Finnugor Világ, 2003 (8. évfolyam, 3-4. szám)

2003-12-01 / 4. szám

25 Finnugor Világ, 2003. december Őszi Szállás területén több mint harminc objektum - kunyhók, lábasházak, raktárépületek, kemencék, melyek bár romosak voltak, s a területet benőtte az erdő, mégis világosan őrizték a tradicionális hanti építészet és térszemlélet em­lékét. Az esetről készült jelentésében a kutatócsoport utóbb megállapította, hogy „a terület semmilyen régészeti, vagy néprajzi értéket nem képviselt”. Az Alpin-család tagjai, akik kétségbeesetten próbálták oltani a tüzet, de nem kaptak hozzá központi segítséget, nem zárják ki a szándékos gyújtogatás lehetőségét - azt mondják, könnyebb meghamisítani a hantik történelmét, ha nem maradnak fenn a korábbi élet nyomai. Még meglepőbbet is tudok mondani. A fentebb már említett Polina Vaszil­­jevna egy alkalommal unokájával bogyót szedni indult. Amikor este hazaért, kifosztva találta a kunyhóját, még a padlódeszkákat is elvitték. A szomszédok elmesélték, hogy a kunyhó előtt megállt egy teherautó, és mindent felpakoltak. A teherautó Megion városának múzeumába szállította Polina Vasziljevna szer­számait, állatbőreit, maga készítette ruháit, összes vagyonát. A szomszédok azt hitték, hogy törvényes üzletről van szó, pedig nem, váratlan rajtaütés volt az akció. Vezetője a megioni helytörténeti múzeum igazgatója, Viktoria Ivanovna Szpogyina volt, segítőtársa pedig az általunk is tisztelt Jurij Kalevics Ajva­­szeda, azaz Jurij Vella erdei nyenyec költő - ugye, milyen bonyolult ez a világ? Polina Vasziljevna a múzeumban látta viszont ingóságait, de visszasze­rezni már nem tudta őket. Ilyen körülmények között szinte csoda, ha mégis akadnak vállalkozó kedvű emberek akik­­ jól, vagy rosszul, ahogy tőlük telik - újra és újra belefognak a lehetetlenbe, anyanyelvük, kultúrájuk mentésébe. Támogatnunk kell őket. Csepregi Márta Még egyszer finnugor rokonságtudatunkról A Finnugor Világ 2003. szeptemberi számában Maticsák Sándor és Dusnoki Gergely iskolások és tanáraik körében a finnugor rokonságtudatról végzett felmérés eredményeit közlik. A kérdések sokrétűek, a válaszok elkeserítőek. Véleményem szerint azonban az eredmények nem meglepőek, ebben az érte­lemben nem is érdekesek. Véleményem a következőkre alapozom: 1. Aki tanított már magyar szakon finnugrisztikai kurzust, az tudja, hogy a lehető legkeményebb hozzáállás mellett is kénytelen hatalmas kompromisszu­mokat kötve átengedni a diákokat. Tipikus példa, hogy már a családfa és az egyes népek hozzávetőleges lélekszámának megtanulása is rémületet kelt a hallgatókban. Több vizsgáztató beugró feladatként kéri számon a családját

Next