Fókusz, 1975 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-06 / 1. szám

KISZ-ESET A végrehajtáson múlik Gondolatok két alapszervezet beszámolója nyomán Bár még az alapszervezetek beszámoltatása nem fejeződött be, érdemes képet adni a KISZ-végrehajtó bizottság ez irányú tevékenységéről. A tel­jesség igénye nélkül, termé­szetesen, hiszen ez éppen a vb feladata lesz. A KISZ KB áprilisi határozatai olyan új mozgást teremtettek a KISZ- életben, amelynek felmérése az egy év letelte előtt is sok tanulságot adhat. Így a leg­főbb tapasztalat a MOM alap­szervezeteinek már lezajlott beszámolói alapján a régi ta­nulság lehet: bármilyen okos is egy határozat, célját csak akkor éri el, ha a végrehajtás a határozat alkotó szellemét hűen követi. Vagyis a végre­hajtáson múlik minden hatá­rozat helyessége, a gyakorlat minden elmélet próbája. E bevezető gondolatokat a MOM KISZ-vb december 19- én tartott ülése sugallta első­sorban. Ez alkalommal két műszaki KISZ-alapszervezet vezetősége számolt be tevé­kenységéről, s gondjaik sok tekintetben azonosak voltak a korábbi beszámolók során hallottakkal. A 16-os és a 17- es alapszervezet volt most a soros. Két gondolat a nehézségek­ből: akadozik a szaktársadal­mi munka végzése, baj van a KISZ-csoportok tevékenysé­gével. A pontos fogalomalko­tás megkívánja, hogy külön­­külön szóljunk a két alapszer­­vezetről A 16-os alapszervezet éle­tében a csoportmunka gyen­gülése volt az utóbbi időszak tendenciája. Ennek okát a ve­zetőség a fluktuációban látta. A változást, ahol szükséges, új bizalmi választásától remé­lik. A szaktársadalmi munkák végzése viszonylag jó úton ha­lad. Műszaki alapszervezet lé­vén, a végzett munka elszá­molása időben és forintban nem kellően megoldott. No­vember 30-ig 410 órát számol­hattak el. Jobb képet mutat az alapszervezet tagjainak részvétele az FMKT-mozga­­lomban. A tavalyi munka elis­meréseként az idén kilencen kaptak Kiváló Ifjú Mérnök címet, ketten Kiváló Ifjú Technikus címet, négyen pe­dig II. díjat értek el. Az alapszervezet kapcsolata a pártalapszervezettel jó. A gazdasági vezetőkkel is van kontaktusuk, de ez elsősor­ban főosztályvezetői szinten érvényesül. Az osztálynégy­szögek tagjainak együttműkö­désén kellene javítani. A 17-es alapszervezet mun­kavégzése so­k hasonlóságot mutat a másik műszaki alap­szervezetével. Náluk is a cso­portok tevékenységének erősí­tése az egyik fontos feladat. A szaktárs­adalmi munkában az igyekezetüket hátráltatja, hogy nincs elég munkaalka­lom, illetve munka lenne,­­csak az idő elszámolása nem meg­oldott. Az alapszervezet párt­építő tevékenysége jó. A fo­lyamatos ajánlás és felkészí­tés érdekében tervet állítottak össze, amelyet a pártalapszer­­vezet vezetőségével egyeztet­tek. A csoporto­k tevékenységéről náluk külön is érdemes be­szélni. Bár a jövő feladatai között itt is kiemelt helyet ka­pott e munka erősítése, már most is van felmutatható eredmény. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy a ve­zetőség szerepe az elvi irányí­tás, a csoportbizalmik a gya­korlati munkában önállóságot élveznek. Ugyanígy a tagságot, az egész alapszervezetet érintő ügyekben is, éppen a területi sajátosságok miatt, a csopor­tok önálló döntéseket is hoz­nak, így a vezetőség feladata elsősorban a munka összehan­golása. Javítani elsősorban a kezdeményezőkészségen kel­lene, ez a további fejlődés leg­fontosabb célja. Talán már itt érdemes meg­jegyezni, hogy hasonlóan a pártbizottsághoz a KISZ-bi­­zottság irányításával kellene szervezni csoportbizalmi­ kép­­zést. A KISZ-bizottsá­g titká­rainak értékelésében is elsősorban a csoportmunka erősítésének gondolata kapta a legnagyobb fontosságot, Összefoglalóan pedig kiderült, s ez vonatko­zik leginkább