Fókusz, 1978 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-02 / 1. szám
A versenyfelhívás kezdeményezőinél nagy a készülődés Hazánkban már hagyomány, hogy ünnepeinket nagyszerű munkasikerekkel köszöntjük. Így van ez most is a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója ad méltó keretet az 1978-as év munkaversenymozgalmának. A szocialista brigádvezetők október 14-i tanácskozásán Igali József — a Lékai János szocialista brigád vezetője — jelentett be versenyfelhívást a jeles évforduló tiszteletére. Minden résztvevő érezte, hogy nemcsak ünnepélyes, hanem igen jelentőségteljes pillanatnak a tanúja. A brigádfelajánlás ünnepi pillanatai elmúltak, most a bizonyítás ideje tart. Mit csinál jelenleg a brigád? Hol tartanak a felajánlások teljesítésében? — Legnagyobb feladatunk most az osztályra érkezett nagy teljesítményű gépek beindítása és háromműszakos üzemeltetés! — válaszolja kérdésemre a brigádvezető távollétében Novák István brigádtag, aki egyben a 3-as műhelybizottság termelési felelőse is. — Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a kulcsfontosságú gépek közül kettőt jóval a kitűzött határidő előtt sikerült üzembe helyeznünk. Az eredmények azonban nem születnek önmaguktól. Ezt jól tudja a Lékai brigád minden tagja, s ezért nem rest tanulni. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja: öten vállalták, elvégzik a számjegyes vezérlésű forgácsológépek kezelését ismertető szakmai tanfolyamot. Az ott szerzett tudás, ismeret mindennapi munkájukban kamatozik majd. A politikai oktatásban kivétel nélkül részt vesz mindenki. Ketten a marxista-leninista esti egyetemen gyarapítják tudásukat. Erre annál is inkább szükség van, mivel jónéhányan társadalmi funkciókat töltenek be: munkásőrök, párt és szakszervezeti aktivisták vannak soraikban. — A családi életben bizony nem mindig kedvező a társadalmi munka vállalásának visszhangja — jegyzi meg kertelés nélkül Novák István, de az eredmények, sikerek láttán otthon is elsimulnak az ellentétek. A kilenc tagú brigádból négyen tartoznak az alapítók közé. E kis kollektíva gazdasági munkája, politikai, kulturális tevékenysége évről évre magasabb színvonalú lett. Így jutottak el ahhoz a kitüntetéshez, amely a vállalat egyik elismert brigádjává tette őket. A Vállalat Kiváló Brigádja, a Lékai János szocialista kollektíva most új elismerésre tör: idén az Ágazat Kiváló Brigádja címet pályázza meg. Vállalásainak teljesítésével igyekszik kiérdemelni ezt a kitüntetést. A brigád természetesen ismeri a mozgalomra háruló kötelezettségeket is. Az eddigieknél még nagyob hangsúlyt kapott a termelés hatékonysága, a munka termelékenysége, a munkaerő és a munkaidő jobb kihasználása, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a minőség javítása, az általános és politikai műveltség fokozása, a közéleti aktivitás, a munkásosztály utánpótlásának növelése. — PAG — A Lékai brigád tagja Stadler József, az egyik új DECOMAT gépnél Somogyi Ferenc, a Nagyoló brigád vezetője az egyik nagy teljesítményű marógép mellett FÓKUSZ 1978. JANUÁR 2. A vállalat háromszoros kiváló brigádja a „Kollimpex 100” 1978, a bizonyítás éve lesz Mit vállalnak a szocialista brigádok 1978-ra? — ez most az egyik központi téma a MOM-ban. Nem véletlenül, hiszen a vállalat éves tervének teljesítését számottevően befolyásolják