A MEDOSZ Lapja, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-03 / 1. szám
ZCXJALISTA BRIGÁDOK lORUMA A Gosztom brigád 4. A két követelmény egyike a tanulás Századunk legnagyobb teoretikusa, Lenin mondotta egyik beszédében: „Ha tudom, hogy keveset tudok, akkor iparkodni fogok, hogy többet tudjak, de ha valaki azt mondja, hogy ő kommunista, s ezért semmit sem kell alaposan tudnia, az ilyen emberekből semmi sem lesz, ami csak némiképpen hasonlítana a kommunistához." Ezzel is hangsúlyozni kívánta a tanulás roppant jelentőségét. Éppen fontossága miatt kapott helyet a tanulás a szocialista brigádok hármas feladata között, a termelés mellett egyenlő rangot foglalva el a másik követelménnyel, a példamutató életmóddal. A Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Gosztom-brigádjának vállalásában és évközi értékeléseiben is központi helyet kap a tanulás. Szakmai képzés Az 1971-es év munkájának gazdasági értékelése után olvashatjuk a Gosztom-brigád önértékelését: „Úgy érezzük, hogy szakmai-politikai tudásban is sokat gyarapodtunk, erősebb lett brigádunkban az összetartás, igyekszünk egymásnak minél többet segíteni. Jó munkát kívánunk vé■rezni 1972-ben is.” Az 1972-es, első félévi értékelés végén egy kurta mondat már némi önkritikára utal: „Második félévi munkánkban nagyobb szerepet kap a szellemi képzés.” Tavaly pedig, az év végi számadásban ez állt. ..Sajnos, a nagy termelési feladatok mellett kevesebb időt tudtunk fordítani a tanulásra, szórakozásra. Kevés és kis létszámú tapasztalatcserén vettünk részt. Elmaradt az erdészetinél a szokásos évi társaskirándulás is. A jövőben ezekre a kérdésekre nagyobb gondot ki ■vánunk fordítani.” Íme, ismét évet zár a brigád. * Itt az alkalom, hogy számot adjanak róla, sikerült-e fordulatot elérni a látszólag elhanyagolt tanulás terén? A brigádnapló, amelynek vezetése hónapokkal elmaradt, egyáltalán nem mondható napra késznek, bizony keveset vall erről a kérdésről. Megkíséreltünk a brigád tagjaitól választ kapni. Sopronhorpácson abban a teremben gyűltünk össze, ahol az öregek napját szokták tartani. Nem tagadták, hogy a szakmai tanulás jóval előtte jár a közművelődésnek. Az új motorfűrészekkel, szerszámokkal meg kell tanuljanak bánni, mert ettől függ a kenyerük. Nem véletlen, hogy a házi (erdészeti) szakmunkástanfolyamot kilencen, tehát két kivétellel elvégezték, de sorra valamennyien el akarják sajátítani a bennlakásos szakmunkásképző tanfolyam anyagát is. Jákli János, aki egyébként brigádbizalmi és Undon tanácstag is, például a sárvári szakiskolán végzett. Van aki darukötöző tanfolyamon is részt vett, Gosztom Tamás és Horváth Ferenc pedig nemcsak kiváló fakitermelő, hanem képzett tűzoltó is. Érthető, hogy ezek a különleges képzettségek ugyancsak nélkül törhetetlenek az erdei munkában, ha a biztonságot, a munka- és erdővédelmet komolyan veszik. És szellemi téren? A szakmai hozzáértést növelik a különféle ügyességi versenyek is, amelyekre gazdaságukon belül és országosan is gyakran nyílik lehetőségük. Különös rekordokkal nem büszkélkedhetnek világbajnok nincsen közöttük, de azért az első tíz között mindig ott voltak, akár fűrészelésben, akár faaprításban. Tanulásuk és tájékozódásuk művelődési része már kevésbé szervezett, többnyire alkalomszerű. Mint elmondták, művelődésük egyik legjobban kiaknázott eszköze a televízió, amely — ebben egyetértettünk — mindenképpen többszörösen fölér valamiféle ripacs hakni brigáddal. Időnként megyei vagy országos kulturális rendezvényre is közös kirándulást tesznek, bár ez többnyire ritka, mint a fehér holló. El-ellátogatnak a soproni ünnepi hetek valamely rendezvényére, így többek közt itt is nagyobbára a szakmai versenyekre. Emlegetik, hogy ott voltak a legutóbbi vadászati kiállításon, s ennek keretében nemcsak a gemenci vadrezervátum vadállományát csodálták meg, hanem útközben megtekintették a zirci múzeumot