Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-12 / 1. szám

2 A PÁRTMUNKA Vtvim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiii» •iiiiiiiiifiimiiiiiiiiivfiivi llmlll||l■l|||||■||||gR|«||| rviiiiiiiliiitiiiiiiiitiifiiiiii 1111111111111111111111111111111 iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii» 1 iiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii: niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinisii 11111111111111111111111111111111111111111(111111111181111111111 ifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiniiiimiiBiBifti 12-es pertala­pszervezet Csak a szakmát szeretve... A legnagyobb létszámú alap­szervezet beszámoló taggyűlé­se az év legaktívabb fóruma volt. Mert igaz ugyan, hogy a 12-es alapszervezetnek van a legtöbb tagja, de a taggyűlé­seken általában mégis kevesen kérnek szót. Azt mondják ugyan a párttagok, hogy ők a munkahelyükön, a mindenna­pi munkában „teszik le az asz­talra”, amit kell, de azért az is fontos, hogy a taggyűléseken is elmondják véleményüket. Mint ahogyan most, az év végén is történt. A munkát jól összefogó, ér­tékelő, a hiányosságokat feltá­ró vezetőségi beszámolót Lep­­sényi István titkár ismertette. Elmondotta, hogy a munkaterv alapján dolgoztak, tizenkétszer tartottak vezetőségi ülést. El­ismeréssel szólt a pártcsopor­tok munkájáról, s kérte a pártcsoportbizalmiakat, to­vábbra is dolgozzanak aktí­van. Fontos feladatként szab­ta meg a vezetőség, hogy a pártcsoportok készítsenek sa­ját munkatervet, s hogy min­den igyekezetükkel segítsék a fiatalok munkáját. Elismerésre méltó volt a pártépítési tevékenység 1982- ben. öt új párttagot vett fel az alapszervezet Beszélgetést folytattak mindazokkal, akiket 1980-tól kezdve vettek fel, ér­tékelték eddigi munkájukat, tevékenységüket, aktivitásu­kat. Ez követendő módszer le­het más alapszervezetben is. A vezetőség itt sem hallgat­ta el elvárását, miszerint a jö­­vőben a kommunistáknak egy­re aktívabbá kell válnia. A selejt keletkezésének okait vizsgálva a vezetőség megálla­pította, hogy a gyáregységben nem mindenütt megfelelőek a munkakörülmények, nagy a zsúfoltság, több helyen nagy a hőingadozás, ami megengedhe­tetlen, és hosszúak a szállítási utak. Az elmúlt 25 év alatt ös­­­szesen 59 munkásőr volt az optikán. Most a tartalékosok­kal együtt húszan vannak. Kö­szönet a munkájukért, helyt­állásukért. A beszámolóhoz tizenketten szóltak hozzá. Okos, megfon­tolandó javaslatok, észrevéte­lek hangzottak el. Most nem volt hiba az aktivitással. El­mondották többek között, hogy nem jeleskednek az ifjú­ság munkába állításával. Egy­re fogy a létszám, s főleg a fiatalok mennek el. A szálop­tikán dolgozók véleménye, hogy a jelenlegi gépkapacitás mellett nem tudnak többet ter­melni a képtovábbító közegek­­ből. A takarékosságról, a se­­lejtcsökkentésről igen sok szó esett. Az optikai ágazat gazda­sági vezetője elmondotta, hogy a szeptemberi taggyűlésen nagy indulattal és aggodalom­mal beszéltek a negyedik ne­gyedév feladatairól. Keményen dolgoztak, s megoldották az éves feladatokat Az utolsó he­tekben naponta kapcsolatban voltak a szerelőkkel, s ha va­lahol hiba volt, azonnal cse­réltek, javítottak. Drukkoltak, hogy a szerelők jó munkát vé­gezhessenek és időre készen le­gyenek a műszerekkel. A MOM végrehajtó bizott­ságának