Finnugor Világ, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002-03-01 / 1. szám

Finnugor Világ, 2002. március 3 IRODALOM Kétszáz éve született Elias Lönnrot Elias Lönnrot (1802-1884) Elias Lönnrot népköltészeti alkotások gyűjtője és a Kalevala összeállítója volt. Ez már önmagában is elegendő lenne egy életműhöz, de Lönnrot emellett orvos, nyelvész, egyetemi tanár és népművelő is volt. Lönnrot Sammattiban született, egy falusi szabó gyerekeként. Szegénységük ellenére kijárta elemi és középiskoláit, habár néha maga is szabóságból tartotta fenn magát. Runeberggel és Snellmannal egyidőben kezdte el egyetemi tanul­mányait. 1828-ban, az egyetem elvégzése után indult el első gyűjtőútjára, ame­lyet még tíz követett, nagyrészt a határ túloldalán lévő Karjaiéba. Közben befe­jezte orvosi tanulmányait is, a népi gyógymódok tanából doktorált, és 1833-52 között Kajaaniban működött orvosként. Mindezen kívül újságíróként is dolgozott. 1835-ben ő alapította a Mehilainen című folyóiratot, és segített többek között Runebergnek a Helsingfors Morgenblad, illetve Snellmannak a Saima és a Litteraturblad című újság szerkesztésében. 1852-ben finn nyelvészetből is ledoktorált, s 1853-62 között a helsinki egyetem finn nyelvi professzoraként működött; ő tartotta az első finn nyelvű előadást az egyetemen. Korábban tett már nyelvészeti gyűjtőutakat is, ahol elsősorban a rokon nyelveket, főként a lappot kutatta. A finn nyelv megújító­jaként tevékenysége szavakkal kifejezhetetlen, az ő érdeméből az ún. „nyelv­járások háborúja” ésszerű módon ért véget: a régi irodalmi nyelv javarészt nyugati finn szerkezetét nem rombolták le, hanem keleti nyelvjárási elemekkel gazdagították, elsősorban a szókincs terén. Új szavak megalkotójaként is fontos szerepet töltött be. Nyugdíjas éveit Sammattiban töltötte, továbbra is aktívan dolgozva, s még nyolcvanévesen is jelentős műveket jelentetve meg. Lönnrot munkássága hihetetlenül gazdag. A Runokokous Väinämöisestä (1833) című művét a Kalevala első verziójának lehet tartani. A Vanha Kalevala (Régi Kalevala) 1835-ben jelent meg, az új, közel kétszeresére bővített változat pedig 1849-ben. A kettő között eltelt időszakban jelentette meg a lírikus dalok gyűjteményét, a Kanteletar-t (1840M 11). Lönnrotnak a Kalevala összeállításban betöltött szerepénél szükséges kiemelni, hogy habár az eposz eredeti népkölté­szeti anyagot tartalmaz, összességében a mű mégiscsak Lönnrot teremtménye. A Kalevala a legismertebb finn könyv a világon, eddig 46 (bizonyos részleteit 110) nyelvre fordították le. Az eposznak öt teljes magyar fordítása van (Barna Ferdinánd, Vikár Béla, Nagy Kálmán, Rácz István és Szente Imre), de az 1840-es években Reguly Antal is ültetett át részeket magyarra a Régi Kalevalából. Lönnrot egyéb munkái közül megemlítendő a Suomen kansan sananlaskuja (1842), a Suomen kansan arvoituksia (1844) és a Suomen kansan muinaisia

Next