Fókusz, 1972 (2. évfolyam, 5-12. szám)
1972-04-04 / 5. szám
A kollektív szerződésről Az elmúlt év közepén — pontosan július 1-én — lépett érvénybe a vállalat új kollektív szerződése, amelynek hatálya 1975. december 31-ig tart. Ezekben a napokban különösen sok szó esik erről a kollektív szerződésről, hiszen most kerül sor először a módosítására. Ezt a módosítást éppen a kollektív szerződés írja elő, elsősorban azért, mert a részesedési alap szabályozásának éves változása ezt mindenképpen szükségessé teszi. Ám, nemcsak erről van szó. Megköveteli a módosítást a változó élet. „A kollektív szerződést úgy kell alkalmazni, hogy abban a vállalati és egyéni érdekek összhangban legyenek.” Ez az idézet éppen a kollektív szerződésből való. Kínálja is mindjárt a kérdést: sikerült-e valóban így alkalmazni. Egyáltalán: hogy „vizsgázott” eddig ez a kollektív szerződés, alkalmas-e arra csakugyan, hogy a vállalati és egyéni érdekeket összhangba hozza? Olyan kérdések ezek, amelyekre már részben eddig is megkaptuk a választ, másrészt ezekben a napokban fogalmazódik a felelet. Most van az ideje ugyanis, hogy a dolgozók nyílt viták során véleményt mondjanak az új kollektív szerződés eddigi végrehajtásának gyakorlatáról, illetve, hogy megtárgyalják az 1972-es évi módosítási javaslatot — kiegészítsék, tapasztalatuk szerint gazdagítsák azt. Anélkül, hogy elébe vágnánk ezeknek a vitáknak, ide kívánkozik néhány gondolat a tapasztalatokról. Néhány általános érvényű megállapítás, a fentebb felvetett kérdések nyomán. Ami itt áll csupán reflexió. Az új kollektív szerződésről bátran elmondhatjuk, hogy általában megfelelt a várakozásnak, s noha a módosításra számos okból szükség van, ez így természetes. A szabályok — amelyeket a kollektív szerződés felsorakoztat — nem valami merev formulák, nem is készültek, nem is készülhettek annak. Változtatásuk, kiegészítésük az élet diktálta szükségszerűség. Miért? A kollektív szerződés öt esztendőre szól, s ez az öt év éppen a IV. 5 éves terv időtartalma. A MOM-nak kivételesen jelentős korszak ez, hiszen a vállalat tervezett felfutása 1975 végéig mintegy 130 százalék. Egyenesen következik ebből, hogy amint rohamosan növekszik a termelés, korszerűsödik az üzem, aszerint változik a gyárkapun belül az élet, s ezt a változást a kollektív szerződésnek természetszerűen követnie kell. Úgy is, hogy szabályaival elősegítse ezt a fejlődést, s úgy is, hogy kiolvasható legyen belőle a fejlődés minden jellemzője. Vegyük kézbe a módosítási javaslatot és böngésszünk benne egy kicsit, hogyan tükrözi ez a fejlődést? Nem is egy új dolgot találunk, de nézzük azt a passzust, amely a különböző pótlékokról szól. „A kijelölt nagy értékű forgácsológépeken 5—15 százalék géppótlék állapítható meg." Mit jelent ez? Az új technológia jelentkezését, s következésképpen azt, hogy miként igyekszik a kollektív szerződés ezt az újat támogatni. A géppótlék ösztönöz, és ez egyszersmind annyit jelent, hogy a termelés növekedését segíti. A termelés növekedését szolgálja az a javaslat is, hogy a forgácsoló munkaterületeken a délutáni műszakokat — a délutánosokat — is pótlékkal támogassák. Vagy itt van mindjárt a kiemelt bérek kérdése. A kivételes szaktudással, több szakmával, legalább 15 év szakmai gyakorlattal és törzsgárdatagsággal rendelkező szakmunkásoknak javasolja a módosítás. Ennek a passzusnak az emberi vonatkozásai is világosan kitűnnek: kifejezi a hűséges, jó munkások megbecsülését. No és perspektívákat teremt, távlatokat nyit a fiatalok előtt. A kollektív szerződés rugalmas, minthogy annak is kell lennie. Tudvalevő dolog, hogy a munkásállomány kollektív szerződés mondja ki először. Nehéz kérdés, hiszen a munkásokat