Fókusz, 1987 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-13 / 10. szám

s A BAMOsmos mi­ntim érdemeit Értékmérő a közösség... A MOM mátészalkai gyárá­nak anyag- és áruforgalmi osztályán dolgozik. Munka­köre anyaggazdálkodó. Neve: Katona László, 1957. július 18-án született, kocsordi la­kos. Az általános iskolai éve­ket szülőhelyén töltötte, majd ezt követően Nyíregyházára került a Krúdy Gyula Gim­názium és Szakközépiskolába. Finommechanika és műszer­ipari szakon érettségizett 1975-ben. Az iskola befejezé­se után lépett be a MOM mátészalkai gyárába. A meo­­ban dolgozott, majd 1983-ban került át az anyag- és áru­forgalmi osztályra anyaggaz­dálkodónak. Gazdasági mun­káját kifogástalanul végzi. A mozgalmi élettel már az általános iskolában megis­merkedett. A gimnáziumban 1972-től alapszervezeti KISZ- vezetőségi tagnak választot­ták meg. A MOM-ba kerü­lését követően sem szakított az ifjúsági munkával, a meó Komócsin Zoltán KISZ-alap­­szervezetének KISZ-titkári tisztségét töltötte be 1977-től 1980-ig. Később a honvédség­nél is KISZ-titkárként tevé­kenykedett a híradós szakasz KISZ-alapszervezetében. Leszerelését követően 6 he­tes KISZ-propagandista ve­zetőképző iskolát végzett, majd az ML-középfokú is­kolát. 1932-től a MOM máté­szalkai gyár KISZ-bizottságá­­nak tagja. E­zn belül az agi­­tációs és propagandafelelős szerteágazó és nehéz munká­ját végzi. 1980-ban kiváló társadalmi munkáért KISZ- elismerő oklevelet kapott. Szorgalmas és kitartó mun­kájának elismeréseként 1987 márciusában a KISZ KB az aranykoszorús KISZ-jelvényt adományozta részére. Tagja még a szakszervezet­nek, az MHSZ-ben is tevé­kenykedik és a Vöröskereszt szervezetben is értékes mun­kát végez. A városban műkö­dő Családi iskola munkájá­ban is tevékenyen részt vesz, melynek fő feladata a lakos­ság társadalmi rendezvényei­nek szervezése. Korábban irodalmi színpadot vezetett. Amatőr versmondó. Gyárunk­ban ritkán fordul elő olyan nagyszabású rendezvény, ahol szavalatait ne fogadnák szí­vesen. Egyik fő szervezője volt az elmúlt évben rendezett sike­res felszabadulási kerékpár­­túrának is, melynek során összes gyáregységünket meg­látogatták. Hitvallását így összegezte, amikor személyesen is beszél­gettem vele: „Az ifjúság ér­zelmileg sokoldalúbb, mint más korosztály. Érzékenyen fogadja közvetlen környezeté­nek hatásait. Fogékony az újra, de nem mindig tudja elszigetelni magát a kedve­zőtlen vagy éppen káros cse­lekedettől. Ezért tartottam nagyon fontos és felelősség­­teljes munkának az ifjúság közösségi életre nevelését a KISZ-ben, de a KISZ-en kí­vül is. Mozgalmi munkám so­rán az egyik — talán legked­vesebb — emlékem a meo KISZ-alapszervezethez fűző­dik. Amikor bizalmat kaptam a titkári feladatok végzésére, még alig volt szervezeti élet az alapszervezetben. Aztán sikerült közösen olyan, első­sorban szabadidős-programo­kat megvalósítani, amelyek igazi közösséggé kovácsolták a tagságot. Ezt követően már (nem túl népszerű) feladatok következtek,­mint például tár­sadalmi munka vagy ifjúsági vitakör. A KISZ-vezető mun­kájának értékmérője mindig az adott közösség”. Mozgalmi munkájában Ka­tona László azt az elvet kö­veti, hogy meg kell találni a