értékelését Czirják Emil, a pártbizottság agit­prop. titkára ismertette, aki egyben a 12-es alapszervezet instruktora is. „Jó volt a mun­ka, de nem egyenletes” — mondotta. A pártcsoportok jól tevékenykedtek, de legyen cél a pártcsoportok közötti szín­vonalkülönbségek csökkentése. A vezetőség jól irányítja, szer­vezi és ellenőrzi a tagság mun­káját. Figyelemre méltó a pártépítési tevékenység: há­rom év alatt 14 új párttagot vettek fel. A fiatalokat érin­tően a vb véleménye, hogy a KISZ-alapszervezetben a szer­vezettség a gyári átlag alatt van. Erre figyelni kell. A po­litikai vitakörök jók, utóhatá­sokról is számot lehet adni. Elismerésre méltó az a segít­ség, amelyet Zalaegerszegnek és Mátészalkának nyújtottak az optikusok. .uikot vd ! Tudósításunkat egy hozzá­szólás néhány mondatával zár­juk, amely a fiatalokkal, az utánpótlással foglalkozott, mint egyik fő tennivalóval: „Három tanulóból kettő nem akar op­tikus lenni. A nagy számok törvénye tehát nem érvénye­sül. A fiatalok munkához való készsége kevés, hiányzik a szakma szeretete. Kikkel áll­nak szembe? Fáradt, túlórázó felnőttekkel. A mi időnkben olyan mesterektől tanultunk, akik kötődtek a gyárhoz, s sze­rették a szakmájukat. Vala­hogy így kellene ma is...” Volt a párt-vb értékelésé­ben egy félmondat, amely ki­sebbfajta vihart kavart, és többen is ehhez kapcsolódóan szólaltak föl. A szakszerve­zettel kapcsolatban ugyanis Ambrus Zoltán megjegyezte, hogy a terület (szakszervezeti) szervezettsége mindössze 89 százalékos, és ezenkívül a szak­szervezeti (fő) bizalmi beszá­moltatása sem történt meg. Ennek kapcsán néhányan hi­­tetlenkedésüknek adtak kife­jezést, nem értették, hol lehet ez a 11%, hiszen ők alig is­mernek valakit, aki nem tag­ja a szakszervezetnek. Mások azt tették szóvá, hogy a szak­­szervezeti (fő)bizalmik beszá­moltatása nem a pártalapszer­­vezet feladata vagy jogköre, ezért az szb a felelős. A későbbiek­ során az­­ el­nökölő Szegner László is szót k­ért, és többek között megje­gyezte, hogy az­­ alapszervezet­nek az lenne az igazi gazda­ságsegítő munkája, ha időről időre konkrétan, keményen rákérdezne az egyes gazdasá­gi vezetőkre: hogyan áll ez vagy az a műszer, mit kellene csinálni, hogy jobban, gyor­sabban menjen a munka. Ke­vesebb felesleges tiszteletadást és több hatékony fellépést! Kertész Tamás (szinte) el­méleti oldalról közelítette meg a kérdést: tulajdonképpen mi­kor jutunk el arra a pontra, amikor a pártnak „be kell avatkoznia”?! A tagság egyébként a be­számolót és a határozati ja­vaslatot egy ellenszavazattal elfogadta. 3. alapszervezet Felesleges tiszteletadás nélkül Az obligát felszólítás („Szól­janak hozzá, elvtársak, mond­ják el véleményüket, javasla­taikat”) után beállott stabil csöndben kevesen gondolták volna, hogy a 3. alapszervezet beszámoló taggyűlése még több mint két órán keresztül tart... Teszár Lászl­ó 45 perces tit­kári beszámolója mérnöki pre­cizitással vette sorra az alap­szervezet belső életének mo­zaikjait, és ennek következté­ben mindenkiben kialakulha­tott a teljes kép e műszaki alapszervezet 1982-es munká­járól. Természetesen a gazda­ságsegítő tevékenység kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ahogy a beszámoló megállapítja, a terület gazdasági tevékenysé­gére egyre jellemzőbbé válik a kettős terhelés: a napi, szin­te