Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1958.
2. szám - Szemle és könyvbírálatok: - Csapláros István: A magyar irodalom útja Lengyelországban (1830–1918)
Jókai írói vénájának látható kiapadásáról, ennek következményeiről és Jókai műveinek lengyelországi ismertetéséről szól. Jókai jelentőségének megrajzolásával kapcsolatosan elég Jaroszewska egy mondatát idézni : „A külföldinek elég Jókai néhány könyvét elolvasni, hogy a magyarokat megérthesse". Boleslawa Jaroszewska cikkének írása előtt már lefordította Jókai Lőcsei fehér asszonyát, fordítói tevékenységében később is lépést tart prózairodalmunk fejlődésével és divatjaival. Összesen hat Jókai regényen kívül, több (sajnos jelentéktelenebb) Mikszáth, néhány Rákos Viktor és Herczegh Ferenc művet fordított. Fordításait rendszerint előszavakkal látja el, azaz sajátkezűleg igyekszik az írót és művét bevezetni. Fordítói tevékenysége közben dolgozik irodalmunk ismertetésén is. Az ő nevéhez fűződik az egyik legterjedelmesebb lengyel Arany-tanulmány 32 és az újabb magyar novella és regényírás fejlődésének ismertetése.33 Utóbbiban a magyar nép általános jellemzése után a külföldi irodalmak magyar fordításairól írva a Magyarországon eléggé ismeretlen Bányai Károly lengyel irodalmat népszerűsítő fordítói munkásságával végzi a bevezető részt. Bányai működésének alapos ismeretéből arra következtethetünk, hogy Jaroszewska egyik magyar informátor-kapcsolata éppen Bányai lehetett. A lengyel írónő tanulmánya elsősorban Mikszáth, Herczeg, Rákosi Viktor és Gárdonyi munkásságát ismerteti, mindenütt utalva a már meglevő fordításokra, hogy az olvasókban felkeltett érdeklődést a művek olvasása irányába terelje. A fentiek részletes ismertetése ellenére kedvenceinek mégis Tömörkényt és Benedek Eleket ismeri el, műveikből hosszú részleteket idéz. Jaroszewska tanulmánya végén ígéri, hogy a mai magyar költészetről és drámáról is fog rövidesen írni. Hogy milyen apparátussal dolgozott Jaroszewska e tanulmánya megírásakor mutatják azok a forrásmunkák, amelyeket az egyes írók ismertetése után a lap alján idéz.34 Bolesalwa Jaroszewska kétségkívül legkiválóbb ismerője Jaroszewska fordítói működésével kapcsolatosan már rámutattunk arra, hogy a magyar irodalom lengyelre fordított íróinak köre a századforduló felé egyre bővül. Ugyancsak bővül a következetesen fordítók száma is, nagy többségük azonban szinte hivatásos fordító, több irodalomból is fordít egyszerre, a magyar irodalom lengyelre ültetésénél külföldi forrásból dolgozik. Bennünket viszont tanulmányunk folyamán éppen az irodalmunkhoz eredetiben való közeledés kérdése izgatott. A legfontosabb lengyelre fordított magyar írókat, műveiket és közvetítő nyelvből dolgozó fordítókat fel kell jegyeznünk e tanulmány keretében is. Régebbi prózaíróink közül Jósika Miklós Az utolsó Báthoryja 5 kiadást is megért,35 Gyulai Pálnak A vén színész 36 c. műve könyvalakban, Hevesi Lajos több prózai írása pedig folyóiratokban jelent meg. Mikszáth műve szinte egykorúan jön lengyel fordításban, így Jastrabek pusztulása már 1882-ben, Galamb a kalitkában 1893-ban. De a mikszáthi mű zöme leghaladóbb művei ismeretlenek maradtak s csak az 1950-es években jelentek meg lengyelül. Ezzel szemben Herczeg Ferencnek Gyurkovicsai, A virága és Szabolcs házassága több kiadásban is megjelent. Kék rókáját 1919-ben több helyütt be is mutatták. Ezzel át is jutottunk magyar színpadi művek lengyelországi bemutatóihoz. A régebbi szerzők közül Szigeti József ,,A vén bakkancsos és fia, a huszár" c. vígjátéka már 1867-ben, Stanislawówban került bemutatásra. Dóczy Lajos Csófá-ját 1906-ban Varsóban, Molnár Ferenc Ördögjét Lwówban 1908-ban, Testőrjét Varsóban 1919-ben. Lengyel Menyhért Táncosnőjét (a lengyel cím szószerinti fordítása, azonosítani nem tudtam!) Krakkóban 1919-ben mutatták be.37 Divatos „exportképes" darabjaink bemutatói átnyúlnak mélyen a Független Lengyelország korszakába is. Két legnagyobb drámai alkotásunk : Katona Bánk bánja teljesen ismeretlen maradt (hacsak nem mel. Orohowski, N. Pienazek, B. 32 Jan Arany Ateneum. 1892. julius. 154—166. 33 Boleslawa Jaroszewska: Wspólczesna powiesc i nowela wegierska. Sfinks. 1917. 5—6. sz. Különnyomat: Gebethner i Wolff. Warszawa, 1911. 31. 34 Hamvai E, Herczeg F. stílusa és nyelve. — Madarász F., Gárdonyi G. — Vincze J. Népies elbeszélők. 35 Ostatni Batory. przekl. A. Lange. Warszawa, 1887. 315. 36 Pamietnik komedyanta. przekl. Stam. Wagnera, Poznan, 1879. irodalmunknak a maga idejében. 37 Méltatlan dolog lenne elhallgatni azoknak a nevét, akik idegennyelvű fordítások alapján sokoldalú egyéb fordítói munkásságuk keretében sok magyar művet ültettek át lengyel nyelvre. Alfabetikus sorrendben adjuk azt az eddig összegyűjtött húsz-egynéhány írót, akik a XIX. század végén, századunk első két évtizedében közvetítették irodalmunkat a lengyel olvasó közönség felé : A. Callierowa, Helena Glücksberg, Wiktor Gomulicki, Zofia Gruzewska-Nánássy, Maria Ilnicka, Józef Jankowski, M. Klos, T. Konarski, Al. Kraushar, W. Krzeminski, J. Majkowski, Stan. Milkowska, Wl. Nawrocki, Pobóg, I. Poech, St. Rossowski, K. Szaniawska, M. Tatarkiewicz, E. Tustanowski, L. Weglinski, Z. Zajaczkowska, A. Zyibersztajn.