legjobb módját és eszközét; össze kell hozni a fiatalokat, irányt és célt mutatni nekik, olyan programokat javasolni, melyek foglalkoztatják a fia­talságot; s az összekovácsoló­­dást követően már könnyebb elérni velük egy megfelelő szintű politizáló közösséget. Egyfajta „népművelői” fel­adata ez a KISZ-vezetőnek, amelynek során úgy formál­ja, alakítja a közösséget, hogy azon belül az egyén is fejlőd­jön. Itt persze nagy felelős­sége van a vezetőnek, akinek tudnia kell, merre van a he­lyes irány. Óriási eredmény ha a fiatal a kocsma helyett a közös kirándulásokat vá­lasztja szabadidejének eltöl­tésére, de e szint még nem az út végét jelenti. Itt­ követ­kezik csak a munka dan­dárja, amikor a közösen el­töltött órákat tartalmassá, értékessé kell tenni, hogy a fiatalok baráti közössége vé­gül is politizáló közösséggé váljon. Amíg hallgattam Katona Lászlót és beszélgettem vele, egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem érdemtelenül kapta ezt az elismerést. Va­lahol ez az a szint, ameddig el kell jutni, küzdve a „más­képp gondolkodókkal”, hogy értékesebb, jobb legyen a fia­talságuk élete munkája. Fodor Károly tudósító FÓKUSZ 1987. MÁJUS 13. FIATALOKBÓL - FIATALOKNAK Csak a titkárságnak mondott búcsút... Bartal János számára 1984. március 9-e kettős örömöt hozott: a küldöttgyűlésen meg­választották a MOM KISZ- bizottsága titkárának, és ek­kor ünnepelte születésnapját is... Ma már az optikai szer­kesztésen dolgozik, búcsút mondott a KISZ-titkárságnak, de korántsem a KISZ-életnek! A közelmúltban Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetéssel ismerték el többéves tevé­kenységét. De nem ez az egyetlen elismerés amit ka­pott. Az aranykoszorús KISZ- jelvény és a KISZ KB Dicsé­rő Oklevelének tulajdonosa, emellett pedig a Szakma Ifjú Mestere címet is elnyerte ma­gasfokú szakmai ismereteit bizonyítva. Ezúttal arról kérdeztük, ho­gyan tekint vissza a közel­múltra és milyennek látja vállalatunk KISZ-szervezetét? — Titkárrá választásom előtt egy évig dolgoztam már a KISZ-bizottságban, így nem volt ismeretlen számomra ez a munka — emlékszik vissza. Tudtam, nem könnyű feladat­ra vállalkoztunk Kovács Gyu­rival és Kéri Lacival — aki­ket velem együtt választottak meg —, de örömmel és lelke­sedéssel fogtunk hozzá a te­endőkhöz. Kéri Lacit régóta ismertem már akkor, hogy milyen tettrekész, a mozgalom iránt elkötelezett ifjúsági ve­zető. Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy Velmovszki Katalin gazdasági felelős évek óta a KISZ-bizottságon dolgo­zott, és mindenben segítsé­günkre volt tapasztalataival, tudásával. Aktív tevékenysé­gét bizonyítja az elismerés is: ugyanazt a kitüntetést kapta ő is mint én, együtt vettük át a Kiváló Munkáért miniszte­ri kitüntetést. Most ritkábban fordul meg a KISZ-bizottsá­­gon, mivel hamarosan anyai örömök elé néz. — Mivel kezdtétek a mun­kát 1984-ben? — Legfőbb célunk volt a fiatalokat a KISZ mellé állí­tani, az ifjúsági rendezvények iránt az érdeklődést felkelte­ni. Igyekeztünk a régi jó kez­deményezéseket megtartani, továbbfejleszteni (pl. FIN-ren­­dezvény-sorozat, táborok, if­júsági napok). Emellett arra törekedtünk, hogy önálló gon­dolkodást fejlesszünk