Magyar Filozófiai Szemle, 1995

3–4. szám - Szemle - Boros Gábor: Dialógusok Spinozáról (Curley–Moreau (eds): Spinoza – Issues and Directions: the Proceedings of the Chicago Spinoza Conference)

SZEMLE DIALÓGUSOK SPINOZÁRÓL* BOROS GÁBOR Ahogyan a monográfiák piacát a „Spinoza" címszónál a kilencvenes években kétségkí­vül W. Bartuschat Spinozas Theorie des Menschen című műve uralja, úgy a kong­resszusi kiadványok körében kétségkívül igen előkelő helyen áll az 1986-os chicagói Spinoza-konferencia előadásait rögzítő — könyvtechnikailag is lenyűgöző — kötet. A cím akár még koncepciótlanságot is sugall­hatna és egy rendezetlen előadásaggregátu­mot is takarhatna, ám nem ezt teszi. Van koncepciójuk a kötet szerkesztőinek, s ez egyszerűen így fogalmazható meg: a plura­litás fölmutatása. Pluralitás legalább két értelemben. Egyrészt annyiban, hogy az előadások tematikája igyekszik érinteni az Etiká­ban egységbe foglalt sokféle diszciplí­na mindegyikét — szerencsére persze senki sem igyekszik szigorúan betartatni e hatá­rokat a szerzőkkel, aminek eredményekép­pen a hivatalos tartalomjegyzék fölött kialakul az egymással érintkező témájú, mondandójú, törekvésű írások másodlagos, a hivatalos témacsoportoknál érdekesebb csoportosulása. A pluralitás fölmutatásáról beszélhetünk azonban egy második értelemben is, a nézőpontok pluralitásának láttatásáról. Számomra igen rokonszenves alapgondolat a megfellebbezhetetlen autoritás elvi kizá­rása. Ez az alapgondolat hatja át a kötetet keresztül-kasul, akkor is, amikor jelen nem lévő — esetleg már nem is élő — nagy tekintélyű szerzők látásmódját vizsgálják az előadók (W. Doney: „Gueroult on Spinoza's Proof of God's Existence", M. Walther: „Negri on Spinoza's Political and Legal Philosophy"), akkor is, amikor jelenlévő szerzők korábbi „nagy műveit" boncolgat­ják (E. M. Curley: „On Bennett's Spinoza: The Issue of Teleology", G. Юте: „Pierre Macherey's Hegel oil Spinoza"), s végül akkor is, amikor csaknem valamennyi előadás szövege mellett értelmezési alterna­tívákat fölvillantó korreferátumokat is találunk. A — talán — gadameri értelem­ben vett dialogikusság egyik lenyűgöző példája M. D. Wilson replikája J.­­ M. Beys­sade „De l'émotion interieure chez Des­cartes à l'affect actif spinoziste" című előa­dására: nemcsak a Beyssade —Descartes és Beyssade—Spinoza interpretációs viszonyt követi éles szemmel, de E. Curley alap­könyvét (Behind the Geometrical Method) is bevonja a társalgásba, amelyet minden­nek ellenére kellő szuverenitással terelget. Az imént téma-csoportosulásokat említet­tem, amelyek a hivatalos, egyébként jól megválasztott témacsoportok — „Metafizi­ka", „Episztemológia és az elme filozófiá­ja", „Pszichológia", „Morál-, politikai és társadalomfilozófia" és „Spinoza hatása" — fölött szerveződnek. Az egyik ilyen csopor­tosulás csak részben ölt látható alakot a * E. M. Curley és P. - F. Moreau (szerk.): Spinoza — Issues and Directions: the Proceedings of the Chicago Spinoza Conference, E. J. Brill, Leiden 1990.

Next