is. Politikai tájékoztatókat a rádión és tévén kívül általában az erdészet termelési tanácskozásain hallottak, ahol Kovács Ferenc szakmai tájékoztatói előtt rendszerint Molnár László ismertette az időszerű politikai kérdéseket. Kedvező alkalom politikai ismeretek szerzésére a különféle nemzeti és internacionalista ünnepek alkalmából tartott ünnepség. Április 4, május elseje, augusztus 20 és november 7-e rendezvényein általában kollektíven vesz részt a brigád, ott vannak a felvonulók között is és érdeklődéssel hallgatják a kijelölt szónokot. A brigádnaplóba például november 7-én a következő bejegyzést tették: „November hetedike, az ünnep tiszteletére a Sopronkörnyéki Erdészet irodahelyiségeiben ünnepi megemlékezést tartottunk. Részt vett rajta brigádunk is a többi fakitermelővel, erdőművelővel együtt. Molnár Ákos erdészetvezető-helyettes tartott beszédet, méltatta a nap jelentőségét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szerepét az emberiség sorsának alakulásában. ..” Az idén viszont olyan megjegyzéseket is találunk a brigádnaplóban, amelyek már szervezett tanulásra utalnak, így például: „Politikai oktatás Százhalomban. Ebédidőben a csemetekerti épületben gyűltünk össze, ahol Molnár László a munkabérek, árak, áruk viszonyairól tartott érdekes beszámolót. Nagy vita alakult ki az árakról.” Sajátos helyzet A Gosztom-brigádnak mégis akad egy különleges lehetősége, melynek révén tájékozottabbak más brigádok tagjainál. Ezt a lehetőséget Gosztom Ferenc, a brigádvezető biztosítja, aki ugyanis több fontos funkciót tölt be, így a MEDOSZ központi vezetőségének is tagja, s ezen a réven számos olyan politikai eseményen vesz részt, amely „első kézből” nyújt tájékoztatást. Tapasztalatairól azután munkatársainak részletesen beszámol. Ezek a tájékoztatók pedig fölérnek egynémely gyengébb szemináriummal. A brigádvezető részt vett a MEDOSZ XXIII. kongreszszusán, ott van a megyei szakszervezeti megbeszéléseken, képviselte a brigádot a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. Hallatja szavát, véleményét a MEDOSZ kv ülésein is. Meghívják zsűritagnak a szakmai versenyekre. Az így szerzett élményeit hazaérvén továbbadja brigádtársainak. Mindent egybevetve: a Gosztom-brigádot nem lehet vádolni egyoldalúsággal, úgynevezett szakbarbársággal, de azt sem lehet állítani, hogy a tanulás vállalt kötelezettségeinek megoldásában ugyanolyan következetesek lennének,, mint a fakitermelés sokoldalú feladataiban. S erre az sem mentség, hogy ők viszonylag előnyben vannak más brigádokkal szemben. Az erdőgazdálkodás, mint a munkák legtöbbje, állandóan új gépétekel, új techtnológiákkal gazdagodik, márpedig a technika fejlődésével csak a mindinkább kiművelt emberfők képesek igazán lépést tartani. Nem szólván arról, hogy a Gosztom-brigádot Sopron környékén némiképp példaképnek is tekintik, s ennélfogva tevékenységüket kritikus figyelemmel kísérik. A jószándékkal nincs baj, s már ez is valami! Lakos György HASZNOS TANÁCSKOZÁS Hajdúszoboszlón Az ÁGK vezetősége és a MEDOSZ elnöksége az 1973- ra kötött együttműködési megállapodásában célul tűzte ki a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom helyzetének felülvizsgálatát Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár megye állami gazdaságaiban. Ezért a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban dr. Herpay Balázs, az ÁGK vezérigazgató-helyettese és Micsuch László, a MEDOSZ titkára tanácskozást tartott a megyei vezetőkkel. Az értekezlet megállapította, hogy a szocialista munkabrigádok a verseny középpontjába kerültek, annak motorjai lettek, s az üzemi demokrácia szélesítése, a vállalati munka alapvető kérdéseinek megtárgyalása, megvitatása szempontjából szerepük mind jelentősebb. Miklós János, a Bács megyei főosztály vezetője elmondta, hogy jó néhány gazdaságban kérték a vezetőktől, hogy dolgozzák ki kisebb egységekre, bontsák