ki a fi­atalokban, az alapszervezetek saját ötleteiket valósítsák meg elejétől a végéig, és a KISZ- bizottságnak csupán támoga­tó szerepe legyen ebben. Ez egy hosszú folyamat, amely a mai napig is tart. Nem sza­bad azonban túllőni a célon. Véleményem szerint az önál­lóság nem mindig a legjobb megoldás, van amikor az irá­nyítás a helyes út — a fel­adatoktól függően. El kell mondanom, hogy a MOM-tól nagyon sok­ támoga­tást kapott KISZ-szerveze­­tünk. Amit viszont sajnálok: kerületünkben — mivel csak egy nagyvállalat van — mi vagyunk az egyetlen nagy KISZ-szervezet, s ez kissé meghatározza tevékenységün­ket is. Mindig azt tartottuk szem előtt — és ma is azt tart­juk —, hogy a fiatalok bát­ran mondják el véleményü­ket, problémáikat. A KISZ- tagok többnyire [UNK] 18-24 éves fiatalok sajátos gondokkal, igényekkel. A 24 fölöttieknek már más jellegű problémáik vannak. A kettőt össze kell kötni, a tapasztalatot a friss lendülettel. A régi „tanmesé­ket" már a KISZ-tagoknak sem érdemes mondogatni, mint pl. a fiatalok fiatalok által való nevelése. A mai ti­zenévesek mások, mint akár az öt évvel ezelőttiek. Többet kell beszélgetni, foglalkozni velük, több élményszerzésre adni lehetőséget. Az elmúlt években sajnos több kezdeményezés elmaradt a gazdasági helyzet miatt. Vé­leményem szerint át kellene gondolni mi az, amit érdemes visszahozni (pl. gyárismereti el­őadás-sorozat). — Szerinted lehet-e igazán mozgósítani a mai fiatalokat és hogyan? — Lehet, csak sokkal nehe­zebben, mint a régi időkben. Több propaganda, körültekin­tőbb, alaposabb informálás és személyes kapcsolattartás kell hozzá. Nagyobb figyelmet kell fordítani tevékenységünk „el­adására”, vagyis tájékoztas­sunk arról, mit csinálunk, mit teszünk a fiatalokért! — Milyen terveid vannak? — Úgy érzem, a lehetősé­gekhez képest megpróbáltam mindent megtenni a közössé­gért. Fájó pontunk, hogy jó munkával sem tudtuk megsze­rezni a Vörös Vándorzászlót, de remélem, minél hamarabb sikerülni fog. A jövő útja, hogy az eddig megteremtett munkát több tartalommal töltsük meg, aktívabbá te­gyük. Ebből én is részt válla­lok, hiszen munkahelyemen sok fiatal van. Külön jóleső érzés, hogy nemcsak én aka­rok tenni, hanem számítanak is rám a MOM-ban és a ke­rületi KISZ-bizottságon is... Jászberényi Kultúra, kedély, kényelem Vallom, hogy aki jól akar­ja érezni magát, művelődni akar és jó társaságban szeret­ne eltölteni pár órát, ne­­ men­jen messze a munkahelyétől. Keressen egy hasonló korú, érdeklődésű csoportot vagy szervezetet. Ha megtalálta és közösek a problémáik — könnyebb ér­telmesen kitölteni a fiatalok szabadidejét, igényeknek meg­felelő programokkal, mert az egyén igényel, a szervezet pe­dig összegyűjtve ezen igénye­ket, megfelelő programokkal áll elő, amit már „csak” meg kell valósítani, s mindkét fél elégedett lehet. Az egyén megkapta, amit igényelt, a szervezet is elérte a célját, összefogta a fiatalokat, közös érdekeltséget alakított ki, vég­rehajtotta feladatát, amiért is létrejött. Ilyen egyszerű az egész, csak mindkét félnek akarnia kell, s megtalálni a közös nyelvet, amiből min­denki ért A MOM Mátészalkai gyára KISZ-bizottsága feltételezésem szerint így gondolkodik- mi­vel