Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-07 / 1. szám
Ki, mit kérdez... A sörnyitó interjú 17 kérdés és válasz a KISZ-szervezet életéről + Tényleg kockázatos? Lapunk decemberi számában új cikksorozat indítását készítettük elő. Az olvasó kérdez, egy illetékes válaszol — volt alapgondolatunk. Első alkalommal a vállalat fiataljaihoz fordultunk, tegyék fel kérdéseiket a KISZ-bizottság titkárának, Gerencsér Gézának. Nem számoltunk kérdések özönével, ennek ellenére mégis meglepődtünk, hogy egyetlen kérdést sem találtunk postaládáinkban, így kényszerhelyzetünkben kérdések, pontosabban legalábbis az olvasó kérdései nélkül készítettük az első kollektív interjút. Beszélgetésünk első részében erről kértünk véleményt interjúalanyunktól. Hogyan értékeled a fiatalok közömbösségét, véleménynélküliségét? — Számomra meglepő, s nemcsak azért elgondolkoztató, mivel személy szerint hozzám nem érkeztek kérdések. Ha meg akarom magyarázni a bizonyítványt, akkor legfeljebb a dolog újszerűségére hivatkozhatok. S talán még annyit: meg lehetett volna határozni a témákat, amelyekkel meg lehet keresni bennünket. — Közbevetőleg hadd jegyezzem meg: egy KISZ-fiatalnak körülbelül tudnia kell, mi az, amit a KISZ-bizottság titkárától kérdezni lehet. Meggyőződésem, hogy tudják is. Állíthatom ezt annál is inkább, mivel az interjú kérdései is tőlük származnak. Jártambankeltemben szedtem össze őket. Legfeljebb arról lehet szó, hogy kevesen vállalják a nagy nyilvánosság előtti kíváncsiság állítólagos rizikóit E kis eszmefuttatás után engedd meg, hogy először személyes kérdést tegyek fel. Közel négy éve vagy vállalatunk KISZ-bizottságának titkára. Ezt megelőzően mint szerszámkészítő, illetve szerszámtechnológus dolgoztál: hogyan lettél KISZ-titkár? — Semmi esetre sem úgy, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt elhatároztam, KISZ-titkár leszek. Alapvetően vitatkozó típus vagyok. Elsősorban ez késztetett, hogy évekkel ezelőtt marxista egyetemre jelentkeztem, akkor még nem volt természetes, hogy egy szimpla szerszámkészítő, kizárólag vitakészségének kifejlesztése végett ezen a szinten továbbtanuljon. Tehát csak érdeklődésed eredménye, hogy elsősorban politikai és nem gazdasági területen képezted tovább magad. — Igen. És persze az is nyilvánvaló, hogy nemcsak szűk baráti, vagy családi körben nyilvánítottam véleményemet, hanem régi alapszervezetemben is. S ha ehhez hozzáadjuk köztudott rámenő eségemet, azt gondolom, logikus, hogy először mint gazdasági felelős, majd szervező, illetve alapszervezeti titkár ténykedtem. Később választottak a vb tagjának, illetve titkárának. A KISZ a fiatalok tömegszervezete. Valóban az nálunk is? — Egyértelmű igennel válaszolhatok. KISZ-korú fiataljaink mintegy 60 százaléka szervezetünk tagja. Különösen jó ez az arány, ha pl. a budapesti statisztikával hasonlítunk; hihetetlen, de fővárosunkban csak 30 százalékos a szervezettség. Statisztikailag tehát bizonyított a tömegjelleg, hatásaiban? — Ezt nehéz megválaszolni. Fiataljaink hasznos vagy kevésbé hasznos gazdasági munkáját, pozitív vagy negatív politikai hozzállását nehéz csak a mi eredményes, vagy eredménytelen tevékenységünkkel magyarázni. Hiszen rajtunk kívül meghatározó tényező még a fiatalok viselkedésében a család az iskola, a munkahelyi környezet, a baráti társaság, és folytathatnám tovább a befolyásoló tényezők sorát. Amikor a gazdasági vezetőink a fiatalok eredményes, jó munkájáról beszélnek, azt hiszem, természetes az az értékelésünk, hogy alapszervezeteink munkája is hozzájárul ehhez. Egyébként számtalan példával bizonyíthatom, hogy azokon az osztályokon, ahol eredményes a KISZ-élet, a gazdasági munkával sincsenek különösebb problémák. Más oldalról: a fiatalok gyors és könnyű beilleszkedése egy osztályon egységes, jól irányított gazdasági területet jelez. Ám a legjobb gazdasági vezetés sem nélkülözheti a KISZ segítségét. Egy példa: néhány évvel ezelőtt nagyarányú fluktuációt tapasztaltunk. Azonos