Magyar Filozófiai Szemle, 1986

5–6. szám - Siklós Zsuzsa: Schmitt Jenő Henrik és az ideális anarchizmus

SCHMITT JENŐ HENRIK ÉS AZ IDEÁLIS ANARCHIZMUS SIKLÓS ZSUZSA BEVEZETÉS: NÉHÁNY SZÓ AZ ANARCHIZMUS ELMÉLETÉNEK KIBONTAKOZÁSÁRÓL A XIX. század első felének anarchistái a társadalom középpontjába az egyént helyezték.­ Törekvésük arra irányult, hogy fölszabadítsák az egyént az állam, az egyház, az erkölcs uralma alól, mindezzel bizonyítva, hogy az egyén fölött senki és semmi nem uralkodhatik, csak önmaga. Az individualista anarchizmus legkiemel­kedőbb ideológusa Max Stirner, eredeti nevén Johann Caspar Schmidt volt, a berlini baloldali hegeliánusok közé tartozott, akik Edgar és Bruno Bauer körül csoportosul­tak. Stirner főművében, a Der Einzige und sein Eigentumban — amely 1845-ben jelent meg — radikális individualista kritikában részesít mindenféle szociális rendszert és polgári értéket. Következetesen elutasítja azokat a kategóriákat és fogalmakat, melyeket ezek a rendszerek használnak: Isten, emberiség, társadalom, állam, igazság, szabadság, humanitás — számára ezek csupán absztrakt-fiktív elképzelésekként jelentkeznek. Helyükbe egyetlen valóságot állít: az individuum igényeit és akaratát. Véleménye szerint az egyén olyan mértékben szabad, amennyiben saját magában áll. Ez az álláspont tagadja a szervezkedés szükségességét és a társadalmi magatartás minden strukturális kötöttségét. A stirneri egoizmust Marx és Engels A német ideológia c. művükben, mint ismeretes, részletes és éles bírálattal illették.­ Rámutattak arra a veszélyre, hogy ez az elmélet alapjaiban fedi el a társadalmi elnyomás forrásait, mert nem fordít figyelmet a termelési módra, noha csak ennek alapos megismerése és elemzése révén lehetséges a társadalom szerkezetének átalakítása.­ ­ Osztrák történészek átfogó tipológiai rendszert rajzoltak föl, melyben történetiségében vizsgálták az anarchizmus elméleti rendszerét. Kutatásaik alapján igyekeznek fölvázolni azokat a társadalmi csoportokat és rétegeket is, melyek az anarchizmus támogatójául szegődtek. Vizsgálódásuk kiterjed arra a kérdésre is, hogy az anarchizmus milyen módon függ össze egy adott ország gazdasági-társadalmi fejlettségével. Lásd: Gerhard Botz, Gcrfried Brandstetter, Michael Pollak: Im Schatten der Arbeiterbewegung. Zur Geschichte des Anarchismus in Österreich und Deutschland, Wien 1977. Elemző és áttekintő képet nyújtanak magyarul továbbá a következő művek: Szocializmus és Anarchizmus. Stirner— Proudhon — Bakunyin — az epigonok, Plechanoff György fejtegetései alapján közli: Dr. Szirányi László, a „Népolvasótár" irodalmi vállalat kiadása, Budapest 1897; Földes Béla: A szocializmus fejlődése napjainkig, Franklin, Bp. 1903; Vadász Sándor: „A klasszikus anarchizmus ideológiájának fogalomrendszere Proudhon és Bakunyin műveiben", A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv, 1982, 5—19. o. 2 Marx és Engels Művei 3. kötet, 104—434. o. 1 Magyar Filozófiai Szemle 1986/5­6

Next