Fókusz, 1975 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-06 / 1. szám
KISZ-ESET A végrehajtáson múlik Gondolatok két alapszervezet beszámolója nyomán Bár még az alapszervezetek beszámoltatása nem fejeződött be, érdemes képet adni a KISZ-végrehajtó bizottság ez irányú tevékenységéről. A teljesség igénye nélkül, természetesen, hiszen ez éppen a vb feladata lesz. A KISZ KB áprilisi határozatai olyan új mozgást teremtettek a KISZ- életben, amelynek felmérése az egy év letelte előtt is sok tanulságot adhat. Így a legfőbb tapasztalat a MOM alapszervezeteinek már lezajlott beszámolói alapján a régi tanulság lehet: bármilyen okos is egy határozat, célját csak akkor éri el, ha a végrehajtás a határozat alkotó szellemét hűen követi. Vagyis a végrehajtáson múlik minden határozat helyessége, a gyakorlat minden elmélet próbája. E bevezető gondolatokat a MOM KISZ-vb december 19- én tartott ülése sugallta elsősorban. Ez alkalommal két műszaki KISZ-alapszervezet vezetősége számolt be tevékenységéről, s gondjaik sok tekintetben azonosak voltak a korábbi beszámolók során hallottakkal. A 16-os és a 17- es alapszervezet volt most a soros. Két gondolat a nehézségekből: akadozik a szaktársadalmi munka végzése, baj van a KISZ-csoportok tevékenységével. A pontos fogalomalkotás megkívánja, hogy különkülön szóljunk a két alapszervezetről A 16-os alapszervezet életében a csoportmunka gyengülése volt az utóbbi időszak tendenciája. Ennek okát a vezetőség a fluktuációban látta. A változást, ahol szükséges, új bizalmi választásától remélik. A szaktársadalmi munkák végzése viszonylag jó úton halad. Műszaki alapszervezet lévén, a végzett munka elszámolása időben és forintban nem kellően megoldott. November 30-ig 410 órát számolhattak el. Jobb képet mutat az alapszervezet tagjainak részvétele az FMKT-mozgalomban. A tavalyi munka elismeréseként az idén kilencen kaptak Kiváló Ifjú Mérnök címet, ketten Kiváló Ifjú Technikus címet, négyen pedig II. díjat értek el. Az alapszervezet kapcsolata a pártalapszervezettel jó. A gazdasági vezetőkkel is van kontaktusuk, de ez elsősorban főosztályvezetői szinten érvényesül. Az osztálynégyszögek tagjainak együttműködésén kellene javítani. A 17-es alapszervezet munkavégzése sok hasonlóságot mutat a másik műszaki alapszervezetével. Náluk is a csoportok tevékenységének erősítése az egyik fontos feladat. A szaktársadalmi munkában az igyekezetüket hátráltatja, hogy nincs elég munkaalkalom, illetve munka lenne,csak az idő elszámolása nem megoldott. Az alapszervezet pártépítő tevékenysége jó. A folyamatos ajánlás és felkészítés érdekében tervet állítottak össze, amelyet a pártalapszervezet vezetőségével egyeztettek. A csoportok tevékenységéről náluk külön is érdemes beszélni. Bár a jövő feladatai között itt is kiemelt helyet kapott e munka erősítése, már most is van felmutatható eredmény. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a vezetőség szerepe az elvi irányítás, a csoportbizalmik a gyakorlati munkában önállóságot élveznek. Ugyanígy a tagságot, az egész alapszervezetet érintő ügyekben is, éppen a területi sajátosságok miatt, a csoportok önálló döntéseket is hoznak, így a vezetőség feladata elsősorban a munka összehangolása. Javítani elsősorban a kezdeményezőkészségen kellene, ez a további fejlődés legfontosabb célja. Talán már itt érdemes megjegyezni, hogy hasonlóan a pártbizottsághoz a KISZ-bizottság irányításával kellene szervezni csoportbizalmi képzést. A KISZ-bizottság titkárainak értékelésében is elsősorban a csoportmunka erősítésének gondolata kapta a legnagyobb fontosságot, Összefoglalóan pedig kiderült, s ez vonatkozik leginkább az