Magyar Filozófiai Szemle, 2005

1–2. szám - Tanulmányok - Danyi Róbert: A tulajdonnév kettőssége

lennünk a nyelvi jelek kommunikációban betöltött szerepére, és a jelentés vizsgálata során figyelembe kell vennünk azt, ahogyan a beszélők megértik a jeleket, tehát ahogy dekódolják és produkálják a nyelvi jelsorozatokat. A megértésnek ez a két aspektusa — a világ nyelvi reprezentációja, megértése és a kommunikációban létrejövő megértés — egyfajta tudásként jelenik meg számunkra, mely a természetes nyelv használatának képességében érhető tetten. Michael Dummett úgy fogalmaz, hogy a jelentésnek mint a megértés elmélete központi fogalmának számot kell adnia arról, hogy „mit tud egy személy, amikor tudja, mit jelent egy szó vagy kifejezés, azaz, amikor érti azt" (Dummetz 1973/81, 92). Tekinthetjük ezt a jelentés fogalmára vonatkozó általános kritériumnak, ha meghatározzuk, mikor mondhatjuk, hogy egy beszélő ért egy kifejezést. Minden egészséges felnőtt ember képes arra, hogy megértsen bármely, anyanyelvén kimondott megnyilatkozást. Annak eldöntésére, hogy milyen esetben nem ért egy beszélő egy kifejezést, mentális folyamatokról való spekuláció helyett szorítkozzunk pusztán a megfigyelhető jelenségekre, és szögezzük le, hogy ha egy X beszélő — nem tévesztésből és nem szándékosan — rosszul, azaz az általánosan elfogadott normától eltérően használ egy X kifejezést, akkor nem érti X kifejezést.2 E minimális kritérium alapján azt mondhatjuk, hogy X ért minden kifejezést, amelyet a beszélői közösség elvárásainak megfelelően használ. Ezzel nem korlátozzuk a jelentés magyarázatát nyelvhasználati jelenségekre, de azt állítjuk, hogy egy kifejezés jelentésének számot kell adnia arról, hogy mi teszi lehetővé a kifejezés helyes használatát. Úgy gondolom, az ily módon közelebbről meghatározott jelentésfogalom segítségével egy olyan eszközhöz jutunk, melynek segítségével rálátásunk nyílhat a következőkben bemutatott elméletek közti — a tulajdonnév szemantikájával kapcsolatos — különbségekre. Ez nem vonatkozik az olyan, hétköznapi nyelvhasználattól eltérő esetekre, mikor például egy filozófiai szövegben egy hétköznapi fogalmat különleges jelentésben használnak. A meghatározást úgy lehetne pontosítani, hogy az adott diskurzusra vonatkozó normától tér el. 3