Fókusz, 1971 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1971-11-25 / 3. szám
« VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MOM DOLGOZÓINAK LAPJA Kongresszus a munka jegyében Néhány nap múlva összeül a KISZ VIII. kongresszusa és most amikor köszöntjük a kommunista ifjúság plénumát, legyen ez a köszöntő egy kis számvetés, így természetes ez, hiszen korunktól idegen az üres tósztek frázispufogtatása, s különösen idegen ez ifjúságunktól. Aki részt vett október 16-án a MOM KISZ küldöttértekezletén tapasztalhatta, hogy a fiatalok milyen szókimondó őszinteséggel beszélnek eredményeikről, igényeikről, s a saját hibáikról is. Az ifjúsági brigádmozgalom az utóbbi években sokat fejlődött létszámban és tartalmi értékeit illetően is. A szocialista munkaverseny általános jegyei az ifjúsági brigádmozgalmon is mutatkoznak és a KISZ nem tétovázik elismerni, hogy ebben nagy szerepe van a mozgalmat irányító szakszervezeti bizottságnak. Jelenleg 45 ifjúsági brigád működik a MOM-ban, s ezek munkateljesítményei mind számottevőbbek, ugyanakkor szó lesz itt arról is, hogy a legjobb ifjúsági brigádok kezdeményező ereje ma már általánosan, vállalati szinten is hat. A kongresszus tiszteletére tett felajánlásokban az elmondottakból következik a döntő szerep jutott a munkának. Ha most elővesszük a I1l-es osztály szerszámkészítő ifjúsági szocialista brigádjának versenyfelhívását, amely a vállalat valamennyi fiataljánhoz szólt, a szándékot, a töiekvéseket egyértelműen kiolvashatjuk belőle. A cél: a KISZ VIII. kongresszusának méltó előkészítése, megünneplése. A célhoz vezető megoldás: az évi terv maradéktalan teljesítése, a balesetmentes munka, a selejtkár csökkentése, a minőségi követelmények betartása, egyénenként 10 óra szaktársadalmi munka elvégzése, hogy csak néhányat említsünk a felhívás pontjaiból. Mondtuk, hogy most számadást csinálunk, nézzük tehát, hol tart jelenleg a kongresszusi verseny? Végeredményről természetesen nem beszélhetünk, mert a végső határidő december 31. Annyit azonban bátran elmondhatunk, hogy a fiatalok az ügyhöz illő komolysággal láttak munkához, s az eddigiek során a többség teljesítette a versenyfeltételeket. A legjobb szocialista brigádok a termelés jelenlegi követelményeinek megfelelően, igyekeztek kongresszusi felajánlásaikat azokhoz a feladatokhoz igazítani, amelyeket a vállalati szocialista brigádvezetők emlékezetes tanácskozásán a vezérigazgató elvtárs meghatározott. Ha pedig most tovább lépünk és a jövő tennivalóira figyelünk, ismét csak azt kell aláhúzni, hogy hasonlóan a szocialista brigádokhoz a fiataloknak is a gyáregységenként jelentkező, gyártmányszinten konkrétan meghatározott feladatokat kell teljesíteniük. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ifjúság kongresszusi versenymozgalma nemcsak valami elszigetelődött „ifiakció”. Hivatkozhatunk itt a 3-as osztály Lékai János automata szocialista brigádra, amelynek tagjai a kongresszus jegyében a vállalat forgácsoló brigádjait hívták versenyre. Szó volt róla föntebb, hogy a legjobb ifjúsági szocialista brigádoknak ma már mozgósító erejük van. Nos, a 11-es osztály KISZ-brigádjának felhívását, amely egyénenként 10 óra szaktársadalmi munka elvégzésére szólít fel a 19-es osztály négy szocialista brigádja is elfogadta. Ehhez tegyünk hozzá még annyit: a fiatalok törekvése természetesen akkor lesz teljes, ha az év hátralevő időszakában — hasonlóan a 19- es osztály brigádjaihoz — a vállalat valamennyi szocialista brigádjai csatlakoznak a felhíváshoz, s a maga területén mindenki teljesíti a 10 óra szaktársadalmi munkát. Számadásunkból nem maradhat ki a KISZ által meghirdetett kommunista műszak eredménye sem. Ennek a műszaknak a jegyében az 5-ös, 8-as és a 15-ös osztály fiataljai (no és a fiatalokhoz csatlakozó idősebbek!) már szeptemberben elvégezték a felajánlott szaktársadalmi munkát. A többség azonban október másodikán, a szabad szombaton tartotta a kommunista műszakot. Az eredmény ekkor: 3751 óra volt. Írjuk le végül: a fiatalok a kongresszus tiszteletére rendezett kommunista műszak keretében összesen mintegy 4500 óra szaktársadalmi munkát végeztek a vállalat termelési eredményeinek növelése érdekében. Így számszerűen is szép eredmény. A küldöttértekezleten elhangzott, hogy jól lehet a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny szervezője és irányítója a szakszervezet, ám a KISZ-nek sajátos lehetőségei révén az eddigieknél jobban oda kell figyelni a termelő munkára. Különösen azzal tehetnek sokat, ha segítenek a fiataloknak (Folytatás a 2. oldalon) A VI. évfolyam, 3. szám 1971. november 25. W . Betegek és véradók találkozója Az emberbaráti segítség legszebb megnyilvánulásainak egyike: a véradás. A MOM- ban szép hagyományai vannak a mozgalomnak, az évenként ismétlődő véradónapokon egyre többen jelentkeznek, hogy beteg, bajba jutott embertársaiknak életmentő vért adjanak. Az idén június 9—10-én került sor a