eddig beszámolt valamennyi alapszervezet munkájára: nem érződik, nem mérhető meg eléggé az áprilisi KISZ KB-határozat szelleme, hatása. Természetesen az eltelt idő rövidsége is szerepet játszik ebben. Vannak jelek azonban, amelyek azt mutatják, a határozat céljainak jobb megértése, a helyi gyakorlatba való átültetése már elindította azt a változást, amelyet e határozat megkíván. Eredmény csak akkor lehet, ha a végrehajtás továbbra is következetes marad. E következetesség oldaláról összegzi majd tapasztalatait a MOM KISZ végrehajtó bizottsága is. 30 év történelem A KISZ és az MHSZ közös vetélkedője Vetélkedő a divat. Most, nem sokkal a felszabadulás 30. évfordulója előtt különösen az. Három-négy fős csapatok százai bújják a könyvtárakat, jegyzetelik a folyóiratokat, készítik a puskákat, idősebbekben és fiatalokban egyaránt újraéled az a bizonyos iskolai drukk, amikor a tanár felül a katedrára, és lapozgatni kezd az osztálynaplóban. Bár itt nincs napló, meg tanár, csak a követelmény, hogy helyt kell állni a versenyen. A „30 év történelem” vetélkedő résztvevői is hasonló érzelmekkel ültek be a művelődési ház előre berendezett helyiségébe december 18-án. Egytől tízig sorszámozott táblácskák álltak az asztalokon, a zsűri asztala felé tekintve. Mire a négyfős csapatok elhelyezkedtek az asztalok mellett, már az üdítő italok is kéznél voltak, a vetélkedőknek nem maradt más teendő, mint összpontosítani a hamarosan várható próbatételre. 1... A KISZ és az MHSZ közös kiírásában lezajlott vetélkedő már hónapokkal ezelőtt fejtörésre késztette a KISZ-alapszervezetekben kijelölt csapatokat. A vetélkedőre nevezőknek ugyanis egy teljes rejtvényfüzetet kellett helyes válaszokkal teleírni ahhoz, hogy az eredménytől függően részt vehessenek a december 18-i döntőn. A rejtvényfüzet megfejtésénél kapott pontszámok alapján az első 10 vett részt a döntőn. 2... Ám míg ezen a fagyos decemberi napon a csapatok elfoglalhatták helyüket a zsűrivel szemben, már a döntő első feladatát megoldva táskájukban kellett hozni. Ez ugyanis a Lobogó megfelelő számaiban közzétett keresztrejtvények helyes megfejtése volt, így a döntő vezetőjének, Borosznoki Lászlónak első tette a válaszok összeszedése, illetve a helyes megfejtések felolvasása volt. A megfejtések ismertetését az ilyenkor szokásos felhördülés és morgás kísérte. A kedélyek csak akkor csillapodtak le egy pillanatra, és tértek át más mederbe, amikor a második feladathoz minden csapatból egy-egy sasszemű, biztos kezű, célzóképességgel megáldott ifjút kellett kijelölni. 3... A modern Teli Vilmosok kabátot húzva eltávoztak, társaikra hagyva a szellemi erőpróbában való további helytállását. Mert a vetélkedő a művelődési házban ezalatt tovább zajlott. A célbalövők útjukat a sportpályára vették, ahol már előkészített terep, szélben lengedező céltáblák és légpuskák várták őket. Fázósan toporogtak a lövészetvezető körül, aki dideregve elmondta a szabályokat, és az értékelés rendszerét, majd átadta helyét a légpuskák csattogásának. Minden lövő három próbalövés után tizet lőhetett a tíz méterre elhelyezett céltáblára. Kényszeredetten lekerültek hát a télikabátok, hogy a válltömések ne akadályozzák a sasszemek, a biztos kezek és a célzótudomány együttes harmóniáját. De már az első puskalövések után kiderült, hogy a válltömésen kívül még valamit le kellett vetkőzni, történetesen az idegességet. Így adódott aztán, hogy az érintettek meggyanúsították a lőlapot tartó táblát, miszerint mágneses, és még az ólmot is vonzza, persze olyan helyre, ahol lőlapnak nyoma sincs. Amikor ezt az öteletet elvetették, számvra kelt a rémhír, hogy az ólom a fagyos levegőbe