Fókusz, 1971 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1971-11-25 / 3. szám

« VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MOM DOLGOZÓINAK LAPJA Kongresszus a munka jegyében Néhány nap múlva össze­ül a KISZ VIII. kongresszu­­sa és most amikor köszönt­jük a kommunista ifjúság plénumát, legyen ez a kö­szöntő egy kis számvetés, így természetes ez, hiszen korunktól idegen az üres tósztek frázispufogtatása, s különösen idegen ez ifjúsá­gunktól. Aki részt vett október 16-án a MOM KISZ kül­döttértekezletén tapasz­talhatta, hogy a fiatalok milyen szókimondó őszinteséggel beszélnek eredményeikről, igé­nyeikről, s a saját hi­báikról is. Az ifjúsági brigádmozgalom az utóbbi években sokat fej­lődött létszámban és tartalmi értékeit illetően is. A szocia­lista munkaverseny általá­nos jegyei az ifjúsági bri­gádmozgalmon is mutatkoz­nak és a KISZ nem tétová­zik elismerni, hogy ebben nagy szerepe van a mozgal­mat irányító szakszervezeti bizottságnak. Jelenleg 45 if­júsági brigád működik a MOM-ban, s ezek munkatel­jesítményei mind számotte­vőbbek, ugyanakkor szó lesz itt arról is, hogy a legjobb ifjúsági brigádok kezdemé­nyező ereje ma már általá­nosan, vállalati szinten is hat. A kongresszus tiszteleté­re tett felajánlásokban az elmondottakból kö­vetkezik a döntő sze­rep jutott a munkának. Ha most elővesszük a I1l-es osztály szerszámkészítő ifjú­sági szocialista brigádjának versenyfelhívását, amely a vállalat valamennyi fiatalján­hoz szólt, a szándékot, a töi­­ekvéseket egyértelműen ki­olvashatjuk belőle. A cél: a KISZ VIII. kongresszusának méltó előkészítése, megün­neplése. A célhoz vezető megoldás: az évi terv mara­déktalan teljesítése, a bal­esetmentes munka,­ a­ selejt­­kár csökkentése, a minőségi követelmények betartása, egyénenként 10 óra szaktár­sadalmi munka elvégzése, hogy csak néhányat említ­sünk a felhívás pontjaiból. Mondtuk, hogy most szám­adást csinálunk, nézzük te­hát, hol tart jelenleg a kong­resszusi verseny? Végered­ményről természetesen nem beszélhetünk, mert a végső határidő december 31. An­­­nyi­t azonban bátran elmond­hatunk, hogy a fiatalok az ügyhöz illő komolysággal lát­tak munkához, s az eddigiek során a többség teljesítette a versenyfeltételeket. A leg­jobb szocialista brigádok a termelés jelenlegi követel­ményeinek megfelelően, igye­keztek kongresszusi felaján­lásaikat azokhoz a feladatok­hoz igazítani, amelyeket a vállalati szocialista brigád­vezetők emlékezetes tanács­kozásán a vezérigazgató elv­társ meghatározott. Ha pe­dig most tovább lépünk és a jövő tennivalóira figye­lünk, ismét csak azt kell aláhúzni, hogy hasonlóan a szocialista brigádokhoz a fia­taloknak is a gyáregységen­ként jelentkező, gyártmány­szinten konkrétan meghatá­rozott feladatokat kell telje­síteniük. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ifjúság kongresszusi verseny­mozgalma nemcsak vala­mi elszigetelődött „ifiak­ció”. Hivatkozhatunk itt a 3-as osztály Lékai Já­nos automata szocialista­­ brigádra, amelynek tag­jai a kongresszus jegyé­ben a vállalat forgácsoló brigádjait hívták ver­senyre. Szó volt róla föntebb, hogy a legjobb ifjúsági szocialista brigádoknak ma már mozgó­sító erejük van. Nos, a 11-es osztály KISZ-brigádjának felhívását, amely egyénen­ként 10 óra szaktársadalmi munka elvégzésére szólít fel a 19-es osztály négy szocia­lista brigádja is elfogadta. Ehhez