Fókusz, 1972 (2. évfolyam, 5-12. szám)

1972-04-04 / 5. szám

A kollektív szerződésről Az elmúlt év közepén — pontosan július 1-én — lépett érvénybe a vállalat új kollek­tív szerződése, amelynek ha­tálya 1975. december 31-ig tart. Ezekben a napokban kü­lönösen sok szó esik erről a kollektív szerződésről, hiszen most kerül sor először a mó­dosítására. Ezt a módosítást éppen a kollektív szerződés írja elő, elsősorban azért, mert a részesedési alap szabá­lyozásának éves változása ezt mindenképpen szükségessé te­szi. Ám, nemcsak erről van szó. Megköveteli a módosítást a változó élet. „A kollektív szerződést úgy kell alkalmazni, hogy abban a vállalati és egyéni érdekek összhangban legye­nek.” Ez az idézet éppen a kol­lektív szerződésből való. Kí­nálja is mindjárt a kérdést: sikerült-e valóban így alkal­mazni. Egyáltalán: hogy „vizsgázott” eddig ez a kol­lektív szerződés, alkalmas-e arra csakugyan, hogy a vál­lalati és egyéni érdekeket összhangba hozza? Olyan kérdések ezek, amelyekre már részben eddig is meg­kaptuk a választ, másrészt ezekben a napokban fogal­mazódik a felelet. Most van az ideje ugyanis, hogy a dol­gozók nyílt viták során vé­leményt mondjanak az új kollektív szerződés eddigi végrehajtásának gyakorla­táról, illetve, hogy megtár­gyalják az 1972-es évi módo­sítási javaslatot — kiegészít­sék, tapasztalatuk szerint gazdagítsák azt. Anélkül, hogy elébe vág­nánk ezeknek a vitáknak, ide kívánkozik néhány gon­dolat a tapasztalatokról. Né­hány általános érvényű meg­állapítás, a fentebb felvetett kérdések nyomán. Ami itt áll csupán reflexió. Az új kollektív szerződés­ről bátran elmondhatjuk, hogy általában megfelelt a várakozásnak, s noha a mó­dosításra számos okból szük­ség van, ez így természetes. A szabályok — amelyeket a kollektív szerződés felsora­koztat — nem valami merev formulák, nem is készültek, nem is készülhettek annak. Változtatásuk, kiegészítésük az élet diktálta szükségsze­rűség. Miért? A kollektív szerződés öt esztendőre szól, s ez az öt év éppen a IV. 5 éves terv időtartalma. A MOM-nak kivételesen jelen­tős korszak ez, hiszen a vál­lalat tervezett felfutása 1975 végéig mintegy 130 százalék. Egyenesen következik ebből, hogy amint rohamosan nö­vekszik a termelés, korszerű­södik az üzem, aszerint vál­tozik a gyárkapun belül az élet, s ezt a változást a kol­lektív szerződésnek termé­szetszerűen követnie kell. Úgy is, hogy szabályaival elősegítse ezt a fejlődést, s úgy is, hogy kiolvasható le­gyen belőle a fejlődés min­den jellemzője. Vegyük kézbe a módosítási javaslatot és böngésszünk benne egy kicsit, hogyan tükrözi ez a fejlődést? Nem is egy új dolgot találunk, de nézzük azt a passzust, amely a különböző pótlékokról szól. „A kijelölt nagy értékű for­­gácsológépeken 5—15 száza­lék géppótlék állapítható meg." Mit jelent ez? Az új technológia jelentkezését, s következésképpen azt, hogy miként igyekszik a kollektív szerződés ezt az újat támo­gatni. A géppótlék ösztönöz, és ez egyszersmind annyit jelent, hogy a termelés nö­vekedését segíti. A termelés növekedését szolgálja az a javaslat is, hogy a forgácsoló munka­­területeken a délutáni mű­szakokat — a dél­utánoso­­kat — is pótlékkal támogas­sák. Vagy itt van mindjárt a kiemelt bérek kérdése. A ki­vételes szaktudással, több szakmával, legalább 15 év szakmai gyakorlattal és törzsgárdatagsággal rendel­kező szakmunkásoknak ja­vasolja a módosítás. Ennek a passzusnak az emberi vo­natkozásai is világosan ki­tűnnek: kifejezi a hűséges, jó munkások megbecsülését. No és perspektívákat teremt, távlatokat nyit a fiatalok előtt. A kollektív szerződés ru­galmas, minthogy annak is kell lennie. Tudvalevő dolog, hogy a munkásállomány kollektív szerződés mondja ki először. Nehéz kérdés, hi­szen a munkásokat minősí­teni kellett a