Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-07 / 1. szám

Ki, mit kérdez... A sörnyitó interjú 17 kérdés és válasz a KISZ-szervezet életéről + Tényleg kockázatos? Lapunk decemberi számában új cikksorozat indítását készí­tettük elő. Az olvasó kérdez, egy illetékes válaszol — volt alapgondolatunk. Első alka­lommal a vállalat fiataljaihoz fordultunk, tegyék fel kérdé­seiket a KISZ-bizottság titká­rának, Gerencsér Gézának. Nem számoltunk kérdések özö­nével, ennek ellenére mégis meglepődtünk, hogy egyetlen kérdést sem találtunk postalá­dáinkban, így kényszerhelyze­tünkben kérdések, pontosab­ban legalábbis az olvasó kérdé­sei nélkül készítettük az első kollektív interjút. Beszélgeté­sünk első részében erről kér­tünk véleményt interjúala­nyunktól. Hogyan értékeled a fiata­lok közömbösségét, véle­­ménynélküliségét? — Számomra meglepő, s nemcsak­ azért elgondolkoztató, mivel személy szerint hozzám nem érkeztek kérdések. Ha meg akarom magyarázni a bi­zonyítványt, akkor legfeljebb a dolog újszerűségére hivatkoz­hatok. S talán még annyit: meg lehetett volna határozni a témákat, amelyekkel meg le­het keresni bennünket. — Közbevetőleg hadd je­gyezzem meg: egy KISZ-fiatal­­nak körülbelül tudnia kell, mi az, amit a KISZ-bizottság tit­kárától kérdezni lehet. Meg­győződésem, hogy tudják is. Állíthatom ezt annál is inkább, mivel az interjú kérdései is tőlük származnak. Jártamban­­keltemben szedtem össze őket. Legfeljebb arról lehet szó, hogy kevesen vállalják a nagy nyil­vánosság előtti kíváncsiság ál­lítólagos rizikóit E kis eszmefuttatás után en­gedd meg, hogy először szemé­lyes kérdést tegyek fel. Közel négy éve vagy vál­lalatunk KISZ-bizottsá­­gának titkára. Ezt megelőzően mint szerszámkészítő, illetve szerszámtechnológus dolgoztál: hogyan lettél KISZ-titkár? — Semmi esetre sem úgy, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt elhatároztam, KISZ-titkár le­szek. Alapvetően vitatkozó tí­pus vagyok. Elsősorban ez késztetett, hogy évekkel ez­előtt marxista egyetemre je­lentkeztem, akkor még nem volt természetes, hogy egy szimpla szerszámkészítő, kizá­rólag vitakészségének kifej­lesztése végett ezen a szinten továbbtanuljon. Tehát csak érdeklődésed eredménye, hogy elsősor­ban politikai és nem gazdasági területen képezted tovább ma­gad. — Igen. És persze az is­ nyil­vánvaló, hogy nemcsak szűk baráti, vagy családi körben nyilvánítottam véleményemet, hanem régi alapszervezetem­ben is. S ha ehhez hozzáadjuk köztudott rámenő eségemet, azt gondolom, logikus, hogy először mint gazdasági felelős, majd szervező, illetve alapszer­vezeti titkár ténykedtem. Ké­sőbb választottak a vb tagjá­nak, illetve titkárának. A KISZ a fiatalok tömeg­­szervezete. Valóban az nálunk is? — Egyértelmű igennel vála­szolhatok. KISZ-korú fiatal­jaink mintegy 60 százaléka szervezetünk tagja. Különösen jó ez az arány, ha pl. a buda­pesti statisztikával hasonlí­tunk; hihetetlen, de főváro­sunkban csak 30 százalékos a szervezettség. Statisztikailag tehát bi­zonyított a tömegjelleg, hatásaiban? — Ezt nehéz megválaszolni. Fiataljaink hasznos vagy ke­vésbé hasznos gazdasági mun­káját, pozitív vagy negatív po­litikai hozzállását nehéz csak a mi eredményes, vagy ered­ménytelen tevékenységünkkel magyarázni.