Filológiai Közlöny – XII. évfolyam – 1966.
1–2. szám - Közlemények - Galla Endre: Petőfi kínai fogadtatása
tette tanulmányába. Ez arra mutat, hogy a kínai szerző — Petőfi költészetének behatóbb ismerete hiányában — nem annyira a költői életmű értékelésére, mint inkább forrásai anyagának informatív jellegű feldolgozására és bemutatására törekedett. Ennek megfelelően Shen Yen-ping Petőfi-képe is inkább közvetetten, a felhasznált forrásanyag proporcióján keresztül rajzolódik ki: a tanulmány Petőfit mint a legnagyobb magyar lírai költőt méltatja, akinek a szabadság és a szerelem volt a fő mondanivalója. Ennek illusztrálására Shen teljes egészében idézi a költő Szabadság, szerelem és az Egy gondolat bánt engemet . . . című verseinek prózai színezetű fordítását. A kép tehát, amelyet a kínai olvasó e tanulmány alapján Petőfiről kialakíthatott magának, lényegét tekintve nem sokban különbözött Lu Hsün korai tanulmányainak Petőfiportréjától — bár kétségkívül árnyaltabb és differenciáltabb volt annál. Ami pedig a szövegközi versfordításokat illeti — Shen Yen-ping és öccse, Shen Tze-min [11.] néhány korábbi Petőfi- és más magyar költő versének fordításához hasonlóan — elsősorban a „bemutatás", a „megismertetés" célját szolgálták, s nem művészi produkció igényével készültek.10 A Petőfi iránt kibontakozó érdeklődésre jellemző azonban, hogy az első, művészi Petőfi-fordítások is csakhamar napvilágot láttak: 1925-ben öt kis Petőfi-vers fordítását közölte a Yüsse [12.] Csevegő c. irodalmi folyóirat 9. és 11. száma, A. Petőfi te shih, [13.] Petőfi Sándor versei címmel. A fordító Lu Hsün volt, aki másfél évtized múltán ezekkel a fordításokkal tért ismét vissza kedvelt külföldi költőjéhez — s ennek, mint alább kitetszik, nem kis jelentősége volt a Petőfi-recepció további alakulása szempontjából. De figyelmet érdemelnek Lu Hsan Petőfi-fordításai azért is, mert a lírát alig-alig művelő író oeuvrejében szinte egyedülálló helyük van: rajtuk kívül csupán két Heine-fordításáról tudunk. Emellett a fordítások mint művészileg hiteles, jól sikerült költői alkotások, máig is példaként állanak a kínai Petőfi-irodalomban. Tartalmilag-formailag egyaránt hűen követik az alapul szolgáló német szövegeket; tömörségük, epigrammatikus lekerekítettségük az útkeresés és kísérletezés lázában vajúdó modern kínai költészet első éveiben a klasszikus kínai líra nagy korszakainak harmóniáját, formai műgondját, a régi kínai vers ökonómiáját idézte. Talán ezért sem véletlen, hogy a továbbiakban éppen Lu Hsünnek ezek a fordításai toboroznak újabb tisztelőket, költőket és műfordítókat a magyar költő művészete számára. Bár közülük többeket (pl. Sun Yung [14.] műfordítót) a szellemes Apám mestersége és az enyém c. Petőfi-vers kongeniális fordítása ragadta meg, Lu Hsün fordítói technikájának illusztrálására mégis hadd idézzük az Érik a gabona . . . c. vers frappánsabbnak, „kínaibbnak" tűnő fordítását — az eredeti, valamint a német nyelvű alapszöveg társaságában:11 (magyar eredeti) (német alapszöveg) Erik a gabona, Die Sonne brennt gar heiss, Melegek a napok, Das Korn, es reist heran; Hétfőn virradóra Mit nâchstem Morgen schon Aratásba kapok. Fang ich zu ernten an. Érik szerelmem is, Auch meine Liebe reift, Mert forró a szívem.; Denn glühend ist mein Sinn: Légy te aratója, Lei, Süsse, Einzige, — Édes egyetlenem ! Sei du die Schnitterin ! (kínai fordítás) t'ai-yang ku-je-te chao-lin chou-ts'ao-te ku-ze to yi ch'eng-shu yi tao ming-t'ien tsao-ch'en wo chiu k'ai-sou ch'ü shou-huo wo-te ai yeh ch'eng-shu-liao hung-ch'ih-te shih wo-te ching-shen tan yüan ni t'ien-mi-te wei-yi-te tan yüan ni shih shou-kuo-te jen [15.] (a kínai szöveg magyar prózafordítása:) a nap forrón süt le // köröskörül a gabona már megérett holnap reggelre kelve // tüstént nekilátok aratni szerelmem is megérett // vörösen izzó a kedvem (hangulatom) de (azt) szeretném (ha) te édes egyetlen // de (azt) szeretném (ha) te lennél az arató. 10 Shen Yen-ping magyar irodalmi ismereteit Riedl Frigyes angol nyelvű magyar irodalomtörténetéből merítette (Frederick Riedl: The History of Hungarian Literature. London 1906.). Ennek lefordítására és kiadására az Elbeszélés 1921. évi 8. számában javaslatot is tett. A fordító Shen Yen-ping öccse, Shen Тяе-min lett volna. A fordítás elkészültéről és megjelenéséről azonban nem tudunk. A Shen testvérek versfordításainak alapjául is a Riedl irodalomtörténetében található versillusztrációk szolgáltak.