Földrajzi értesítő, 1962

Irodalom - Dr. Károlyi Zoltán: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre (dr. Bendefy László)

IRODALOM Dr. Károlyi Zoltán: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre. Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int.: Tanulmányok és kutatási eredmények 8. sz.­ 1—102. lap + 27 db táblázat, illetőleg térképmelléklet. Budapest, 1960. Néhány esztendő még és 150 éves fordulóját ünnepelhetjük majd annak a napnak, amikor a magyar parasztok, szám szerint pontosan ezren, két mérnök vezetésével és VAY MIKLÓS királyi biztos, mérnök-tábornok számításai és tervei alapján elkészítették az első három átvágást a Tiszán, fent, a nagy hurokban, három megye találkozásánál, Salamon és Csap határában. Hány és hány ezer köböl földet emelt ki azóta a szorgalom és a jobb, könnyebb élet utáni vágy, hogy megzabolázzák a folyót és határt szabjanak árvizeinek! És mi lett ennek a tömérdek munkának, fáradozásnak az eredménye? KÁROLYI ZOLTÁN­, korábban egyik legnagyobb vízügyi igazgatóságunk vezetője, jelenleg a VITUKI tud. főmunka­társa, behatóan és sokrétűen vizsgálja ezt a kérdést. Minden ok megvan arra, hogy a felmerülő problémákkal a legbehatóbban foglalkozzunk. A tiszai árvízvédelmi vonalak olyan hatalmas területeket védenek az elöntéstől, hogy itt az árvédelmi biztonság jelen­tősége még országos viszonylatban is kiemelendő. Amellett ezeken az ármentesített területeken egyre belterjesebbé válik a gazdálkodás: öntözőtelepek és ipartelepek sorra létesülnek a folyó mentén, így az árvédelem fontossága egyre nő. Noha KÁROLYinak elsődleges hivatali feladata volt, hogy árvédelmi szemszögből vizsgálja meg a kérdést, tanulmányának eredménye természeti földrajzi szempontból is — vitathatatlanul —­ kiemelkedő fontosságú. Mindenekelőtt a meder függőleges értelmű változásait vizsgálja. Utalva arra a tényre, hogy a Tisza szabályozásával a folyó víz­járási, hordalék- és lefolyási viszonyai lényegesen megváltoztak, rámutat, hogy a folyó mederalakító mun­kája — a meder anyagának különbözősége miatt — nem volt mindenütt egyforma. A Tokaj feletti szakaszon rendkívül gyorsan kifejlődött az új meder, sőt továbbfejlő­dése is tapasztalható, viszont Tokaj alatt és különösen Szolnok és Szeged között olyan lassú volt az új mederágyak fejlődése, hogy helyenként kotrással kellett az anyamedret kialakítani. Ezek és a következő megállapítások általában mintegy 70 évre vonatkoznak, mert KÁROLYI a Tisza-szabályozás befejeztének időpontját választotta vizsgálatai kiindulásának alapjául. Vizsgálataink egyik legfontosabb eredménye az, hogy a meder — egyes szakaszok kivételével — jelentékenyen beágyazódik, vagyis mélyülő irányzatot mutat. Ez a mélyülés — szerző szerint — a szabályozás természetes következménye, és általános jelenség. A legrégebben szabályozott folyókon, mint például a Rajnán, Elbán, Oderán, a meder mélyülése már olyan mértéket ért el, hogy komoly gondot okoz. A mederváltozások tanulmányozásánál figyelembe kell venni a meder anyagában és a hordalékviszonyokban szakaszonként megállapítható eltéréseket. Nem lesz érdek­telen, ha néhány megfigyelési adatot az alábbiakban ide iktatunk. Tiszabecsnél (758 fkm) a meder anyagában a legnagyobb szemek még ökölnyi kavicsok. A meder itt enyhén feltöltődő. A nagyobb árhullámok megmozgatják a kavics­tömeget, de a közepes- és kisvizek csak finomabb anyagot képesek továbbmozdítani. A partok anyaga laza, könnyen megbontható, ezért a meder Kóródig (740 fkm) mozgó. Innen lefelé a kavics szemnagysága már gyorsan csökken. Tarpánál (720 fkm) az átlagos szemnagyság már csak 5 mm és ez is a Szamos torkolatáig durva homokká finomul. Nagyon tanulságosan mutat rá KÁROLYI arra, hogyan változnak a folyó esés­viszonyai a hordalék szemnagyságának megfelelően. Közölt példái is nemcsak tanulság

Next