Filozófiai Figyelő, 1980 (2. évfolyam, 3-4. szám)
KÖNYVISMERTETÉS - Bora Gábor: A szociológia vigasztalása
Bora Gábor A szociológia vigasztalása. 1. (Genezis) "A művészetről aligha mondható bármi, aminek az ellenkezőjét is ne állíthatnánk valamilyen vonatkozásban." (ЗО2.0.): ebben a tételben rejlik a vizsgálódás során rákérdezetlenül követett szemléleti paradigma lényege. A művészet alkotásainak és folyamatainak értelmezései hagyományosan annak a feltételezésnek alapján lépnek fel az elismerés igényével, hogy az értelmezett műben, vagy folyamatban saját magyarázata megfogalmazatlanul benne van, és egy értelmezés helyesnek nyilvánítása sem más, mint az értelmezést a tárgyban előzetesen lehetőségként adottnak belátni. Ezzel a tárgyspecifikus kritériummal szemben Hauser, Mannheim nyomán, a művészettörténeti értelmezések tarthatóságának két kritériumát fogadja el, az ellentmondásmentességet és az összhangba hozhatóságot a létrehozás történeti körülményeivel. (2020.) A magyarázat elérendő tudományossága szempontjából a vizsgálat tárgya, a művészet, nem képvisel semmilyen specifikumot; magyarázóereje a művészetre, mint művészetre vonatkozóan, szintén nem értékmérő. A művészet ebben a paradigmában nem tartalmazza értelmezésének intencióit. Egy értelmezés létjogosultságának igazolása annak a "vonatkozásnak", tehát nézőpontnak igazolása, mely az értelmezés alapja, ennek kell más szemléletekkel, nézőpontokkal szemben, mint elméletnek beigazolódnia. Az ebben a könyvben igazolandó művészetszemlélet a Hauser első, szintézisjellegű munkájának, A művészet és irodalom társadalomtörténetének koherenciáját biztosító művészetszociológia szemlélete. Az alkalmazott nézőpont elméleti tarthatóságának előtérbe helyezése az általa nyerhető magyarázóerővel szemben az igazolás során, különös jelentőséget kap azáltal, hogy Ama- 140