Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.
3–4. szám - Cikkek, közlemények - Zsoldos Jenő: Petőfi és Gorove „Nyugot”-ja
munkás, a szegény mesterember, a cseléd, ha kenyérbe harap. . . a statusnak fizessen, a gazdag pedig antique szobrai, Van Dyk képei . . . közt kérdetlen dőzsölhessen."10 Gorove könyvét Petrichevich Horváth Lázár „ismertette". A Honderű reakciós szerkesztője idegenkedve fogadta Gorove haladó tendenciájú művét. Nem vonzották a feudalizmus halálát tudósító részletek. Innen van, hogy elhárító mozdulattal sommásan megtagad minden értéket a könyvtől. A javarészt mondvacsinált nyelvi kérdések területén veti meg a lábát: „Ha Gorove úr könyvében még több regényesség volna is, mint van, ha politikai nézetei még föllengőbb és költőiebbek volnának is, mint aminek, G. úr és Nyugata mégis egyike volna azon leggyarlóbb munkáknak, mellyek 30 év óta elhagyák a sajtót, mert G. úr munkája nem annyira bombastius pöffedtsége miatt érthetetlen, mint inkább stíljének hihetetlen szabályellenessége által páratlan." Petrichevich Horváth nem rejti véka alá ellenszenvét. Leplezetlenül személyeskedik: a szerzőt meg akarja tanítani magyar nyelvre, mert műve hemzseg a nyelvhelyességi hibáktól, magyartalan kifejezésektől. Kákán csomót kereső módszerrel pécézi ki a szerinte helytelen kitételeket. Gorove írása csak ilyen jellegű cserkészésre érdemes. „Mathematice kezelt hatalmas álgyútelepből rendszerezetten kemény ostromot irányítani deszkavár ellen, annyit tenne szakszerűen részletes kritikát indítnii nyugotnak."11 Ez az egyoldalú bírálati magatartás természetes követelményként váltja ki Petőfi álláspontját. Meg kellett bélyegeznie a nyelvi-formai elemek öncélú és kizárólagos számbavételét. A költő a tartalmi mondanivaló iránti fogékonysággal olvasta Gorove művét. Közel érezte magához a benne visszatükrözött világ haladó szellemű mozzanatait. Az efféle munkák között ott találjuk könyvtárában Irinyi József úti feljegyzéseit.12 Irinyi nem egy észrevétele Gorove művéből ismert tárgyi elemet idéz fel. Itt is szólnak a Marseillaise hangjai, s a ,,sz. simonisták, socialisták, communisták,. . . monarchisták, népbarátok, anarchisták, reformisták. . . reactionaires-ek, conzervatívok" adják Párizs népének pártszempontú megoszlását. Csakhogy Irinyi radikálisabb hangvétellel térképezi Franciaország közelmúlt és jelenlegi eseményeit. Sorát ejti, hogy olvasóit röviden figyelmeztesse „a socializmus és a communismus különbségére", jóllehet ő maga, bár elismeri, hogy „a socializmus tanaiban nem csekély igazságok rejlenek", nem bízik a szocializmus jövőjében.13 Mindez természetesen nem akadályozza meg Irinyit abban, hogy az elnyomó osztály magatartását keményen bírálja. Társadalomszemléletét az egykorú kritika elítéli: Irinyi túlzott ellenszenvvel veti mérlegre a jelenségeket. Vissza kell utasítani „a szerzőnek részrehajló franczia imádását", magatartásának szélsőséges vonásait: „az angol aristocratiát. . . annyira gyűlöli, hogy ebben minden angol chartistát messze túlhalad."14 Petőfi plebejus radikalizmusának, forradalmivá érlelődő gondolkodásának tápláló forrásai között számon kell tartanunk az útirajz-irodalom alkotásait is.15 Külföldi utazásának eszméjét is részben ezen a tájékon fedezhetjük fel. Nyugati útra, közvetlen tájékozódásra vágyódik: „Megnézem Shakespeare, Shelley és Byron hazáját, a sötét Angliát, s megnézem Béranger hónát, a fényes Franciaországot."Ifi tervezett írtját 1848. májusában közeli eseményként villantja fel.17 Néhány hét múlva azonban már lemond a szívesen dédelgetett gondolatról: „Már nem megyek a külföldre; nincs annyi lelkem, barátom, hogy Juliskámat oly távol hagyjam."18 Elhatározását egy héttel később megismétli: „nem megyek a külföldre, szó sincs róla, hogy menjek."18 Így tehát Petőfi az időszerű politikai-társadalmi problémák körébe tartozó jelenségek külföldi változatairól közvetlen szemlélet helyett olvasmány-élményeiből kap tájékoztatást. I. A bányában Gorove az osztályharcot érzékeltető pillanatfelvételek sorában érinti az angol bányászsorsot is: „mélyen a föld gyomrában dolgozik a kőszénbányász, sötétben, kis gyertya mellett, szűk üregekben, kevés rossz léggel, messze elborongva magányosan dolgozza át a napot ezer lábra lenn a mélységben. Mi egy ilyen kőszénbányába leereszkedénk, mielőtt a bányába lebocsátkoznánk, azt kérdé a felügyelő: Van-e bátorságuk, uraim? Igen felelők, s mentünk, nekem még eszmém sem volt kőszénbányáról..."20 A kirándulás fordulóit lehangoló pillanatok és mozza 10 I.o. II. 130. »Honderű 1844. II. 322-3. 12 Irinyi József: Német-, francia- és angolországi úti jegyzetek. Hála 1846. — Petőfi Sándor ÖM. V. 1956. 254. « Irinyi i. m. II. 301. la Irodalmi Őr 1846. 40., 53. '5 Vö. Pándi Pál, Irodalomtörténet 1953. 134.« Úti levelek VI. Erdőd, 1847. május 26. ÖM. V. 1956. 54. 17 L. 1847. május 28-áról keltezett levelét Kazinczy Gáborhoz és Pap Zsigmondhoz. ÖM. III. Magyar Klasszikusok. 1955. 604-5. 689. 18 Levele Arany Jánoshoz. Pest, 1847. június 18. Uo. 564., 681., 1. még 566. 19 Úti levelek VIII. Pest, 1847. június 25. OM. V. 1956. 55. 20 Gorove i. m. II. 70.