diszpécser jellegű tevékeny­ség mellett növekvő erőfeszí­téseket kívánnak az aktuális fejlesztési feladatok — és a létszám egyre csökken. A meg­nehezedett külső körülmények, a növekvő feladatok és feszí­tett határidők következtében egyre nehezebb helyzetben vannak a területen dolgozó kommunisták (is), és ráadásul nagyon nehezen tudnak érve­ket felsorakoztatni a kilépések ellen , hiszen gyakran 1200— 1500 forinttal ígérnek többet az új helyen. A jövőben a vállalatvezetéssel közösen mindenképpen meg kell ta­lálni azokat az ösztönzési és szervezési formákat, amelye­ken belül új perspektívák nyílnak az alkotó ember szá­mára az innovációs lánc min­den pontján. A párt-vb értékelését Amb­rus Zoltán terjesztette elő. Megnyugvással állapította meg, hogy az új összetételű vezetőség és az új titkár min­denfajta törés, vagy zökkenő nélkül „vészelte át” az ös­­­szecsiszolódás időszakát, és mindent összevetve, jól dolgoz­tak. A taggyűléseken való akti­vitással és a megjelenési fe­gyelemmel általában nincs baj, de keményebb ráhatással talán még ezt a 87%-ot is emelni lehetne. Az információs munka jó­nak, színvonalasnak értékel­hető, és a különböző politikai oktatási formákon való rész­vétel és aktivitás is megfelelő. Nem ennyire egyértelműen pozitív a pártsajtó terjeszté­sében felmutatott eredmény: még a Kossuth-könyvek ter­jesztésében elért 9. helyük a legelőkelőbb, a többi terüle­ten a sereghajtók között fog­lalnak helyet. Az alapjában véve dicsére­tes gazdaságsegítő munka még jobb lehetne, ha az eddiginél jobb kapcsolatokat építenének ki a társ-alapszervezetekkel , különösen a 2. és 9. alap­­szervezettel. Nagyon eredményes a helyi KISZ-alapszervezettel kiala­kított kapcsolat. Fókusz 8. cslapszervezet Az összefüggéseket kutatva December 7-én tartotta be­számoló taggyűlését a 8. alap­szervezet. A gazdasági igazga­tóság dolgozóit tömörítő alap­szervezet jól dolgozott az 1982. évben — tűnt ki Kuszter László alapszervezeti titkár beszámolójából. Jellemző volt munkájukra, hogy a korábbi­nál többet foglalkoztak a gon­dok feltárásával, az okok és összefüggések kutatásával, il­letve magyarázatával. Az e kö­zösségben tevékenykedő kom­munisták felismerték a politi­kai munka tervezésében rejlő lehetőségeket, és mind többen javasoltak környezetüket fog­lalkoztató kérdéseket a párt­vezetőség és a taggyűlés na­pirendjére. A taggyűléseken elmélyült vitákra került sor, melyben szerepet játszott az igényesebb előterjesztés, a problémák konkrét megköze­lítése. ________ . . — A párttagok kritikai meg­jegyzéseket is tettek, de célra­vezető volna — tolmácsolta a pártvezetőség véleményét Kuszter László —, ha a jövő­ben egyes kérdésekben megol­dási javaslatot is tennének. A vezetőség vitára ösztönzi a tag­ságot, de eredményesnek tart­juk azt a taggyűlést is, ahol a párttagság egysége különösebb vita nélkül alakul ki, és a mindennapi munkában, a ha­tározatok végrehajtásában mu­tatkozik meg a párttagok ak­tivitása. • Az alapszervezet életében hiba — hogy rendszerint —, ugyanazok az emberek nyil­vánítanak véleményt a tag­gyűléseken, és sokan hallga­tásba burkolóznak. Az sem szerencsés, hogy a párttagok nagyon ritkán éltek a tartóz­kodás vagy az ellenszavazat jogával. Ugyanakkor később vélemények voltak hallhatók, pedig ez elfogadhatatlan ma­gatartás. Tudvalevő, hogy