Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)
1985-09-18 / 20. szám
OPOJIETAPHH BCtX CTPAH. CőíflHHfffllTECH nOHETHAH TPAMOTA HArPA)KflAETCB A/0 "ffttLLKl'CKHfl OlitBBJiCKHB 3ABQÄ* 3A EOJlblUOW BKJ1AJ B PA3BHTHE COBETCKQ. BEHTEPCKOrO TOPrOBO-3KOHOMHHECKOrO COTPyfl- MH1ECTBA H B CBA3H C 40-J1ETHEM tlOflllHCAHHa üEPBoro TOProBoro corjiAuiEHH# metkav cccp H BHP. 07t kimert JtW r*U TOPföBUR IIPEACTABHTEJIIp Á lmok és cselekvés Előreláthatóan szeptember 18-át írunk, amikor ez a cikk olvasóink kezébe kerül. Szeptember második dekádjának vége felé, közel a hónap harmadik harmadához. A „papírforma” szerint — ha feltételeznénk, hogy a szeptember 1. és 30. között határidőzött feladatokat időarányosan kell elosztani — nagyrészt le kellett volna zajlaniuk a szakszervezeti bizalmiak és főbizalmiak, valamint a munkahelyi bizalmi testületek választásainak. Szerencsére nem így történt. A választási tervben már október 10-i határidő szerepel. Miért? Nyugtalanító lenne, ha a tömeges szabadságolások hónapjainak végén azonnal összehívták volna a taggyűléseket — vagy a kétlépcsős választások esetén a munkahelyi csoportokat — felolvasták volna az elmúlt öt esztendő jól-rosszul összeállított mérlegét és az értekezletről való gyors szabadulás reményében emelték volna kezüket szavazásra a résztvevők. Ha így történt volna, elsikkadna a lényeg, vagyis az, hogy a bérből és fizetésből élők legátfogóbb szervezetének tagjai igent, vagy nemet mondanak-e szakszervezetünk elmúlt ötéves munkájának minden mozzanatára, a holnap teendőinek rangsorolására, választott tisztségviselőik személyére. Így legalább volt idő átgondolni, a szakszervezet helyi, vállalati és országos szervezetei mennyire vettek részt az adott szintű politika kimunkálásában, elfogadtatásában, megvalósításában? A korábbiaknál többet vállaltak-e a tisztségviselők megválasztóik érdekeinek képviseletéért? A gazdasági, bérpolitikai, szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai átrendeződések időszakában tudták-e, mertek-e szólni a változások szükségességéről? „Fent” és „lent” figyelmeztették-e a régi sémák szerint gondolkodókat, hogy mást és máshogyan kell tenniük? Vállalták-e a különböző érdekek felszínrehozását, ütköztetését és egy új harmónia kialakulását? Felkészültek, aktívan segítették-e a politikai, gazdasági vezetőknek, hogy azok helyes döntéseket hozzanak? A végrehajtáskor ki tudtak-e állni azokért az intézkedésekért, amelyekre bólintottak a döntés meghozatalakor? Merték-e mondani, hogy csak a megtermelt javakat lehet szétosztani, ezért jobban kellene tervezni, szervezni, végrehajtani? És mit válaszoltak annak, aki korára, nemére, beosztására hivatkozva nagyobb szeletet kért a kenyérből, melynek előteremtéséért mások buzgólkodtak az első sorban? ... Volt idő átgondolni, ami sokszor megfordult már mindannyiunk fejében, s talán sokáig meddő gondolat maradt volna, ha nem kérdeznek, ha nem bontakozik ki pezsgő vita, ha nem teszik mérlegre x, y és z képzettségét, képességeit, emberségét. És a kimondott gondolat, a vita szelleme tovább gyűrűzhet az üzemi szakszervezeti bizottságok, a vszb, a vbt választásaira, a vasasszakszervezet, majd a Magyar Szakszervezetek kongresszusaira. Az őszinte szó, a dinamikus tettvágy felgyorsíthatja a közélet meglevő folyamatait. Talán hamarabb valóra válnak álmaink a becsületes munka, képzettség, a képességek megbecsüléséről, elemi szükségleteink kielégítésének és a 40 órás munkahét elvének egyidejű megvalósításáról; a lelketlen bürokrácia, a lelketlen pocsék munka és a hiánygazdálkodás visszaszorításáról; s az élet sok-sok más, változtatásáért kiáltó jelenségről. Illik-e, lehet-e