le üzemekre, ágazatokra vagy termelőhelyekre a hozamköltségtervet, a fejlesztési elgondolásokat. Bács megyében egyébként már több tapasztalat mutatkozik, hogy az ilyen mikrotanácskozásokon aktív eszmecserék és pénzzel mérhető hasznos javaslatok születnek. A Szabolcs megyei tapasztalatokra utalva, Hovánszki János megyei titkár elmondotta, hogy a szocialista brigádokkal egyes gazdaságok vezetői a tervezési, termelési céljaikat külön is megtárgyalják. Dr. Ványi József, a Hajdú megyei főosztály vezetője, a verseny irányításának módszereit ismertetve arról szólt, hogy náluk ez rendszeres téma az igazgatók értekezletén. Jó módszernek bizonyult az is, hogy időközönként napirendre tűzik a munkaversenyt, és a kommunistáknak pártmegbízatásokat adnak a gazdaságokban folyó mozgalom segítésére. A gazdaságok vezetői mindhárom megyében jelentőségének megfelelően kezelik a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat. De már nem ilyen kedvező a helyzet a részlegvezetőknél és a termelést közvetlen irányítóknál. Ennek oka helyenként a közönyösségben, másutt viszont a vállalati jog- és hatáskörök helytelen szabályozásában található. A szoboszlói tanácskozás részvevői egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének jelenleg egyik legfontosabb feltétele a gazdaság, kerület, üzem, műhely, telep vezetőinek megnyerése, bekapcsolása a mozgalom mindennapi munkájába. Nyitrai Miklós, a Szabolcs megyei főosztály vezetője szerint a versenymozgalom már nem kizárólag a mennyiségi célok teljesítésére irányul, egyre inkább előtérbe kerül a minőség is. A korszerű termelési eszközök lényegében keretet szabnak s a dolgozók figyelmét egyre inkább a minőségre kell irányítani. Ezt a törekvést, helyes jutalmazási, premizálási rendszerrel is öszszekapcsolják sok gazdaságban. A zárt technológiai rendszerek terjedése új feltételeket és lehetőségeket teremtett a versenymozgalomban és a szocialista brigádok tevékenységében. Felmerült pl., hogy egy-egy szocialista brigád végezze az egyes kultúrák valamennyi munkafázisát, s így az egyes brigádokban különböző szakképzettségű dolgozók vehetnek részt. Az ilyen komplex brigádok megszervezése és irányítása az egész év folyamán már bonyolultabb, mint az egyes munkafázisok versenyének megszervezése. Ennek ellenére a gazdálkodás mai szintje már megköveteli az ilyen szervezést. A hagyományos brigádszervezetek fokozatosan felbomlanak, leszűkülnek és a munkák komplex módon szerveződnek. Sok szó esett a hajdúszoboszlói tanácskozáson a szocialista brigádmozgalom hármas törekvésének megvalósításáról. Leginkább a termelési célkitűzések valósulnak meg. Ez érthető, hiszen az eredmények mázsákban, literekben, forintokban mérhetők. A felszólalók elmondották, hogy a brigádok e tekintetben kapják a legtöbb támogatást, erre irányulnak a felhívások, az ösztönzések is. A nagy erőfeszítések ellenére még nem átütőerejűek a művelődésre, a szakmai képzésre vonatkozó vállalások. Szokott dolog, hogy sok helyen megszervezik az általános iskolai tanfolyamokat, de már kevesebb figyelmet fordítanak ezek befejezésére, jóllehet, a szakmai képzés ilyen előképzettség nélkül nem lehetséges. Kevés figyelmet fordítanak a dolgozók gyermekeinek általános iskolai tanulására, pedig ez a holnapi szakmunkásellátás alapja. Dr. Ványi József elmondta, hogy a Berettyóújfalusi ÁG- ban az összekovácsolódás céljából a szocialista brigádcím elnyeréséért történő bevezetést egy évig tartó, csak a termelés területére kiterjedő verseny előzi meg. Kiss Kálmán (Hajdú megyei MEDOSZ) elmondta, hogy egyes gazdaságokban a szocialista brigádok közös alapot létesítenek, amiből a brigádtagoknak kölcsönt adnak autóvásárlás, lakásépítés céljaira. Szabó Ferenc, a MEDOSZ Bács megyei titkára arról beszélt, hogy a megye több gazdaságában a brigádmozgalomban legjobb eredményt elérő kollektívák részére adják a külföldi és