Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.

3–4. szám - Cikkek, közlemények - Pálvölgyi Endre: A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó

szágon. Ezután már nem tűnik merésznek a következtetés: Magyarországon nemcsak a XIX. század végén és a XX. század elején, irodalmi források, tankönyvek alapján terjedt el ez a nézet, hanem már a XV. század második felében is általánosan ismert volt. Hogyan született meg, miképpen jött létre ez a hiedelem? Erre csak egyetlen magyarázat lehetséges: hazánkba előbb érkezett meg és vált ismertté a nándorfehérvári győzelem híre, mint az új déli imát és a harangszót elrendelő pápai bulla. A bulla kihirdetése és rendelkezéseinek végrehajtása azután a későbbi hónapokban természetszerűen országszerte azt a hitet keltette, hogy mindez a győzelem megünneplésével áll kapcsolatban. Ezt hallhatta Cuspinianus is Magyarországon, olyan egyértelműen, egybehangzóan, hogy eszébe sem jutott kételkedni benne, ezért értelmezte „kissé szabadon" Platinát.11 Ez a hagyomány volt erősebb Teleki és Tower esetében is minden tudományosan alátámasztott érvnél, hiteles adatnál, ennek ereje hatott Radó Polykárpra, és késztette őt arra, hogy hivatkozott forrásai ellenében inkább az általánosan elterjedt véleményt tegye magáévá. Kétségkívül tetszetős hipotézis, de bizonyítani kellene, hogy mindez valóban így is történt. A bizonyítás jóval könnyebb, mint amilyennek első pillanatban, látszik. A nándorfehérvári diadal híre ugyanis nemcsak Magyarországra érkezett előbb a pápai bullánál, de még a Rómához jóval közelebb fekvő Bolognába is! Hieronymus de Bursellis bolognai krónikájában találjuk erről az első figyelemre méltó tanúbizonyságot. Az 1456. év eseményeit ismertetve a krónikás beszámol arról, hogy a török felett aratott nagy győzelem híre Velencéből megérkezett Bolognába, majd ezután megemlíti a pápa imára és harangszóra hívó rendeletének hírülvételét.42 Pontos dátumot nem közöl, de a leírás sorrendje világosan utal az események sorrendjére. Л'ап azonban egy másik bolognai krónika, mely ugyancsak kitér a kérdéses eseményekre, és ez már pontosan keltezett adatokat tartalmaz. A Cronica di Bologna szerint a velencei Signoriának a nagy magyarországi győzelemről hírt adó levele augusztus 9-én érkezett Bolognába, a harangszót és az ifj imát elrendelő pápai bulla kihirdetése pedig augusztus 22-én történt.43 Ha a Rómához közeli Bolognába is később érkezett a bulla, mint a győzelem híre, akkor nyilvánvaló, hogy Magyarországon még inkább így kellett történnie. Vannak azonban további bizonyítékaink is. A keresztesháborúra hívó bulla kihirdetésének nehézségeit, az uralkodók ellenállását már említettük. Úgy látszik, a Bulla oralianum végrehajtása hasonló nehézségekbe ütközött. Ezt mutatják a pápa levelei, melyek a bulla végrehajtását szorgalmazzák még a nándorfehérvári csata után is. Ilyen sürgető levelet írt Calixtus az arrasi érseknek 1456. augusztus 24-én,44 Pierre de Foix albanói püspöknek október 13-án,45 a szentszék kardinális követeinek november 2-án, Carvajalnak november 8-án,46 és Jó Fülöp burgundi hercegnek.47 A levelek tartalma nagyjából azonos, kitűnik belőlük, hogy bár a bulla elküldése már korábban megtörtént, annak kihirdetéséről és végrehajtásáról még október illetve november hónapban sem gondoskodtak. Az imént utolsónak említett, Jó Fülöpnek címzett levélben (mely azonban sajnos keltezetlen, de feltételezhetően 1456. október 13-nál később, az 1456. év végén vagy a következő év elején íródott) Calixtus azt állítja, hogy bulláját Itáliában, Németországban, Magyarországon és Spanyolországban már kihirdették és végre is hajtották.48 Valamennyi levélben leszögezi, hogy a győzelem elsősorban az újonnan elrendelt imának tulajdonítható, mert ez bírta rá Istent arra, hogy híveit győzelemre segítse. Ebből azonban az következnék, hogy a bulla végrehajtására ott, ahol az eddig nem történt meg, most már nincs is szükség. Calixtus más véleményen volt, a győzelem után a változott körülményeknek megfelelően gyorsan átértékelte a helyzetet, és új értelmet, új indoklást igyekezett adni a bulla rendelkezéseinek. Mivel Isten meghallgatta a keresztények könyörgését, írja az említett levelekben, és győzelemre vitte fegyvereiket, most mindenkinek köszönetet kell mondania a segítségért, ez pedig az új ima általánossá tételével történhet meg legegyszerűbben. Miért ragaszkodott Calixtus bullája végrehajtásához ilyen makacsul? Nyilvánvalóan azért, mert még mindig bízott korábbi terve megvalósításában, még mindig reménykedett abban, hogy ha megteremti a megfelelő közhangulatot, létrejöhet a török elleni nagy európai 41 Mályusz Elemér Ankwicz fentebb idézett könyvének ismertetése során (Századok 1962. 1 — 2. sz. 324.) rámutat arra, hogy Ankwicz— Kleehoven nem méltatja figyelemre Cuspinianus történelemfelfogását, módszereit, nem beszél a munkáiban tükröződő szemléletről. A könyv alapján úgy tűnik — folytatja Mályusz —, mintha Cuspinianus a forrásaiból kiemelt szövegrészeket mechanikusan egymás mellé helyezte volna, holott nem valószínű, hogy így járt el. A most vizsgált eset azt mutatja, hogy Cuspinianus valóban nem mechanikusan használta forrásait, egyéni — ha nem is mindig megbízható — szóbeli értesüléseivel kiegészítette őket, sőt változtatott is rajtuk. 42 Annales Bononienses F. Hieronymi de Bursellis. Rerum Italicarum scriptores. (L. A. Muratori) 23. t. Mediolani 1733. 889. col. 43 Cronica di Bologna. Berum Italicarum scriptores. 18. t. Mediolani 1731. 720 — 1. col. 44 Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia. 2. t. Romae 1860. 280. 45 Pastor i. m. 553. 44 Theiner i. m. 282. és 283. 47 Pastor i. h. 2 Uo.