a brigádok vállalásai. Ezért több brigádot kerestünk meg az óév utolsó napjaiban, hogy érdeklődjünk terveikről, munkájukról, elképzeléseikről , és nem utolsó sorban vállalásaikról. Így újságunk első számában már beszámolhatunk arról: a MOM-ban működő szocialista brigádok eleget tettek a felhívásnak; december 31-ig elkészítették az 1978-ra szóló vállalásaikat. Munkahelyén kerestük fel a „Kollimpex 100” szocialista brigádot. A kollimátor gazdálkodási osztályon korábban két brigád működött — egyik a műszaki, a másik a fizikai dolgozók kollektívájából alakult. Két évvel ezelőtt, a MOM centenáriumának évében úgy döntöttek: egyesülnek, hiszen gazdaságilag teljesen összeforrott a munka a kollimátor gazdálkodáson, a szerkesztők, a tervezők, a kivitelezők mindennapos együttműködésére van szükség — és szinte önmaguktól mosódtak el a határok a két brigád területei között. A brigád vezetője, Berzsenyi Imre ennyit említett csupán a múltról: — annyival voltunk előbbre a szerelő brigádban, hogy már elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet. Igaz, a műszakiak is többszörös aranyérmesek voltak már az egyesüléskor. Jelenleg a „Kollimpex 100” brigád 1960 óta — mert ettől számítják működését, nem téve semmiféle megkülönböztetést — tizenhétszer nyerte el a szocialista címet és háromszor a vállalat kiváló brigádja elismerést. A brigádban egyéni vállalások — helyesebben azok teljesítése — alapján értékelik a munkát. Így kizárt, hogy egyesek esetleg túl sokat dolgozzanak, míg mások kényelmesebben élhetnek a brigádban. Aki az egyéni vállalásait nem, vagy csak részben teljesíti, csökkenti az egész kollektíva eredményét. De erről, ebben a brigádban szerencsére szó sincs. Tizenhatan dolgoznak a brigádban: Berzsenyi Imre brigádvezető, Horváth Erzsébet a helyettese, Ruth Nándor, Princesz István, Tihanyi Endre, Rédli Mártonná, Horváthné Nagy Ildikó, Lauber László, Gyimó hy Kálmán, Tóth Ferenc, Bognár Lajos, ifj. Pópa László, Agócs István, Horváth Miklós, Herczeg János és a legújabb más brigádból idekerült tag, Haluska Béla. Amit határoztak ők tizenhatan? Vállalják, hogy 1978-ban 3 darab kollimátort készítenek, az 1327-es műszerhez, 2 darab KN 47-es autókollimátort, állandóan figyelemmel kísérik, felülvizsgálják a műszerek kollimátorait, ha szükséges, módosításokat végeznek rajtuk, 2 darab beállító készüléket készítenek a sztereográfhoz. Az említett adatok az 1978-as vállalásoknak természetesen csak egy részét tartalmazzák. Azt is elhatározták, hogy a folyamatosan érkező kereskedelmi megrendeléseket — kollimátor vonatkozásban — teljesítik, s ez vonatkozik a tervezésre és a kivitelezésre egyaránt. Vállalásaik közül még egy figyelemreméltó a sok közül: felveszik a kapcsolatot a Március 21. brigáddal, és megismerkednek az NC vezérlésű huzalos szikraforgácsoló géppel. A vállalat kiváló brigádja címmel többszörösen kitüntetett kollektívában beszélgetve, ismerkedve az ember óhatatlanul is azon gondolkodik, hogyan kovácsolódhatott össze egy munkahelyi kollektíva ennyire mintaszerűen, kik a „vezéregyéniségek”, hogyan ítélik meg az emberek a brigádmozgalom célját, létét, szükségességét. Könnyű dolgom volt, mert ahogy ezeket a gondolatokat kimondtam, máris bemutatták a brigád egyik alapító tagját, Tihanyi Endrét. Finommechanikai műszerész, csoportvezető, 3Q esztendős