Fókusz, 1978 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-02 / 1. szám

A versenyfelhívás kezdeményezőinél nagy a készülődés Hazánkban már hagyomány, hogy ünnepeinket nagyszerű munkasikerekkel köszöntjük. Így van ez most is a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfor­dulója ad méltó keretet az 1978-as év munkaverseny­­mozgalmának. A szocialista brigádvezetők október 14-i tanácskozásán Igali József — a Lékai János szocialista brigád vezetője — jelentett be versenyfelhívást a jeles évforduló tiszteletére. Minden résztvevő érezte, hogy nemcsak ünnepélyes, hanem igen jelentőségteljes pillanat­nak a tanúja. A brigádfelajánlás ünnepi pillanatai elmúltak, most a bizonyítás ideje tart. Mit csi­nál jelenleg a brigád? Hol tartanak a felajánlások telje­sítésében? — Legnagyobb feladatunk most az osztályra érkezett nagy teljesítményű gépek be­indítása és háromműszakos üzemeltetés­! — válaszolja kér­désemre a brigádvezető távol­létében Novák István brigád­tag, aki egyben a 3-as mű­helybizottság termelési felelő­se is. — Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a kulcsfon­tosságú gépek közül kettőt jó­val a kitűzött határidő előtt sikerült üzembe helyeznünk. Az eredmények azonban nem születnek önmaguktól. Ezt jól tudja a Lékai brigád minden tagja, s ezért nem rest tanulni. Hogy ez mennyi­re igaz, bizonyítja: öten vál­lalták, elvégzik a számjegyes vezérlésű forgácsológépek ke­zelését ismertető szakmai tan­­folyamot. Az ott szerzett tu­dás, ismeret mindennapi mun­kájukban kamatozik majd. A politikai oktatásban kivé­tel nélkül részt vesz minden­ki. Ketten a marxista-leninis­ta esti egyetemen gyarapítják tudásukat. Erre annál is in­kább szükség van, mivel jó­­néhányan társadalmi funkció­kat töltenek be: munkásőrök, párt és szakszervezeti aktivis­ták vannak soraikban. — A családi életben bizony nem mindig kedvező a társa­dalmi munka vállalásának visszhangja — jegyzi meg ker­telés nélkül Novák István, de az eredmények, sikerek láttán otthon is elsimulnak az ellen­tétek. A kilenc tagú brigádból né­gyen tartoznak az alapítók közé. E kis kollektíva gazda­sági munkája, politikai, kul­turális tevékenysége évről évre magasabb színvonalú lett. Így jutottak el ahhoz a kitüntetés­hez, amely a vállalat egyik elismert brigádjává tette őket. A Vállalat Kiváló Brigádja, a Lékai János szocialista kol­lektíva most új elismerésre tör: idén az Ágazat Kiváló Brigádja címet pályázza meg. Vállalásainak teljesítésével igyekszik kiérdemelni ezt a kitüntetést. A brigád termé­szetesen ismeri a mozgalomra háruló kötelezettségeket is. Az eddigieknél még nagyob hangsúlyt kapott a termelés hatékonysága, a munka terme­lékenysége, a munkaerő és a munkaidő jobb kihasználása, az ésszerű anyag- és energia­takarékosság, a minőség javí­tása, az általános és politi­kai műveltség fokozása, a köz­életi aktivitás, a munkásosz­tály utánpótlásának növelése. — PAG — A Lékai brigád tagja Stadler József, az egyik új DECOMAT gépnél Somogyi Ferenc, a Nagyoló brigád vezetője az egyik nagy teljesítményű marógép mellett FÓKUSZ 1978. JANUÁR 2. A vállalat háromszoros kiváló brigádja a „Kollimpex 100” 1978, a bizonyítás éve lesz Mit vállalnak a szocialista brigádok 1978-ra? — ez most az egyik központi téma a MOM-ban. Nem véletlenül, hi­szen a vállalat éves tervének teljesítését számottevően be­folyásolják a brigádok válla­lásai. Ezért több brigádot ke­restünk meg az óév utolsó napjaiban, hogy érdeklődjünk terveikről, munkájukról, el­képzeléseikről , és nem utol­só sorban vállalásaikról. Így újságunk első számában már beszámolhatunk arról: a MOM-ban működő szocialista brigádok eleget tettek a fel­hívásnak; december 31-ig el­készítették az 1978-ra szóló vállalásaikat. Munkahelyén kerestük fel a „Kollimpex 100” szocialista brigádot. A kollimátor gazdál­kodási osztályon korábban két brigád működött — egyik a műszaki, a másik a fizikai dolgozók kollektívájából ala­kult. Két évvel ezelőtt, a MOM centenáriumának évében úgy döntöttek: egyesülnek, hiszen gazdaságilag teljesen összefor­rott a munka a kollimátor gazdálkodáson, a szerkesztők, a tervezők, a kivitelezők min­dennapos együttműködésére van szükség — és szinte ön­­maguktól mosódtak el a ha­tárok a két brigád területei között. A brigád vezetője, Berzse­nyi Imre ennyit említett csu­pán a múltról: — annyival voltunk előbbre a szerelő brigádban, hogy már elnyer­tük a vállalat kiváló brigádja címet. Igaz, a műszakiak is többszörös aranyérmesek vol­tak már az egyesüléskor. Jelenleg a „Kollimpex 100” brigád 1960 óta — mert ettől számítják működését, nem té­ve semmiféle megkülönbözte­tést — tizenhétszer nyerte el a szocialista címet és három­szor a vállalat kiváló brigádja elismerést. A brigádban egyéni vállalá­sok — helyesebben azok telje­sítése — alapján értékelik a munkát. Így kizárt, hogy egye­sek esetleg túl sokat dolgozza­nak, míg mások kényelmeseb­ben élhetnek a brigádban. Aki az egyéni vállalásait nem, vagy csak részben teljesíti, csökkenti az egész kollektíva eredményét. De erről, ebben a brigádban szerencsére szó sincs. Tizenhatan dolgoznak a bri­gádban: Berzsenyi Imre bri­gádvezető, Horváth Erzsébet a helyettese, Ruth Nándor, Prin­­cesz István, Tihanyi Endre, Rédli Mártonná, Horváthné Nagy Ildikó, Lauber László, Gyimó­ hy Kálmán, Tóth Fe­renc, Bognár Lajos, ifj. Pópa László, Agócs István, Horváth Miklós, Herczeg János és a legújabb más brigádból ide­került tag, Haluska Béla. Amit határoztak ők tizenha­tan? Vállalják, hogy 1978-ban 3 darab kollimátort készítenek, az 1327-es műszerhez, 2 darab KN 47-es autókollimátort, ál­landóan figyelemmel kísérik, felülvizsgálják a műszerek kollimátorait, ha szükséges, módosításokat végeznek raj­tuk, 2 darab beállító készülé­ket készítenek a sztereográf­­hoz. Az említett adatok az 1978-as vállalásoknak termé­szetesen csak egy részét tar­talmazzák. Azt is elhatározták, hogy a folyamatosan érkező kereske­delmi megrendeléseket — kol­limátor vonatkozásban — tel­jesítik, s ez vonatkozik a ter­vezésre és a kivitelezésre egy­aránt. Vállalásaik közül még egy figyelemreméltó a sok közül: felveszik a kapcsolatot a Már­cius 21. brigáddal, és megis­merkednek az NC vezérlésű huzalos szikraforgácsoló gép­pel. A vállalat kiváló brigádja címmel többszörösen kitünte­tett kollektívában beszélgetve, ismerkedve az ember óhatat­lanul is azon gondolkodik, ho­gyan kovácsolódhatott össze egy munkahelyi kollektíva ennyire mintaszerűen, kik a „vezéregyéniségek”, hogyan ítélik meg az emberek a bri­gádmozgalom célját, létét, szükségességét. Könnyű dolgom volt, mert ahogy ezeket a gondolatokat kimondtam, máris bemutatták a brigád egyik alapító tagját, Tihanyi Endrét. Finommecha­nikai műszerész, csoportvezető, 3Q esztendős gyakorlat van mögötte, amit