvet a refor­mátus istentiszteleten. Mit csipognak egymásnak a „matulások”, amikor hazafelé mennek a templomból. Ho­gyan keletkezik a tanár-diák szere­lem. Micsoda kincs egy elrejtett szájrúzs, púdertartó vagy illatos zsebkendő. Milyen „szenzációkkal” izgatják-bolondítják egymást a lá­nyok a hálóteremben. Mekkora sze­repe van az intézet életében a mos­dónak! . . . Csak mit nem tud Szabó Magda? Ami ez életteli, intim és feszült re­gényanyagban nem is igazán fontos. Hogy hogyan kell „krimit” bonyolí­tani. A „titokzatos” szálat úgy húz­ták el az orrunk előtt, akár a mézes­madzagot. Már a második folytatás­ban kiderült: König tanár úrra nem feltétlenül gyanakodni egy ártatlan „krimiíró” iránti, naiv lovagiasság le­het. De ugyan miért teljesítette a szobor nevében a zárdanövendékek kívánságait? Mi célja volt ezzel? Ele­ve tudta, hogy Vitay Georgina „tit­kos Abigélje” lesz? Továbbá hogyan sikerült — ha már ennyire óvatlan — a Vitay-lány elrejtését oly óramű pontossággal lebonyolítania? Mind­ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy a rendőri szervek éppúgy nem értet­tek a kriminalisztikához, mint König tanár úr, vagy a szerző. De kisebb „szálhibák”, a gondosan megmunkált történelmi-lélekrajzi szövetben is akadtak. Egyetlen pél­da. Amikor Vitay tábornok fölvilá­gosítja leányát a háború értelmetlen­ségéről, Ginának eszébe sem jut áb­rándjai lovagja, a főhadnagy. Hogy ő vajon igazi „magyar királyi katona­­tiszt”-e? Miképp vélekedhet a dol­gokról? Osztozna-e apja világnézeté­ben? Márpedig ez a mérlegelés egy 29

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék