Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1985-09-18 / 20. szám

OPOJIETAPHH BCtX CTPAH. CőíflHHfffllTECH nOHETHAH TPAMOTA HArPA)KflAETCB A/0 "ffttLLKl'CKHfl OlitBBJiCKHB 3ABQÄ* 3A EOJlblUOW BKJ1AJ B PA3BHTHE COBETCKQ. BEHTEPCKOrO TOPrOBO-3KOHOMHHECKOrO COTPyfl- MH1ECTBA H B CBA3H C 40-J1ETHEM tlOflllHCAHHa üEPBoro TOProBoro corjiAuiEHH# metkav cccp H BHP. 07t kimert JtW r*U TOPföBUR IIPEACTABHTEJIIp Á lmok és cselekvés Előreláthatóan szeptember 18-át írunk, amikor ez a cikk olvasóink kezébe kerül. Szeptember második de­­kádjának vége felé, közel a hónap harmadik harmadá­hoz. A „papírforma” szerint — ha feltételeznénk, hogy a szeptember 1. és 30. között határidőzött feladatokat időarányosan kell elosztani — nagyrészt le kellett volna zajlaniuk a szakszervezeti bizalmiak és főbizalmiak, valamint a munkahelyi bizalmi testületek választásai­nak. Szerencsére nem így történt. A választási tervben már október 10-i határidő szerepel. Miért? Nyugtalanító len­­­ne, ha a tömeges szabadságolások hónapjainak végén azonnal összehívták volna a taggyűléseket — vagy a két­lépcsős választások esetén a munkahelyi csoportokat — felolvasták volna az elmúlt öt esztendő jól-rosszul ös­­­szeállított mérlegét és az értekezletről való gyors sza­badulás reményében emelték volna kezüket szavazásra a résztvevők. Ha így történt volna, elsikkadna a lényeg, vagyis az, hogy a bérből és fizetésből élők legátfogóbb szervezeté­nek tagjai igent, vagy nemet mondanak-e szakszerve­zetünk elmúlt ötéves munkájának minden mozzanatára, a holnap teendőinek rangsorolására, választott tisztség­­viselőik személyére. Így legalább volt idő átgondolni, a szakszervezet helyi, vállalati és országos szervezetei mennyire vettek részt az adott szintű politika kimunkálásában, elfogad­tatásában, megvalósításában? A korábbiaknál többet vállaltak-e a tisztségviselők megválasztóik érdekeinek képviseletéért? A gazdasági, bérpolitikai, szociálpoliti­kai, foglalkoztatáspolitikai átrendeződések időszakában tudták-e, mertek-e szólni a változások szükségességé­ről? „Fent” és „lent” figyelmeztették-e a régi sémák szerint gondolkodókat, hogy mást és máshogyan kell tenniük? Vállalták-e a különböző érdekek felszínre­­hozását, ütköztetését és egy új harmónia kialakulását? Felkészültek, aktívan segítették-e a politikai, gazdasági vezetőknek, hogy azok helyes döntéseket hozzanak? A végrehajtáskor ki tudtak-e állni azokért az intézkedé­sekért, amelyekre bólintottak a döntés meghozatalakor? Merték-e mondani, hogy csak a megtermelt javakat le­het szétosztani, ezért jobban kellene tervezni, szervezni, végrehajtani? És mit válaszoltak annak, aki korára, nemére, beosztására hivatkozva nagyobb szeletet kért a kenyérből, melynek előteremtéséért mások buzgólkod­­tak az első sorban? ... Volt idő átgondolni, ami sokszor megfordult már mindannyiunk fejében, s talán sokáig meddő gondolat maradt volna, ha nem kérdeznek, ha nem bontakozik ki pezsgő vita, ha nem teszik mérlegre x, y és z képzett­ségét, képességeit, emberségét. És a kimondott gondo­lat, a vita szelleme tovább gyűrűzhet az üzemi szak­­szervezeti bizottságok, a vszb, a vbt választásaira, a vasasszakszervezet, majd a Magyar Szakszervezetek kongresszusaira. Az őszinte szó, a dinamikus tettvágy felgyorsíthatja a közélet meglevő folyamatait. Talán hamarabb valóra válnak álmaink a becsületes munka, képzettség, a ké­pességek megbecsüléséről, elemi szükségleteink kielé­gítésének és a 40 órás munkahét elvének egyidejű meg­valósításáról; a lelketlen bürokrácia, a lelketlen pocsék munka és a hiánygazdálkodás visszaszorításáról; s az élet sok-sok más, változtatásáért kiáltó jelenségről. Illik-e, lehet-e álmokról beszélni, írni? Ha