egyre többször találkozom olyan programokkal, hirdet­ményekkel a gyárban, ami személy szerint engem is­, és sok más fiatal dolgozót érde­kel. S ami érdekld a dolgozót, arra időt szakít, arra áldoz, eközben tanul, fejlődik, ba­rátkozik, önmagát formálja, s ad is ugyanakkor, ötleteket, egyéniségét, gondolatait... Mindezzel a „másik fél”, a KISZ-szervezet is jól jár, hisz az is gazdagodik. Nem kell nagy dolgokat csi­nálni, hétköznapi, mindenkit érintő, mindenki által meg­fogható eseményeket kell szervezni, mint például a kö­zös színházlátogatás. Most fel­mordulhatna az olvasó, hogy ez már lejárt lemez, minden­kinek a könyökén jön ki. Le­het, ha azt unottan, szerve­zetlenül csinálja valaki. A KISZ-titikárom ajánlotta, hogy Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban lesz egy vidám zenés, táncos elő­adás. Ha van kedvem, beszél­jem meg a családdal, vigyem el a feleségemet, nem fogom megbánni. Megbeszéltem, be­fizettem a „beugrót”, s ké­szültem, hogy végre a sok­sok munka után egy hét vé­gén elmenjünk egy színházba is. Eljött az idő. A megbeszélt helyen vert bennünket egy panorámás Volán-busz, majd elindultunk körbe a városon. Megálltunk több helyen. Itt is, ott is felszálltak ismerő­sök, MOM-osok. Tetszett a szervezés. A tá­­vollakás­ért a busz ment, ne törje kedvét senkinek még az sem, hogy kilométereket kell gyalogolnia a megbeszélt helyre. KISZ-titkárunk név­sorral a kezében szaladgált a buszon fel-le, aggódott, hogy valaki itt ne maradjon. Megálltunk a gyár előtt, három fiú beszaladt, s már jöttek is, kólásrekeszeket ci­pelve. Mentünk tovább, szólt a diszkózene, beszélgettünk, majd egyszer csak megkezdő­dött a sorsolás. Sorsjegy, ka­lap, húzás, kacagás, irigyke­dés, mert a nyertes egy szín­házi látcsövet nyert. Közben jócskán haladtunk, de egy perc sincs kihasználatlan, már tesztlapokat osztogatnak, nyerni lehet vele. Kiderül, hogy a múltkori színházláto­gatással kapcsolatos a teszt. A nyeremény még titkos. Tehát már nem az első ilyen útjuk. Kár, hogy az ed­digiekből kimaradtam. A ráz­kódó buszon menet közben töltjük a lapokat, röpködnek a poénok, fogy a kóla és fogynak a tkilométerek is. Az értékelés már csak visszafelé lesz, mert még a jegyeket is ki kell osztani. Itt nincs vita. Mindenki odaül, ahova a ki­húzott jegye szól. Természete­sen a házaspárok összetűzött jegyeket húznak. Megérkeztünk. A busz a be­járat előtt. A kabátok marad­hatnak a buszon. Pár lépés és már bent is vagyunk az elő­csarnokban. Nem akarom részletezni, de az előadás nagyszerű volt. Láttam, másnak is tetszett Csenterícs Ágnes rendezésé­ben néztük meg Eisemann Mihály zenés vígjátékát, a Fe­kete Pétert. Élmény volt a ja­vából. Jó szereplők és hozzá jó közönség, a­kik hálásak vol­tak a végén. A busz természetesen előre felfűtve gördült a bejárat elé. Csak be kellett szállni, s irány hazafelé. Beszélgettünk közben a vígjátékról. Egyön­tetű vélemény volt, hogy meg­érte eljönni, hisz kevés pénz­ből újat láttunk, kimozdul­tunk, élményeket gyűjtöttünk, mindenképpen gazdagodtunk ezen az estén. S gazdagodott az a három nyertes is, aki a tesztlapokat a legjobban töl­tötte ki. Visszakapta a szín­házjegy árát. Hát így is