tar­tózkodni, a javaslatok ellen szavazni lehet a kijelölt fó­rumon, de a közösség hozta határozat ezen agitálni már pártszerűtlen cselekedet. A végrehajtó bizottság érté­kelését tolmácsolva dr. Fel­földi Lászlóné közölte, hogy a 8. alapszervezet a párt- és a mozgalmi munka minden te­rületén fejlődött. Kiemelte, hogy a pártcsoportok és a ve­zetőség között harmonikus az együttműködés. Példa­mu­tató­­ak a politikai irodalom és a Kossuth-kiadványok terjesz­tésében, az információk cse­réjében. Egészséges a szak­­szervezettel és az ifjúsági szervezettel fenntartott kap­csolatuk, mely, érezteti hatá­­­sát a brigádélet fellendülésé­ben, a kommunista műszakok sikeres szervezésé­ben, a kü­lönféle eseményekre való moz­gósításban. Többek között fel­hívta a figyelmet a munkás­­őrség utánpótlásának fontos­­ságára, s arra, hogy a gazda­sági vezetőkkel közösen töre­kedjenek a négyszögülések rendszeres megtartására. A vitában éppen tízen mond­ták­­­ el véleményüket, h­angoz­­tatva­­ e kölcsönös tájékoztatás fontosságát. Legtöbben­ a gaz­dasági­ feladatok megoldására helyezték a fő hangsúlyt. Fil­­láry Lajos például kifejtette, hogy az állandóan változó vi­lág gyors, reagálást igényel. Az egységes, hibátlan munka nél­külözhetetlen. Labesfi József a helyi tartalékok mozgósítását tartja fontosnak, s azt, hogy a bérpolitikát kell reálisra igazítani. „Egyértelmű, vilá­gos feladatokat kell meghatá­rozni, s világos indoklást adni hozzá. Ez feltétlenül szüksé­ges, ebben alapszervezetünk sokat tehet, a véleménynyil­­vánításra nagy szükség van" — mondta. Szita Ernő, a MOM pártbi­zottságának titkára dicsérte az alapsze­rvezet szorgalmas poli­tikai és gazdasági munkáját, me­ly mentes a látványosság­tól. Az alapszervezet tagjainak figyelemfelkeltő szerepéről szólva hangsúlyozta, hogy a jövőben is szükséges a társ­osztályok, illetve társalapszer­­vezetek részére a szakmai se­gítség, a tájékoztatás. Végül megköszönte Gömböcz József és Filláry Lajos vitakörökben végzett kiváló munkáját, s az alapszervezet valamennyi ak­tivistájának azt a tevékenysé­gét, mely alapján a 8. alap­szervezet eredményes­­ eszten­dőt záró egyéni beszélgetés tapasztala­tait összegezte. Az emberek örömmel vették a beszélge­tést. A párttagok többek kö­zött elmondották az egyéni be­szélgetések során — hogy sze­retnék, ha változatosabbak lennének a taggyűlések. Azt tapasztalják, hogy társadal­munkban nem valósul meg mindig a munkásosztály ve­zető szerepe. Elvárják, hogy a párttagok legyenek fegyelme­zettebbek a munkában, a ma­gatartásban, a vállalt felada­tok megvalósításában. Fontos a fiatalok munkára nevelése, otthon, az iskolában, majd a munkahelyen. A politikai munka nehezeb­bé vált, mert egyre jobban az anyagi érdekeltség került elő­térbe. Javaslat, hogy már az általános iskola felső tagoza­tában vezessék be a világné­zeti oktatást. Az agitációs és propaganda munkának a napi jelentősége fokozódott, s egyre fontosabbá válik. Fontos, hogy a pártta­gok jól informáltak és felké­szültek legyenek. Schadl József ismertette a taggyűléssel a párt-végrehaj­­tó bizottság értékelését az alap­­szervezet egyéves tevékenysé­géről. Elmondotta, hogy 1981- ben jobb eredményeket mu­tathatott fel a 14-es pártalap­­szervezet, mint 1982-ben. Vol­tak­­ a jövőben meg nem is­mételhető hibák a szervezeti