álmokról beszélni, írni? Ha a magunk környezetében mindent megteszünk valóra váltásukért, akkor ez nem meddő álmodozás. Akkor nemcsak lehet, hanem kell is szólni minderről. Varga r Kereskedelmi és baráti kapcsolat Szeptember 6-án jelentős eseményre került sor a MOM- ban. Ocseretin Viktor Ivanovics, hazánk szovjet kereskedelmi képviselője látogatott el hozzánk és Balogh András vezérigazgatónak oklevelet nyújtott át a hosszú sikeres kereskedelmi kapcsolat elismeréseképp. Ugyanis 40 éve annak, hogy hazánk megkötötte a Szovjetunióval a magyarszovjet árucsereforgalmi egyezményt, s a négy évtizedes kapcsolatból a MOM is kivette részét. Az eseményen részt vett még Szita Ernő, az MSZMP MOM-bizottságának titkára, Bartal János, a KISZ MOM- bizottságának titkára, Marosi Károly, a MOM szakszervezeti bizottságának titkára és Posch Gyula, vállalatunk volt vezérigazgatója. A MOM Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza. Kezdetben az export-importforgalom együttes összege 18 millió rubelt tett ki, jelenleg pedig csupán a MOM exportja ,22 millió rubel körül mozog. Kereskedelmi forgalmunkat nagyban fellendítette, hogy a MOM 1968-ban önálló külkereskedelmi jogot kapott, s így nem más vállalaton keresztül, hanem közvetlen külkereskedelmi partnerként tarthat kapcsolatot szovjet vállalatokkal. A szovjet piac rendkívül fontos szerepet tölt be a MOM életében. Az összes szocialista export 70 százalékát teszi ki átlagosan. Ebben az exportban szinte valamennyi termék, illetve termékcsalád megtalálható. Közülük is leglényegesebbek: a geodéziai műszerek (giroteodolitok, sztereográf), a laborműszerek (derivatográf, ultracentrifuga), az optikai termékek (objektív és száloptikai kötegek). Importunk az exporthoz viszonyítva igen csekély: optikai üvegeket vásárolunk a szovjet piacról. Ezeket itt a MOM-ban termékeinkbe beépítjük. A Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatunk érdekessége, hogy csaknem valamennyi termékünknél, illetve termékcsaládnál igen szoros együttműködés valósul meg már a fejlesztés szakaszában, így például a sztereográf, a giroteodolitok, a száloptikai kötegek és az objektívek már eleve közös konstrukcióval készültek kizárólag szovjet piacra. A szovjet és magyar konstruktőrök közös munkával tervezik meg az adott termék műszaki paramétereit — a vásárló, vagyis a szovjet partner igényei alapján. Az együttműködés a termék gyártása során is megmarad. min (Folytatás a 2. oldalon) A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM , 1985. SZEPTEMBER 18. Lépést tartunk az elektronikában Az elektronika szerelése eddig sem volt ismeretlen a MOM számára, de nem kapott olyan jelentős szerepet, mint napjainkban, illetve a jövőben. Valójában nem volt olyan gyártmányunk, amely szükségessé tette volna a már meglévő elektronika továbbfejlesztését. Ezt a folyamatot csak egy „húzógyártmány” indíthatja el, amely nagy darabszámban készül, amire érdemes beruházni, tehát alapja az egész korszerűsítésnek. Itt a MOM-ban a floppyk felfutásával lépett fel ez az új igény, mivel a floppyk sok elektronikus elemet tartalmaznak. Kezdetben az elektronika szerelését kénytelen volt vállalatunk kooperációba kiadni, mivel házon belül nem tudtuk a kívánt mennyiséget legyártani. Jelenlegi célunk, hogy a teljes szerelést átvegyük és a MOM-on belül valósítsuk meg. Ehhez azonban megfelelő háttér szükséges. A legalkalmasabb körülmények Zalaegerszegen mutatkoztak, ahol korszerű épület áll rendelkezésre és a munkaerő is biztosítva van. A feladat tehát az volt, hogy létrehozzunk egy színvonalas, modern elektronikai szerelő műhelyt — a pénzügyi lehetőségek korlátai