belföldi kirándulásokhoz az autóbuszokat, s ami a leglényegesebb: a lakásépítési lehetőségeket. A tanácskozás tapasztalatait Micsuch László, a MEDOSZ titkára és dr. Herpay Balázs vezérigazgató-helyett foglalta össze és meghatározták a további feladatokat. Megállapították, hogy mindhárom megyei főosztály és MEDOSZ- megyebizottság elismerésre méltóan foglalkozott a szocialista munkaversennyel, a minőségi követelmények kerültek előtérbe. A differenciáltsággal azonban mindig számolni kell, mert ez a termelési eszközök színvonalában megvan az egyes megyék gazdaságok között. A szocialista brigádokat ott és akkor kell szervezni, amikor a konkrét célok meghatározhatók és a teljesítés mérhető. A szocialista munkaverseny e gazdálkodás szerves része, attól elválasztani nem lehet. A versenymozgalmat az éves célok mellett a közepes hosszú távú tervek megvalósítására kell szervezni Hogy a fejlesztési programot a dolgozók megismerjék, jobban kell támaszkodni a termelési egységek vezetőire, és közreműködésükkel rendszeres kapcsolatot kell kialakítani a brigádokkal. Gere István szp.mi lapszerkesztők tanácskozási Lapunk olvasói bizonyára emlékeznek még a MEDOSZ budapesti és Pest megyei bizottságának arra a kezdeményezésére, amikor — jó néhány hónappal ezelőtt — öszszehívták a mezőgazdasági üzemi lapok és híradók szerkesztőit egy-egy tapasztalatcsere jellegű megbeszélésre. A kezdeményezést a MEDOSZ Békés megyei bizottsága is magáévá tette, amikor december 7-én, Békéscsabán „Az üzemi lapok helye és szerepe a tömegkommunikációs rendszerben” címmel tanácskozást rendezett a viharsarki üzemi lapszerkesztők részére. A megbeszélést a megyebizottság elnöke, Sarnyai Ferenc nyitotta meg, s ezt követően a meghívott előadó, Müller Tibor, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezető munkatársa tartott igen érdekes tájékoztatót. Beszélt az üzemi lapoknak arról a pótolhatatlan funkciójáról, amelyet az országos tömegkommunikációs hálózatban betöltenek. E kérdés kapcsán többek között behatóan elemezte azt a hatásrendszert, amelyet a híradók az üzemi demokrácia mind teljesebb kibontakozására gyakorolnak azzal, hogy a dolgozókat — az őket személyesen is érdeklő írások révén — véleménynyilvánításra, az üzemi ügyekbe való „beleszólásra” késztetik. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében szakmai kérdésekre is kitért, és a Békés megyei üzemi lapokból, híradókból vett példákkal illusztrálta, hogy melyek azok az újságírói műfajok, amelyek hiányoznak, vagy csak keveset szerepelnek e kiadványokban. „Például a riport, vagy a glossza —mondotta —, bár nagyobb felkészültséget igényel a híradó szerkesztőjétől, elevenebb, színesebb formájával sokkal nagyobb hatást gyakorol az olvasóra, mint valamelyik értekezlet szövegének mechanikus, jegyzőkönyvszerű átvétele.” Különböző szerkesztési kérdések mellett részletesen beszélt az üzemi híradók társadalmi bázisának fontosságáról, arról a nélkülözhetetlen feladatról, amely a szerkesztőre hárul az üzem- és gyáregységi, kerületi tudósítók hálózatának megteremtésekor. A szakmai-politikai tájékoztató után a meghívott híradószerkesztők szóltak hozzá. Sznyita György, a TTTV szarvasi híradójának főszerkesztője elmondta, hogy a kiadvány első számaiba elsősorban a gazdasági, illetve társadalmi szervi vezetők írtak, de fokozatosan kibővült a szerzői gárda, s most, a lap negyedik évfolyamához érve, kétszáz olyan dolgozót tartanak számon, akik egy, vagy több írással járultak hozzá a kiadvány népszerűségéhez. Lovas János, a Felsőnyomási Állami Gazdaság szb-titkára arról beszélt, hogy 500 példányban megjelenő híradójukat aktivisták állítják elő, és ugyancsak ők terjesztik. Amellett, hogy valamennyi kerületbe, kerületi klubba, pihenőhelyiségbe eljuttatják, rendszeresen megkapják a szocialista brigádok is, akik egyébként sűrűn reagálnak a megjelent írásokra. Beszélt arról az