­ Hiszen rajtunk kívül meghatározó tényező még a fiatalok viselkedésében a család az iskola, a munkahe­lyi környezet, a baráti társa­ság, és folytathatnám tovább a befolyásoló tényezők sorát. Amikor a gazdasági vezetőink a fiatalok eredményes, jó mun­kájáról beszélnek, azt hiszem, természetes az az értékelésünk, hogy alapszervezeteink mun­kája is hozzájárul ehhez. Egyébként számtalan példával bizonyíthatom, hogy azokon az osztályokon, ahol eredményes a KISZ-élet, a gazdasági mun­kával sincsenek különösebb problémák. Más oldalról: a fia­talok gyors és könnyű beillesz­kedése egy osztályon egységes, jól irányított gazdasági terüle­tet jelez. Ám a legjobb gazda­sági vezetés sem nélkülözheti a KISZ segítségét. Egy példa: né­hány évvel ezelőtt nagyarányú fluktuációt tapasztaltunk. Azo­nos profilú, körülbelül azonos pénzügyi keretekkel gazdálko­dó osztályok közül ott volt a nagyobb a kilépők száma, ahol egyáltalán nem, vagy csak p­­íron létezett KISZ. Így aztán volt olyan osztály, ahonnan egyik napról a másikra eltűn­tek a fiatalok. Szerencsére, alig egyemeletnyi távolságot kellett megtenni ahhoz, hogy bizonyíthassuk, nemcsak a ktsz-ek elszívó hatásáról volt szó. Meglepetten olvastam a KISZ-bizottság küldött­ért­ekezleti beszámolójában el­marasztalást olyan alapszerve­zetekről, ahol még egy-két éve eredményes munka folyt. — Valóban, van néhány ilyen alapszervezetünk. Első­sorban régi, aktív KISZ-tagok, esetleg a titkár visszavonulá­sával magyarázható ez az át­meneti visszaesés. • Hogyan végezhetett jó munkát az a titkár, aki nem gondolt utódjának kine­velésére. — Anélkül, hogy vitába bo­csátkoznék, meg kell említe­nem, hogy több gátló tényező­vel kell számolnunk. Például katonaság a fiúknál, férjhez­­menés a lányoknál. Mind a kettő akkor következik be, amikor a legaktívabban dolgoz­hatnának közöttünk. S végül meg kell említenem, amire tu­lajdonképpen büszkéknek kell lennünk: vállalatunk párt- és szakszervezeti bizottsága is nagy számban foglalkoztatja fiataljainkat, ha nem kerületi, illetve magasabb szintű funk­cióban tevékenykedik több egykori tagtársunk. — Végrehajtó bizottságunk névsorát tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy néhányan lépcsőt, illetve lép­csőket átugorva kerültek a leg­magasabb szintű vezető testü­letbe.­­ Természetesen felvetődik a kérdés ilyen esetben, egészséges dolog-e KISZ-szer­­vezetünk szempontjából két év alatt két nagyon­ jól képzett KISZ-vezetőt átengedni a ke­rületi bizottságnak? —­ Az említett két fiatalra valóban nagy szükségünk len­ne bizottságunk vezető pozí­­cióiban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt, hogy vállalatunk a XII kerület munkásbázisa, s így természetes, hogy magasabb mozgalmi beosztásba elsősor­ban tőlünk emelnek ki. Ne­künk ezzel számolnunk kell, s így káderutánpótlásunk terüle­tén logikus következményként jelentkezhetnek problémák. Egy-két fiatal így valóban lép­csőfokokat átugorva került a vb-be. Mivel ők nem KISZ- tagságunk egésze előtt bizo­nyították be rátermettségüket, választásunk helyességét ne­kik még igazolni kell. A fele­lősség elsősorban az őket javas­ló alapszervezeteké. A követ­kezőkben már a mi feladatunk olyan segítséget adni nekik, hogy a viszonylag kevés veze­tői