besorolásnál, általában mégis azt lehet mondani, hogy nem voltak különösebb döccenők. De amennyiben voltak? A munkaügyi osztály szakem­berei alaposan „utána néz­tek” minden reklamációnak, és a munkájuk eredményét, a kollektív szerződés módo­sítási javaslata jól kifejezi. Számos változást, módosítást javasolnak. Mondandónkat azonban jobb lesz, ha egy kiemelés igazolja: „Nem in­dokolt 5-ös kategóriába so­rolni azt a dolgozót, akinek ugyan a gyakorlati ideje több mint tíz év, de az 5-ös kategóriába előírt szakmai követelményeket nem tudja teljesíteni. Ennek az ellen­kezője is érvényes, vagyis besorolható az 5-ös kategó­riába az a dolgozó, aki tíz év alatti szakmai gyakorlat­tal is teljesíti a kategóriában előírt követelményeket.” A felelősségről van itt szó, arról a felelősségről, ami ah­hoz kell, hogy megállapítsuk ki az a munkás, aki több mint tízévi gyakorlat után sem alkalmas arra, hogy a fentebb idézett 5-ös kategó­riába sorolják, illetve, hogy ki az aki kevesebb gyakor­lattal is alkalmas az 5-ös ka­tegóriára. A minősítéseket a műhely, négyszögek végezték, s álta­lában azt mondhatjuk, hogy megnyugtatóan jártak el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy noha a kategorizá­lással kapcsolatban számos reklamáció hangzott el, mégis mindössze két dolgozó volt, aki a munkaügyi dön­tőbizottságnál kereste ilyen ügyben az igazát. Egyébként — ha már itt tartunk — ér­demes egy kis kitérőt tenni a munkaügyi viták kérdésé­re. A kép fölöttébb kedvező, ugyanis a törzsgyárban 1971- ben mindössze 13 dolgozó fordult panasszal a munka­ügyi döntőbizottsághoz. Ugyanekkor 1970-ben 20 vi­tás esetet tárgyalt a munka­ügyi döntőbizottság Más kérdés, hogy a munkáslét­számhoz viszonyítva a 20 panaszos ügy is elenyészően kevés, de ha azt vesszük hogy még ehhez mérten is csökken a munkaügyi pana­szok száma, alkalmunk nyí­lik néhány kedvező megálla­pításra. Nevezetesen: az új kollektív szerződés kedvező­en érezteti a hatását, úgy szabályozza a munkaügyi kérdéseket, hogy nagyobb — döntőbizottsági tárgyalást igénylő — panaszok elvétve fordulnak elő. Kiderül itt az is, hogy a dolgozók isme­rik a kollektív szerződést, mggfelelően tájékozódnak benne, azaz, hogy segítsé­gükre van a munkaügyi kér­dések megítélésében. Ehhez legfeljebb még csak annyi tartozik, hogy a kollektív szerződést ismertető tanfo­lyam is sokat használt eb­ben, no és az nem kevésbé, hogy a döntőbizottságok tag­jai, valamint a munkaügyi osztály és a gazdasági veze­tők eredményesen intézked­tek a panaszos ügyekben — döntőbizottsági tárgyal­ások nélkül is. Lehetne még számos más dolgot említeni az új kollek­tív szerződés végrehajtásá­ról, illetve a mostani módo­sításról. Az élet gyorsan megy előre, s újabb követel­ményeket támaszt. Példának jó idő, hogy tavaly a kollek­tív szerződés készítésekor a mátészalkai gyáregység még olyan kicsi üzem volt, hogy a kollektív szerződés készítői nem vették figyelembe (mint Dunaújvárost, s a Kaliber­gyárat). Most — nem egé­szen egy esztendő után — már függeléket kell csatolni a módosítások során a kol­lektív szerződéshez, amely a mátészalkai gyáregységre vonatkozó eltéréseket foglal­ja össze. Miért? Megnőtt az üzem. Íme, erre is jó a kollektív szerződés módosítása, hogy felüssük a fejünket, hogy gyorsulunk, hogy haladunk előre! Intézkedési tervek (Folytatás az 1. oldalról) mondjam úgy: folytatjuk. Ez­úttal a színházterem rekonst­rukciójára kerül sor, s ez sem nevezhető kismérvű munkának. A célunk az, hogy megteremtsük a terem igazi színházi miliőjét. Kicseréljük a falburkolatot, eltüntetjük a régies, ma már elavult gipsz­ből készült díszítéseket. Ugyanekkor a színpad át­alakítását, korszerűsítését is tervezzük, valamint új vi­lágosító és hangtechnikai be­rendezéseket szereltetünk fel. Végeredményben