az eddig beszá­molt valamennyi alapszerve­zet munkájára: nem érződik, nem mérhető meg eléggé az áprilisi KISZ KB-határozat szelleme, hatása. Természete­sen az eltelt idő rövidsége is szerepet játszik ebben. Van­nak jelek azonban, amelyek azt mutatják, a határozat cél­jainak jobb megértése, a he­lyi gyakorlatba való átülteté­se már elindította azt a vál­tozást, amelyet e határozat megkíván. Eredmény csak ak­kor lehet, ha a végrehajtás továbbra is következetes ma­rad. E következetesség olda­láról összegzi majd tapaszta­latait a MOM KISZ végrehaj­tó bizottsága is. 30 év történelem A KISZ és az MHSZ közös vetélkedője Vetélkedő a divat. Most, nem sokkal a felszabadulás 30. év­fordulója előtt különösen az. Három-négy fős csapatok százai bújják a könyvtárakat, jegyzetelik a folyóiratokat, ké­szítik a puskákat, idősebbek­ben és fiatalokban egyaránt új­raéled az a bizonyos iskolai drukk, amikor a tanár felül a katedrára, és lapozgatni kezd az osztálynaplóban. Bár itt nincs napló, meg tanár, csak a követelmény, hogy helyt kell állni a versenyen. A „30 év történelem” vetél­kedő résztvevői is hasonló ér­zelmekkel ültek be a művelő­dési ház előre berendezett he­lyiségébe december 18-án. Egytől tízig sorszámozott táb­lácskák álltak az asztalokon, a zsűri asztala felé tekintve. Mire a négyfős csapatok elhe­lyezkedtek az asztalok mellett, már az üdítő italok is kéznél voltak, a vetélkedőknek nem maradt más teendő, mint össz­pontosítani a hamarosan vár­ható próbatételre. 1... A KISZ és az MHSZ közös kiírásában lezajlott vetélkedő már hónapokkal ezelőtt fejtö­résre késztette a KISZ-alap­­szervezetekben kijelölt csapa­tokat. A vetélkedőre nevezők­nek ugyanis egy teljes rejt­vényfüzetet kellett helyes vá­laszokkal teleírni ahhoz, hogy az eredménytől függően részt vehessenek a december 18-i döntőn. A rejtvényfüzet meg­fejtésénél kapott pontszámok alapján az első 10 vett részt a döntőn. 2... Ám míg ezen a fagyos de­cemberi napon a csapatok el­foglalhatták helyüket a zsűri­vel szemben, már a döntő első feladatát megoldva táskájuk­ban kellett hozni. Ez ugyanis a Lobogó megfelelő számaiban közzétett keresztrejtvények he­lyes megfejtése volt, így a dön­tő vezetőjének, Boros­znoki Lászlónak első tette a válaszok összeszedése, illetve a helyes megfejtések felolvasása volt. A megfejtések ismertetését az ilyenkor szokásos felhördülés és morgás kísérte. A kedélyek csak akkor csillapodtak le egy pillanatra, és tértek át más mederbe, amikor a második feladathoz minden csapatból egy-egy sasszemű, biztos kezű, célzóképességgel megáldott if­jút kellett kijelölni. 3... A modern Teli Vilmosok ka­bátot húzva eltávoztak, tár­saikra hagyva a szellemi erő­próbában való további helyt­állását. Mert a vetélkedő a mű­velődési házban ezalatt tovább zajlott. A célbalövők útjukat a sport­pályára vették, ahol már elő­készített terep, szélben lenge­dező céltáblák és légpuskák várták őket. Fázósan toporog­tak a lövészetvezető körül, aki dideregve elmondta a szabályo­kat, és az értékelés rendszerét, majd átadta helyét a légpus­kák csattogásának. Minden lö­vő három próbalövés után ti­zet lőhetett a tíz méterre el­helyezett céltáblára. Kényszeredetten lekerültek hát a télikabátok, hogy a váll­­tömések ne akadályozzák a sasszemek, a biztos kezek és a célzótudomány együttes har­móniáját. De már az első pus­kalövések után kiderült, hogy a válltömésen kívül még vala­mit le kellett vetkőzni, törté­netesen az idegességet. Így adódott aztán, hogy az érin­tettek meggyanúsították a lő­­lapot tartó táblát, miszerint mágneses, és még az ólmot is vonzza, persze olyan helyre, ahol lőlapnak nyoma sincs. Amikor ezt az öteletet elvetet­ték, számvra kelt a rémhír, hogy az ólom a fagyos leve­gőbe