tapasztalat ellenére ered­ményesen tevékenykedhesse­nek. © Említetted az előzőek­ben, hogy a MOM a XII. kerület munkásbázisa. Ha ezt elfogadjuk s hozzátesszük azt, hogy vállalatunk az egyik leg­ismertebb, legjobb m­agyar üzem, nehezen magyarázható az, hogy nem volt ismét de­legátusunk a VIT-küldöttség­­ben. — Hiva­talos információk hiá­nyában, a kerület sajátságos helyzetével válaszolhatok erre a kérdésre is. Kerületünk el­sősorban iskolák, egészségügyi és kutatóintézetek kerülete. El kell fogadnunk, hogy ezek­ből diákok, kutatók, orvosok kerültek a VIT-delegációba, a munkásküldöttek pedig a XIII. kerület vagy Csepel gyá­raiból kerültek ki. A vállalat legmagasabb, legtekintélyesebb fóruma az igazgatói tanács. A dolgo­zók előtt ennek a testületnek a munkája kevésbé ismert. Te a vállalat fiataljait képvise­led benne. Hogyan? — Természetesen nem úgy, hogy teszem fel, azt mondom — szerintem túlzott a terve­zett termelés bővítése, s ja­vaslatot tes­zek 5%-os csök­kentésre. Egyes esetben alap­­követelmény, hogy elfogad­jam az illetékes szakigazgató általi előterjesztést. Ebben az esetben tehát passzív szereped van. Milyen esetben vállalod az aktív meghatározó résztvevő­ét? — Rengeteg esetben lehet. Többek között a munkaügyi és szociális, a kulturális és sportkérdésekben, valamint a kollektív szerződés elkészíté­sénél, módosításánál jut je­lentős szerep nekem és a tár­sadalmi szervezetek vezetői­nek. Volt-e az igazgatói ta­nács előtt olyan téma, amely a KISZ javaslata alap­ján került a munkatervbe? — Volt már és lesz is még, így márciusban tárgyaljuk vállalatunk ifjúságának hely­zetét a mi javaslatunk alap­ján. Hogyan készülsz ezekre az ülésekre? Mit teszel annak érdekében, hogy a vál­lalat ifjúságának véleményét tolmácsold? — Igyekszem elsősorban a végrehajtó bizottságunk tag­jaival tüzetesen megbeszélni a napirendre kerülő problé­mákat. Nagyon szeretném, ha az alapszervezeti titkárok in­formációkkal, véleményeik­kel segítenék ezt a munkámat. Ők egyelőre kevésbé érzik át ennek fontosságát, kevés se­gítséget nyújtanak! A napirendre kerülő té­mákat hónapokkal előbb meghatározzák. Nem lehetne a megelőző taggyűlések prog­ramjába tenni, s ezáltal fon­tos információkat előre gyűj­teni? — Próbálkozunk ilyen mód­szer kialakításával. A már említett márciusi napirendet is így készítjük elő, de ezt szolgálta a nemrég megtartott szakmunkástanuló-parla­mentünk is. A Fókuszból értesültünk arról, hogy megalakult a vállalat ifjúságpolitikai taná­csa. Többet nem tudtunk meg az információból. Te talán ad­hatnál részletesebb felvilágo­sítást. — A tanács megalakításá­nak célja elsősorban, hogy a MOM egész ifjúsága a válla­lat vezetőségében képviselve legyen. Jelen pillanatban csak a törzsgyári fiatalok vannak képviselve. Az ifjúságpolitikai tanácsban a munkaügyi igaz­gató és osztályvezető és vala­mennyi gyáregységünk KISZ- titkára jelen van, így, mikor a vállalat ifjúsági helyzetének megtárgyalására kerül sor az igazgatói tanács napirendjén, nemcsak a törzsgyári fiata­­talo­kkal fogunk foglalkozni. A KISZ-tagság különbö­ző rétegei között nincs különösebb ellentét, akad vi­szont néha véleménykülönb­ség. Most például a fiatal ér­telmiség elkényeztetéséről be­szélnek. Mi a véleményed? — Túlzó