szépítjük, de egyben korszerűsítjük is a színháztermet. — Témánkhoz ragaszkod­va, milyen nagyobb­étesít­­mény terveiről kell még be­szélnünk? — A munkásszállás ügyé­ről feltétlenül — mondta Nagy Árpád. — Az intézke­dési tervben benne van, hogy a XII. kerületi Tanács vb. Út- és Létesítménykarban­tartó Üzemével közös vállal­kozásban 160 szmélyt befoga­dó munkásszállást építünk, itt a XII. kerületben, a Bü­rök utcában. Jelenleg a te­lek kisajátításának jogi ügy­meneténél tartunk, amint megkapjuk a területfelhasz­nálási engedélyt, megkötjük a szerződést az építkezésben érdekelt másik vállalattal, s elkezdődhetnek a munkála­tok. Úgy gondolom, hogy 1973-ban indul meg az épít­kezés. — És mikorra várható a munkásszállás átadása? — Körülbelül egy évvel később, hogy az építkezés megkezdődött. — Erről tehát aligha tud­nánk egyelőre többet mon­dani. Van-e még olyan je­lentősebb beruházás, ami ide kívánkozik? — Nincs ugyan az eredeti intézkedési tervben, de ér­demes azért szót ejteni a sporttelepen sorra kerülő emeletráépítési munkáról. — hangzott a válasz. — Az el­képzelések szerint az 1-es számú sportépület, vagy ahogy többen ismerik: a „Gól” épületét új emelettel bővítjük, s itt afféle kisebb „szállodát” alakítunk ki. Szó sincs persze valami kivétele­sen exkluzív „sportszállóról”, egészen más indoka van en­nek az építkezésnek. XT­öztudomású, hogy vidé­­ken egyre több MOM- gyakran jönnek Budapestre szakmai átképzésre. A válla­latnak rendkívül sokba kerül (százezrekbe) ezeknek a dol­gozóknak a budapesti elszál­lásolása. Ezért határoztuk el az emeletráépítést, tudniil­lik itt kívánjuk majd elhe­lyezni a vidékről érkező át­képzésüket, illetve a válla­lat érdekében budapesten tartózkodó vidéki dolgozókat. Egyszóval takarékossági szempontok vezetnek ben­nünket, amellett természete­sen, hogy egyben vidéki dol­gozóink kényelmét is szol­gáljuk. — Milyen lesz ez a — ne­vezzük azért igy: szálloda? — Körülbelül 12 szobája lesz, vagy esetleg 15. Általá­ban 2—3 ágyas szobákat ter­vezünk, s természetesen gon­doskodunk a megfelelő higi­éniai ellátá­sról. Jelenleg az épület műdzaki vizsgálatain van a sor, különböző statikai felmérések készülnek. Szeret­nénk az építkezést 1973-ban megkezdeni, s minél előbb befejezni. Tí­zzel csakugyan beszélge­­tésünk végére értünk, s az újságíró azzal búcsúzott Nagy Árpád munkaügyi és szociális igazgatótól, hog legközelebb az intézkedési terv valamely másik — soka­kat érintő, s a mostanihoz hasonlóan érdekes — fejeze­tének vizsgálatával folytat­juk az interjút. Van még téma bőven! ME OPT­A -kapcsolat Viszontkiállítás Évről évre közelebb ke­rül egymáshoz a két baráti állam rokon gyára, már­mint a Magyar Optikai Művek és a csehszlovákiai (Pozsony) ME OPTA-gyár. Eddig beszámoltunk már a gazdasági kapcsolatokról, a nyári gyermek-csereüdülte­­tésről, s most arról adha­tunk hírt, hogy megkezdő­dött a kulturális kapcsola­tok kiépítése. A tél végén születet meg­állapodás szerint a MEOP­TA-gyár fotókörének egyik művésze, Murányi József képeiből rendeztek kiállí­tást március w­u csokoío­­tást február 29. és március 10. között. Természetesen a MEOP- ta-gyár is be szeretné mu­tatni Pozsonyban a MOM fotókörének legjobb képeit, s most arról folynak a tár­gyalások, hogy a viszontki­­állítást szeptemberben ren­dezik meg. Egyelőre arról, hogy ki, illetve kik képvi­selik a budapesti gyárat, még nem esett szó. Film És te hogy élsz, barátom? A művelődési ház „Nagy művészek nagysikerű film­jei” sorozatából még három film vetítése van hátra. Legközelebb április 13-án színes, szélesvásznú szovjet film, az.