a magunk környezetében mindent megteszünk valóra váltásukért, akkor ez nem meddő álmodozás. Ak­kor nemcsak lehet, hanem kell is szólni minderről. Varga r Kereskedelmi és baráti kapcsolat Szeptember 6-án jelentős eseményre került sor a MOM- ban. Ocseretin Viktor Ivano­­vics, hazánk szovjet kereske­delmi képviselője látogatott el hozzánk és Balogh András ve­zérigazgatónak oklevelet nyúj­tott át a hosszú sikeres keres­kedelmi kapcsolat elismerése­képp. Ugyanis 40 éve annak, hogy hazánk megkötötte a Szovjetunióval a magyar­­szovjet árucsereforgalmi egyezményt, s a négy évtize­des kapcsolatból a MOM is ki­vette részét. Az eseményen részt vett még Szita Ernő, az MSZMP MOM-bizottságának titkára, Bartal János, a KISZ MOM- bizottságának titkára, Marosi Károly, a MOM szakszerveze­ti bizottságának titkára és Posch Gyula, vállalatunk volt vezérigazgatója. A MOM Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolata hos­­­szú évekre nyúlik vissza. Kez­detben az export-importfor­galom együttes összege 18 mil­lió rubelt tett ki, jelenleg pe­dig csupán a MOM exportja ,22 millió rubel körül mozog. Kereskedelmi forgalmunkat nagyban fellendítette, hogy a MOM 1968-ban önálló külke­reskedelmi jogot kapott, s így nem más vállalaton keresztül, hanem közvetlen külkereske­delmi partnerként tarthat kap­csolatot szovjet vállalatokkal. A szovjet piac rendkívül fontos szerepet tölt be a MOM életében. Az összes szocialista export 70 százalékát teszi ki átlagosan. Ebben az exportban szinte valamennyi termék, il­letve termékcsalád megtalál­ható. Közülük is leglényege­sebbek: a geodéziai műszerek (giro­teodolitok, sztereográf), a laborműszerek (derivatográf, ultracentrifuga), az optikai termékek (objektív és szálop­tikai kötegek). Importunk az exporthoz vi­szonyítva igen csekély: opti­kai üvegeket vásárolunk a szovjet piacról. Ezeket itt a MOM-ban termékeinkbe be­építjük. A Szovjetunióval való keres­kedelmi kapcsolatunk érdekes­sége, hogy csaknem valamen­­­nyi termékünknél, illetve ter­mékcsaládnál igen szoros együttműködés valósul meg már a fejlesztés szakaszában, így például a sztereográf, a gi­ro­teodolitok, a száloptikai kö­tegek és az objektívek már eleve közös konstrukcióval ké­szültek kizárólag szovjet pi­acra. A szovjet és magyar konstruktőrök közös munká­val tervezik meg az adott ter­mék műszaki paramétereit — a vásárló, vagyis a szovjet partner igényei alapján. Az együttműködés a termék gyár­tása során is megmarad. min­ (Folytatás a 2. oldalon) A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM , 1985. SZEPTEMBER 18. Lépést tartunk az elektronikában Az elektronika szerelése ed­dig sem volt ismeretlen a MOM számára, de nem kapott olyan jelentős szerepet, mint napjainkban, illetve a jövőben. Valójában nem volt olyan gyártmányunk, amely szüksé­gessé tette volna a már meg­lévő elektronika továbbfej­lesztését. Ezt a folyamatot csak egy „húzógyártmány” in­díthatja el, amely nagy darab­számban készül, amire érde­mes beruházni, tehát alapja­ az egész korszerűsítésnek. Itt a MOM-ban a floppyk felfu­tásával lépett fel ez az új igény, mivel a floppyk sok elektronikus elemet tartal­maznak. Kezdetben az elektronika szerelését kénytelen volt válla­latunk kooperációba kiadni, mivel házon belül nem tud­tuk a kívánt mennyiséget le­gyártani. Jelenlegi célunk, hogy a teljes szerelést átve­gyük és a MOM-on belül való­sítsuk meg. Ehhez azonban megfelelő háttér szükséges. A legalkalmasabb körülmények Zalaegerszegen mutatkoztak, ahol korszerű épület áll ren­delkezésre és a munkaerő is biztosítva van. A feladat te­hát az volt, hogy létrehozzunk egy színvonalas, modern elekt­ronikai szerelő műhelyt — a pénzügyi lehetőségek korlátai