Filológiai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1978.
1. szám - Tanulmányok - Kéry László: Eszmék, eszmények, tévedések D. H. Lawrence gondolatvilágában
ezt a címet: „Menekülés vissza a Paradicsomba"), piros nadrágot ölteni és rituális táncokat járni. Ez az érem egyik oldala: az őskommunizmus naivul megidézett ábrándképe. A másik — de az előbbivel szorosan összefüggő — alternatíva a Szerelmes asszonyok Birkinjének ellenutópiájában jelentkezik: az emberiség túlnyomó többsége, talán egésze megérdemelten kipusztul, s helyét egy-két kiválasztott individuum vagy esetleg valami merőben másfajta lény foglalja el. Itt megtagadtatik az emberiség egészétől az utópisztikus idill — ami egyébként a lawrence-i antidemokratizmussal, az arisztokratikus kiválasztottság tanával sokkal tökéletesebb összhangban áll, mint a mindenkire kiterjedő s az individuumot az általános boldogságba beolvasztó, jövőbe vetített aranykor. „Az emberek nem egyenlőek, sohasem voltak és sohasem lesznek azok, csak holmi nevetséges emberi Eszmény önkényes determinációja folytán." A tömeg — a nietzschei koncepciónak megfelelően - csupa rabszolgából áll. „De, sajnos, manapság a rabszolgák kaparintották kezükbe a hatalmat. Mégis, csupán arra van szükség, hogy ostort ragadjunk, mint a régi törzsfő. A kard nem rettenti meg őket, nagyon sokan vannak." Az egyenlőtlenség és az erőszakos elnyomás megfelel a dolgok természetes rendjének. Ez az organikus állapot, az ellenkezője, az egyenlőség és demokrácia pedig életellenes, mechanisztikus. Lawrence — az egyéni kiteljesedés minden hangoztatása mellett, illetve éppen annak egyoldalú értelmezése folytán — az osztálytársadalmi hierarchia oldalára áll, s az elnyomók érdekeivel azonosul. Úr és szolga viszonya szentté és sérthetetlenné, a természet rendjének megmásíthatatlan alkatrészévé válik. Lukács György Az ész trónfosztásában, ismételten hangsúlyozza, hogy az irracionalizmus mind a polgári haladásfogalommal, mind pedig a szocializmussal következetes harcot folytat, s lényegéhez tartozik a legelőkelőbb filozófiai képviselőjénél, Nietzschénél is az a törekvés, hogy az emberek egyenlőségének eszméjét „gondolatilag megvetésre méltóvá" tegye. Ez a tendencia a század fordulóján annyira megerősödik, hogy bizonyos országokban, de mindenekelőtt Angliában az irodalmi újítás egyértelművé válik a haladásgondolat és a demokratikus alapelvek elutasításával, s a legjelentősebb „modernek" filozófiailag és társadalmi nézetek tekintetében szinte kivétel nélkül retrográd álláspontot foglalnak el. A szigorú társadalmi hierarchia és az arisztokratikus hatalom helyeslését megtalálni Lawrence olyan jelentős kortársainál, mint W.B. Yeats, Ezra Pound, T. S. Eliot és Wyndham Lewis. Mindezekre az írókra jellemző a demokrácia „a limine" elvetése s valamilyen diktatórikus-arisztokratikus-rendi társadalommal való helyettesítése. (Eliot ilyesfajta eszméiben világosan felismerhető az „Action Française" körének, különösen Charles Morrasnak, továbbá az angol J.J. Hulme-nak az ihletése. )A „Flight back into Paradise" című Lawrence-festmény reprodukciója megtalálható a köv. kiadványban: Paintings of D.H. Lawrence. (Szerk. MERVYN LEVY.) London, 1964, 45. A „scarlet trousers"-re és a rituális táncokra vonatkozóan Id. Lady Chatterley's Lover, Penguin, 1961, 315. 4 Women in Love, Penguin, I960, 142. 5 "Men are not equal, and never were, and never will be, save by the arbitrary determination of some ridiculous human Ideal." „Democracy", Phoenix, 701. 6 "But now, alas! the slaves have got the upper hand. Nevertheless, it only needs that we go forth with whips, like the old chiftain. Swords will not frighten them, they are too manyi" „The Reality of Peace" Phoenix, 686. 'LUKÁCS GYÖRGY, Az ész trónfosztása. II. kiadás, Budapest, 1956. 286. oLd.: JOHN HARRISON, The Reactionaries. London, 1967.