vélemények. Az FMKT segíteni akarja azt, hogy a pályakezdők a gyárat megismerve rövidebb idő alatt válajnak hasznosan tevékeny­kedő dolgozóvá. Ünnepélyes fogadást rendezünk a fiatal szakmunkások részére is már évek óta, mégsem beszélünk elkényeztetésről. A gyárismer­kedés ötlete fiatal értelmiség­től származik, nagyon örülünk, hogy ez a réteg is kezd kez­deményezővé válni. Többen felvetik, miért nem segíti hatékonyab­ban a KISZ-bizottság a fia­talok lakásépítési akcióit. — Sajnos, lehetőségeink nem engednek ennél hatéko­nyabb támogatást. Nincs lehe­tőségünk néhány más vállalat­hoz hasonlóan KISZ-lakótele­­peket építeni. Meg kell elé­gedni azzal, hogy fiataljaink a vállalat központi keretéből kellő arányban kapnak épít­kezésüket elősegítő kölcsönö­ket. Befejezésül ismét egy személyes kérdés. A KISZ-ben vezetőnek lenni idő­höz kötött tevékenység. Bár­mennyire jól látod el beosz­tásod, előbb-utóbb át kell ad­ni helyed nálad fiatalabb ve­zetőnek. — Valóban így van, vala­mikor búcsúzni kell. Nekem úgy kell dolgoznom, mintha még évtizedekig ezt csinál­nám. Fontos feladatomnak tartom, hogy a váltás zökkenő nélküli legyen, tehát megfele­lő utódot kiválasztani, támo­gatni, a nem könnyű felada­tok megoldására alkalmassá tenni. Egyébként, ha ez a vál­tás bekövetkezik, gazdasági te­rületen szeretnék tovább dol­gozni. Remélem, itt szerzett tapasztalatomat más területen is kamatoztatni tudom majd. — Sok sikert és előrelépést kívánunk addig is a KISZ- teendők ellátásában. Köszön­jük a beszélgetést. Nagy István Amíg mindenki a helyére talál (Rohonci Ferenc albumából) Évzáró és évny (Folytatás az 1. oldalról) például a Videoton gyárnak szállítandó Videoton-üvegkör, a Hollandiába importált üveg­gömbhéj. 43-en dolgoznak eb­ben a műhelyben, javarészt nők — s amint látja — bír­ják az iramot. Az objektív műhelyben (összefüggésben a nagyoló­műhely jó előkészítő munká­jával) december 20-ára telje­sítették a vállalati tervet. Ta­lán még az előző éveknél is több hazai gyár megrendelé­sének kellett eleget tenniük. — Visszatekintve az 1973-as évre, milyen nehézségek me­rültek fel év közben? — kér­dezem Kántor Pétert, az ob­jektív műhelyben az egyik csoportvezetőt. — Sok technikai módosítá­sunk volt a múlt évben. Több régi műszernél kisebb-na­­gyobb változásoknak megfe­lelően több műveletet kellett elvégeznünk. Több munkával járó feladatokat kaptunk. De ez az év vége jóval nyugod­­tabb volt, mint a többi, mi­vel ütemesen teljesítettük a negyedéves terveket — s ez a vállalat egészére is jellemző. A síkoptika műhelyben új, Zeiss-dokumentációban gyár­tott gépeket várnak január­ban. Az új termékek gyártá­sának beindítása jelentős át­szervezéssel jár. Az osztály 3 részre szakad: síkoptikára és gömboptikára, valamint a ki­készítőre. Ez a folyamat új műhelyrészek kialakításával jár, új gépek beindításával és a dolgozók átcsoportosításá­val. Major László csoportveze­tő: — Nálunk valóban sok vál­tozást hoz az új esztendő. Át­szervezést, gépparkbővülést, új Zeiss-prizmák gyártását. A síkoptika dolgozói létszáma 40-ről 100-ra emelkedik. 