Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 2000.
1–2. szám - Tanulmányok - Egri Péter: A költészet orgonapontjai. Dante, Petrarca, Shakespeare
e par che de la sua labbia si mova un spirito soave pien d'amore, che va dicendo a l'anima: Sospira.2 Olyan kedves és olyan tiszta édes az én kegyesem, ha kit csak köszönt, hogy eláll a szó s megreszket a csönd, s ki rápillantson, nincs oly szenvedélyes. Ha magasztalják, már ott sincs - mert fényes alázat-szálból szőttek odafönt köntöst neki, hogy lásson ez a Föld égi csodát is már - hisz' oly szegényes. Nézd, nincs e Földön itt különb, kit óhajts; oly cseppentett ízt kóstol szívvel-szemmel, hogy el sem hiszi tán, ki sose látta -és ajkáról, ím, mintha kelne-szállna egy édes szellel, teli szerelemmel -lelkedre szállna, s így susogna: „Sóhajts!" (Rónai Mihály András fordítása). A szonett rímképletének (abba, abba, ede, ede) kivált utolsó hat ríme különleges. A kezdő rím („mira") és a válaszoló rím („Sospira") a szextett szélső pontjain szólal meg. Halkan szól, mint a sóhaj. Távolról hangzik, mint emlék és eszmény, a plátói szerelemmé érett gyermekkori vonzalom reminiszcenciája vagy ideája és ideálja. Tisztán csendül, mint a Mária-himnuszok vallásos áhítatának világi vallomása. Éteri zengéssel pendül, mint a szférák zenéje. Távolodik, mint az ellebbenő szépség s az első tercett három ríme (cde), és közeledik, mint a visszaidézett szépség s a második tercett három ríme (edc). A vágy játékos és kijátszhatatlan szellemességével közrefogja a szextett rejtett ölelkező rímét (deed), amely az oktett ismételt ölelkező rímének (abba, abba) finom transzpozíciója. S eközben orgonapontként szakadatlanul szól, magasról mély hangra lép a sóvárgó 2 Dante Alighieri, Vita Nuova. A cura di Domenico de Robertis, Riccardo Ricciardi Editoré, Milano, Napoli, MCMLXXX, 181-184. 3 Dante Alighieri, Ha el nem tűntél volna... (Szonettek és más költemények), fordította és az utószót írta Rónai Mihály András, válogatta és szerkesztette Hunyadi Csaba. A líra gyöngyszemei, Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1995, 29. 4 Kardos Tibor kutatásainak summázata szerint Dante verses prózai lírai regényét „1294-ben a dolce stil nuovo szellemében alkotta meg korán elhalt nagy szerelme, Beatrice emlékére. A 42 fejezetből álló mű költői részeit mintegy 11 év terméséből válogatta ki nagy gonddal és gyengéd eszményítéssel. Király István (főszerk.) és Szerdahelyi István (szerk.), Világirodalmi lexikon, Akadémiai, Budapest, 1972, II, 559. Vö. Kardos Tibor, A modern biográfia megszületése. Dante, Petrarca, Boccaccio. Művészéletrajzok, Összeállította, az előszót és a jegyzeteket írta, a fordításokat ellenőrizte Kardos Tibor, Gondolat, Budapest, 1963, 11.