­ „És te hogy élsz, barátom?” című szerepel a műsoron. Ezután május­b­­an lesz újabb vetítés, ekkor Gerard Philippe filmjét, „A nagy hadgyakorlat”-ot ve­títik, majd júniusban a „Nyírfaliget” című Andrzej Wajda filmet. Az előadások mindig csü­törtökön vannak, s a vetí­tés előtt Patnok Ferenc filmesztéta tart bevezetőt. Nemzetközi jog Mit tehet az ENSZ? A művelődési ház társa­dalomról és jogról szóló előadássorozatának kereté­ben április 13-án dr. Mik­lós Lajos ügyész tart elő­adást a nemzetközi jogról és politikáról. Szót ejt — a többi között — arról is, hogy mit jelent a szuvere­nitás, az államközi jog, s hogy mit tehet a különböző vitás kérdések elintézésé­ben az Egyesült Nemzetek Szervezete. Chile Április 21-én délután fél hatkor Máth Béla tanár tart előadásit Chile történe­téről, gazdasági életéről, földrajzi adottságairól a művelődési házban. A dél­amerikai országokról szóló előadás elemzi, mit jelent Chile számára, hogy a világ legkeskenyebb és leghos­­­szabb országa, valamint ér­tékeli a mai politikai ese­ményeket. Új klub­titkár A közelmúltban új titkár került a Szakasits Árpád Művelődési Ház egyik leg­népszerűbb klubja, a fotó­klub élére. Az új titkár Gáldi Csaba. KIÁLLÍTÁS Nyerges Pál képe A Magyar Optikai Mű­vek művelődési házának kupolatermében április 7- től újabb kiállítást rendez­nek. Ezúttal — a pedagó­gus-szakszervezet javasla­tára — Nyerges Pál festő­művész képeit mutatják be. Az alkotások többsége pasztell- és ak­varellkép, de van közöttük olajfest­mény is. Nyerges Pál tárlatát áp­rilis 16-ig lehet megtekints- EGYSÉGGYŰLÉS 15 ÉVES A MUNKÁSŐRSÉG A Munkásőrség XII. kerü­leti Ságvári Endre zászlóalj 1972. január 21-én tartotta a MOM Szakasits Árpád művelődési házban egység­­gyűlését. A szokásos évi egységgyűlés ezúttal egybe­esett a Munkásőrség megala­kulásának 15. évfordulójá­val. A délután három órakor kezdődő ünnepély 31 tagú elnökségében helyet foglalt többek között Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára, dr. Tóth János, a XII. kerületi Pártbizottság első titkára, Papp Árpád a Munkásőrség országos pa­rancsnoka, Golub altábor­nagy, a Szovjet Hadsereg képviselője, s ezen kívül ál­lami és társadalmi életünk számos személyisége. Kulcsár Béla zászlóaljpa­rancsnok vezénylete után Papp Árpád köszöntötte a megjelenteket. Horváth Fe­renc szavalata után Nagy Árpád, az egységgyűlés elnö­­kek megnyitotta az ünnep­séget, s ismertette annak napirendjét. Az ünnepi beszédet dr. Tóth János tartotta, ezután szólalt fel Katona Imre, aki egyúttal átadta a budapesti egységek szocialista verse­nyében első helyezés eléré­séért járó vándorserleget. A szocialista versenyt Kulcsár Béla értékelte, majd Papp Árpád és dr. Tóth János a legjobb munkásőröknek já­ró kitüntetések­et adták át. Az egységgyűlésen megje­lenteket Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztár­saság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete is üdvözölte. Az ünnepség szünete után az új munkásőrök letették az esküt, ezután az Internacio­­nálé hangjaival véget ért az egység­gyűlés. KISZ Az alábbiakban adjuk köz­re az Optikai Művek KISZ- bizottsága, valamint a vég­rehajtó bizottság második negyedévi üléstervét. A MOM KISZ-bizottsága áprilisban a vállalat fiatal­jairól készült felmérés ta­pasztalatait, s az ebből adó­dó feladatokat, májusban az ifjúságpolitikai határozat üzemi végrehajtását, vala­mint a további feladatokat, míg júniusban az első fél­év munkáját munkáját vizs­gálja meg. Egyúttal összeál­lítja a következő félév mun­katervét. A végrehajtó bizottság legközelebb április 27-én ül össze, ekkor — a bizottsági ülést megelőzve — az ifjú­ságpolitikai határozat végre­hajtása lesz a téma. A má­jus 18-i ülésen értékelik az 1971/72. évi oktatást, s meg­kezdik a következő oktatási évre való felkészülést. A jú­nius 8-i vb-ülésnek szabad napirendje van, míg június 29-én a szántódi vezetőkép­ző tábor munkájára és résztvevőire tesznek javasla­tokat a végrehajtó