Filológiai Közlöny – IX. évfolyam – 1963.
3–4. szám - Közlemények és vita - Pálffy Endre: Két vígeposz eszmei rokonsága
maradhat Balázsfalván tanári és internátusi nevelői állásában, mert haladó gondolkodásmódja nincs ínyére a püspöknek. Budai-Deleanu Balázsfalvát elhagyja s 1788-ban már a lembergi törvényszéken Landgrerichtssecretär. Harminc évet tölt itt, s életének e szakaszát termékeny írói tevékenység tölti ki. Itt írja Bukovináról szóló, éles kritikai magatartást tükröző írását, a Kurzgefasste Bemerkurgen über Bukovina-t, történeti tárgyú, kéziratban maradt műveit (De unione trium nationum Transylvaniae commentatio, De originibus populorum Transylvaniae), nyelvészeti munkáit (Dascalul rominesc pentru temeiurile gramaticii rominesti, Teória ortografiei rominesh di slove latinesti), amelyeket jogi és pedagógiai vonatkozású írások egészítenek ki. Mint a törvényszék tanácsosa halt meg 1820-ban „a hazavágyás máglyáján égve". Budai-Deleanu fő műve a Cigányeposz, amely megírása után több mint hat évtizeddel került kinyomtatásra. Szerzőnk tehetségének kibontakoztatásában döntő szerepe volt a Bécsben töltött éveknek, amikor nemcsak teológiai tanulmányai foglalták el, hanem — amint erre már rámutattunk — filozófiával, jogtörténettel is foglalkozott. A feliilágosodás filozófiáját Christian Wolff műveiből ismerte meg, amelyek akkoriban a Habsburg-birodalom valamennyi egyetemén közkézen forogtak. Mindezek a Cigányeposz ideológiai alapját, az eszmei mondanivalót tisztázták a költőben. A téma kikristályosodását a gyermekkor, a balázsfalvi iskolai évek segítették elő, hiszen a falu és a kisváros életét nyitott szemmel figyelő ifjúnak sok alkalma volt élményanyagot szereznie a cigányok életmódjáról, jellembeli sajátosságairól. Ám a harmadik összetevőről sem feledkezhetünk meg. Budai-Deleanut műve megszerkesztésében, gondolatainak kibontásában erőteljesen segíti széles körű világirodalmi tájékozottsága. Cervantes Don Quijotejának közvetlen hatását meggyőzően tanúsítja Három vitéz (Trei viteji) című poémája, amelyben Uramházai Becskerek Istók magyar nemes és fegyverhordozója, Haicu kalandjait adja elő rendkívül érdekes formában s nem hiányzik a poémából a lovagvilág imádott nője sem, aki a szépen hangzó Angelina névre hallgat. Talán éppen a nyilvánvaló cervantes-i hatás, az eredetiség hiánya késztette a költőt arra, hogy a poémát feláldozza, s nagy részét változott alakban beolvassza vígeposzába. De nem voltak ismeretlenek Budai-Deleanu előtt a klasszikus eposzok, Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, Vergilius Aeneise, Tasso Gerusalemme liberata-ja, Arioszto Orlando Furioso-ja, A. Tassoni Secchia Rapita, G. Castigli animali parlanti c. műve s főként Aloys Blumauer Abenteuer des frommen Helden Aeneas c. travesztiája, Dante Divina commedia-ja.10 Budai-Deleanu ismerte feltehetően Csokonai Békaegérharcát is, amelyet később egy Koncz Józsi nevű színész fordított le román nyelvre (1816). Blumauer és Csokonai művéhez kapcsolja Budai-Deleanu vígeposzát az a körülmény is, hogy a Cigányeposz nem egyéb, mint az eposz travesztiája, torzított utánzata korszakváltás idején, amikor a humanizmus helyébe lép a felvilágosodás, s amikor az ún. nagy eszmék, hősi tettek a ridegen boncoló kritika patikamérlegére kerülnek. A Cigányeposz a román irodalom első valóban nagyméretű epikai alkotása. Cselekményét a szerző több szálból szövi össze, s bár a cselekménynek több szála van, ez az eposz egységét nem bontja meg. Jóllehet a cselekmény Vlad Tepes uralkodása idején játszódik, Budai-Deleanut nem valamilyen romantikus múltbafordulás vezeti. Vlad Tepest a felvilágosodott uralkodó tulajdonságaival ruházza fel. A mű a téma megjelölésével, illetve a Múzsa segítségül hívásával kezdődik. Tepes vajda attól tart, hogy az országban portyázó törökök a cigányokat saját céljaikra használják fel s ezért elhatározza, hogy a cigányokat egy kijelölt helyen letelepíti, összegyűjti hát őket, s miután vitézségre buzdító szózatot intéz hozzájuk, elindul a menet a kijelölt falu felé. Útközben az egyik cigánynak, Parpanghelnek a kedvesét, Romicát, elragadja a törököket segítő sátán, s ez az epizód Parphangel viszontagságainak forrásává lesz. Különböző kalandok, csatározások után a cigányok megérkeznek a kijelölt faluba s elhatározzák, hogy önálló államot alapítanak. Hosszas vita kerekedik az államformáról az abszolút monarchia és a köztársaság hívei között, majd az uralkodó személyére nézve nem tudnak megegyezni, és a vita véres verekedéssé fajul. A cigányok szétszóródnak, Vlad Tepes pedig, akit a bojárok elárultak, elhagyja az országot, s seregének vezetését Romíndor veszi át, akit katonái arra kérnek, vezesse őket bárhova, „vagy a szabadságra, vagy a halálba." Nagyjából ezeket az adatokat tartalmazzák a rendelkezésünkre álló ismertetések, mint Ovid Dencurianu : I Dudai-Deleanu. Literature romine modernii. Bucuresti, 1929, 118 — 119; G. Calinescu : Istoria literaturii romíne. Bucureşti, 1941, 81; Ioan Папа : Studiu introductiv, idem 11 — 14. * , műinek két variánsa ismeretes. Az első 1800-ból, a második, végleges 1812-ből. Az első változatot Theodor Codrescu publikálta a Buriumul român riaei folyóirat 1875. és 1877. évfolyamában. Ezt a szöveget 1900-ban Brassóban adta ki Virgil Oniliu „figaniada suil Alexandria in tigäneascä" címen. A második, a szerző által javított variánst Gheorge Cardan publikálta három kiadásában, 1923-ben, 1928-ban és 1943-ban. Lényegében, kevés módosítással ezt tartja figyelemben a már idézett 1953-as kiadás is. • Gheorghe Carda? adta ki 1928-ban. "· Erre nézve vö. G. Brogdan-Duied : Tiganiada lui Budai-Deleanu. Convorbiri Literare XXXV (1901) 438 kk. — Constantin Rudu: Influença italiana in figaniada lui I. Budai-Deleanu. Си о prefata de Ramiro Ortiz. Foccani, 1925. — — Alexandra Marcu: Dante In figaniada lui I. Budai-Deleanu. București. Extras din revista Convorbiri Literare LXXI.