között.... Mérlegelésünk legfőbb szempontja kellett hogy legyen, olyan berendezéseket vásárolni, amelyekkel a legnagyobb hatékonyságot tudjuk elérni. Az elektronika szerelésében több szakasz van, és tapasztalataink, vizsgálataink azt Az utóbbi időben egyre gyakrabban beszélünk a MOM-ban az elektronika fejlesztéséről, korszerűsítéséről. Ez ugyanis fontos kiegészítője a finommechanikának, a korszerű műszerekben mindkettő együtt valósul meg. Hol is tartunk most az elektronikában és előreláthatóan mi lesz a jövő útja? Kérdésünkkel Szép Kálmánt, a technológiai főosztály szakemberét kerestük meg. mutatták, hogy az alkatrészek előkészítésének gépesítése a legcélszerűbb, leghatékonyabb. E célból vásároltuk meg a magyar gyártmányú AXIFORM és RADIFORM típusú gépeket, amelyek — korszerűségüknél fogva — megfelelnek igényeinknek. Mivel jövőre körülbelül 10 millió alkatrészt kell előkészítenünk, ez a beruházás feltétlenül elsődleges kellett, hogy legyen. Emellett gépesítettük a forrasztást is, amely igen munkaigényes. Ez úgy valósult meg, hogy letelepítettünk a törzsgyárból egy — már korábban vásárolt — hullámforrasztó gépet. A beültetés elvégzéséhez három fénypont vezérlésű asztalt állítottunk be a műhelybe, de ezek bővítését tervezzük, mivel gyorsítják a szerelés betanítását. Igen lényeges az elektronikák bemérése. Ehhez vagy nagy szakembergárda és műszerezettség szükséges vagy egy „mindenttudó” bemérő automata. Mi az utóbbit választottuk: a Wayne Kerr angol cégtől vásároltunk egy Combat 8315 típusú automata gépet. Ennek lényegében csak a programozása kíván szaktudást, s ezt itt a törzsgyárban készítjük el, és Zalaegerszegen csak pontosítjuk. Kezelése pedig igen egyszerű, különösebb szaktudást nem igényel. Körülbelül 25 perc a bemérési ideje, kimutatja a hibát és azt is jelzi, hol található. Az új szerelőműhely július 1-től működik, és úgy tűnik, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Már ebben az évben megközelítjük az EMG elektronika gyártását, jövőre pedig el is érjük — tehát valójában felzárkózunk az elektronikai vállalatokhoz. Természetesen a jövőben nemcsak a floppyknál alkalmazzuk az elektronikát, hanem tervezzük más területeken is hasznosítani. Így például szeretnénk az idegenáru meót felműszerezni úgy, hogy a hiba megkeresése és kiküszöbölése már alkatrész állapotban megtörténjen. Ez igen lényeges, hiszen a hibás alkotórészek az egész műszert tönkreteszik, s így jóval nagyobb a veszteség. Folyamatosan tervezzük új típusú alkatrészek gyártását is, mivel az elektronika fejlődése rendkívül gyors, és ezzel lépést kell tartanunk. A folyamatba való bekapcsolódás népgazdasági igény is, ezt jelzi az elektronizálást — kutatást, fejlesztést, gyártást — megfogalmazó kormányprogram, amelyből a MOM sem marad ki... Jászberényi TALÁLKOZUNK SZOMBATON, HATKOR Pihenés, takarítás, bevásárlás, kirándulás helyett munkahelyén tölti szombat délelőttjét a MOM Csörsz utcai gyárának soksok dolgozója. Hajnalban cseng a vekker; a nagymamára, a szomszédra kell bízni a gyereket , ha a MOM óvodájába jár hét közben, meghosszabbodik az ő „munkahete” is —, azután jön a munka. Feladat van bőven. Amit nyolc és fél hónap alatt gátolt az anyag- és alkatrészhiány, vagy sok egyéb probléma, annak legalább egy részét el kell végezi, hogy a vállalat teljesítse kötelezettségeit, s megteremtődjenek a bérfejlesztés, a technikai korszerűsítés feltételei. Van dolga a fejlesztőnek, akinek határidőre át kell adnia a prototípust, a „C”-szériát, az „S” sorozatot. Van mit tennie a kiszállításokat előkészítő kereskedőnek és másnak is. Előfordulhat persze olyan munkahely, ahol nem sürgetnek