gyakorlat van mögötte, amit már helyesebb tapasztalatnak nevezni. A szakmájában nemigen lehetne neki bármi újat is mondani. A legkorszerűbb megoldásokat éppen olyan jól ismeri, mint a hagyományos, klasszikussá vált munkafogásokat Univerzális szakember a maga területén, amit ő a „helyének tart, így fogalmazva: „... ezen a helyen 19 éve dolgozom.” — Volt-e ellenvélemény, ellenérzés a régebbi kollektívában, amikor egyesült a műszaki és a fizikai brigád? — kérdeztem. — Nem. A munka már előzőleg is összehozott bennünket. A szerkesztők, a tervezők, évekkel ezelőtt másik épületben voltak, tehát csak helyileg nem volt meg ez a közelség, mint most. — Önök „lépéselőnyben” voltak már, amikor megalakították a komplex brigádot. Ez sem okozott problémát? — Nem volt disszonancia. Az előbb szerzett eredményeknek a műszakiak is éppúgy a részesei voltak, mint mi a műhelybeliek. — Kik kezdeményezték a komplex brigád megalakulását. — Úgy emlékszem, a műszakiak. És mondhatom, jól tették. — Milyenek a fiatalok? Hogyan ítéli meg munkájukat, magatartásukat ? — Szeretem a fiatalokat. Érdemes velük foglalkozni és kell is. Mi természetesen valahogy mások voltunk. Bár ezt minden generáció elmondhatja magáról. Csak egy példát mondok el. Az egyik gyártó osztály tőlem kért néhány fiatalt, két-három napra ,,kölcsön”. Amikor visszajöttek a fiúk — elismerő, dicsérő szavakat mondtak róluk. Ez bizony jól esett az egész brigádkollektívának, hiszen a mi neveltjeink ők. Többen itt tanulták a szakmát. Mint például ifj. Papa László, Tóth Ferenc László és Horváthné Nagy Ildikó. Mint saját gyerekeimre, úgy tekintek rájuk és úgy is érzek irántuk. A szerkesztőknél Lauber László volt a beszélgetőpartnerem. — Igen, mi kezdeményeztük a komplex brigád megalakítását — mondotta. A szerkesztők úgy gondolkoztak, a tervezéstől a kivitelezésig közös a munkánk a kollimátor gazdálkodáson. És valóban jól együtt tudunk dolgozni, s a brigádban nincs különbség fizikai és műszaki dolgozó között. — Miben tudnak Önök segítséget nyújtani a brigád többi tagjának? — Itt magunk között, kis házi műszaki ankétokat tartunk, eléggé rendszeresen. Ezeken az újonnan jelentkező műszaki problémákat vitatjuk meg, ismertetjük a megoldás lehetőségeit, részletesebb tájékoztatást adunk arról a munkáról, ami éppen a feladatunk lesz. — Mit vár az új évtől? — tettem még fel az ilyenkor szokásos kérdést. — Ennyi év után, mint amit én is itt dolgoztam, természetesen azt várom, hogy a vállalatom további sikereket érjen el. És az a sok új műszer, amelyeken dolgoztunk — bizonyítsa munkánk eredményességét. Mert ilyen szempontból számomra az 1978-as év, a bizonyítás éve lesz. Mint magánember pedig azt szeretném, ha a gyerekeim megtalálnák helyüket az életben. A lányom és a fiam pályaválasztás előtt áll unanis Életreszólóan fontos, hogy heliesen döntsenek saját sorsukról. Bevallom, a többórás beszélgetés, ismerkedés után is nehezen hagytam ott a kollimátorgazdálkodás „Kollimpex 100” szocialista brigádjának kollektíváját. Az osztályvezetővel Horváth Miklóssal időnként váltottunk egy-két szót az év végi nagy munkában, nem is igen akartam zavarni, de ő sem, az osztályának dolgozóit abban, hogy őszintén beszéljenek életükről, munkájukról, brigádjukról. A munka, amit végeznek, nehéz és sajátságos, rendkívüli pontosságot, figyelmet, hozzáértést kíván. A munkát végző emberek pedig egy élenjáró kollektíva tagjai. Kívánunk további sok sikert. —balázs Lauber László, a sztereográf egyik rajza előtt Az optika „Nagyoló” szocialista brigádja: r ...