ütközve el sem jut a cél­tábláig, és ez hiúsítja meg az egyébként telitalálatokat. Töb­ben megpróbálkoztak a lehe­­géssel, amelynek eredménye­képpen kifulladtak, de a hő­mérséklet változatlan maradt. Nem volt mit tenni, lőni kel­lett, semmiféle kifogás nem biztosított más lehetőséget Mire a lövészeik befejezték délutáni legfontosabb tényke­désüket és visszaértek a mű­velődési házba, ott már befe­jeződött a szellemi erőpróba. Dolga már csak a zsűrinek volt, de az alapos. Értékelniük kellett a céllövés eredményét, s ennek megfelelően pontszám­mal jutalmazni az elért telje­sítményeket. Miután ezzel vé­geztek, a pontszámot hozzáad­ták a szellemi vetélkedő pont­jaihoz, és hamarosan kialakult a végeredmény. A vetélkedőt az egyes asz­talnál helyet foglaló 11. alap­szervezet csapata nyerte. Jutal­muk fejenként egy 150 forin­­tos vásárlási utalvány volt, valamint a továbbjutás a kerü­leti döntőbe. A második a ki­lences asztal lett, ők százforin­tos utalványokat kaptak, míg a harmadik helyre került ötös asztal részvételük elismerése­ként könyveket kapott. A ne­gyedik és ötödik helyezett, a hármas és a hatos asztal fáj­­dalomdíjként csokoládét fo­gyaszthatott a győztes egész­ségére. A vetélkedő vezetője végül megköszönte a versenyző ta­gok jó felkészülését, mellyel hozzájárultak a felszabadulá­si évforduló méltó meg­e­­léséhez, és ennek eredménye­ként tulajdonképpen szélesed­tek ismereteik hazánk har­mincéves fejlődéséről. Még célbalövők is elmondhatták nem elég a célt látni, el is kell találni. Rege 2 FÓKUSZ Új fejezet kezdődik (Folytatás az 1. oldalról) A fejrendszerű gyártósor november 11-én indult az új helyen. Harsányi Viktor cso­portvezető a kezdetről így be­szél: — örültek az emberek az új helynek. Ez tiszta, vilá­gos, nem úgy, mint a régi. Mé­gis, mindenkinek szokatlan volt. Itt másképp állnak a gé­­pek, sok, már megtanult moz­dulatot újra kell gyakorolni. Ehhez idő kell. Ezért még min­dig nem tartunk ott a napi termelésben, mint korábban. A régi műhelyben 14—15 ezer volt a napi teljesítmény. Most már elértük a 13 ezret, de ez még nem a régi. 84 ember dolgozik ezen a területen, három műszakban. Többségében lányok, fiatal­­asszonyok. Járkálnak a gépek között, cserélik a gomba alakú fejeket. Legtöbbjük csak egy kis köpenyben, hisz hőség van a csarnokban. Ez az üze­mi hőmérséklet. — Tisztaság volt, világos, ezt vettük észre először — mondja Parag Gyuláné, betanított munkás. — Éjszakások vol­tunk, mi indítottuk el a gé­peket. Nem is fáztunk, mint a régi csarnokban, ahol ál­landóan ránk nyitották az aj­tót. Néhány méterrel odébb fe­kete hajú, élénk tekintetű fia­talember irányítja néhány munkatársát. — Segédmunkásként kezd­tem 1971-ben — beszélt ma­gáról Sinka Miklós, most már dolgozó- csoportvezető. Ismeri hát jól a régi körül­ményeket, távlataiban látja az újat is. — Mindegyikünk örült az átköltözésnek. Tudtuk, hogy jobbak lesznek a körülménye­ink. Ért azért minket megle­petés, mást vártunk. Eredeti­leg nem így akarták elhelyez­ni a gépeinket. Most többet kell járkálnunk, több a kieső idő is. Már a csoportvezető szemé­vel nézi az új helyet. Eszébe jut, hogyan lehetne célszerűb­ben. S nála ,ez­­ nem csupán ösztönös felismerés. Segéd­munkásként kezdte ugyan, de a jövő nyárra szakmunkás lesz, most jár a szakmásító tanfolyamra. Talán azután sem áll meg. Megtalálta itt ; helyét, s előbbre is akar jut­ni. Hogy mi kell hozzá? Ő csak annyit felelt: akarat. Kis asztal mellett, füzettel nagyítóval, s kis darab fehér ronggyal felszerelve, fiatal lány, Baki Erzsébet. Negyedik éve dolgozik a gyárban. Gé­pen kezdte, most a leppelő­­söknél revizor. Először ő is az új körülményeket, a tiszta munkahelyet dicséri. De eszé­be jut, változott azért