tegyünk hozzá még annyit: a fiatalok törekvése természetesen akkor lesz tel­jes, ha az év hátralevő idő­szakában — hasonlóan a 19- es osztály brigádjaihoz — a vállalat valamennyi szocia­lista brigádjai csatlakoznak a felhíváshoz, s a maga terü­letén mindenki teljesíti a 10 óra szaktársadalmi munkát. Számadásunkból nem ma­radhat ki­­ a KISZ által meg­hirdetett kommunista mű­szak eredménye sem. Ennek a műszaknak a jegyében az 5-ös, 8-as és a 15-ös osztály fiataljai (no és a fiatalokhoz csatlakozó idősebbek!) már szeptemberben elvégezték a felajánlott szaktársadalmi munkát. A többség azonban október másodikán, a sza­bad szombaton tartotta a kommunista műszakot. Az eredmény ekkor: 3751 óra volt. Írjuk le végül: a fia­talok a kongresszus tisztele­tére rendezett kommunista műszak keretében összesen mintegy 4500 óra szaktársa­dalmi munkát végeztek a vállalat termelési eredmé­nyeinek növelése érdekében. Így számszerűen is szép eredmény. A küldöttértekezleten el­hangzott, hogy jól lehet a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny szervezője és irányítója a szakszervezet, ám a KISZ-nek sajátos le­hetőségei révén az eddigiek­nél jobban oda kell figyel­ni a termelő munkára. Külö­nösen azzal tehetnek sokat, ha segítenek a fiataloknak (Folytatás a 2. oldalon) A V­I. évfolyam, 3. szám 1971. november 25. W . Betegek és véradók találkozója Az emberbaráti segítség leg­szebb megnyilvánulásainak egyike: a véradás. A MOM- ban szép hagyományai van­nak a mozgalomnak, az évenként ismétlődő véradó­napokon egyre többen je­lentkeznek, hogy beteg, baj­ba jutott embertársaiknak életmentő vért adjanak. Az idén június 9—10-én került sor a véradónapokra, ami­­kor is 538-an 183 liter vért adtak térítésmentesen, 10 li­terrel többet, mint az elmúlt esztendőben. Idetartozik, hogy a MOM vöröskeresztes szervezetét a szabadsághegyi tbc-szanató­­rium nemrég donor-betegta­­lálkozóra hívta meg. A jól sikerült összejövetelen a vál­lalat párt- és társadalmi ve­zetői is képviseltették magu­kat a mintegy 20 főnyi vér­adó csoport élén. Füredi Flórián véradófelelős Többen és felnőttek Közel másfél évtizede kezdődik­ őszönként a művelődési házban beszédművészeti tanfolyam. Az egyéves oktatás alatt a hallga­tók elsajátíthatják a beszédtech­nika alapjait, megtanulják ho­gyan kell előadni, s társaságban beszélgetni. Külön gondot fordí­tanak azokra, akiknek beszéd­hibájuk van, s a lehetőségek szerint ezt kijavítják.­­ A korábbi tanfolyamokra átla­gosan húszan jelentkeztek, több­nyire gyerekek, az 1971—72-es tanfolyam azonban nem várt érdeklődést váltott ki­: a heten­ként megrendezendő oktatásra több mint ötvenen járnak, s ezúttal a többség nem gyerek, hanem felnőtt. Akik mindig az élen járnak (Riportunk a 3. oldalon) Új otthont kap az optika Az 1971-es év jelentős ál­lomás a MOM optikusainak életében. A IV. ötéves terv nagyarányú fejlesztési prog­ramjának első konkrét­ ered­ményeként elkészült az opti­kai gyáregység impozáns épü­lete, a „torony”. A hateme­letes csupaüveg épület üze­münk és Buda új színfoltja­ként szerves kiegészítője a Pest megyei Pártbizottság elegáns épületének. Az ÁÉTI — Kónya József vezette épí­tész kollektívája ugyanis a funkcionális követelménye­ken túl, hangsúlyozott szere­pet szánt az esztétikus külső­nek is. A kivitelezés a 21. Állami Építőipari Vállalat lelkiismeretes munkáját di­cséri. A