lehet ezt szervez­ni. Nálunk, legalábbis így ol­dották meg a KISZ-esek. S ezt csak ilyen lelkesedéssel, gondossággal érdemes csinál­ni. Biztos, hogy ha eddig nem is volt igénye valakinek az ilyen közös programokra, ezután lesz. Ha volt igénye, sürgetni fogja az ismétlést. Biztos, hogy ilyenért áldozni is érdemes, mert többszörösen térül vissza a szervezők és résztvevők számára. KISZ-bi­­zottságunk megérdemli a di­cséretet. Fodor Károly tudósító, Mátészalka Nemcsak ésszel , tiszta szívvel Barátságos mosollyal fogad a kedves arcú fiatalasszony, Bársony Józsefné, munkahelyén, a 40-es osztály előkészítőjé­ben. Miért is kerestük fel? Mert kitüntetést kapott? Való­ban, de nem szokványos elismerés ez, hanem a MOM KISZ- bizottsága által a KISZ-évfordulóra alapított Ifjúságot Segítő Munkáért kitüntetés... — Nagyon meglepődtem, amikor az ünnepségen szólí­tottak — mondja —, hiszen sokan tettek itt a gyárban az ifjúsági mozgalomért rajtam kívül is. Úgy érze­m, nagyon szép kitüntetést kaptam, őszintén mondom, jobban örülök neki, mint ha pénzju­talmat adtak volna. Az okle­vél és mellette az a csodála­tos kerámia nem fejezhető ki pénzben. Egy finoman, félig összecsukott tenyérben egy kis madár — mindennél töb­bet mond számomra az ifjú­ság helyzetéről, érzékenységé­ről... Bársony Józsefné már ez­előtt is több kitüntetést ka­pott Birtokosa a KGM mi­niszteri oklevélnek, az arany­­koszorús KISZ-felvértynek, a Kiváló Társadalmi Munkáért oklevélnek, és a vállalat ki­váló dolgozója. A MOM első munkahelye, 1964-ben jött a 8-as osztályra fényező-mázoló tanulónak. Elvégezte a vegy­ipari technikumot, és ve­gyésztechnikusként dolgozott tovább. 1969-től három évig otthon volt kislányával gyes­en. Visszajövetele után, 1975- ben a 8-as osztály galvánmű­­helyének csoportvezetője lett, és ugyanebben az évben fel­vették a párttagok soraiba. Ez évig alapszervezeti veze­tőségi tag volt, most, mivel a 40-es osztályra került, az it­teni 2-es pártalapszervezet tagja lett. 1980-tól 85-ig a ke­rületi pártbizottság tagja volt, de több éve tevékenykedik — jelenleg is — az MSZMP MOM Bizottságában.­­ — A KISZ-munkát már 1963-ban elkezdtem az isko­lában, és még most is KISZ- tag vagyok — mondja. Igaz, már nem sokáig, ez évben le­köszönök, mert úgy érzem, itt az ideje átadnom a he­lyet a fiatalabbaknak. Őszin­tén szólva a KISZ-bizottság mellett működő névadó bi­zottság tartott a KISZ-ben ilyen hosszú ideig, ennek tag­ja vagyok már legalább 1S éve. Persze, ezután sem fo­gom megszakítani a kapcsola­tot, nem is tudnám megtenni ennyi idő után. Amikor a MOM-ba jöttem dolgozni, a 8/15-ös KISZ- alapszervezet tagja lettem és gazdasági felelősként tevé­kenykedtem. Ebben az alap­szervezetben volt annak ide­jén titkár Kéri László, aki ma már a KISZ-bizottság titkára. Mindig szerettem fia­talok között lenni, a mozga­lomért és a mozgalomban te­vékenykedni. Többféle társa­dalmi feladatot is vállaltam szívesen, és mindig arra tö­rekedtem, hogy ezeknek ele­get tudjak tenni. Úgy vélem, hogy amit az ember magára vállal, azt legjobb tudása sze­rint hajtsa végre, de ne csak az eszével, hanem tiszta szív­vel, lelkesedéssel. i. e. Bárány Józsefné átveszi a kitüntetést

Next