profilú, körülbelül azonos pénzügyi keretekkel gazdálkodó osztályok közül ott volt a nagyobb a kilépők száma, ahol egyáltalán nem, vagy csak píron létezett KISZ. Így aztán volt olyan osztály, ahonnan egyik napról a másikra eltűntek a fiatalok. Szerencsére, alig egyemeletnyi távolságot kellett megtenni ahhoz, hogy bizonyíthassuk, nemcsak a ktsz-ek elszívó hatásáról volt szó. Meglepetten olvastam a KISZ-bizottság küldöttértekezleti beszámolójában elmarasztalást olyan alapszervezetekről, ahol még egy-két éve eredményes munka folyt. — Valóban, van néhány ilyen alapszervezetünk. Elsősorban régi, aktív KISZ-tagok, esetleg a titkár visszavonulásával magyarázható ez az átmeneti visszaesés. • Hogyan végezhetett jó munkát az a titkár, aki nem gondolt utódjának kinevelésére. — Anélkül, hogy vitába bocsátkoznék, meg kell említenem, hogy több gátló tényezővel kell számolnunk. Például katonaság a fiúknál, férjhezmenés a lányoknál. Mind a kettő akkor következik be, amikor a legaktívabban dolgozhatnának közöttünk. S végül meg kell említenem, amire tulajdonképpen büszkéknek kell lennünk: vállalatunk párt- és szakszervezeti bizottsága is nagy számban foglalkoztatja fiataljainkat, ha nem kerületi, illetve magasabb szintű funkcióban tevékenykedik több egykori tagtársunk. — Végrehajtó bizottságunk névsorát tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy néhányan lépcsőt, illetve lépcsőket átugorva kerültek a legmagasabb szintű vezető testületbe. Természetesen felvetődik a kérdés ilyen esetben, egészséges dolog-e KISZ-szervezetünk szempontjából két év alatt két nagyon jól képzett KISZ-vezetőt átengedni a kerületi bizottságnak? — Az említett két fiatalra valóban nagy szükségünk lenne bizottságunk vezető pozícióiban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt, hogy vállalatunk a XII kerület munkásbázisa, s így természetes, hogy magasabb mozgalmi beosztásba elsősorban tőlünk emelnek ki. Nekünk ezzel számolnunk kell, s így káderutánpótlásunk területén logikus következményként jelentkezhetnek problémák. Egy-két fiatal így valóban lépcsőfokokat átugorva került a vb-be. Mivel ők nem KISZ- tagságunk egésze előtt bizonyították be rátermettségüket, választásunk helyességét nekik még igazolni kell. A felelősség elsősorban az őket javasló alapszervezeteké. A következőkben már a mi feladatunk olyan segítséget adni nekik, hogy a viszonylag kevés vezetői tapasztalat ellenére eredményesen tevékenykedhessenek. © Említetted az előzőekben, hogy a MOM a XII. kerület munkásbázisa. Ha ezt elfogadjuk s hozzátesszük azt, hogy vállalatunk az egyik legismertebb, legjobb magyar üzem, nehezen magyarázható az, hogy nem volt ismét delegátusunk a VIT-küldöttségben. — Hivatalos információk hiányában, a kerület sajátságos helyzetével válaszolhatok erre a kérdésre is. Kerületünk elsősorban iskolák, egészségügyi és kutatóintézetek kerülete. El kell fogadnunk, hogy ezekből diákok, kutatók, orvosok kerültek a VIT-delegációba, a munkásküldöttek pedig a XIII. kerület vagy Csepel gyáraiból kerültek ki. A vállalat legmagasabb, legtekintélyesebb fóruma az igazgatói tanács. A dolgozók előtt ennek a testületnek a munkája kevésbé ismert. Te a vállalat fiataljait képviseled benne. Hogyan? — Természetesen nem úgy, hogy teszem fel, azt mondom — szerintem túlzott a tervezett termelés bővítése, s javaslatot teszek 5%-os csökkentésre. Egyes esetben alapkövetelmény, hogy elfogadjam az illetékes szakigazgató általi előterjesztést. Ebben az esetben tehát passzív szereped van. Milyen esetben vállalod az aktív meghatározó résztvevőét? — Rengeteg esetben lehet. Többek között a munkaügyi és szociális, a kulturális és sportkérdésekben, valamint a kollektív szerződés elkészítésénél, módosításánál jut jelentős szerep nekem és a társadalmi szervezetek vezetőinek. Volt-e az igazgatói tanács előtt olyan téma, amely a KISZ javaslata alapján került a munkatervbe? — Volt már és lesz is még, így márciusban tárgyaljuk vállalatunk ifjúságának helyzetét a mi