már helyesebb tapasztalatnak nevezni. A szakmájában nemigen lehetne neki bármi újat is mondani. A legkorszerűbb megoldásokat éppen olyan jól ismeri, mint a hagyományos, klasszikussá vált munkafogásokat Univer­zális szakember a maga terü­letén, amit ő a „helyének tart, így fogalmazva: „... ezen a helyen 19 éve dolgozom.” — Volt-e ellenvélemény, el­lenérzés a régebbi kollektívá­ban, amikor egyesült a műsza­ki és a fizikai brigád? — kér­deztem. — Nem. A munka már elő­­zőleg is összehozott bennün­ket. A szerkesztők, a tervezők, évekkel ezelőtt másik épület­ben voltak, tehát csak helyileg nem volt meg ez a közelség, mint most. — Önök „lépéselőnyben” voltak már, amikor megalakí­tották a komplex brigádot. Ez sem okozott problémát? — Nem volt disszonancia. Az előbb szerzett eredmények­nek a műszakiak is éppúgy a részesei voltak, mint mi a mű­­helybeliek. — Kik kezdeményezték a komplex brigád megalakulá­sát. — Úgy emlékszem, a műsza­kiak. És mondhatom, jól tet­ték. — Milyenek a fiatalok? Ho­gyan ítéli meg munkájukat, magatartásukat ? — Szeretem a fiatalokat. Ér­demes velük foglalkozni és kell is. Mi természetesen vala­hogy mások voltunk. Bár ezt minden generáció elmondhatja magáról. Csak egy példát mondok el. Az egyik gyártó osztály tőlem kért néhány fia­talt, két-három napra ,,köl­csön”. Amikor visszajöttek a fiúk — elismerő, dicsérő sza­vakat mondtak róluk. Ez bi­zony jól esett az egész brigád­kollektívának, hiszen a mi ne­veltjeink ők. Többen itt tanul­ták a szakmát. Mint például ifj. Papa László, Tóth Ferenc László és Horváthné Nagy Il­dikó. Mint saját gyerekeimre, úgy tekintek rájuk és úgy is érzek irántuk. A szerkesztőknél Lauber László volt a beszélgetőpart­nerem. — Igen, mi kezdeményez­tük a komplex brigád meg­alakítását — mondotta. A szerkesztők úgy gondolkoztak, a tervezéstől a kivitelezésig közös a munkánk a kollimátor gazdálkodáson. És valóban jól együtt tudunk dolgozni, s a brigádban nincs különbség fi­zikai és műszaki dolgozó kö­zött. — Miben tudnak Önök se­gítséget nyújtani a brigád töb­bi tagjának? — Itt magunk között, kis házi műszaki ankétokat tar­tunk, eléggé rendszeresen. Ezeken az újonnan jelentkező műszaki problémákat vitatjuk meg, ismertetjük a megoldás lehetőségeit, részletesebb tájé­koztatást adunk arról a mun­káról, ami éppen a feladatunk lesz. — Mit vár az új évtől? — tettem még fel az ilyenkor szokásos kérdést. — Ennyi év után, mint amit én is itt dolgoztam, ter­mészetesen azt várom, hogy a vállalatom további sikereket érjen el. És az a sok új mű­szer, amelyeken dolgoztunk — bizonyítsa munkánk eredmé­nyességét. Mert ilyen szem­pontból számomra az 1978-as év, a bizonyítás éve lesz. Mint magánember pedig azt szeret­ném, ha a gyerekeim megta­lálnák helyüket az életben. A lányom és a fiam pályaválasz­tás előtt áll un­anis Életre­­szólóan fontos, hogy heliesen döntsenek saját sorsukról. Bevallom, a többórás beszél­getés, ismerkedés után is ne­hezen hagytam ott a kollimá­­torgazdálkodás „Kollimpex 100” szocialista brigádjának kollektíváját. Az osztályveze­tővel Horváth Miklóssal időn­ként váltottunk egy-két szót­­ az év végi nagy munkában, nem is igen akartam zavarni, de ő sem, az osztályának dol­gozóit abban, hogy őszintén beszéljenek életükről, munká­jukról, brigádjukról. A munka, amit végeznek, nehéz és sajátságos, rendkívüli pontosságot, figyelmet, hozzá­értést kíván. A munkát végző emberek pedig egy élenjáró kollektíva tagjai. Kívánunk további sok sikert. —balázs Lauber László, a sztereográf egyik rajza előtt Az optika „Nagyoló” szocialista brigádja: r ...