ütközve el sem jut a céltábláig, és ez hiúsítja meg az egyébként telitalálatokat. Többen megpróbálkoztak a lehegéssel, amelynek eredményeképpen kifulladtak, de a hőmérséklet változatlan maradt. Nem volt mit tenni, lőni kellett, semmiféle kifogás nem biztosított más lehetőséget Mire a lövészeik befejezték délutáni legfontosabb ténykedésüket és visszaértek a művelődési házba, ott már befejeződött a szellemi erőpróba. Dolga már csak a zsűrinek volt, de az alapos. Értékelniük kellett a céllövés eredményét, s ennek megfelelően pontszámmal jutalmazni az elért teljesítményeket. Miután ezzel végeztek, a pontszámot hozzáadták a szellemi vetélkedő pontjaihoz, és hamarosan kialakult a végeredmény. A vetélkedőt az egyes asztalnál helyet foglaló 11. alapszervezet csapata nyerte. Jutalmuk fejenként egy 150 forintos vásárlási utalvány volt, valamint a továbbjutás a kerületi döntőbe. A második a kilences asztal lett, ők százforintos utalványokat kaptak, míg a harmadik helyre került ötös asztal részvételük elismeréseként könyveket kapott. A negyedik és ötödik helyezett, a hármas és a hatos asztal fájdalomdíjként csokoládét fogyaszthatott a győztes egészségére. A vetélkedő vezetője végül megköszönte a versenyző tagok jó felkészülését, mellyel hozzájárultak a felszabadulási évforduló méltó megeléséhez, és ennek eredményeként tulajdonképpen szélesedtek ismereteik hazánk harmincéves fejlődéséről. Még célbalövők is elmondhatták nem elég a célt látni, el is kell találni. Rege 2 FÓKUSZ Új fejezet kezdődik (Folytatás az 1. oldalról) A fejrendszerű gyártósor november 11-én indult az új helyen. Harsányi Viktor csoportvezető a kezdetről így beszél: — örültek az emberek az új helynek. Ez tiszta, világos, nem úgy, mint a régi. Mégis, mindenkinek szokatlan volt. Itt másképp állnak a gépek, sok, már megtanult mozdulatot újra kell gyakorolni. Ehhez idő kell. Ezért még mindig nem tartunk ott a napi termelésben, mint korábban. A régi műhelyben 14—15 ezer volt a napi teljesítmény. Most már elértük a 13 ezret, de ez még nem a régi. 84 ember dolgozik ezen a területen, három műszakban. Többségében lányok, fiatalasszonyok. Járkálnak a gépek között, cserélik a gomba alakú fejeket. Legtöbbjük csak egy kis köpenyben, hisz hőség van a csarnokban. Ez az üzemi hőmérséklet. — Tisztaság volt, világos, ezt vettük észre először — mondja Parag Gyuláné, betanított munkás. — Éjszakások voltunk, mi indítottuk el a gépeket. Nem is fáztunk, mint a régi csarnokban, ahol állandóan ránk nyitották az ajtót. Néhány méterrel odébb fekete hajú, élénk tekintetű fiatalember irányítja néhány munkatársát. — Segédmunkásként kezdtem 1971-ben — beszélt magáról Sinka Miklós, most már dolgozó- csoportvezető. Ismeri hát jól a régi körülményeket, távlataiban látja az újat is. — Mindegyikünk örült az átköltözésnek. Tudtuk, hogy jobbak lesznek a körülményeink. Ért azért minket meglepetés, mást vártunk. Eredetileg nem így akarták elhelyezni a gépeinket. Most többet kell járkálnunk, több a kieső idő is. Már a csoportvezető szemével nézi az új helyet. Eszébe jut, hogyan lehetne célszerűbben. S nála ,ez nem csupán ösztönös felismerés. Segédmunkásként kezdte ugyan, de a jövő nyárra szakmunkás lesz, most jár a szakmásító tanfolyamra. Talán azután sem áll meg. Megtalálta itt ; helyét, s előbbre is akar jutni. Hogy mi kell hozzá? Ő csak annyit felelt: akarat. Kis asztal mellett, füzettel nagyítóval, s kis darab fehér ronggyal felszerelve, fiatal lány, Baki Erzsébet. Negyedik éve dolgozik a gyárban. Gépen kezdte, most a leppelősöknél revizor. Először ő is az új körülményeket, a tiszta munkahelyet dicséri. De eszébe jut, változott azért más