általánosítható szerkesztői problémáról, hogy mindinkább szükség lenne a híradószerkesztők szakmai képzésére, rendszeres tájékoztatására. Hasonló szellemben szóltak hozzá a mezőhegyesiek és a szeghalmiak is. B. M. A kollektív szerződések végrehajtásának értékelése elé Minden esztendő végét követő izgalmas feladat az elmúlt időszakban végzett munka értékelése, a tanulságok levonása. Mindennapi munkánkban, életünkben kulcsszerepet tölt be a kollektív szerződés, természetes tehát, hogy a benne foglaltak végrehajtását különös gonddal kell vizsgálni. A végrehajtás értékelése a vállalatok számára kötelező, és a beszámoló alapján az egész dolgozó kollektíva előtt kell számot adni a tapasztalatokról. Ehhez az értékeléshez szeretnénk segítséget adni azzal, hogy időben felhívjuk a figyelmet néhány alapvető kérdésre. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a beszámolónak nemcsak e témákra, hanem a kollektív szerződés egészének végrehajtására ki kell terjednie. A leghelyesebb, ha a MEDOSZ Elnökségének 1973. június 26-i állásfoglalásából indulunk ki, az abban meghatározott legfontosabb tennivalókra emlékeztetünk. Az állásfoglalás kiemelte a kollektív szerződések rendelkezéseinek végrehajtására irányuló ellenőrző tevékenység fokozásának fontosságát, továbbá azt, hogy a feltárt hiányosságokért felelősökkel szemben kezdeményezni kell a felelősségrevonást. Az állásfoglalás néhány kérdést, mint megkülönböztetett figyelemmel kísérendőt emelt ki. Ezek közé tartozik a munkaidőre és a túlmunkára vonatkozó szabályok megtartása. A beszámolóban foglalkozni kell azzal, hogy ennek érdekében sikerült-e hatékonyabbá tenni a munkaidő kihasználását a munkafegyelem megszilárdításával, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével. Az állami gazdaságoknál és az erdő- és fagazdaságoknál ki kell térni arra is, hogy a vonatkozó kormányhatározat kiadása után milyen tartalékok feltárásával válik lehetővé az évi 2300 órás munkaidő bevezetése. Ugyancsak jelentős kérdés a vállalati lehetőségek maradéktalan kihasználása annak érdekében, hogy a bérek, keresetek és egyéb juttatások a végzett munkának megfelelően növekedjenek. Ezzel szorosan összefügg az, hogy a bérfejlesztés mértékére és felhasználására vonatkozó, kollektív szerződésben rögzített szabályok megvalósultak-e? A beszámoló foglalkozzon azzal is, hogy a keresetek növekedése, a prémiumok, jutalmak hogyan fűződnek az elvégzett munkához, a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban kiemelkedő dolgozók tevékenységéhez. Vállalati szakszervezeti szerveink fontos feladata, hogy érvényt szerezzenek az elnökségi állásfoglalás következőkben idézett részének: „Azokat a gazdasági vezetőket, akik biztosított feltételek mellett nem használják ki a bérfejlesztési és egyéb lehetőségeket, a dolgozók kollektívája előtt kell beszámoltatni mulasztásukról.” Ahol tehát ilyen előfordult, ott a vállalati szakszervezeti szervek gondoskodjanak arról, hogy a beszámoló részletesen foglalkozzék ezzel. A szociális beruházási tervek és egyéb szociális célkitűzések megvalósulásának fontosságára tekintettel a beszámolóban megfelelő súllyal kell értékelni az e téren elért eredményeket. Ahol az év során a részesedési alapból történt átcsoportosítás a fejlesztési alapba, ott be kell számolni arról, hogy az átcsoportosított összeget mire használták fel, elsősorban szociális célra fordították-e? Feltétlenül tartalmazzák a beszámolók a munkák és munkások besorolásának gyakorlati tapasztalatait. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a megvitatásra jogszabályban előírt határidő betartása évről évre sok vállalatnál nehézséget okozott, sok esetben pedig túllépték azt. Ez arra int, ne halogassuk, hanem mielőbb kezdjük el az értékelést, a beszámolók összeállítását, s ebben a munkában vegyenek aktívan részt a vállalati szakszervezeti szervek is. Dr. Bereczky András