javaslatunk alapján. Hogyan készülsz ezekre az ülésekre? Mit teszel annak érdekében, hogy a vállalat ifjúságának véleményét tolmácsold? — Igyekszem elsősorban a végrehajtó bizottságunk tagjaival tüzetesen megbeszélni a napirendre kerülő problémákat. Nagyon szeretném, ha az alapszervezeti titkárok információkkal, véleményeikkel segítenék ezt a munkámat. Ők egyelőre kevésbé érzik át ennek fontosságát, kevés segítséget nyújtanak! A napirendre kerülő témákat hónapokkal előbb meghatározzák. Nem lehetne a megelőző taggyűlések programjába tenni, s ezáltal fontos információkat előre gyűjteni? — Próbálkozunk ilyen módszer kialakításával. A már említett márciusi napirendet is így készítjük elő, de ezt szolgálta a nemrég megtartott szakmunkástanuló-parlamentünk is. A Fókuszból értesültünk arról, hogy megalakult a vállalat ifjúságpolitikai tanácsa. Többet nem tudtunk meg az információból. Te talán adhatnál részletesebb felvilágosítást. — A tanács megalakításának célja elsősorban, hogy a MOM egész ifjúsága a vállalat vezetőségében képviselve legyen. Jelen pillanatban csak a törzsgyári fiatalok vannak képviselve. Az ifjúságpolitikai tanácsban a munkaügyi igazgató és osztályvezető és valamennyi gyáregységünk KISZ- titkára jelen van, így, mikor a vállalat ifjúsági helyzetének megtárgyalására kerül sor az igazgatói tanács napirendjén, nemcsak a törzsgyári fiatatalokkal fogunk foglalkozni. A KISZ-tagság különböző rétegei között nincs különösebb ellentét, akad viszont néha véleménykülönbség. Most például a fiatal értelmiség elkényeztetéséről beszélnek. Mi a véleményed? — Túlzó vélemények. Az FMKT segíteni akarja azt, hogy a pályakezdők a gyárat megismerve rövidebb idő alatt válajnak hasznosan tevékenykedő dolgozóvá. Ünnepélyes fogadást rendezünk a fiatal szakmunkások részére is már évek óta, mégsem beszélünk elkényeztetésről. A gyárismerkedés ötlete fiatal értelmiségtől származik, nagyon örülünk, hogy ez a réteg is kezd kezdeményezővé válni. Többen felvetik, miért nem segíti hatékonyabban a KISZ-bizottság a fiatalok lakásépítési akcióit. — Sajnos, lehetőségeink nem engednek ennél hatékonyabb támogatást. Nincs lehetőségünk néhány más vállalathoz hasonlóan KISZ-lakótelepeket építeni. Meg kell elégedni azzal, hogy fiataljaink a vállalat központi keretéből kellő arányban kapnak építkezésüket elősegítő kölcsönöket. Befejezésül ismét egy személyes kérdés. A KISZ-ben vezetőnek lenni időhöz kötött tevékenység. Bármennyire jól látod el beosztásod, előbb-utóbb át kell adni helyed nálad fiatalabb vezetőnek. — Valóban így van, valamikor búcsúzni kell. Nekem úgy kell dolgoznom, mintha még évtizedekig ezt csinálnám. Fontos feladatomnak tartom, hogy a váltás zökkenő nélküli legyen, tehát megfelelő utódot kiválasztani, támogatni, a nem könnyű feladatok megoldására alkalmassá tenni. Egyébként, ha ez a váltás bekövetkezik, gazdasági területen szeretnék tovább dolgozni. Remélem, itt szerzett tapasztalatomat más területen is kamatoztatni tudom majd. — Sok sikert és előrelépést kívánunk addig is a KISZ- teendők ellátásában. Köszönjük a beszélgetést. Nagy István Amíg mindenki a helyére talál (Rohonci Ferenc albumából) Évzáró és évny (Folytatás az 1. oldalról) például a Videoton gyárnak szállítandó Videoton-üvegkör, a Hollandiába importált üveggömbhéj. 43-en dolgoznak ebben a műhelyben, javarészt nők — s amint látja — bírják az iramot. Az objektív műhelyben (összefüggésben a nagyolóműhely jó előkészítő munkájával) december 20-ára teljesítették a vállalati tervet. Talán még az előző éveknél is több hazai gyár megrendelésének kellett eleget tenniük. — Visszatekintve az 1973-as évre, milyen nehézségek merültek fel év közben? — kérdezem Kántor Pétert, az objektív műhelyben az egyik csoportvezetőt. — Sok technikai módosításunk volt a múlt évben. Több régi műszernél kisebb-nagyobb változásoknak megfelelően több műveletet kellett elvégeznünk. Több munkával járó feladatokat kaptunk. De ez az év vége jóval nyugodtabb volt, mint