Éves tervünket október 30-ra teljesítjük A Somogyi Ferenc által vezetett „Nagyoló” szocialista brigád 1978. évi vállalása igen nagy jelentőségű. Elhatározták: a kollektíva vállalja, hogy az optikára kitűzött 1978. évi terveket maradéktalanul, 1978. október 30- ra teljesíti. Ezzel kívánják biztosítani, hogy az optikai gyáregység többi brigádja időben megkapja a gyártandó tételeket, és határidőre azokat le tudja gyártani. A nagy teljesítményű marógépek folyamatos üzemeltetését tartja egyik legfontosabb feladatának a brigád. Ehhez vállalták, hogy e gépek folyamatos munkaellátottsága esetén három műszakban üzemelnek, s ezzel biztosítják, hogy a létszámcsökkenésből adódó munkaerő-kiesés ne okozzon gondot az optikai gyáregység termelési feladatának , valamint a nagyoló részleg termelési feladatainak teljesítésében. Csiszolópormosó hiányában a brigád vállalja, hogy önerőből megoldja a csiszolópor mosását. Ebből havonta 5000 forint értékű nyugati importból származó rezsianyagot tudnak a termelés szolgálatába visszanyerni. Műszaki fejlesztéssel 1000 normaóra megtakarítást terveznek, úgy, hogy megszüntetik a kézi nagyolást az egyes munkáknál. Az ez évben érkező 2 darab új marógép beindítását 10 napon belül megoldják. A maróolaj visszanyeréséhez készülő centrifuga kikísérletezéséhez a brigád segítséget nyújt az optikai műszaki fejlesztésnek, így segítve e téma mielőbbi megvalósítását. A „Nagyoló” brigád 1978. évi vállalásai közül ezeket emeltük ki, kívánva a kollektívának, hogy sikerrel teljesítsék valamennyi feladatukat, amelyeket maguk elé tűztek az új esztendőre. Az optikai gyáregység Szakasits brigádja minden évben ellátogat a Munkásmozgalmi Pantheonba, megkoszorúzni névadójuk urnáját. Az elmúlt év decemberében is megemlékeztek a munkásmozgalom nagy alakjáról A 7. osztály Szakosíts Árpád szocialista brigádja. Ki osztály három brigádja összefog... A Szakosíts Árpád szocialista brigád a 7. osztály területén működik. Vezetőjük: Janauschek Ernő. Szintén elkészítették már december végén az 1978-ra szóló vállalásaikat. Elhatározták: éves programjukat 103 százalékra teljesítik ezen belül a havonkénti szerelési hiánylistás tételeket a tárgyhónap 20. napjára legyártják. A Petzval brigáddal közösen döntöttek úgy, hogy együt vállalják a holland félgömbhéj lencsék anyagbeérkezéstől számított — eddigi 6 hónap helyett — 5 hónapon belüli legyártását. Segítségül csatlakozott e vállalás teljesítéséhez a Nagyoló és a Radar szocialista brigád is, vállalva, hogy a kiegészítő műveleteket soron kívül elkészítik. 10 százalékos selejtcsökkenéssel összesen 42 600 forinto takarítanak meg ez évben, és rezsianyagból is 5 ezer forint megtakarítást vállalnak a Petzvál brigáddal közösen. A vállalások között szerepel, hogy a Heraus bérmunkákat határidőre és 3 százaléknál nem nagyobb selejttel gyártják le. 100 óra társadalmi munkára vállalkoznak a MOM óvoda játszóterének elkészítésénél. A brigád kollektívája által elhatározott éves vállalásain jegyzőkönyvét a következő szavakkal zárták: „A brigádverseny hármas jelszavát: szocialista módon dolgozni, élni, tanulni — becsülettel teljesítjük."