nagyon a határidők. Az ott dolgozóknak azonban óriási lehetőségeik vannak a gyárudvar rendezésében, környezetünk csinosításában. Miért fontos, hogy az is itt legyen 21-én, szombaton délelőtt, aki „csak” rendet teremt majd a gyárudvaron? Mert a kommunista műszak „bevételét” ezúttal olyan hajdani munkatársaink segítésére fordítja a szakszervezet, akik annak idején bőven kivették részüket a gyár, az ország újjáépítéséből; akik sokat tettek azért, hogy elérje mai fejlettségét a MOM; s akik most hajdani fáradozásaik, áldozatvállalásuk ellenére is csak csekély nyugdíjat kaphatnak. Zömében a pénz romlása miatt alacsonnyá vált nyugdíjak pótlására kell a kommunista szombat bevétele. Kisebb részét pedig a szociális költségvetés „hézagainak” kiegészítésére fordítjuk. Mert sokba került most a sportház renoválása; a tervezett összeg többszöröse kell a kultúrház átépítése közben jelentkezett újabb javítási igények kielégítésére, és további költségek válnak szükségessé a tornaji üdülő fejlesztése miatt is. \. M. A párt-vb napirendjén Választások Egyetlen téma szerepelt a párt-vb napirendjén szeptember 5-én: a szakszervezeti választások előkészítése. A szeptember közepén kezdett bizalmi választásoktól november 16-ig, a vszb megválasztásáig, majd jövő februárig, a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusáig tartó eseménysorozat méltán emelkedik ki a közélet eseményei közül. Joggal érdemelte ki tehát a vb megkülönböztetett figyelmét. A téma előadója Turainé Kis Katalin volt. A vszb általános titkárhelyettese elmondta, hogy nálunk már múlt év szeptemberében megkezdődött a választások előkészítése. Jó előre igyekeztek tisztázni, hol, mennyire elégedettek az aktivisták munkájával, melyik tisztségviselő vállalja továbbra is a feladatát és ki az, akinek munkájára — az elmúlt év végi választásokon — a párt számít. A tavalyi kérdőívek kitöltésétől szeptember elejéig több, mint 450 aktivistával tisztázták, hogyan tovább. A tagság, a gazdasági vezetők és a pártalapszervezeti titkárok véleményének megismerése után jutottak el a jelöltek kiválasztásáig. Biztosat persze csak a választások megtörténte után lehet mondani, de az előzetes információk szerint a budapesti törzsgyárban a főbizalmiak 28 százaléka és a bizalmiak 18 százaléka cserélődik ki, ha a tagok a jelöltekre szavaznak. A cserék folyamán a bizalmiak közt emelkedik a nők száma, a főbizalmiak között viszont csökken. Az új jelöltek között több a pártonkívüli. Az átlagéletkor is magasabb lesz a korábbinál. A statisztika egyes esetekben hagy ugyan kívánnivalót, de hát nem ez az elsődleges kérdés, hanem az: kiérdemlik-e a jelöltek a tagság bizalmát. Az előzetes információk szerint történnek kisebb átszervezések, összevonások a vezérigazgatóság és a műszaki igazgatóság területén. A 24 fő bizalmi helyett ezért csak 23-ra tesznek javaslatot. Az új választási szabályok szerint hat helyen kétszakaszos választást rendeznek a terület tagoltsága miatt, a többi 17 helyen taggyűlésen szavaznak. Van lehetőség a többes jelölésre is. Budapesten azonban nem élnek ezzel. Többi gyárunkban inkább előfordul ez. Egy helyen például a hírek szerint három jelöltet „versenyeztetnek” egy tisztségért. Cikkünk megjelenésével egy időben — szeptember 18-án — kerül sor arra a bizalmitestületi ülésre, ahol a viszbválasztás tisztségviselőinek megválasztásán túl, sor kerül a tervezett szervezeti változások ismertetésére, vitájára, jóváhagyására is. Nem érdemes tehát a tervezetet részletesen ismertetni, előzetesként csupán annyit: a jelenleginél valamivel szűkebb körű és a gyárak létszámával arányos lesz a javasolt összetételű bizalmi testület. V.