minősíteni kellett a besorolásnál, általában mégis azt lehet mondani, hogy nem voltak különösebb döccenők. De amennyiben voltak? A munkaügyi osztály szakemberei alaposan „utána néztek” minden reklamációnak, és a munkájuk eredményét, a kollektív szerződés módosítási javaslata jól kifejezi. Számos változást, módosítást javasolnak. Mondandónkat azonban jobb lesz, ha egy kiemelés igazolja: „Nem indokolt 5-ös kategóriába sorolni azt a dolgozót, akinek ugyan a gyakorlati ideje több mint tíz év, de az 5-ös kategóriába előírt szakmai követelményeket nem tudja teljesíteni. Ennek az ellenkezője is érvényes, vagyis besorolható az 5-ös kategóriába az a dolgozó, aki tíz év alatti szakmai gyakorlattal is teljesíti a kategóriában előírt követelményeket.” A felelősségről van itt szó, arról a felelősségről, ami ahhoz kell, hogy megállapítsuk ki az a munkás, aki több mint tízévi gyakorlat után sem alkalmas arra, hogy a fentebb idézett 5-ös kategóriába sorolják, illetve, hogy ki az aki kevesebb gyakorlattal is alkalmas az 5-ös kategóriára. A minősítéseket a műhely, négyszögek végezték, s általában azt mondhatjuk, hogy megnyugtatóan jártak el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy noha a kategorizálással kapcsolatban számos reklamáció hangzott el, mégis mindössze két dolgozó volt, aki a munkaügyi döntőbizottságnál kereste ilyen ügyben az igazát. Egyébként — ha már itt tartunk — érdemes egy kis kitérőt tenni a munkaügyi viták kérdésére. A kép fölöttébb kedvező, ugyanis a törzsgyárban 1971- ben mindössze 13 dolgozó fordult panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ugyanekkor 1970-ben 20 vitás esetet tárgyalt a munkaügyi döntőbizottság Más kérdés, hogy a munkáslétszámhoz viszonyítva a 20 panaszos ügy is elenyészően kevés, de ha azt vesszük hogy még ehhez mérten is csökken a munkaügyi panaszok száma, alkalmunk nyílik néhány kedvező megállapításra. Nevezetesen: az új kollektív szerződés kedvezően érezteti a hatását, úgy szabályozza a munkaügyi kérdéseket, hogy nagyobb — döntőbizottsági tárgyalást igénylő — panaszok elvétve fordulnak elő. Kiderül itt az is, hogy a dolgozók ismerik a kollektív szerződést, mggfelelően tájékozódnak benne, azaz, hogy segítségükre van a munkaügyi kérdések megítélésében. Ehhez legfeljebb még csak annyi tartozik, hogy a kollektív szerződést ismertető tanfolyam is sokat használt ebben, no és az nem kevésbé, hogy a döntőbizottságok tagjai, valamint a munkaügyi osztály és a gazdasági vezetők eredményesen intézkedtek a panaszos ügyekben — döntőbizottsági tárgyalások nélkül is. Lehetne még számos más dolgot említeni az új kollektív szerződés végrehajtásáról, illetve a mostani módosításról. Az élet gyorsan megy előre, s újabb követelményeket támaszt. Példának jó idő, hogy tavaly a kollektív szerződés készítésekor a mátészalkai gyáregység még olyan kicsi üzem volt, hogy a kollektív szerződés készítői nem vették figyelembe (mint Dunaújvárost, s a Kalibergyárat). Most — nem egészen egy esztendő után — már függeléket kell csatolni a módosítások során a kollektív szerződéshez, amely a mátészalkai gyáregységre vonatkozó eltéréseket foglalja össze. Miért? Megnőtt az üzem. Íme, erre is jó a kollektív szerződés módosítása, hogy felüssük a fejünket, hogy gyorsulunk, hogy haladunk előre! Intézkedési tervek (Folytatás az 1. oldalról) mondjam úgy: folytatjuk. Ezúttal a színházterem rekonstrukciójára kerül sor, s ez sem nevezhető kismérvű munkának. A célunk az, hogy megteremtsük a terem igazi színházi miliőjét. Kicseréljük a falburkolatot, eltüntetjük a régies, ma már elavult gipszből készült díszítéseket. Ugyanekkor a színpad átalakítását, korszerűsítését is tervezzük, valamint