Finnugor Világ, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001-04-01 / 1. szám

30 Finnugor Világ, 2001. április kötet második fele szól szakembereknek. Valószínűnek tűnik azonban, hogy a kötet összeállítói nem céloztak meg határozottan egy réteget sem, az egyszerre próbál szólni a nagyközönségnek és a szakembereknek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a könyv oroszul is megjelent, azaz figyelembe kellett venni a hazai olvasóközönség és az oroszországi érdeklődők igényeit is. A kötet hét fejezetre oszlik. Az első három fejezetben három tudományág, a történelem, a nyelvészet és az irodalom témakörébe tartozó cikkek kerültek. Ez a három fejezet azonban egymással össze sem hasonlítható, felépítésüket, koncepciójukat tekintve is igen eltérőek. Az első fejezet tárgyalja az uráli népek történetét. Az első alfejezet az őstörténetről szól, és három rövid cikket tartalmaz. Mindhárom cikk színvona­las, de egymásnak néhány ponton ellentmondanak. Ez nem feltétlenül baj, de arra utal, hogy a szerkesztők a cikkeket nem ismeretterjesztésre, hanem szak­embereknek szánták. A következő alfejezet az Oroszországban élő népek törté­netével foglalkozik. Két színvonalas áttekintő cikk után az egyes népek tör­ténete következik. A népeket a családfa szerint tárgyalják. Ez nyelvészeti cik­keknél érthető lenne, de történelmi szempontból nem indokolt. A felosztással egyéb problémák is vannak. Kérdéses például, hogyha az inkeri finnek a finn nép részét képezik, akkor miért tárgyalják történetüket a kis népek történetével együtt. A balti-finn népek történetének leírásában gyakran ugyanazok az ese­mények ismétlődnek. Kérdéses, nem lett volna-e célszerűbb inkább a reális szempontokat követni, és a terület történetét egységesen tárgyalni, kitérve természetesen az egyes népek sajátosságaira. Az inkeri finnek, az izsórok és a vótok szoros szimbiózisban éltek, történetüket egy közös, Ingermanland történetét tárgyaló cikk valószínűleg sokkal hatékonyabban ismertette volna (hasonlóan az obi-ugorok történetét ismertető cikkhez). Sajnos a rövid ismer­tetők színvonala is egyenetlen, és a kötetbe súlyos hibák is bekerültek. Pl. a komik történetéről szóló cikkben azt olvashatjuk, hogy a komi területeket a XVI. században csatolták a Moszkvai Fejedelemséghez, és ezután kezdte meg a dön­tést Szent István, aki 1330-ban született. A cikket követő kronológia viszont (helyesen) a XV. századra teszi a komik Moszkvához csatolását. A szerző a komi történelmet tárgyalva nem tud elszakadni István személyétől: a kilencvenes évek eseményeiből is azt találja említésre méltónak, hogy a sziktivkari főteret Istvánról nevezték el. Az alfejezetet Kszenofont Szanukov terjedelmes és színvonalas cikke zárja, mely az oroszországi finnugorok közelmúltjáról és jelenéről szól. Az utolsó alfejezet az államisággal bíró népek történelmének kronológiája, mely finoman szólva is érdektelen. Ezekről a népekről részletes, elemző igényű cikk nem szól. A második fejezet az uráli nyelveket tárgyalja. Az itt szereplő cikkek az A világ nyelvei (Akadémiai, 1999) című kiadványból származnak. Az az eljárás, hogy a ezt a tényt a Nyelvrokonaink nem említi, etikai problémákat feszeget. A vásárló esetleg csak otthon szembesül azzal, hogy ugyanazokért a cikkekért kétszer is fizetett. Legalább ekkora probléma, hogy a cikkeket kritikátlanul, hibáikkal együtt veszi át. Márpedig hiba akad bőven: ezeket e cikk szerzője az A világ nyelveiről írott, megjelenés előtt álló recenziójában részletesebben is tárgyalja, éppen ezért itt csak példaképpen mutatunk rá néhány hiányosságra.

Next