Fókusz, 1973 (3. évfolyam, 1-25. szám)

1973-04-02 / 6. szám

Olvasóink írják A 14-es osztály vállalása Korszerűbb feladatok elé ál­lít mindenkit a mai technika. Különösen vonatkozik ez vál­lalatunkra, elsősorban a peri­fériagyártás miatt. Az új fel­adatokat a hagyományos gé­pekkel már nem tudnánk megoldani sem minőségileg, sem gazdaságosan. Gyárunk vezetői jövőbelátóan intézked­tek, hogy korszerű gépekkel újíthassuk fel régi gépeinket. A 14-es osztály közössége megértette, hogy a nagyobb feladatokért, a fejlődésért többet kell tenni mindenkinek úgy szakmailag, mint embe­rileg. Meg kell tanulni a kor­szerű gépek kezelését azért, hogy a nagyobb technikai szinten is jól dolgozzanak. A mi dolgozóink ma már birto­kában vannak annak a tech­nikai készségnek, amit a kor­szerű gépek követelnek. Az üzemszervezésben el akarjuk érni a folyamatos előgyártást. E törekvésünkben nagy segít­séget kapunk a központi prog­ramirodától, illetve a helyi programozóktól, amelyért itt is köszönetet mondok. A ha­vi terven belül dekádütemes­­ségre törekszünk. Műhelyünk­ben már régen bevezették a tárcarendszert. Ennek gazda­sági előnyeit érezzük, ma már külsőleg is látszik, hogy ma­helyünkben szervezett munka folyik. Jó szervezés, fél siker. De ezt is kívánják tőlünk az új követelmények. Szeretjük az újat. Merjük vállalni jövőnkért a fejlődés felelősségét, és azt a forradal­mi változást, amit a számí­tástechnika hozott szakmánk­ba. Mindenkire számítunk, aki eredményessé teszi, támogatja munkánkat. Érezzük a fejlesz­tés jó hatását és a technoló­gia hasznos gyakorlati­ segít­ségét. Az új gépek átformál­ták régi szakmai beidegződé­sünket, hiszen a pirot a gépek hatékonysága, a teljes auto­mata pirettegép eredményessé­ge, a pneumatikával működő fúrógép korszerűvé és gazda­ságossá teszi a folyadékmérő gyártását. Hogy még jobban megis­merjük a peréf­ér­ia alkatré­szeit a gyakorlatban, kooperá­lunk a 65-ös osztály közössé­gével. Továbbra is jó kapcso­latban szeretnénk lenni ezzel az osztállyal úgy, hogy a szo­cialista brigádok tapasztalatait átvesszük, ezért szerveztünk és szervezünk osztálylátogatáso­kat. Segít bennünket a március­ban végrehajtott béremelés. Jó hatást váltott ki az, hogy munkánkat becsülik, s ez ked­vet ad mindnyájunknak az elkövetkező időkre. Osztályunk vállalta, hogy az 1973-as tervet 106 százalékra teljesíti. Bízva vállalásaink si­kerében, szeretnénk eredmé­nyesen zárni az idei évet. Borosznoki Károly Asszont­ok írják az egyenjogúságról Írott malaszt marad a meg­kapott jog is, amíg a közgon­dolkodásban elkülönül a jog és a kötelesség, míg nem tu­datosul, hogy ezek egymást kölcsönösen feltételezik. A nők jogát a termelő-, al­kotómunkához régen megol­dotta az élet: a társadalom ma már nem nélkülözheti a női munkaerőt. Az egyenlő munkáért egyenlő bért jogát a deklarálás után lassan meg­valósítani kezdjük. Mi a helyzet a társadalmi aktivizálással? Olyan munka ez, ahol a nők legjobb adott­ságai érvényesülhetnek a kö­zösség javára. A szakszervezet munkájá­ban a bizottságban és a bi­zalmiak között is több nő vé­gez hasznos társadalmi mun­kát­. A társadalmi tevékeny­ségben még kiemelkedőbb eredményeket tudnánk felmu­­tatni, a bennünk, nőkben ösz­tönösen rejlő képességekkel, de— És ebben van az igazi egyenjogúság titka. A dolgozó nőt megértő ka­rikaturisták sok karú házibud­kának ábrázolják: kezeiben gyerek, söprű, bevásárlósza­tyor, főzőkanál, könyv ... Ha gyakrabban tennénk szabaddá egy-egy kezét, ha nők segítséget kapnának a több műszakhoz való