életben. A vb fokozott figye­lemmel kíséri az alapszerve­zet munkáját, s segít, ha szük­séges. A rendkívül fontos gaz­dasági területen működő alap­­szervezet politikai munkájára nélkülözhetetlen szükség van, főleg a gazdaságsegítő tevé­kenységre, az agitációra, pro­pagandára. A hozzászóló párttagok is elmondották, hogy megérde­melték a bírálatot. Valóban nem volt egyenletes a vezető­ség munkája. Meg kell olda­ni a pártmunka­ egyenletes el­osztását. A taggyűlésen részt vett Szí­ta Ernő, a MOM pártbizottsá­gának titkára. Szót kért a vi­tában. — Elengedhetetlen, hogy a párttagok egy nyelven beszéljenek — mondotta töb­bek között. — Az a fajta őszin­teség kell a pártba, mint amit most itt tapasztaltam. — Jó érzéssel nyugtázta, hogy a pártalapszervezet minden tag­ja tudja, mit kell tenni. Nagy múltú, jól dolgozó alapszerve­zet a 14-es — vigyázni kell — s ez közös felelősség —, hogy a szervezeti életben ne követ­kezzenek be olyan hibák, mint taggyűlés-elmaradás vagy meg­ismétlés. Meggyőződésem — mondotta végezetül —, hogy a vezetőség megérdemli a párt­tagság bizalmát. S az önkriti­kus, kritikus hang, amely a taggyűlés vitáját jellemezte, s a beszámolóból sem hiányzott a biztosíték arra, hogy az alapszervezet hamarosan is­mét az élenjárók között lesz. A cselekvési egység alapja az őszinteség. 14. alapszervezet Az egység alapja... Tudták, hogy nehéz lesz a munka 1982-ben, de arra nem számítottak, mennyi problé­mával szembe kellett nézni — ez derült ki a 14-es pártalap­­szervezet vezetőségének be­számolójából. Kiss Antal tit­kár rendkívül kritikusan fo­galmazta meg a vezetőség vé­leményét a beszámoló tag­gyűlésen. Főként saját tevé­kenységüket elemezte bírá­­lólag. A vezetőség megállapította, hogy az elmúlt évben a párt­csoportok jelentős munkát vé­geztek. Kiemelte az előadó a 14/1-es pártcsoportot — mely­nek bizalmija Géró Ferenc —, ahol erőteljes a vitaszellem, aktívan dolgoznak. A 2-es pártcsoportban, ahol Horváth Gyula a bizalmi, tartották a legtöbb megbeszélést, nagy odaadással dolgoztak, jó a te­rületen a politikai légkör. A 14/3-as pártcsoport bizalmija, Balaton Sándor sokáig beteg volt. Munkáját a pártcsoport tagjai vállalták át, dicsérete­sen dolgoztak a párttagok az edző, az öntöde munkaterüle­tén. A 4-es pártcsoportban a normarendezés után a koráb­binál is nehezebbé vált a po­litikai munka, nehezen értet­ték meg az emberek az újabb intézkedés szükségességét. Itt a bizalmi Fazekas László. Tanulságos volt a beszámo­lónak az a része is, amely a pártonkívüliekkel folytatott 1983. JANUÁR 12. 6. alapszervezet Felkészülni a „szűk esztendőre" Jó munkáról számolt be a személyzeti és szociális igaz­gatóság.­­ A beszámolóban, a vb értékelésében és a hozzászólá­­sokban is elísrrtérő­ hangok, a pozitív elemek voltak túl­súlyban. Mégsem ezzel kezdjük, mert a beszámolóban a vb értékelé­sében, s a vitáiban is előfor­dultak figyelmeztető jelzések, melyeknek nagyobb nyomato­kat kell adnunk. Ha nem segí­tenénk minden érdekelt tuda­tába „vésni” ezeket, jövőre bo­­rongósabb hangulatú beszá­molóra készülhetnénk. A beszámoló így fogalma­zott: „ ... Gazdasági, politikai szempontból rendkívül nehéz évet hagytunk magunk mögött. Az említett nehézségekről már eleve tudomásunk volt, mégis sok esetben felkészületlenül értek bennünket a gazdasági kényszerből hozott