véradónapokra, amikor is 538-an 183 liter vért adtak térítésmentesen, 10 literrel többet, mint az elmúlt esztendőben. Idetartozik, hogy a MOM vöröskeresztes szervezetét a szabadsághegyi tbc-szanatórium nemrég donor-betegtalálkozóra hívta meg. A jól sikerült összejövetelen a vállalat párt- és társadalmi vezetői is képviseltették magukat a mintegy 20 főnyi véradó csoport élén. Füredi Flórián véradófelelős Többen és felnőttek Közel másfél évtizede kezdődik őszönként a művelődési házban beszédművészeti tanfolyam. Az egyéves oktatás alatt a hallgatók elsajátíthatják a beszédtechnika alapjait, megtanulják hogyan kell előadni, s társaságban beszélgetni. Külön gondot fordítanak azokra, akiknek beszédhibájuk van, s a lehetőségek szerint ezt kijavítják. A korábbi tanfolyamokra átlagosan húszan jelentkeztek, többnyire gyerekek, az 1971—72-es tanfolyam azonban nem várt érdeklődést váltott ki: a hetenként megrendezendő oktatásra több mint ötvenen járnak, s ezúttal a többség nem gyerek, hanem felnőtt. Akik mindig az élen járnak (Riportunk a 3. oldalon) Új otthont kap az optika Az 1971-es év jelentős állomás a MOM optikusainak életében. A IV. ötéves terv nagyarányú fejlesztési programjának első konkrét eredményeként elkészült az optikai gyáregység impozáns épülete, a „torony”. A hatemeletes csupaüveg épület üzemünk és Buda új színfoltjaként szerves kiegészítője a Pest megyei Pártbizottság elegáns épületének. Az ÁÉTI — Kónya József vezette építész kollektívája ugyanis a funkcionális követelményeken túl, hangsúlyozott szerepet szánt az esztétikus külsőnek is. A kivitelezés a 21. Állami Építőipari Vállalat lelkiismeretes munkáját dicséri. A torony tehát készen várja az optikusok beköltözését. Ez a kisebb népvándorlásnak számító esemény lehetőséget nyújt egy korszerű szervezési és elszámolási rendszer kialakítására, gép és technika csoportosítására, amely az egész optikai gyáregységre meghatározó jelentőségű. Az „óhazában” ugyanis, az egyes műhelyrészek és azokon belül a gépek és gépegységek elrendezése sok esetben heterogén képet mutatott. Ez az új elrendezés, természetesen, azt is jelenti, hogy megszűnik a műhelyrészek eddig sokszor káros együttélése”. Az 1966- os tervek elkészítése óta az optika rohamos fejlődésnek indult. Ez szükségessé tette, hogy a torony adottságainak legmesszebbmenő figyelembevételével a technológiai elrendezésben változtatások történjék. Új megoldás lesz, hogy az egyes szinteken és a szinteken belül is, önelszámoló egységek alakulnak. Ennek komplex pozitív voltát ugyancsak a gyakorlat fogja bizonyítani, az azonban máris biztos, hogy a munka, jobb megszervezését ez az új rendszer nagyban elősegíti. Jelenleg ugyanis csak a 7. osztályon naponta több száz tétel és több ezer művelet megy keresztül, melyek együttes kezelése már nagy nehézségeket jelz . Az új épületnek szinte természetes velejárója, hogy új gépek, berendezések és berendezési tárgyak kapcsolódnak a termelésbe. Ezek egy része, a már rég bevált gépek kiegészítéseként kerül alkalmazásra, más részük, így a gyémánüeppelő gépek, egy egészen új technológia reprezentánsai. Minderre azért is nagy szükség van, mert az eddigi géppark képtelen volna az ötéves tervben előirányzott megrendelések kielégítésére. A nagyarányú hazai és a szocialista országok igényein kívül ugyanis, a tőkéspiac is komoly vásárlóként jelentkezik, ahová mintegy 1 millió dollár értékben finomoptikai testeket és 3 millió dollár értékben szemüveglencséket kívánunk exportálni. Ez utóbbi realizálásában már jelentős részt vállal az idén beindult mátészalkai gyáregység, melynek bázisát a Zeiss Művektől átvett szemüveglencse-gyártás képezi. Itt kell megemlíteni, hogy a szemüveglencse tömeggyártása a jövőben csak Mátészalkán történik. A 26. osztályon korszerű receptúra és bifocális gyártást fogunk bevezetni. Nagy körültekintésre vall az üzem vezetőségének az optikai gyáregység összevonására tett intézkedése. Ennek keretében gyáregységünkhöz került a vacuumlabor, az osztóműhely (20. osztály) és a nagy jövő előtt álló száloptika is. A toronyépületbe lépve, mindjárt feltűnik az a műgond, amivel a tervezők a belső tér kiképzésének legapróbb részleteire is kitértek. Nem másodlagos szempont ugyanis, hogy a dolgozót milyen ergonómiai hatások érik munkahelyén (fényhatások, színek stb.). Ezeket az igényeket a tervezők maradéktalanul kielégítették. Az épület berendezésén a halvány pasztell színek uralkodnak. A hatalmas üvegfalak és a szinte összefüggő világítóegységek tökéletes fényhatást biztosítanak, és ezzel ideális körülményeket teremtenek az optikusok munkájához. Amit a régi műhelyekben nagyon hiányoltunk, a dolgozók egészségét védő légszűrő berendezés az egész épületet behálózza és gondoskodik az állandó tiszta levegőről. (A toronyépület szociális és higiéniai berendezései és egységei üzemünkben az optikán a legkorszerűbbek.) Szintenként találunk öltözőket, amelyek tágasak, levegősek. Greguss Imi«