jogukhoz, ha a férfiak jobban magukra vennék ennek a kötelességét, akkor valósulhatna meg tény­legesen a női egyenjogúság. Fel kell szabadítani a nők­ energiáját olyan tevékenysé­gek számára, ahol az anyai gondoskodás, a tevékeny szer­vezőkészség, az ösztönös szo­ciális érzék teret kaphat a társadalom hasznára. Az emberi munka értelme, az ember önmegvalósítása az­által, ahogyan munkájával hatni tud a környező világra. Ez a világ a nő számára is tágabb lett, igénye is megnőtt, nemcsak a családban, hanem a munkahelyén is tenni, hat­ni kíván, m­ért bár: „ ... a nő, méregből, mézből összeszűr­ve’’, de: — a „jó sajátja, míg bűne a koré, amely szülte őt’’. Jokkel Endréné A CSALÁDRÓL Napjainkban egyre többször felvetődik a kérdés: milyen legyen a gyermeknevelés a modern családban? Először is a család gyermeknevelő tevé­kenységét kell tisztáznunk. A modern családban olyan szellemben kell nevelni a gyermekeket, hogy azokat va­lóban az életre készítse fel, s mire a gyermek nagykorú lesz, reális életszemlélettel és természettudományos világné­zettel rendelkezzen. Nem kis feladat ez, nem elég csak az iskolai oktatásra bízni akkor sem, ha tudjuk. Iskoláinkban er­­re inkább korszerű neve­lés folyik. Véleményem sze­rint a gyermek még a jó kol­lektívában sem kaphatja meg azt az érzelmi, szellemi me­legséget, biztonságérzést, amit a családi otthon nyújt­hat, az a családi otthon, ahol a nevelésben az apa és az anya egyaránt részt vesz. Ma már elavult az a nézet, hogy a nevelés kizárólag az anya feladata, a főzéssel és a portörléssel együtt. A haladó pedagógia tisztában van az­zal, hogy a gyermek szellemi lelki irányításában a két szü­lőnek egyaránt fontos szere­pe van. Szerepük egyenlő, de nem egyforma. Az a szerencsés család, ahol az anya és az apa ér­deklődése, temperamentuma, érzelmi beállítottsága kiegé­szíti egymást, és ebben a harmonikus légkörben a gyer­mekek egészségesen, kiegyen­súlyozottan fejlődhetnek. A szülők a modern családban úgy vállalnak egyforma részt a háztartási munkában, ahogy a kenyérkereset gondját oszt­ják meg. Természetesen a gyermekkel is közösen kell foglalkozniok. A gyermekek tanulását fi­gyelemmel kísérő szülők kö­zül mindig az nyújt segítsé­get, aki jobban ért az adott tárgyhoz, de kirándulni, mo­ziba, színházba, uszodába, múzeumba vagy együtt megy az egész család, vagy felvált­va. Tehát nemcsak az anya, í­gy csak az apa. Természe­tesen a lecke ellenőrzése és a kellemes program nem pótol­hatja a jellemformáló, világ­nézet-alakító beszélgetéseket. Ha a gyermeket szeretettel fogadják a családban, és cse­csemőkorától kezdve féltő gonddal nevelik, akkor a szülő és a gyermek között baráti, őszinte légkör alakul ki. Enélkül nem lehet ered­ményesen nevelni. A fegyelmezés még nem ne­velés. A cél az, hogy a fia­tal minden korban bizalmas barátnak érezze szüleit, akik­hez a legszemélyesebb problé­máival is őszintén fordulhat, így lehet elkerülni, hogy a fiatal magába roskadjon, ér­zelmileg elmagányosodjon vagy rossz társaságba keve­redjen. A fiatalkorú bűnözők körülményeit vizsgálva min­dig kiderül, hogy hiányzott életükből a harmonikus, de­rűs családi élet. Minden szülőnek arra kell törekednie, hogy ne csak anyagilag gondoskodjon gyer­mekéről amíg önálló lesz, ha­nem a gyermekkortól a ser­dülőkor nehéz útvesztőjén át segítse el a felnőttkorig. Hi­szen társadalmunknak olyan felnőttekre van szüksége, akik jól végzik munkájukat, és vi­lágnézetileg, erkölcsileg szi­lárd talajon állnak, megfelel­nek a szocialista emberesz­ménynek. Károlyi