Finnugor Világ, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002-12-01 / 4. szám

Finnugor Világ, 2002. december 29 sának nyelvtanát (ez mindössze 13 oldal!), majd három rövid szöveget közöl (ezek szószedettel együtt 4 oldalt foglalnak el). Igen kellemes, hogy a szósze­det mindig közvetlenül a szöveg után áll, és a szavak előfordulásuk sorrendjé­ben szerepelnek. A fennmaradó 11 oldalt az előszó, a szölkup nyelv családfa­beli helyéről és nyelvjárásairól szóló bevezetés, a szölkup szókészlet magyar szavakkal egyeztethető elemeinek felsorolása, rövid bibliográfia és egy térkép­­vázlat tölti ki. Az anyag rövidsége következtében emészthető, feldolgozható. A füzet ára (180 forint) a megjelenéskor sem számított magasnak. Sajnos nem ennyire szerencsés felépítésű a hasonló terjedelmű észt füzet. Ebben a szószedet a szövegektől elkülönítve, ábécésorrendben található (6 oldalnyi szövegre 10 oldalnyi szójegyzék jut), és a nyelvtani vázlat (9 oldal) is szinte csak táblázatokból áll. Míg a szölkup kötetben jelölve van, ha egy szó etimológiai megfelelője más jelentésű, mint a magyar szó, ez az észt kötetből hiányzik. A két mordvin kötet terjedelme kb. kétszerese a szölkup, ill. észt köteteknek (a moksa 64, az erza 73 tartalmas oldal). A két füzet felépítése igencsak hasonló: a rövid bevezető után az átírásról és a hangtanról olvas­hatunk (10, ill. 11 oldal), majd ragozási táblázatok következnek (18, ill. 31 oldal), ezután találjuk a szövegeket (14, ill. 12 oldal), majd a szójegyzéket (9-9 oldal). A szövegek párhuzamosan cirill betűkkel és latin fonetikus átírásban is olvashatóak. Az erza füzet igyekszik követni a moksát az összevethetőség érdekében (1. a 17. o. lábjegyzetét), és ez nyilván megköti a szerző kezeit. Mindkét kötetben találunk öt oldalnyi bibliográfiát, a moksa kötetben Mor­dovia himnuszát, zászlaját és címerét is. Igen sajnálatos, hogy a terjedelmes nyelvtan mindkét kötetben csupán táblázatokból áll, gyakorlatilag kommen­tárok nélkül. Pedig egy elsőéves magyar szakos számára nem feltétlenül egyértelműek az olyan kifejezések, mint az optativus vagy a desiderativus, nem beszélve az olyan rövidítések feloldásáról, mint az 111., Elat. vagy Abess. A következő, udmurt kötet terjedelme már 89 tartalmas oldalra rúg. A rövid bevezetőt itt is a hangrendszer és a helyesírás ismertetése (7 oldal) követi, majd következik a nyelvtani vázlat (33 oldal). Szerencsére a nyelvtani vázlat ebben a füzetben jóval olvasmányosabb, a táblázatok összefoglaló jellegűek. A 17 oldalnyi szöveghez 13 oldalas szójegyzék tartozik. A szövegek írásmódja igen változatos, a mai cirill betűs helyesírású és a ma használatos fonetikus átírásban közölt szövegek mellett vannak régebbi átírásban (Gavrilov, Mun­kácsi, cirill alapú fonetikus átírás) közölt szövegek is. Külön szójegyzékek mutatják, hogy a cirill betűkkel írt szavakat hol kell keresnünk a latin betűs szójegyzékben. Itt azonban el kell gondolkodni bizonyos dolgokon. Először is, hogy azoknak, akik éppen hogy ismerkednek egy nyelvvel, és akik való­színűleg a féléves kurzus után soha nem is fognak már foglalkozni vele, miért kell megismerkedniük az átírások ilyen széles skálájával. Éppen elég a mai fo­netikus átírás megtanulása. Fölöslegesnek tűnik a cirill átírás tanítása is. A mai diákok többsége egyáltalán nem ismeri a cirill betűket - ami persze sajnálatos, de nem biztos, hogy egy finnugrisztikai kurzuson kell megtanítani nekik. Nyelvrokonaik cirill betűs írása pedig nem is érdemes arra, hogy oktassuk. (Jellemző, hogy a chrestomathia-sorozatban is legfeljebb mutatóban szerepel­nek cirill betűs szövegek.) Ha pedig azt feltételezzük a hallgatókról, hogy a

Next