bizottság tagjai. A második félév munkatervéről a július 20-i vb-ülésen tárgyalnak a MOM ifjúsági vezetői, ugyanekkor értékelik az el­ső félévben végzett munkát. Erről lesse szó A KISZ zászlóbontásának évfordulójára Tizenöt évvel ezelőtt, 1957. március 21-én, a Magya­r­ Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján ala­kult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt ifjú­sági tömegszervezete. A KISZ zászlóbontásának 15. év­fordulója —­s a Tanácsköztársaság kikiáltásának 53. év­fordulója — tiszteletére a MOM KISZ-bizottsága március 17-én méltó ünnepséget rendezett. A Szakasits Árpád Művelődési Ház színháztermét zsúfolásig megtöltötte az ünneplők serege — ünneplőbe öltözött fiatalok és idő­sebbek vegyest — amikor bevonultak az elnökség tagjai: Békési Andrásné, a XII. kerületi pártbizottság titkára, Juhász Béla, a XII. kerületi KISZ-bizottság titkára, Suga János, a MOM pártbizottságának titkára, Szijj József, a VSZT titkára, Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, Ge­rencsér Géza, a MOM KISZ-bizottságának titkára, Jávor István, a Budapesti KISZ VB tagja, s a MOM 14-es osz­tály KISZ-alapszervezetének titkára, valamint Berecz Júlia, a MOM KISZ VB tagja. Az Internacionálé hangjainak elhangzása után Ge­rencsér Géza köszöntötte az ünnepség vendégeit és a megjelent nagy számú közönséget, majd Békési András­né, a XII. kerületi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett Az ünnepi beszéd után kitüntetések átadására került sor. Posch Gyula vezérigazgató 25 „Kiváló dolgozó” ki­tüntetést adott át azoknak a fiataloknak, akik KISZ- mozgalmi tevékenységben, valamint a termelő munká­ban is példamutatóan dolgoznak, s azoknak a gazdasági vezetőknek, akik a KISZ-fiatalok munkáját különös fi­gyelemmel és segítőkészséggel támogatják. A kitüntetettek: Geslaeg József, 1-es osztály: marós, Lak Tibor, 2-es osztály: esztergályos, Szőke Margit, 2-es osztály: esztergályos, Igali József, 3-as osztály: automata beállító, Horváth Anna, 5-ös osztály: műszerész, Bak Ist­ván, 5-ös osztály: műszerész, Mesterházi Lajos, 7-es osz­tály: optikus, Varga Erzsébet, 7-es osztály: optikus, Be­recz Júlia, 29-es osztály: műszerész, Szőke Gábor, 10-es osztály: lakatos, Kaldenecker István, 9-es osztály: szer­számkészítő, Széles Géza, II-es osztály: normatechnoló­gus, Dézsényi Lőrinc, 11-es osztály: szerszámkészítő, Koz­ma Ilona, 13-as osztály: esztergályos, Fávor István, 14-es osztály: műszakvezető, Viábel Gyula, 26-os osztály: opti­kus, Finta István, 15-ös osztály: műszerész, Fendnai Gyu­la, 15-ös osztály: elektroműszerész, Borbás István, kons­trukciós főoszt., Bánhidi Béla, 31-es osztály: szerkesztő Ritter Pál, techn. fejlesztési osztály: mérnök, Hegyi Ist­ván, Dunaújvárosból: Vedelek Erzsébet, valamint Winter Imre főosztályvezető és Hartmann János osztályvezető. Ugyancsak az ünnepség keretében adták át a „Forra­dalmár elődeink” című nagysikerű vetélkedő győztesei­nek a díjakat. Ezt a vetélkedőt a MOM KISZ-bizottsága ugyancsak a KISZ zászlóbontásának 15. évfordulója s a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója jegyében rendezte meg. Az elődöntők két napig tartottak, majd a legjobbak a március 15-én megrendezett döntőn mérték össze tudásukat. A fiatalok jól felkészültek a vetélkedő­re, s a témához méltóan szerepeltek. A legjobbak, akik­nek Gerencsér Géza adta át a díjakat: a 11-es osztály KISZ-alapszervezete (első), a 17-es osztály KISZ-alapszer­­vezete (második) és a 20-as osztály KISZ-alapszervezete (harmadik) voltak. Az ünnepség második részében a Délszláv Népiegyüt­tes műsora szórakoztatta a közönséget. Az ünnep­ség végeztével a művelődési ház kupolacsarnokában meg­szólalt a zene és vidám, táncos szórakozással folytatódott a kettős évforduló mű óra.

Next