Tünde 2 FÓKUSZ 23 éve A Magyar Optikai Művek katonai tartalékos állományá­nak szervezete huszonhárom éves múltra tekinthet vissza. A jelenlegi Magyar Honvédel­mi Szövetség elődje, a Sza­badságharcos Szövetség, 1950- ben alakult meg, és kétszáz A Volán bebizonyította A garázsban is van élettere a szocialista brigádoknak Több mint hét évvel ezelőtt indult a Volán brigád. Meg­alakulásakor sokan azt mond­ták: felesleges volt létrehozni, nem lesz tennivalója. Az eltelt idő bebizonyította a vezetőségnek és a garázs többi dolgozójának, hogy szük­ség van rá. Azóta már má­sik brigád is alakult, sőt se­gítségükkel a szállítási osztá­lyon létrejött a Rákóczi bri­gád. Fontos munkákat végeznek a brigád tagjai. Gépkocsisze­relőkből évek óta hiány van. Szerelő híján napokig állná­nak a kocsik, de a brigád tag­jai jóvoltából, akik öntevéke­nyen elvégzik a szerelőmun­kát, több kocsi indulhat fu­varba. A hónapok óta hiány­zó kocsimosót is helyettesítik. Mindenki egyedül hozza rend­be saját járművét. A Volán brigád megalakulá­sával sok mindenben változott meg a helyzet. Több kulturá­lis megmozduláson közösen, sőt családtagjaikkal együtt vettek részt. Úgy tervezik, hogy a jövőben a garázsban mindenki brigádtag lesz, és hogy egy közös szállítás­­anyagbeszerzés brigádot hoz­nak létre. Szemerics József Gázgyáriak és egy autóbuszon A két nyugdíjasklub együttműködése A két klub közös megegye­zéssel alakítja ki programját. A klubok és a vezetőség együttműködése a baráti kap­csolat igen szép példája. A Gázgyár és a MOM-nyug­­díjasok klubja közös gyárlá­togatást szervezett Dunaúj­városba, a Dunai Vasmű és a MOM-óragyár megtekintésé­re. A város meglátogatására március 20-án került sor, és az úthoz a Gázgyár biztosí­totta az autóbuszt. Idegenvezetőnk Kósa Fe­renc, az üszb titkára volt, aki lelkesen kalauzolta a nyugdíjasokat mind a Vas­mű, mind a MOM-óragyár részlegeiben. A gyárlátogatás közben a Vasmű étkezdéjében ebédeltünk, melynek költségeit a MOM szakszervezeti bizott­sága fedezte. A gyárlátogatás után városnézés következett. Örömmel és büszkeséggel töl­tött el bennünket az a tu­dat, hogy 1953-ban még mint aktív dolgozók, mi is végez­tünk társadalmi munkát eb­ben a rohamosan fejlődő vá­rosban. Jólesett megpihenni a városnézés után a Halászbás­tya vendéglőben. Egy-két po­hár bor mellett könnyebb volt a beszélgetés. Este megköszöntük Kósa Ferencnek a baráti segítséget, és indultunk vissza Budapest­re. Víg nótázás közben érkez-volt hiábavaló Számos élmén­­nyel gazdagodtunk, s jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy tár­sadalmunk foglalkozik a nyug­díjasok további életével és nem feledkezik meg rólunk. Széplaki István ^ylrcinij iaLoclciícont Kedves ünnep­ség színhelye volt március 14-én dél­után 3 órakor a nyugdíjasok klub­­ja. Rohmann Nán­dor műszerész 50. házassági évfor­dulóját ünnepel­ték meg. Szépla­ki István, a klub titkára köszöntöt­te a fehér hajú, hosszú munkás­éveket egymás mellett eltöltő há­­zaspárt, akik kü­lönben máskor isi gyakori vendégei­­ a nyugdíjasklub­ ] nak. A MOM-óvo­­da nagycsoport­jából egy kisfiú és egy kislány szol­gáltatták az ünne­pi műsort — leg­fiatalabbak az időseknek — ének­kel, tánccal, sza­valattal. A szak­­szervezeti bizott­ság nevében Fe­hér Imre virágot, emléklappal ellá­tott ébresztőórát és a vállalati se­gélyalapból 500 Ft-ot nyújtott át az ünnepelt házas­­párna­k. Az MHSZ-tartalékosklub az utóképzés bázisa tagja volt a vállalat dolgozói közük Olyan emberekből állt a tagság, akik már korábban önzetlenül