új világosító és hangtechnikai berendezéseket szereltetünk fel. Végeredményben szépítjük, de egyben korszerűsítjük is a színháztermet. — Témánkhoz ragaszkodva, milyen nagyobbétesítmény terveiről kell még beszélnünk? — A munkásszállás ügyéről feltétlenül — mondta Nagy Árpád. — Az intézkedési tervben benne van, hogy a XII. kerületi Tanács vb. Út- és Létesítménykarbantartó Üzemével közös vállalkozásban 160 szmélyt befogadó munkásszállást építünk, itt a XII. kerületben, a Bürök utcában. Jelenleg a telek kisajátításának jogi ügymeneténél tartunk, amint megkapjuk a területfelhasználási engedélyt, megkötjük a szerződést az építkezésben érdekelt másik vállalattal, s elkezdődhetnek a munkálatok. Úgy gondolom, hogy 1973-ban indul meg az építkezés. — És mikorra várható a munkásszállás átadása? — Körülbelül egy évvel később, hogy az építkezés megkezdődött. — Erről tehát aligha tudnánk egyelőre többet mondani. Van-e még olyan jelentősebb beruházás, ami ide kívánkozik? — Nincs ugyan az eredeti intézkedési tervben, de érdemes azért szót ejteni a sporttelepen sorra kerülő emeletráépítési munkáról. — hangzott a válasz. — Az elképzelések szerint az 1-es számú sportépület, vagy ahogy többen ismerik: a „Gól” épületét új emelettel bővítjük, s itt afféle kisebb „szállodát” alakítunk ki. Szó sincs persze valami kivételesen exkluzív „sportszállóról”, egészen más indoka van ennek az építkezésnek. XTöztudomású, hogy vidéken egyre több MOM- gyakran jönnek Budapestre szakmai átképzésre. A vállalatnak rendkívül sokba kerül (százezrekbe) ezeknek a dolgozóknak a budapesti elszállásolása. Ezért határoztuk el az emeletráépítést, tudniillik itt kívánjuk majd elhelyezni a vidékről érkező átképzésüket, illetve a vállalat érdekében budapesten tartózkodó vidéki dolgozókat. Egyszóval takarékossági szempontok vezetnek bennünket, amellett természetesen, hogy egyben vidéki dolgozóink kényelmét is szolgáljuk. — Milyen lesz ez a — nevezzük azért igy: szálloda? — Körülbelül 12 szobája lesz, vagy esetleg 15. Általában 2—3 ágyas szobákat tervezünk, s természetesen gondoskodunk a megfelelő higiéniai ellátásról. Jelenleg az épület műdzaki vizsgálatain van a sor, különböző statikai felmérések készülnek. Szeretnénk az építkezést 1973-ban megkezdeni, s minél előbb befejezni. Tízzel csakugyan beszélgetésünk végére értünk, s az újságíró azzal búcsúzott Nagy Árpád munkaügyi és szociális igazgatótól, hog legközelebb az intézkedési terv valamely másik — sokakat érintő, s a mostanihoz hasonlóan érdekes — fejezetének vizsgálatával folytatjuk az interjút. Van még téma bőven! ME OPTA -kapcsolat Viszontkiállítás Évről évre közelebb kerül egymáshoz a két baráti állam rokon gyára, mármint a Magyar Optikai Művek és a csehszlovákiai (Pozsony) ME OPTA-gyár. Eddig beszámoltunk már a gazdasági kapcsolatokról, a nyári gyermek-csereüdültetésről, s most arról adhatunk hírt, hogy megkezdődött a kulturális kapcsolatok kiépítése. A tél végén születet megállapodás szerint a MEOPTA-gyár fotókörének egyik művésze, Murányi József képeiből rendeztek kiállítást március wu csokoíotást február 29. és március 10. között. Természetesen a MEOP- ta-gyár is be szeretné mutatni Pozsonyban a MOM fotókörének legjobb képeit, s most arról folynak a tárgyalások, hogy a viszontkiállítást szeptemberben rendezik meg. Egyelőre arról, hogy ki, illetve kik képviselik a budapesti gyárat, még nem esett szó. Film És te hogy élsz, barátom? A művelődési ház „Nagy művészek nagysikerű filmjei” sorozatából még három film vetítése van hátra. Legközelebb április 13-án színes, szélesvásznú szovjet film, az. „És te hogy élsz, barátom?” című szerepel a műsoron. Ezután májusban lesz újabb vetítés, ekkor