is. — Talán a munka szervezése is más — mondja, s végignéz az ellenőrzése alá tartozó csoport területén. — Csak abból gondolom, hogy míg leppelő sor odaát naponta 600 fejet készített, mostanában elérjük a 850—900-at is. Aztán még megjegyzi, mintegy válaszként a kérdésre hogy érzi itt magát: — Ha nem tetszene, biztosan nem volnék itt. A Tóricus műhelyben novemberben elkezdődött az átállás az 58-as átmérőjű szemüveglencsék szériagyártására. Az év utolsó két hónapja tulajdonképpen a begyakorlás időszaka. Jövő év elejétől ugyanis az 55-ös méret szériagyártásával leállnak. A betanulás időszakára a műhely vezetői munkakísérő lapokat állítanak ki. Ezen minden egyes munkafolyamatot feltüntetnek, amelynek elvégzését az érintett dolgozók aláírásukkal igazolnák. Ily módon utólag megállapítható az egyes hibák elkövetője. Személyre szóló tehát a felelősség, ugyanakkor könnyebben tisztázhatóak az esetleges technológiai félreértések. Természetesen ezek a munkalapok csak a gyártás begyakorlásáig lesznek érvényben. Ez a kezdeményezés jól szolgálja azokat a terveket, amelyeket a műhely elé tűztek az 1975-ös évben. Ma a műhely 30—32 ezer darab lencse gyártására képes havonta. Amikor a Tórius műhely is átköltözik az új csarnokba, el kell érniük havonta a 45—50 ezer darabot, hogy teljesíthessék az évi 500—600 ezer darabos tervet. Birtokba vették hát Mátészalkán az új csarnokot. Ez nemcsak a gyár számára nagy dolog. A benne dolgozó emberek, akik most fejlődnek, nevelkednek igazi munkássá, most lépnek ki a paraszti gazdálkodás kimért parcellái közül, valami újat kaptak, eddig ismeretlent: a korszerű termelés modern körülményeit. S ez belső világukat is előrelépésre készteti. Hogy ez sikerül-e — sikerülnie kell! — majd eldönti a jövő, lemérhető jegyei évek múltán is ott lesznek a csarnokban. Hisz kiderül majd, tudnak-e vigyázni is az új környezetre, hogy az őket követők, az utánuk belépők is örömmel jöjjenek ide. Úgy mint ők, az újrakezdés első műszakjában. Rege Sándor Új helyen a fejrendszerű sor Utolsónak indult a transzfer-sor Felkészülés a nagy vetélkedőre Szakmai verseny a forgácsolóban Az esztergályos szakmában dolgozó fiatalok részére rendezték meg Mátészalkán december 8-án a Szakma Ifjú Mestere versenyt. A verseny lebonyolítását egybekötötték a brigádmozgalom aktuális feladataival is. A SZIM-re ugyanis brigádonként két embert neveztek be. Így összesen nyolc fiatal indulására számítottak. A szakmai vetélkedőn végül is öten vettek részt. A hiányzók közül ketten továbbképzésen voltak Budapesten, egy pedig nem jelent meg a versenyen. A verseny maga négy óra elméleti és négy óra gyakorlati vizsgából állt. Az elméleti részben szakmai és politikai kérdésekre kellett helyes választ adni. Gyakorlatként széria munkát végeztek a fiatalok, ezzel is segítve a gyáregység termelési feladatait. Miután a fiatalok brigádjaikat is képviselték, egyéni és brigádok közti értékelés is volt. Az egyéni versenyben első lett Eördögh József, az Április 4. brigád tagja, jutalma 1,50 forint órabéremelés. A második Faragó Ferenc (Landler brigád) jutalma 1 forint órabéremelés. Harmadik Simon János (Rákóczi brigád), jutalma 50 fillén órabéremelés. A brigádok közötti versenyben a Landler lett az első (Faragó Ferenc és Bakó József képviselte). A brigád jutalma ezer forint. A jól sikerült versenyt a forgácsoló műhely meós brigádja szerezte, így tulajdonképpen ők is részesei az eredményes vetélkedőnek. Az összegzett tapasztalat egyébként az volt, hogy a fiatalok szakmailag jól felkészültek, politikai ismereteikben azonban akad még hiányosság. E tényt a vetélkedő zsűrije a KISZ- szervezet figyelmébe ajánlotta.