Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.
3–4. szám - Cikkek, közlemények - Pálvölgyi Endre: A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó
Az eddig elmondottak feltétlenül szükségessé teszik, hogy feleletet keressünk két kérdésre. Először is: mivel bizonyítást nyert, hogy a déli harangszó csak közvetett és nem okozati összefüggésben áll a nándorfehérvári csatával, ki kell deríteni, honnan, milyen forrásból származott a félreértés? Azt ugyanis nem tételezhetjük fel, hogy minden alap nélkül, pusztán kitalálás vagy hamisítás eredménye. Valahol kell lennie egy „ősforrásnak", és ha ezt megtaláljuk, akkor talán választ tudunk adni a második kérdésre is, vagyis arra, miképp keletkezett ez a félreértés? Kutatnunk kell tehát, melyik szerző beszél a harangszóról először téves értelemben? Tizenkilencedik századi történelmi irodalmunkban lapozva Pór Antal Hunyadi-életrajzában akadtunk először nyomra: „ . . .a pápa — olvassuk a könyvben —• . . .Különféle ünnepélyeket rendelvén a fényes diadal emlékére, melyek közöl csak az egyet emeljük ki, hogy Budán naponkint délután egy órakor harangszóval emlékeztettek a keresztény hívek imára Jézusnak ez alkalommal elesett vitézeiért, a mi Buda bevételéig meg is tartatott".23 Pór műve előszavában utal forrásaira, és közli, hogy „Teleky József, Szalay László, Horváth Mihály és mások" munkáiból merített.24 Az útmutatás alapján már nem volt nehéz a bennünket érdeklő pontos forrást megtalálni: Teleki József közismert műve az, a Hunyadiak kora Magyarországon.25 Teleki gondosan összegyűjtött minden hozzáférhető adatot, és éppen ez okozta a bajt. Raynaldra hivatkozva helyesen írja, hogy a pápa ,,egy. . . levele által a kereszténységben mindenféle közönséges imákat, processiókat, déli harangszót rendelt. . . a háború szerencsés kimenetele végett, Romae 3. Ival. Julij, 1456",26 sőt ír arról is, hogy sokan éppen ezeknek az imáknak tulajdonították a később aratott győzelmet.27 Ezután azonban látszólag megmagyarázhatatlan módon — akárcsak Tower egy évszázaddal később — mindezt figyelmen kívül hagyja, és pontosan az ellenkezőjét állítja: ,,azt is meghagyta [a pápa], hogy a keresztyén hívek Budán és egyebütt is minden nap egy órakor délután harangszóval emlékeztessenek a Jézusnak ezen alkalommal elesett katonáiért imádságra, ami Budának bevételéig meg is tartatott".28 Tovább gombolyítva a fonalat, megtudjuk, hogy Teleki ez utóbbi állítását szó szerint Schier Xystus Pál ágostonrendi szerzetesíró művéből vette át,29 ez utóbbi pedig Cuspinianusra hivatkozik. Johannes Cuspinianus (német nevén Johann Spiessheimer 1473—-1529) délnémet humanista, tudós és diplomata 1510 és 1524 között csaknem minden esztendőben-.megfordult Budán Miksa császár követeként. Legnagyobb és legjelentősebb művében, a De Caesaribus című történeti munkájában follalkozik II. Mohameddel és a nándorfehérvári csatával. Az ütközet részletes ismertetése után beszámol arról, hogyan fogadta a pápa a nagy győzelem hírét. Eszerint III. Calixtus elrendelte, hogy augusztus 6., az Úr színeváltozásának napja azontúl kötelező ünnep legyen és elrendelte azt is, hogy délután harangszóval hívják fel a hívőket: imádkozzanak a törökök ellen harcolókért. Ez a szokás — folytatja Cuspinianus — ma is megvan, mert Bécsben, Budán és másutt déli 1 órakor Szent István templomában a nagyharang jelt ad, hogy a győzelem emlékére imádkozzék mindenki az elesett keresztény hívőkért.30 íme tehát a hitelesnek látszó leírás, mely ellentmond az eddig ismertetett forrásoknak, magának a pápai bullának, melyet idéztünk, de ellentmond a régebbi és újabb külföldi történészek állításainak, a különféle kézikönyveknek is, és felsorakoztatott bizonyítékainkkal ellentétben Telekinek, valamint az elmarasztalt tankönyvek íróinak látszik igazat adni. Elképzelhető, hogy volt egy másik pápai bulla, mely eddig elkerülte a figyelmet, és mely valóban ilyen értelemben rendelkezett? Ennek nincs nyoma. Mégis feltétlenül ki kell derítenünk, milyen forrásból szerezte értesülését Cuspinianus, mert amíg ezt nem sikerül tisztázni, nem tagadhatjuk teljes bizonyossággal a tévedésnek mondott állítást. Cuspinianus nem nevezi meg forrását. Hans Ankwitz-Kleehoven, osztrák történész egyik értekezésében részletesen elemzi a Caesares forrásait, sajnos azonban a bennünket érdeklő, a török uralkodók életét tárgyaló fejezeteket kirekeszti vizsgálódásai köréből.31 A szóba jöhető szerzők száma nem csekély, mégis sikerült megtalálnunk azt, akit Cuspinianus forrásul használt. A keresett mű Bartolomeo Sacchi Platinának a pápák életéről szóló kötete.32 Azt. гз Hunyadi János. Elet- és korrajz. Bp., Szent-István Társulat 1873. 301. "I. m. V. lap. "II. köt. Pest 1852. íe Június 29. I. m. 410. 4. jegyzet. 171. m. 440. 2. jegyzet. "I. m. 441. 29 Buda sacra sub priscis regibus. Viennae 1774. 98. „MCDLVI. Liberato Belgrade festum Transfigurationis Domini institutum, et cum Budae tum alibi mos introduetus est, ut prima a meridie hóra populus campana excitaretur ad orandum pro Christi militibus; quae consuetudo ad finem Budae Christianae perduravit." 30 Joannes Cuspinianus: De caesaribus atque imperatoribus Romanis. Basileae 1561. 560., a szöveget később szószerint közöljük. 31 Der Wiener Humanist Johannes Cuspinian, Gelehrter und Diplomát zur Zeit Kaiser Maximilians I. Graz- Köln 1959. 31 Vitae summorum pontificum. Nürnberg 1481. (Hain 13047); két még korábbi velencei kiadás is van (1479. Hain 13045; 1480.Hain 13046), hivatkozásaink az 1562. évi kölni kiadásra utalnak.