Gerard Philippe filmjét, „A nagy hadgyakorlat”-ot vetítik, majd júniusban a „Nyírfaliget” című Andrzej Wajda filmet. Az előadások mindig csütörtökön vannak, s a vetítés előtt Patnok Ferenc filmesztéta tart bevezetőt. Nemzetközi jog Mit tehet az ENSZ? A művelődési ház társadalomról és jogról szóló előadássorozatának keretében április 13-án dr. Miklós Lajos ügyész tart előadást a nemzetközi jogról és politikáról. Szót ejt — a többi között — arról is, hogy mit jelent a szuverenitás, az államközi jog, s hogy mit tehet a különböző vitás kérdések elintézésében az Egyesült Nemzetek Szervezete. Chile Április 21-én délután fél hatkor Máth Béla tanár tart előadásit Chile történetéről, gazdasági életéről, földrajzi adottságairól a művelődési házban. A délamerikai országokról szóló előadás elemzi, mit jelent Chile számára, hogy a világ legkeskenyebb és leghosszabb országa, valamint értékeli a mai politikai eseményeket. Új klubtitkár A közelmúltban új titkár került a Szakasits Árpád Művelődési Ház egyik legnépszerűbb klubja, a fotóklub élére. Az új titkár Gáldi Csaba. KIÁLLÍTÁS Nyerges Pál képe A Magyar Optikai Művek művelődési házának kupolatermében április 7- től újabb kiállítást rendeznek. Ezúttal — a pedagógus-szakszervezet javaslatára — Nyerges Pál festőművész képeit mutatják be. Az alkotások többsége pasztell- és akvarellkép, de van közöttük olajfestmény is. Nyerges Pál tárlatát április 16-ig lehet megtekints- EGYSÉGGYŰLÉS 15 ÉVES A MUNKÁSŐRSÉG A Munkásőrség XII. kerületi Ságvári Endre zászlóalj 1972. január 21-én tartotta a MOM Szakasits Árpád művelődési házban egységgyűlését. A szokásos évi egységgyűlés ezúttal egybeesett a Munkásőrség megalakulásának 15. évfordulójával. A délután három órakor kezdődő ünnepély 31 tagú elnökségében helyet foglalt többek között Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára, dr. Tóth János, a XII. kerületi Pártbizottság első titkára, Papp Árpád a Munkásőrség országos parancsnoka, Golub altábornagy, a Szovjet Hadsereg képviselője, s ezen kívül állami és társadalmi életünk számos személyisége. Kulcsár Béla zászlóaljparancsnok vezénylete után Papp Árpád köszöntötte a megjelenteket. Horváth Ferenc szavalata után Nagy Árpád, az egységgyűlés elnökek megnyitotta az ünnepséget, s ismertette annak napirendjét. Az ünnepi beszédet dr. Tóth János tartotta, ezután szólalt fel Katona Imre, aki egyúttal átadta a budapesti egységek szocialista versenyében első helyezés eléréséért járó vándorserleget. A szocialista versenyt Kulcsár Béla értékelte, majd Papp Árpád és dr. Tóth János a legjobb munkásőröknek járó kitüntetéseket adták át. Az egységgyűlésen megjelenteket Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is üdvözölte. Az ünnepség szünete után az új munkásőrök letették az esküt, ezután az Internacionálé hangjaival véget ért az egységgyűlés. KISZ Az alábbiakban adjuk közre az Optikai Művek KISZ- bizottsága, valamint a végrehajtó bizottság második negyedévi üléstervét. A MOM KISZ-bizottsága áprilisban a vállalat fiataljairól készült felmérés tapasztalatait, s az ebből adódó feladatokat, májusban az ifjúságpolitikai határozat üzemi végrehajtását, valamint a további feladatokat, míg júniusban az első félév munkáját munkáját vizsgálja meg. Egyúttal összeállítja a következő félév munkatervét. A végrehajtó bizottság legközelebb április 27-én ül össze, ekkor — a bizottsági ülést megelőzve — az ifjúságpolitikai határozat végrehajtása lesz a téma. A május 18-i ülésen értékelik az 1971/72. évi oktatást, s megkezdik a következő oktatási évre való felkészülést. A június 8-i vb-ülésnek szabad napirendje van, míg június 29-én a szántódi vezetőképző tábor munkájára és résztvevőire tesznek javaslatokat a végrehajtó bizottság tagjai. A második félév munkatervéről a július 20-i vb-ülésen tárgyalnak a MOM ifjúsági vezetői, ugyanekkor értékelik az első félévben végzett munkát. Erről lesse szó A KISZ zászlóbontásának évfordulójára Tizenöt évvel ezelőtt, 1957. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt ifjúsági tömegszervezete. A KISZ zászlóbontásának 15. évfordulója —s a Tanácsköztársaság kikiáltásának 53. évfordulója — tiszteletére a MOM KISZ-bizottsága március 17-én méltó ünnepséget rendezett. A Szakasits Árpád Művelődési Ház színháztermét zsúfolásig megtöltötte az ünneplők serege — ünneplőbe öltözött fiatalok és idősebbek vegyest — amikor bevonultak az elnökség tagjai: Békési Andrásné, a XII. kerületi pártbizottság titkára, Juhász Béla, a XII. kerületi KISZ-bizottság titkára, Suga János, a MOM pártbizottságának titkára, Szijj József, a VSZT titkára, Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, Gerencsér Géza, a MOM KISZ-bizottságának titkára, Jávor István, a Budapesti KISZ VB tagja, s a MOM 14-es osztály KISZ-alapszervezetének titkára, valamint Berecz Júlia, a MOM KISZ VB tagja. Az Internacionálé hangjainak elhangzása után Gerencsér Géza köszöntötte az ünnepség vendégeit és a megjelent nagy számú közönséget, majd Békési Andrásné, a XII. kerületi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett Az ünnepi beszéd után kitüntetések átadására került sor. Posch Gyula vezérigazgató 25 „Kiváló dolgozó” kitüntetést adott át azoknak a fiataloknak, akik KISZ- mozgalmi tevékenységben, valamint a termelő munkában is példamutatóan dolgoznak, s azoknak a gazdasági vezetőknek, akik a KISZ-fiatalok munkáját különös figyelemmel és segítőkészséggel támogatják. A kitüntetettek: Geslaeg József, 1-es osztály: marós, Lak Tibor, 2-es osztály: esztergályos, Szőke Margit, 2-es osztály: esztergályos, Igali József, 3-as osztály: automata beállító, Horváth Anna, 5-ös osztály: műszerész, Bak István, 5-ös osztály: műszerész, Mesterházi Lajos, 7-es osztály: optikus, Varga Erzsébet, 7-es osztály: optikus, Berecz Júlia, 29-es osztály: műszerész, Szőke Gábor, 10-es osztály: lakatos, Kaldenecker István, 9-es osztály: szerszámkészítő, Széles Géza, II-es osztály: normatechnológus, Dézsényi Lőrinc, 11-es osztály: szerszámkészítő, Kozma Ilona, 13-as osztály: esztergályos, Fávor István, 14-es osztály: műszakvezető, Viábel Gyula, 26-os osztály: optikus, Finta István, 15-ös osztály: műszerész, Fendnai Gyula, 15-ös osztály: elektroműszerész, Borbás István, konstrukciós főoszt., Bánhidi Béla, 31-es osztály: szerkesztő Ritter Pál, techn. fejlesztési osztály: mérnök, Hegyi István, Dunaújvárosból: Vedelek Erzsébet, valamint Winter Imre főosztályvezető és Hartmann János osztályvezető. Ugyancsak az ünnepség keretében adták át a „Forradalmár elődeink” című nagysikerű vetélkedő győzteseinek a díjakat. Ezt a vetélkedőt a MOM KISZ-bizottsága ugyancsak a KISZ zászlóbontásának 15. évfordulója s a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója jegyében rendezte meg. Az elődöntők két napig tartottak, majd a legjobbak a március 15-én megrendezett döntőn mérték össze tudásukat. A fiatalok jól felkészültek a vetélkedőre, s a témához méltóan szerepeltek. A legjobbak, akiknek Gerencsér Géza adta át a díjakat: a 11-es osztály KISZ-alapszervezete (első), a 17-es osztály KISZ-alapszervezete (második) és a 20-as osztály KISZ-alapszervezete (harmadik) voltak. Az ünnepség második részében a Délszláv Népiegyüttes műsora szórakoztatta a közönséget. Az ünnepség végeztével a művelődési ház kupolacsarnokában megszólalt a zene és vidám, táncos szórakozással folytatódott a kettős évforduló mű óra.