Földrajzi értesítő, 1960

Vita - Hordalékmozgás és folyószakaszjelleg. Vita dr. Kádár László elméletéről

Hozzászólások DR. KÁROLYI ZOLTÁN a műszaki tudományok kandidátusa Mint folyómorfológiával foglalkozó hidrológus-mérnök szólok h­ozzá ehhez a rend­kívül érdekes témához és elsősorban örömmel üdvözlöm a két, eddig külön utakon járó tudományág találkozását abban a meggyőződésben, hogy az e téren kifejtendő együttmű­ködés mindkét félre nézve gyümölcsöző lesz. Ugyanekkor némi bizonytalanságérzet is van bennem, mert nem ismerem eléggé a geográfusok sajátos nyelvét, kifejezéseit, és az helyenként nehézségeket okoz. Hozzászólásomban ezért természetesen csak a mindkét tudományágat közösen érintő kérdésekre óhajtok kiterjeszkedni. A dolgozat nagy érdemének tartom, hogy a mérnöki hordaléktechnika legújabb eredményeit igyekszik a földrajz nyelvére lefordítani és saját kutatásainál felhasználni. El kell ismerni, hogy ezeknek a sokszor nagyon elvont kutatásoknak a lényegét sikerült elég jól ismertetnie. Csak inkább a szakaszjellegre való alkalmazás tekintetében van helyenként véleménykülönbség, amelyekre később rátérek. Nagyon helyesen állapítja meg a tanulmány, hogy a hidraulikai (vagy inkább hordaléktechnikai) módszerek és kutatások önmagu­kban még nem jutottak el a morfo­lógiai kérdések megoldásához. Ez valóban így is van. Az elméleti meggondolásokkal és laboratóriumi egzakt mérésekkel elért eredményeket eddig még alig sikerült gyakorlati feladatok megoldására felhasználni, és viszont, a közvetlen, természetben végzett hor­dalékméréseket még nem tudjuk laboratóriumban igazolni. Éppen ezért helyes az a tanulmányban kialakított szemlélet, hogy a hordalékmozgás jelenségeinek megértéséhez és törvényszerűségeinek alkalmazásához szükség van a megindulás és lerakás jellemzői­nek rögzítésére, de még korai volna arról beszélni, hogy a szakaszjellegeket a görgetett horda­lék indító, vagy lerakó sebességével ,,kifejezzük". Legfeljebb csak összehasonlításról, vagy kategorizálásról lehet szó. A levezetett összefüggések még bizonyításra szorulnak. Meg­jegyzem, hogy a Schaffernak által meghatározott lerakó sebesség, mint az indító sebesség 2/3 része is, csak nagyon hozzávetőleges, és csupán bizonyos frakciókra érvényes adat, általánosítása még sok laboratóriumi kísérletet kívánna. Általában a laboratóriumi kísérletek alapján levezetett képletekkel az a baj szokott lenni, hogy csak bizonyos feltételek mellett érvényesek, amelyek között folytak, és ha ezeket nem veszik figyelembe, egészen hibás eredmények adódhatnak. Hiányzik a tanulmányból a mederalakulást meghatározó hordalék-jellemzők figye­lembevétele, mint pl. a vizsgált szakaszba belépő hordalék jellege, mennyisége, mely a szakaszt megelőző vízgyűjtőterület geológiai, éghajlati, hidrológiai stb. jellemzőinek a függvénye, ezt követően a hordaléknak a szakaszon belüli viselkedése, különösen a meder­anyag szerepe. Ezeknek a hiányoknak a legfőbb oka, hogy Kádár professzor, bár elisme­rést érdemlő módon igyekezett megismerni a hidraulikai irodalmat, a forrásmunkákat nem választotta meg szerencsésen. A hivatkozott forrásmunkák ugyanis mind az elmé­leti hidraulikai kutatásokat tartalmazzák. Egészen más szemléletre és eredményekhez jutott volna el, ha a folyam­i hidraulikára és hordalék-technikára vonatkozó irodalmat tanulmányozta volna át, melyek közül elsősorban Makkavejev, Altunyin, Blench, Leh­ovszky, Lane, Lacey, Carlson, Krey művei említendők, valamint az eddig leggya­korlatibb Meyer,Peter és Müller-féle eredmények. Igen figyelemreméltó törekvés, hogy a görgetett hordaléknak a mederfenéken meg­nyilvánuló formái között analógiát keres. Ezek közül a geográfusok előtt eddig ismeret­len antidűnéről, erről a sajátosan eróziós fenék­formáról tudni kell azt, hogy eddig jóformán kizárólag laboratóriumban sikerült előállítani, mint extrém esetet, a természet­ben eddig csupán néhány speciális esetben és akkor is egészen rövid időtartammal tud­ták megfigyelni. Tehát ennek sem lehet nagy jelentőséget tulajdonítani. Lehetséges, hogy az árvízi kutatás fejlesztésével több szerepe lesz. Nem látszik szerencsésnek a hullám­barázdák, dűnék ritmusának és a kanyargó folyók üst-zátony ritmusának az egybevetése. Kétségtelen, hogy ritmus mind a kettő, de egészen eltérő jellegűek: az első a fenék közelében fellépő örvények keletkezése és leválása, az utóbbi pedig a kanyargó folyó csavarvonalú mozgása következtében jön létre. Ugyan­ebből az okból félrevezetőnek tartom a folyó domború oldalú zátonyait barkános záto­nyoknak nevezni. Alakja ugyan mindkettő görbe, kiflihez hasonló, de jellegben külön­bözők. Míg a barkán a szél irányára merőleges képződmény, mint ilyen a hullámbaráz­dával analóg, addig a folyózátony hosszirányú forma.

Next