között.... Mérlegelésünk legfőbb szem­pontja kellett hogy legyen, olyan berendezéseket vásárol­­ni, amelyekkel a legnagyobb hatékonyságot tudjuk elérni. Az elektronika szerelésében több szakasz van, és tapasz­talataink, vizsgálataink azt Az utóbbi időben egyre gyakrabban beszélünk a MOM-ban az elektronika fejlesztéséről, korszerűsíté­séről. Ez ugyanis fontos ki­egészítője a finommechani­kának, a korszerű műsze­rekben mindkettő együtt valósul meg. Hol is tartunk most az elektronikában és előrelát­hatóan mi lesz a jövő útja? Kérdésünkkel Szép Kál­mánt, a technológiai főosz­tály szakemberét kerestük meg. mutatták, hogy az alkatrészek előkészítésének gépesítése a legcélszerűbb, leghatékonyabb. E célból vásároltuk meg a magyar gyártmányú AXI­­FORM és RADIFORM típusú gépeket, amelyek — korszerű­ségüknél fogva — megfelelnek igényeinknek. Mivel jövőre körülbelül 10 millió alkatrészt kell előkészítenünk, ez a be­ruházás feltétlenül elsődleges kellett, hogy legyen. Emellett gépesítettük a forrasztást is, amely igen munkaigényes. Ez úgy valósult meg, hogy letele­pítettünk a törzsgyárból egy — már korábban vásárolt — hullámforrasztó gépet. A beül­tetés elvégzéséhez három fénypont vezérlésű asztalt ál­lítottunk be a műhelybe, de ezek bővítését tervezzük, mi­vel gyorsítják a szerelés beta­nítását. Igen lényeges az elektroni­kák bemérése. Ehhez vagy nagy szakembergárda és mű­szerezettség szükséges vagy egy „mindenttudó” bemérő automata. Mi­­ az utóbbit vá­­­lasztottuk: a Wayne Kerr an­gol cégtől vásároltunk egy Combat 8315 típusú automata gépet. Ennek lényegében csak a programozása kíván szaktu­dást, s ezt itt a törzsgyárban készítjük el, és Zalaegerszegen csak pontosítjuk. Kezelése pe­dig igen egyszerű, különösebb szaktudást nem igényel. Kö­rülbelül 25 perc a bemérési ideje, kimutatja a hibát és azt is jelzi, hol található. Az új szerelőműhely július 1-től működik, és úgy tűnik, beváltja a hozzá fűzött remé­nyeket. Már ebben az évben megközelítjük az EMG elektro­nika gyártását, jövőre pedig el is érjük — tehát valójában felzárkózunk az­­ elektronikai vállalatokhoz. Természetesen a jövőben nemcsak a floppyknál alkal­mazzuk az elektronikát, ha­nem tervezzük más területe­ken is hasznosítani. Így példá­ul szeretnénk az idegenáru meót felműszerezni úgy, hogy a hiba megkeresése és kikü­szöbölése már alkatrész álla­potban megtörténjen. Ez igen lényeges, hiszen a hibás alkotó­részek az egész műszert tönk­reteszik, s így jóval nagyobb a veszteség. Folyamatosan ter­vezzük új típusú alkatrészek gyártását is, mivel az elektro­nika fejlődése rendkívül gyors, és ezzel lépést kell tartanunk. A folyamatba való bekapcsoló­dás népgazdasági igény is, ezt jelzi az elektronizálást — ku­tatást, fejlesztést, gyártást — megfogalmazó kormányprog­ram, amelyből a MOM sem marad ki... Jászberényi TALÁLKOZUNK SZOMBATON, HATKOR Pihenés, takarítás, be­vásárlás, kirándulás he­lyett munkahelyén tölti szombat délelőttjét a MOM Csörsz utcai gyárának sok­sok dolgozója. Hajnalban cseng a vekker; a nagyma­mára, a szomszédra kell bízni a gyereket , ha a MOM óvodájába jár hét közben, meghosszabbodik az ő „munkahete” is —, azután jön a munka. Feladat van bőven. Amit nyolc és fél hónap alatt gátolt az anyag- és alkat­részhiány, vagy sok egyéb probléma, annak legalább egy részét el kell végezi, hogy a vállalat teljesítse kötelezettségeit, s megte­remtődjenek a bérfejlesz­tés, a technikai korszerűsí­tés feltételei. Van dolga a fejlesztőnek, akinek határ­időre át kell adnia a pro­totípust, a „C”-szériát, az „S” sorozatot. Van mit tennie a kiszállításokat előkészítő kereskedőnek és másnak is. Előfordulhat persze olyan munkahely, ahol nem sürgetnek na­gyon a határidők. Az