más is. — Talán a munka szervezé­se is más — mondja, s végig­néz az ellenőrzése alá tartozó csoport területén. — Csak abból gondolom, hogy míg leppelő sor odaát naponta 600 fejet készített, mostanában elérjük a 850—900-at is. Aztán még megjegyzi, mint­egy válaszként a kérdésre hogy érzi itt magát: — Ha nem tetszene, bizto­san nem volnék itt. A Tóricus műhelyben no­vemberben elkezdődött az átállás az 58-as átmérőjű szemüveglencsék szériagyártá­sára. Az év utolsó két hónap­ja tulajdonképpen a begyakor­lás időszaka. Jövő év elejétől ugyanis az 55-ös méret széria­­gyártásával leállnak. A betanulás időszakára a műhely vezetői munkakísérő lapokat állítanak ki. Ezen minden egyes munkafolyama­tot feltüntetnek, amelynek el­végzését az érintett dolgozók aláírásukkal igazolnák. Ily módon utólag megállapítható az egyes hibák elkövetője. Személyre szóló tehát a fe­lelősség, ugyanakkor könnyeb­ben tisztázhatóak az esetleges technológiai félreértések. Ter­mészetesen ezek­ a munkala­pok csak a gyártás begyakor­lásáig lesznek érvényben. Ez a kezdeményezés jól szolgálja azokat a terveket, amelyeket a műhely elé tűztek az 1975-ös évben. Ma a mű­hely 30—32 ezer darab lencse gyártására képes havonta. Amikor a Tóri­us műhely is átköltözik az új csarnokba, el kell érniük havonta a 45—50 ezer darabot, hogy teljesíthes­sék az évi 500—600 ezer dara­bos tervet. Birtokba vették hát Máté­szalkán az új csarnokot. Ez nemcsak a gyár számára nagy dolog. A benne dolgozó embe­rek, akik most fejlődnek, ne­velkednek igazi munkássá, most lépnek ki a paraszti gazdálkodás kimért parcellái közül, valami újat kaptak, ed­dig ismeretlent: a korszerű termelés modern körülménye­it. S ez belső világukat is elő­relépésre készteti. Hogy ez sikerül-e — sike­rülnie kell! — majd eldönti a jövő, lemérhető jegyei évek múltán is ott lesznek a csar­nokban. Hisz kiderül majd, tudnak-e vigyázni is az új környezetre, hogy az őket kö­vetők, az utánuk belépők is örömmel jöjjenek ide. Úgy mint ők, az újrakezdés első műszakjában. Rege Sándor Új helyen a fejrendszerű sor Utolsónak indult a transzfer-sor Felkészülés a nagy vetélkedőre Szakmai verseny a forgácsolóban Az esztergályos szakmában dolgozó fiatalok részére ren­dezték meg Mátészalkán de­cember 8-án a Szakma Ifjú Mestere versenyt. A verseny lebonyolítását egybekötötték a brigádmozgalom aktuális fel­adataival is. A SZIM-re ugya­nis brigádonként két embert neveztek be. Így összesen nyolc fiatal indulására szá­mítottak. A szakmai vetélke­dőn végül is öten vettek részt. A hiányzók közül ketten to­vábbképzésen voltak Budapes­ten, egy pedig nem jelent meg a versenyen. A verseny maga négy óra elméleti és négy óra gyakor­lati vizsgából állt. Az elméle­ti részben szakmai és politikai kérdésekre kellett helyes vá­laszt adni. Gyakorlatként szé­ria munkát végeztek a fiata­lok, ezzel is segítve a gyár­egység termelési feladatait. Miután a fiatalok brigádjaikat is képviselték, egyéni és bri­gádok közti értékelés is volt. Az egyéni versenyben első lett Eördögh József, az Április 4. brigád tagja, jutalma 1,50 fo­rint órabéremelés. A máso­dik Faragó Ferenc (Landler brigád) jutalma 1 forint óra­béremelés. Harmadik Simon János (Rákóczi brigád), jutal­ma 50 fillén órabéremelés. A brigádok közötti versenyben a Landler lett az első (Faragó Ferenc és Bakó József képvi­selte). A brigád jutalma ezer forint. A jól sikerült versenyt a forgácsoló műhely meós bri­gádja szerezte, így tulajdon­képpen ők is részesei az ered­ményes vetélkedőnek. Az ös­­­szegzett tapasztalat egyébként az volt, hogy a fiatalok szak­­mailag jól felkészültek, poli­tikai ismereteikben azonban akad még hiányosság. E tényt a vetélkedő zsűrije a KISZ- szervezet figyelmébe ajánlot­ta.

Next