a többi, mivel ütemesen teljesítettük a negyedéves terveket — s ez a vállalat egészére is jellemző. A síkoptika műhelyben új, Zeiss-dokumentációban gyártott gépeket várnak januárban. Az új termékek gyártásának beindítása jelentős átszervezéssel jár. Az osztály 3 részre szakad: síkoptikára és gömboptikára, valamint a kikészítőre. Ez a folyamat új műhelyrészek kialakításával jár, új gépek beindításával és a dolgozók átcsoportosításával. Major László csoportvezető: — Nálunk valóban sok változást hoz az új esztendő. Átszervezést, gépparkbővülést, új Zeiss-prizmák gyártását. A síkoptika dolgozói létszáma 40-ről 100-ra emelkedik. 8 új (HM. 1/3 orsós) gépünkre át kell állítani az embereket. — S a hangulat? — Bíznak a jövőben itt a műhelyben az emberek, tetszenek nekik az új feladatok. A vállalat vezetőivel történt egy megállapodás, amelynek értelmében a 74-re leadott 30 ezer normaórának 60%-át visszatérítik bérben. S ezt a 30 ezer normaórát új technológiák bevezetésével, a gépek kihasználtságának további javításával, az átszervezés előnyeivel, a nagyobb munkafegyelemmel biztosíthatjuk. Törekvésünk még az is, hogy a brigádbérnél ösztönzőbb bérrendszert alakítsunk ki. S a jó hangulat, a bizalom ahhoz kapcsolódik, hogy több és korszerűbb munka — több pénz a borítékban. Az értekezlet Legyen rövid és világos beszédű 1974 a kísérletek és az új technológia éve Borsi Miklós, a 8-as osztály feladatairól Lesz változás és nem is kevés osztályunk munkájában, 1974 a kísérletek, új technológiák bevezetésének éve lesz ... Ezzel a megállapítással fogad Borsi Miklós, a 8-as osztály vezetője, amikor az előttük álló termelési feladatokról kérdezősködöm. — Kísérleteink jelentős része az 5003-as műszerhez kapcsolódik, amelynek drága import anyagait hazaival akarjuk helyettesíteni. Az első negyedévben tervezett kísérleteink nyomán remélhetőleg a második negyedévben már beindul osztályunkon a hajlékony, nyomtatott panelgyártás ehhez a műszerhez. Magyarországon egyedül csak a MOM-ban fogjuk gyártani. A gyártáshoz szükséges berendezéseket a nyugatnémetektől már megkaptuk, az utolsó megrendelésünket februárban várjuk a francia Sagem cégtől. A gyártást javarészt fiatal technikusok végzik majd, komoly figyelmet, műszaki felkészültséget igényel. — Másik hosszabb távú kísérletünk ugyancsak az 5003-as műszerhez — amelynek mágnestárcsája memóriatárolás céljából a számítástechnikában jut majd szerephez — a disclemezgyártást. A disclemezeket eddig darabonként vásároltuk dollárért francia cégektől. Már tavaly megkezdtük szovjet partnereinkkel a licencvásárlási tárgyalást, hogy olcsóbban állítsuk elő ezt az alkatrészt. A tárgyalások még folynak, tőlük függően az alapkísérleteket a második és harmadik negyedévben kezdenénk meg, körülbelül két évet igényelnének, s csak 1976-tól gondolhatnánk a szériagyártásra. Ez még tehát eléggé kérdőjeles. .* A disclemez, pontosabban, a fémréteggel bevont jelhordozó tárcsa végső szerkezete több tized vagy század mikron vastagságú, különböző fémötvözetből származó réteget tartalmaz. Ez, a számunkra új technológiai eljárást feltételező gyártás nemcsak a kémiai, hanem a forgácsoló technológia területén is igen pontos és korszerű gépi berendezéseket és körülményeket kíván. Például egyszerre kétoldalt kell gyémántesztergálni, mikronnál kisebb felületi érdességgel Ehhez megfelelő műszaki berendezés szükséges, és olyan helyiségben kell ezeket felállítani, amely igényében majdnem eléri a tisztaszoba szintjét. — Másik fontos feladatunk: változtatások a vegyi technológiában. 1974-ben több mint 15 ezer normaórát akarunk megtakarítani a gazdaságosabb, korszerűbb vegyi megmunkálások bevezetésével, így már elkezdtük a kísérleteket az alumínium alkatrészeknél a festés előtti homokozás és eloxálás kiküszöbölésére — vegyi eljárással és utána festéssel. Az eloxálás, homokozás igen nagy normaigényű feladatok, s az ezeket helyettesítő vegyi kezelések által viszont jelentős normaidő szabadulna fel. FÓKUSZ 3