ott dolgozóknak azonban óriá­si lehetőségeik vannak a gyárudvar rendezésében, környezetünk csinosításá­ban. Miért fontos, hogy az is itt legyen 21-én, szom­baton délelőtt, aki „csak” rendet teremt majd a gyár­­udvaron? Mert a kommunista műszak „bevételét” ezúttal olyan hajdani munkatár­saink segítésére fordítja a szakszervezet, akik annak idején bőven kivették ré­szüket a gyár, az ország új­jáépítéséből; akik sokat tettek azért, hogy elérje mai fejlettségét a MOM; s akik most hajdani fárado­zásaik, áldozatvállalásuk ellenére is csak csekély nyugdíjat kaphatnak. Zömében a pénz romlá­sa miatt alacsonnyá vált nyugdíjak pótlására kell a kommunista szombat bevé­tele. Kisebb részét pedig a szociális költségvetés „hé­zagainak” kiegészítésére fordítjuk. Mert sokba ke­rült most a sportház reno­válása; a tervezett összeg többszöröse kell a kultúr­­ház átépítése közben je­lentkezett újabb javítási igények kielégítésére, és további költségek válnak szükségessé a tornaji üdülő fejlesztése miatt is. \. M. A párt-vb napirendjén Választások Egyetlen téma szerepelt a párt-vb napirendjén szeptem­ber 5-én: a szakszervezeti vá­lasztások előkészítése. A szeptember közepén kez­dett bizalmi választásoktól november 16-ig, a vszb meg­választásáig, majd jövő feb­ruárig, a Magyar Szakszerve­zetek XXV. kongresszusáig tartó eseménysorozat méltán emelkedik ki a közélet ese­ményei közül. Joggal érde­melte ki tehát a vb megkü­lönböztetett figyelmét. A té­ma előadója Turainé Kis Ka­talin volt. A vszb általános titkárhe­lyettese elmondta, hogy ná­lunk már múlt év szeptembe­rében megkezdődött a válasz­tások előkészítése. Jó előre igyekeztek tisztázni, hol, mennyire elégedettek az akti­visták munkájával, melyik tisztségviselő vállalja tovább­ra is a feladatát és ki az, aki­nek munkájára — az elmúlt év végi választásokon — a párt számít. A tavalyi kérdő­ívek kitöltésétől szeptember elejéig több, mint­ 450 akti­vistával tisztázták, hogyan tovább. A tagság, a gazdasá­gi vezetők és a pártalapszer­­vezeti titkárok véleményének megismerése után jutottak el a jelöltek kiválasztásáig. Biztosat persze csak a vá­lasztások megtörténte után le­het mondani, de az előzetes információk szerint a buda­pesti törzsgyárban a főbizal­miak 28 százaléka és a bizal­miak 18 százaléka cserélődik ki, ha a tagok a jelöltekre szavaznak. A cserék folya­mán a bizalmiak közt emelke­dik a nők száma, a főbizal­miak között viszont csökken. Az új jelöltek között több a pártonkívüli. Az átlagéletkor is magasabb lesz a korábbi­nál. A statisztika egyes ese­tekben hagy ugyan kívánni­valót, de hát nem ez az elsőd­leges kérdés, hanem az: ki­­érdemlik-e a jelöltek a tag­ság bizalmát. Az előzetes információk sze­rint történnek kisebb át­szervezések, összevonások a vezérigazgatóság és a műsza­ki igazgatóság területén. A 24 fő bizalmi helyett ezért csak 23-ra tesznek javaslatot. Az új választási szabályok szerint hat­­ helyen kétszaka­szos választást rendeznek a terület tagoltsága miatt, a többi 17 helyen taggyűlésen szavaznak. Van lehetőség a többes je­lölésre is. Budapesten azon­ban nem élnek ezzel. Többi gyárunkban inkább előfordul ez. Egy helyen például a hí­rek szerint három jelöltet „versenyeztetnek” egy tisztsé­gért. Cikkünk megjelenésével egy időben — szeptember 18-án — kerül sor arra a bizalmi­testületi ülésre, ahol a viszb­­választás tisztségviselőinek megválasztásán túl, sor kerül a tervezett szervezeti változá­sok ismertetésére, vitájára, jóváhagyására is. Nem érde­mes tehát a tervezetet rész­letesen ismertetni, előzetes­ként csupán annyit: a jelenle­ginél valamivel szűkebb körű és a gyárak létszámával ará­nyos lesz a javasolt összetéte­lű bizalmi testület. V.

Next