Finnugor Világ, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005-06-01 / 2. szám

16 Finnugor Világ, 2005. június nem tűzik műsorra őket. Ez azonban sajnos fordítva is igaz, bár magyar zené­szek még mindig többször fordulnak meg Finnországban, mint finn rokonaink nálunk. Véleményem szerint, ha nincs széles és járható út a két zenekultúra között, akkor azt meg kell teremteni. Mivel huszonnyolc évig éltem Magyaror­szágon és húsz évig Finnországban, úgy érzem, mind a két országnak tartozom annyival, hogy e valószínűleg rám háruló feladatot erőm és tehetségem szerint elvégezzem. Mindazok számára, akik érdeklődnek a finn zene iránt, ajánljuk a következő honlapokat: www. fimic .fi és www. siba. fi. Polner Krisztina * A finnugor bibliafordításokkal van-e baj? A Finnugor Világ 2005. évi 1. számában Csepregi Márta Bibliafordító Intézet Helsinkiben című cikkében a Raamatunkäänösinstituutti tevékenységéről szá­mol be. A tárgyszerű cikket néhány személyes hangvételű bekezdéssel zárja, és azokkal szemben gyűjt érveket, akik fenntartásokkal kezelik a bibliafordítások ügyét. Nekem személy szerint semmi kifogásom nincs a bibliafordítások ellen, Csepregi Márta érveit azonban nem tudom szó nélkül hagyni, mivel nagyon meg tudom érteni azoknak az álláspontját is, akik a bibliafordításokkal, pon­tosabban az azokat kísérő jelenségekkel nem tudnak egyetérteni. Először is el kell vetnünk azt az érvet, hogy „mindegyik nagy irodalmi nyelv fejlődésében jelentős szerepe volt a bibliafordításoknak”. Az ilyen érvelés ugyanis egyoldalúan az európai kultúrákra koncentrál, miközben a szóban forgó uráli népek kultúrája csak lazán vagy szinte egyáltalán nem kötődik az európai kulturális hagyományhoz. A japán, a kínai, a szanszkrit vagy akár a görög és a latin nyelvet nyugodtan a „nagy irodalmi nyelvek” közé (jelentsen is bármit ez a fogalom) sorolhatjuk, márpedig ezekben aligha lehetett szerepük a bibliafordí­tásoknak (mi több, a bibliai szövegek nyelvezetét a görög eredeti és a latin for­dítások esetében visszalépésként szokás értékelni a klasszikus irodalmi nyelv­hez képest, ha nem is feltétlenül joggal). A bibliafordítások valójában azoknál a népeknél jelentősek, amelyeknél a kereszténység már alapvetően meghatározta a kultúrát. (Ott sem mindig: a mai orosz irodalmi nyelv éppen az egyházi szlávval szemben alakult ki, a „puskini” oroszra pedig csak a huszadik szá­zadban ültették át a Bibliát.) A rokon népek többsége azonban alig rendelkezik

Next