Földmívelési értesítő, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911 január 1. tag területén még ezen enyhébb alakban megalkotott szabályrendelet is szerfelett lanyhán hajtatik végre. Mindezeknél fogva természetes, hogy ezen szabályrendeletek most már a kitűzött célt nemcsak nem biztosíthatják, de még azon törvényhatóságok igyekezetét is, melyekben szigorúbb intézkedések állanak fenn és a végrehajtás is erélyesen történik, meghiúsítják. A veszettség korlátozása érdekében mindenekelőtt szükséges tehát, hogy a törvényhatóságok jelenleg érvényben levő szabályrendeleteik helyett, a 20 év alatt szerzett tapasztalatok alapján megállapított célszerűbb elvek szigorú szem előtt tartásával, új szabályrendeleteket alkossanak, illetve amennyiben fennálló szabályrendeleteik az egyöntetűség veszélyeztetése nélkül átalakíthatók és kiegészíthetők, azt sürgősen megtegyék. Egyrészt avégből, hogy a törvényhatóságokra e tekintetben váró teendőket megkönnyítsem, másrészt azért is, mivel a szóban forgó szabályrendeletek céljuknak csakis abban az esetben fognak teljes mértékben megfelelhetni, ha azok valamennyi törvényhatóságban azonos elvekre fektettetnek, a m. kir. belügyminiszer úrral egyetértőleg egy új ebtartási szabályrendelet-mintát állíttattam össze, melyet a jelzett munkálatoknál leendő figyelembevétel végett a törvényhatóságnak 1/. alatt idezártan leküldök. Ezen szabályrendelet-mintában foglalt főbb elveket illetőleg különösen a következőkre kívánok kiterjeszkedni: Tapasztalat szerint a veszettség minden fajtája és bármiféle használatra szolgáló ebek között kivétel nélkül előfordulván, ebből folyólag a betegség korlátozására teendő intézkedéseknek elsősorban oda kell irányulniuk, hogy az ebek száma általában csökkentessék. Ez pedig, egyéb intézkedések mellett, legcélszerűbb módon akként érhető el, ha az ebadó-kötelezettség kivétel nélkül minden ebre kiterjesztetik. Az ezidőszerint érvényben levő ebtartási szabályrendeletek ezen kötelezettséget csaknem kivétel nélkül korlátoltabb terjedelemben állapítják meg, amennyiben a házőrző- és pásztorebekre többnyire adómentességet engedélyeznek. A veszettség korlátozása érdekében azonban feltétlenül szükséges, hogy ily kivételek egyáltalában ne tétessenek, mert a kivételek csak szaporítják a felesleges és kellően nem gondozott ebek számát, holott tapasztalat szerint épp az ilyen ebek legveszedelmesebb terjesztői a betegségnek, mert MAGYAR INTÉZET LABORATORIUM Rennail 1898. óta. VÉDŐ-OLTÓANYAGOK TERMELÉSÉRE -» RÉSZVÉNYTÁRSASÁG «» Budapesten, VI., Felső erdősor 10. sz. gondozásuk többnyire hiányos lévén, azok az élelem után rendszerint állandóan kóborolnak. Az ebadó nagyságának meghatározásánál szükséges, hogy egyrészt a haszoncélra szolgáló és másrészt a kedvtelésből tartott ebek között különbség tétessék, vagyis az adóösszeg kétféle tételben állapittassék meg. Az ebbirtokosok adózóképessége ugyanis általában az ebek e kétféle rendeltetése szerint változik s ennélfogva nyilvánvaló, hog£ az adótételek osztályozásánál ezen szempont figyelmen kívül nem hagyható. Az ebadó ily osztályozás mellett mindkét tételében minimálisan akként állapítandó meg, hogy bizonyos adóképességen alul levő oly egyének, akikről kutyájuk kellő gondozása és élelmezése fel nem tételezhető, kutyát ne tarthassanak. Ennélfogva fölöttébb kívánatos, hogy a haszoncélból tartott ebekre az adó legalább 4 %-ban, a kedvtelésből tartott ebekre pedig a haszoncélra szolgáló ebekre nézve megállapított adótételnél mindig legalább 40—50%-kal, vagy esetleg még több százalékkal magasabb összegben állapíttassák meg. Városok belterületén, úgyszintén az olyan községek belterületén, melyekben a közbiztonságról külön rendőri személyzet alkalmazásával gondoskodás történik, a házőrző ebeket is kedvtelésből tartott ebeknek kell tekinteni, mert ilyen helyeken vagyonbiztosság céljából házőrző ebeket tartani nem szükséges s ez oknál fogva indokolt, hogy az ily ebek tartása magasabb adótétellel terheltessék. Azok a községek, melyekben a házőrző ebek ily elbírálás alá esnek, a szabályrendeletben névszerint felsorolandók. Az ebadókötelezettségnek ily elvek szerint való megállapítása mellett az elérni óhajtott cél biztosítására feltétlenül szükséges még, hogy az ebeknek védjeggyel való ellátása is általánosan kötelezővé téhessék. Védjegy hiányában az adóköteles ebek ellenőrzése és a gazdátlan ebek felismerésealig lehetséges, enélkül pedig az adókötelezettség is illuzóriussá válik. Ezenkívül védjegykötelezettség nélkül a kóborló veszett ebek származási helye sem állapítható meg s igy a betegség tovaterjedésének meggátlására szükséges intézkedések ily esetekben végre nem hajthatók. A fentiekben rámutattam azokra a fontosabb elvekre, melyek a veszettség korlátozása érdeke- Termel és szállít védőoltóanyagokat lépfene, sertésorbáncz és serczegő üstök ellen, azután gyógyító és védőoltásra szérumokat, bacillus kivonatokat lépfene, sertésorbáncz, sertéspestis, sertésszeptikémia, vérhas, mirigykór, fertőző tüdőláb és tyúkkolera ellen, végres» gyógyító és védőanyagot tuberkulosis ellen. 208