torony tehát készen várja az optikusok beköltö­zését. Ez a kisebb népván­dorlásnak számító esemény lehetőséget nyújt egy­­ korsze­rű szervezési és elszámolási rendszer kialakítására, gép és technika csoportosítására, amely az egész optikai gyár­egységre meghatározó jelen­tőségű. Az „óhazában” ugyanis, az egyes műhelyré­szek és azokon belül a gé­pek és gépegységek elrende­zése sok esetben heterogén képet mutatott. Ez az új el­rendezés, természetesen, azt is jelenti, hogy megszűnik a műhelyrészek eddig sokszor káros­­ együttélése”. Az 1966- os tervek elkészítése óta az optika rohamos fejlődésnek indult. Ez szükségessé tette, hogy a torony adottságainak legmesszebbmenő figyelem­­bevételével a technológiai elrendezésben változtatások történjék. Új megoldás lesz, hogy az egyes szinteken és a szinteken belül­­ is, ön­elszámoló egységek alakul­nak. Ennek komplex pozitív voltát ugyancsak a gyakor­lat fogja bizonyítani, az azonban máris biztos, hogy a munka, jobb megszervezését ez az új rendszer nagyban elősegíti. Jelenleg ugyanis csak a 7. osztályon naponta több száz tétel és több ezer mű­velet megy keresztül, me­lyek együttes kezelése már nagy nehézségeket jelz­­ . Az új épületnek szinte természe­tes velejárója, hogy új gé­pek, berendezések és beren­dezési tárgyak kapcsolódnak a termelésbe. Ezek egy része, a már rég bevált gépek ki­egészítéseként kerül alkal­mazásra, más részük, így a gyémánüeppelő gépek, egy egészen új technológia rep­rezentánsai. Minderre azért is nagy szükség van, mert az eddigi géppark képtelen volna az ötéves tervben elő­irányzott megrendelések ki­elégítésére. A nagyarányú hazai és a szocialista orszá­gok igényein kívül ugyanis, a tőkéspiac is komoly vásár­lóként jelentkezik, ahová mintegy 1 millió dollár ér­tékben finomoptikai testeket és 3 millió dollár értékben szemüveglencséket kívánunk exportálni. Ez utóbbi reali­zálásában már jelentős részt vállal az idén beindult má­tészalkai gyáregység, mely­nek bázisát a Zeiss Művektől átvett szemüveglencse-gyár­­­tás képezi. Itt kell megemlí­teni, hogy a szemüveglencse tömeggyártása a jövőben csak Mátészalkán történik. A 26. osztályon korszerű recep­­túra és bifocális gyártást fo­gunk bevezetni. Nagy körül­­­­tekintésre vall az üzem ve­zetőségének az optikai gyár­egység összevonására tett in­tézkedése. Ennek keretében gyáregységünkhöz került a vacuumlabor, az osztómű­hely (20. osztály) és a nagy jövő előtt álló száloptika is. A toronyépületbe lépve, mindjárt feltűnik az a mű­gond, amivel a tervezők a belső tér kiképzésének leg­apróbb részleteire is kitértek. Nem másodlagos szempont ugyanis, hogy a dolgozót mi­lyen ergonómiai hatások érik munkahelyén (fényhatások, színek stb.). Ezeket az igé­nyeket a tervezők maradék­talanul kielégítették. Az épü­let berendezésén a halvány pasztell színek uralkodnak. A hatalmas üvegfalak és a szinte összefüggő világító­egységek tökéletes fényha­tást biztosítanak, és ezzel ideális körülményeket terem­tenek az optikusok munká­jához. Amit a régi műhe­lyekben nagyon hiányol­­­­tunk, a dolgozók egészségét védő légszűrő berendezés az egész épületet behálózza és gondoskodik az állandó tisz­­ta levegőről. (A toronyépü­let szociális és higiéniai be­rendezései és egységei üze­münkben az optikán a leg­korszerűbbek.) Szintenként találunk öltözőket, amelyek tágasak, levegősek. Greguss Imi«

Next