intézkedé­sek, melyekre megfelelő poli­tikai, agitációs érveket nem tudtunk alkalmazni. Nem tud­tunk alkalmazni, és­pedig azért, mert még sokunkban nem született meg az a felis­merés, hogy az eddigi munka­végzés­ hatékonyság napjaink­­ban kevés az életszínvonal megtartásához...” Figyelemre méltó az egyik felszólaló megjegyzése is. Az egész MOM-os közösségben tu­datosítani kellene, hogy 1983. a népgazdaságban is, a MOM- ban is „szűk esztendő” lesz. Nem lehet olyan bérfejleszté­seket végrehajtani, mint ko­rábban, s még a nagyon jogos igényeket is csak módjával le­het kielégíteni. Kénytelen-kel­letlen szűkmarkúan kell gaz­dálkodni mindenütt a bérrel, hogy év közben ne kerüljön sor újabb, hangulatromboló kényszerintézkedésekre. Egy másik felszólaló arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak takarékoskodni kell, hanem agitálni, agitálni, agi­tálni is. Hiteles konkrét infor­mációkkal kell meggyőzni az embereket, hogy nem a MOM, nem is magyar, vagy szocialis­ta probléma az, ami itt na­ponta rontja a kedvüket. A vi­lág sok pontján, az emberek tízmillióit ugyanolyan kemé­­nyen sújtja, mint a mai derék­had szüleit az 1929—33-as gaz­dasági válság. A vb instruktora arra hívta fel a figyelmet, hogy a válla­lat helyzetét, a MOM dolgozók hangulatát érintő fontos kér­désekben — mint a bérpoliti­ka, a káderpolitika, a szociál­politika, •­­ vagy a, munkaerő nséShp5SáS8 -S fel kell gyorsul­niuk a döntéseknek. Lesz mire figyelniük tehát napi munkájuk során a­ sze­mélyzeti és szociális igazgató­ság kommunistáinak. S a „szűk esztendő” körülményei között végzett ésszerűen takarékos gazdálkodás, a nem mindig népszerű döntések megérteté­se, az elmúlt évben felgyorsult fluktuáció okainak alapos, ob­jektív vizsgálata bizony igény­be veszi majd politikai felké­szültségüket, agitációs készsé­güket. Mondhatnék — szerencsére — nincs sok pótolni valója a 6. alapszervezet kommunistái­nak a pártmunka hagyományos teendőiben. A szervezeti élet olyan, amilyen egy exponált területen dolgozó kommunista közösségtől elvárható. A párt­csoportok munkája élénk, tar­talmas. Még akkor sem adód­nak zökkenők, ha egy-egy párt­­csoport bizalmi betegsége miatt a helyetteseknek kell „rögtö­nözniük”. A taggyűlések részvételi ará­nya jó, s átlagosan nyolcan mondják el véleményüket a napirenden levő témáról. A po­litikai iskolázottság megfelelő színvonalú, s a jelenlegi okta­tási évadban legjobb az alap­szervezet kommunistáinak megjelenési fegyelme az — egyének előtt álló követelmé­nyeknek és az egyéni igények­nek egyaránt megfelelő — ok­tatásban. A terület­­ szétszórt­sága ellenére is jól dolgozik a KISZ-alapszervezet. A Vörös­kereszt-aktívák pedig — ha­gyományosan — nem csupán az alapszervezet tisztségeit, te­endőit látják el, hanem közü­lük kerül ki a csúcsvezetőség jelentős része is. Ha a pártépí­­tésben javítanák a fizikai dol­gozók arányát, s ha a jelenlegi tíz munkásőr példájára mások is csatlakoznának a testület­hez, aligha lehetne jobbítani valót találni tevékenységük­ben. A besz­ámoló taggyűlés hatá­rozatában természetesen meg­fogalmaztak egyéb feladatokat is. Elsőként, hogy politikai fel­adatként kell tekinteni a párt gazdaságszervező, segítő és el­lenőrző munká­jának követke­zetes érvényesítését az 1983-as gazdasági célkitűzések meg­valósításáért .,.

Next