Éves tervünket október 30-ra teljesítjük A Somogyi Ferenc által ve­zetett „Nagyoló” szocialista brigád 1978. évi vállalása igen nagy jelentőségű. Elhatározták: a kollektíva vállalja, hogy az optikára ki­tűzött 1978. évi terveket mara­déktalanul, 1978. október 30- ra teljesíti. Ezzel kívánják biz­tosítani, hogy az optikai gyár­egység többi brigádja időben megkapja a gyártandó tétele­ket, és határidőre azokat le tudja gyártani. A nagy teljesítményű maró­gépek folyamatos üzemelteté­sét tartja egyik legfontosabb feladatának a brigád. Ehhez vállalták, hogy e gépek folya­matos munkaellátottsága ese­tén három műszakban üzemel­nek, s ezzel biztosítják, hogy a létszámcsökkenésből adódó munkaerő-kiesés ne okozzon gondot az optikai gyáregység termelési feladatának , vala­mint a nagyoló részleg terme­lési feladatainak­­ teljesítésé­ben. Csiszolópormosó hiányában a brigád vállalja, hogy önerő­ből megoldja a csiszolópor mosását. Ebből havonta 5000 forint értékű nyugati import­ból származó rezsianyagot tudnak a termelés szolgálatá­ba visszanyerni. Műszaki fejlesztéssel 1000 normaóra megtakarítást ter­veznek, úgy, hogy megszünte­tik a kézi nagyolást az egyes munkáknál. Az ez évben érkező 2 darab új marógép beindítását 10 na­pon belül megoldják. A maróolaj visszanyerésé­hez készülő centrifuga kikísér­letezéséhez a brigád segítsé­get nyújt az optikai műszaki fejlesztésnek, így segítve e té­ma mielőbbi megvalósítását. A „Nagyoló” brigád 1978. évi vállalásai közül ezeket emeltük ki, kívánva a kollek­tívának, hogy sikerrel teljesít­sék valamennyi feladatukat, amelyeket maguk elé tűztek az új esztendőre. Az optikai gyáregység Szaka­­sits brigádja minden évben ellátogat a Munkásmozgalmi Pantheonba, megkoszorúzni névadójuk urnáját. Az elmúlt év decemberében is megemlé­keztek a munkásmozgalom nagy alakjáról A 7. osztály Szakosíts Árpád szocialista brigádja. Ki osztály három brigádja összefog... A Szakosíts Árpád szocialista brigád a 7. osztály területén működik. Vezetőjük: Janauschek Ernő. Szintén elkészítették már december végén az 1978-ra szóló vállalásaikat. Elhatározták: éves programjukat 103 százalékra teljesítik ezen belül a havonkénti szerelési hiánylistás tételeket a tárgy­hónap 20. napjára legyártják. A Petzval brigáddal közösen döntöttek úgy, hogy együt vállalják a holland félgömbhéj lencsék anyagbeérkezéstől szá­mított — eddigi 6 hónap helyett — 5 hónapon belüli legyár­tását. Segítségül csatlakozott e vállalás teljesítéséhez a Na­gyoló és a Radar szocialista brigád is, vállalva, hogy a ki­egészítő műveleteket soron kívül elkészítik. 10 százalékos selejtcsökkenéssel összesen 42 600 forinto takarítanak meg ez évben, és rezsianyagból is 5 ezer forint megtakarítást vállalnak a Petzvál brigáddal közösen. A vállalások között szerepel, hogy a Heraus bérmunkákat határidőre és 3 százaléknál nem nagyobb selejttel gyártják le. 100 óra társadalmi munkára vállalkoznak a MOM óvoda játszóterének elkészítésénél. A brigád kollektívája által elhatározott éves vállalásain jegyzőkönyvét a következő szavakkal zárták: „A brigádverseny hármas jelszavát: szocialista módon dol­gozni, élni, tanulni — becsülettel teljesítjük."

Next