Magyar Filozófiai Szemle, 1975

3–4. szám - Pozsgay Imre: A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után

érdekviszonyok problémája. Egyesek gondolkodásában a szocializmus alapjai­nak lerakása, kissé leegyszerűsítve, úgy tudatosodott, mint a szocialista tulaj­donviszonyok szervezési akciókkal való uralomra juttatása. (Holott akkor is sokkal többről volt szó mind az össznépi tulajdon, s még inkább a szövetkezeti tulajdon létrehozásában.­ Most, hogy a fejlett szocialista társadalom komplex megközelítése parancsoló követelmény, még inkább le kell küzdenünk, e vonat­kozásban is, minden leegyszerűsítő törekvést. A filozófia fontos szerepet játsz­hat ebben, támaszkodva a programnyilatkozat irányt mutató állásfoglalására. Tisztázni kell mindenekelőtt a tulajdonviszonyok fejlesztésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati tennivalókat, s ezen belül is azt, hogy mit értünk a tulaj­donviszonyok fejlesztésén. Semmiképpen nem valamiféle szervezési akciók­ban megnyilvánuló mozgalmat. Ez egyaránt ellentmondana az adott konkrét történelmi helyzetnek és minden közeli vagy távolabbi szükségletnek. A kom­munista típusú össznépi tulajdon a ma uralkodó két szocialista tulajdonforma organikus kapcsolatából és gazdaságilag, politikailag, jogilag támogatott együttműködéséből jön létre. Kádár János a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában erről a következőket mondotta: ,,A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy társadalmunk továbbfejlő­dése most már nem a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatását, hanem mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdon erősítését, továbbfejlesztését igényli. Jobban kell hasznosítanunk azokat a nagy tartalékokat, amelyek az uralkodóvá vált szocialista tulajdonban és termelési viszonyokban rejlenek. Az állami és szövetkezeti tulajdon fejlesztése egyaránt szolgálja a munkás­osztály és a termelőszövetkezeti parasztság, végső fokon az egész nép érde­keit."­ A kongresszus egyetlen dokumentuma sem adott, nem is adhatott részle­tes jellemzést a kommunista típusú tulajdonról. Más szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió tapasztalatai alapján azonban az bizonyosnak látszik, hogy nem a ma létező egyik vagy másik tulajdonforma lesz a kommu­nizmus tulajdonformája, hanem a termelőerők fejlődése, a tudományos-tech­nikai forradalom és a szociális struktúra fejlődése nyomán kialakul egy olyan­fajta rendelkezés a termelőeszközök felett, amely a kommunizmus alapjául szolgál majd. A tulajdonviszonyok fejlődésével kapcsolatban egyik legfontosabb kérdés, az érdekviszonyok átalakulása. Hazánkban az utóbbi évek politikai eseményei­ben ez volt az egyik legtöbbet vitatott kérdés. Ma is sok tévedés forrása az, hogy egyesek, nem ritkán éppen bizonyos érdekek motivációjára, közvetlen összefüggést keresnek a különböző tulajdonformák és érdekszintek között. E gondolkozásmód szerint szinte evidens, hogy a csoportérdek a csoporttulaj­don káros terméke, amiből — vélik — a konzekvenciát sem nehéz levonni a tulajdonformák jövőjét illetően. Ez a tapasztalat önmagában is indokolja a szocializmus érdekviszonyaival foglalkozó intenzívebb elméleti munkát, ami­nek eredményeként a politika újabb érveket nyerhet a voluntarista döntésekre ösztönző hatásokkal szemben. A tulajdonviszonyok, a munkamegosztási viszonyok és érdekviszonyok megismerése a társadalmi struktúra megismerésének előfeltétele. E bonyolult meghatározottságokat és kölcsönhatásokat hordozó viszonyok megértéséhez, 3 .,A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa", 78.

Next