8 új (HM. 1/3 orsós) gépünkre át kell állítani az embereket. — S a hangulat? — Bíznak a jövőben itt a műhelyben az emberek, tetsze­nek nekik az új feladatok. A vállalat vezetőivel történt egy megállapodás, amelynek értel­mében a 74-re leadott 30 ezer normaórának 60%-át visszaté­rítik bérben. S ezt a 30 ezer normaórát új technológiák be­vezetésével, a gépek kihasz­náltságának további javításá­val, az átszervezés előnyeivel, a nagyobb munkafegyelemmel biztosíthatjuk. Törekvésünk még az is, hogy a brigádbérnél ösztönzőbb bérrendszert ala­kítsunk ki. S a jó hangulat, a bizalom ahhoz kapcsolódik, hogy több és korszerűbb mun­ka — több pénz a borítékban. Az értekezlet Legyen rövid és világos beszédű 1974 a kísérletek és az új technológia éve Borsi Miklós, a 8-as osztály feladatairól Lesz változás és nem is ke­vés osztályunk munkájában, 1974 a kísérletek, új techno­lógiák bevezetésének éve lesz ... Ezzel a megállapítás­sal fogad Borsi Miklós, a 8-as osztály vezetője, amikor az előttük álló termelési felada­tokról kérdezősködöm. — Kísérleteink jelentős része az 5003-as műszerhez kapcso­lódik, amelynek drága import anyagait hazaival akarjuk he­lyettesíteni. Az első negyedév­ben tervezett kísérleteink nyo­mán remélhetőleg a második negyedévben már beindul osz­tályunkon a hajlékony, nyom­tatott panelgyártás ehhez a műszerhez. Magyarországon egyedül csak a MOM-ban fog­juk gyártani. A gyártáshoz szükséges berendezéseket a nyugatnémetektől már meg­kaptuk, az utolsó megrendelé­sünket februárban várjuk a francia Sagem cégtől. A gyár­tást javarészt fiatal techniku­sok végzik majd, komoly fi­gyelmet, műszaki felkészültsé­get igényel. — Másik hosszabb távú kísérletünk ugyancsak az 5003-as műszerhez — amely­nek mágnestárcsája memória­tárolás céljából a számítás­­technikában jut majd szerep­hez — a disclemezgyártást. A disclemezeket eddig dara­bonként vásároltuk dollárért francia cégektől. Már tavaly megkezdtük szovjet partne­reinkkel a licencvásárlási tár­gyalást, hogy olcsóbban állít­suk elő ezt az alkatrészt. A tárgyalások még folynak, tő­lük függően az alapkísérleteket a második és harmadik ne­gyedévben kezdenénk meg, kö­rülbelül két évet igényelné­nek, s csak 1976-tól gondol­hatnánk a szériagyártásra. Ez még tehát eléggé kérdőjeles. .* A disclemez, pontosabban, a fémréteggel bevont jelhordozó tárcsa végső szerkezete több tized vagy század mikron vas­tagságú, különböző fémötvö­zetből származó réteget tar­talmaz. Ez, a számunkra új technológiai eljárást feltételező gyártás nemcsak a kémiai, ha­nem a forgácsoló technológia területén is igen pontos és korszerű gépi berendezéseket és körülményeket kíván. Pél­dául egyszerre kétoldalt kell gyémántesztergálni, mikronnál kisebb felületi érdességgel Ehhez megfelelő műszaki be­rendezés szükséges, és olyan helyiségben kell ezeket felál­lítani, amely igényében majd­nem eléri a tisztaszoba szint­jét. — Másik fontos feladatunk: változtatások a vegyi techno­lógiában. 1974-ben több mint 15 ezer normaórát akarunk megtakarítani a gazdaságo­sabb, korszerűbb vegyi meg­munkálások bevezetésével, így már elkezdtük a kísérleteket az alumínium alkatrészeknél a festés előtti homokozás és eloxálás kiküszöbölésére — vegyi eljárással és utána fes­téssel. Az eloxálás, homoko­zás igen nagy normaigényű feladatok, s az ezeket helyet­tesítő vegyi kezelések által vi­szont jelentős normaidő sza­badulna fel. FÓKUSZ 3

Next