tekintélyes részt vállaltak a romokban heverő gyár helyreállításában. A tagság havonta kétszer vett részt kiképzésen. Éven­ként kétszer kispuska-lőgya­­korlatot tartottak, ebből nőtt ki később több lövészverseny. A szövetség 1957-ben újjá­szerveződött és megalakult a Magyar Honvédelmi Sport­­szövetség tartalékos tiszti ta­gozata. Ennek első vezetője, Magisztrák Károly tartalékos alezredes volt. Új lendületet vett a tartalékos tisztek szer­vezetszerű továbbképzése. A kiképzésnek igen ked­velt formája volt az éleslövé­szet. A tereptani foglalkozá­sokon tájolót és „éles” térké­peket használtak már. A ta­gozat vezetését 1963-ban Illés Tibor tartalékos munkásőr­­százados vette át. A kiképzés jó színvonalon folyt, az elő­adók a tagozat jól képzett tar­talékos tisztjeiből kerültek ki. A kiadott tematika azonban már nem elégítette ki min­denben a képzésbe bevont tagságot. 1967 szeptemberében, ami­tünk meg. Elválásunkkor meg­ , , , , , ,, állapítottuk, hogy utunk nem kor­ta par­ti kormány hatá­rozata értelmében az MHL Magyar Honvédelmi Szövet­séggé szerveződött át, nálunk is átszervezést hajtottunk vég­re, és megalakult a tartalékos­klub. Élő emlék A klub Szabó Pál alhadnagy nevét vette fel, aki hat évig volt a MOM dolgozója. Ipari tanulóként kezdte, műszerész­ként folytatta, majd progra­mozó lett. Jó munkájáért többször kapott dicséretet és jutalmat. Az ifjúsági szerve­zet tagja volt, kulturális és sportmunkában is tevékenyke­dett. Tényleges katonai szol­gá­latra bevonulva, a belső karhatalomnál szolgált. Kiváló katona címet nyert, és őrve­zetői rangot kapott. Az ellen­forradalom alatt, a Magyar Rádióért vívott harcban, hősi halált halt 1956. október 26 án. Halála után alhadnaggyá­­ öntették elő. Kormányunk Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérem és a Vörös Csil­lag Érdemrend kitüntetést adományozta neki. Holtteste a Kerepesi temetőben nyug­szik, sírja fölé a Belügymi­nisztérium síremléket emelte­tett. Nevét példamutató elv­hűségének és hazafias, áldo­zatkész magatartása élő emlé­keként vette fel klubunk 1968. január 12-én. Eredményeink Ebből az alkalomból átszer­veztük a kiképzést oly módon, hogy hivatásos tiszteket kér­tünk fel arra, hogy előadóink legyenek és jó együttműködést alakítottunk ki a magyar nép­hadsereg patronáló alakulatá­val. Új, korszerű tematika egészítette ki a sort, és ettől kezdve a klub a katonai utó­képzés fontos bázisává vált. Évente rendszeresen tar­tunk éleslövészetet. A külön­böző versenyeken elvtársaink igen szép eredményeket értek el. Klubunk a kerületi verse­nyeken négy alkalommal nyert első helyet. Jelenleg klubunk örök tulajdonába ke­rült a kerületi ezüst vándor­serleg. Elsők között szerepe­lünk a budapesti versenyeken is. Tavaly próbára akartuk tenni tudásunkat azzal, hogy az ismert budai hegyvidék he­lyett az ismeretlen komlói te­reden rendeztük meg a tarta­lékos honvédelmi versenyt. A katonapolitikai ismere­teink rendszeres gyarapítása mellett igen jó kapcsolatot alakítottunk ki a hivatásos tiszti állománnyal is. Rend­szeresen találkozunk szovjet katona bajtársainkkal, így például ünnepi közgyűlést ren­deztünk a szovjet hős városok hete keretében, amelyen részt vettek a leningrádi veteránok küldöttei is. Számos dicsérő oklevél mel­lett eredményes munkánk bi­­zonyítéka, hogy hat elvtár­sunk lépett eggyel magasabb rendfokozatba, és számosan részesültek különböző katonai és MHSZ-kitüntetésben. Ürmösy Géza tartalékos őrnagy, klubtitkár Lőgyakorlaton a klub tagjai Térkép és tereptan

Next