Földrajzi értesítő, 1962
Irodalom - Dr. Károlyi Zoltán: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre (dr. Bendefy László)
IRODALOM Dr. Károlyi Zoltán: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre. Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int.: Tanulmányok és kutatási eredmények 8. sz. 1—102. lap + 27 db táblázat, illetőleg térképmelléklet. Budapest, 1960. Néhány esztendő még és 150 éves fordulóját ünnepelhetjük majd annak a napnak, amikor a magyar parasztok, szám szerint pontosan ezren, két mérnök vezetésével és VAY MIKLÓS királyi biztos, mérnök-tábornok számításai és tervei alapján elkészítették az első három átvágást a Tiszán, fent, a nagy hurokban, három megye találkozásánál, Salamon és Csap határában. Hány és hány ezer köböl földet emelt ki azóta a szorgalom és a jobb, könnyebb élet utáni vágy, hogy megzabolázzák a folyót és határt szabjanak árvizeinek! És mi lett ennek a tömérdek munkának, fáradozásnak az eredménye? KÁROLYI ZOLTÁN, korábban egyik legnagyobb vízügyi igazgatóságunk vezetője, jelenleg a VITUKI tud. főmunkatársa, behatóan és sokrétűen vizsgálja ezt a kérdést. Minden ok megvan arra, hogy a felmerülő problémákkal a legbehatóbban foglalkozzunk. A tiszai árvízvédelmi vonalak olyan hatalmas területeket védenek az elöntéstől, hogy itt az árvédelmi biztonság jelentősége még országos viszonylatban is kiemelendő. Amellett ezeken az ármentesített területeken egyre belterjesebbé válik a gazdálkodás: öntözőtelepek és ipartelepek sorra létesülnek a folyó mentén, így az árvédelem fontossága egyre nő. Noha KÁROLYinak elsődleges hivatali feladata volt, hogy árvédelmi szemszögből vizsgálja meg a kérdést, tanulmányának eredménye természeti földrajzi szempontból is — vitathatatlanul — kiemelkedő fontosságú. Mindenekelőtt a meder függőleges értelmű változásait vizsgálja. Utalva arra a tényre, hogy a Tisza szabályozásával a folyó vízjárási, hordalék- és lefolyási viszonyai lényegesen megváltoztak, rámutat, hogy a folyó mederalakító munkája — a meder anyagának különbözősége miatt — nem volt mindenütt egyforma. A Tokaj feletti szakaszon rendkívül gyorsan kifejlődött az új meder, sőt továbbfejlődése is tapasztalható, viszont Tokaj alatt és különösen Szolnok és Szeged között olyan lassú volt az új mederágyak fejlődése, hogy helyenként kotrással kellett az anyamedret kialakítani. Ezek és a következő megállapítások általában mintegy 70 évre vonatkoznak, mert KÁROLYI a Tisza-szabályozás befejeztének időpontját választotta vizsgálatai kiindulásának alapjául. Vizsgálataink egyik legfontosabb eredménye az, hogy a meder — egyes szakaszok kivételével — jelentékenyen beágyazódik, vagyis mélyülő irányzatot mutat. Ez a mélyülés — szerző szerint — a szabályozás természetes következménye, és általános jelenség. A legrégebben szabályozott folyókon, mint például a Rajnán, Elbán, Oderán, a meder mélyülése már olyan mértéket ért el, hogy komoly gondot okoz. A mederváltozások tanulmányozásánál figyelembe kell venni a meder anyagában és a hordalékviszonyokban szakaszonként megállapítható eltéréseket. Nem lesz érdektelen, ha néhány megfigyelési adatot az alábbiakban ide iktatunk. Tiszabecsnél (758 fkm) a meder anyagában a legnagyobb szemek még ökölnyi kavicsok. A meder itt enyhén feltöltődő. A nagyobb árhullámok megmozgatják a kavicstömeget, de a közepes- és kisvizek csak finomabb anyagot képesek továbbmozdítani. A partok anyaga laza, könnyen megbontható, ezért a meder Kóródig (740 fkm) mozgó. Innen lefelé a kavics szemnagysága már gyorsan csökken. Tarpánál (720 fkm) az átlagos szemnagyság már csak 5 mm és ez is a Szamos torkolatáig durva homokká finomul. Nagyon tanulságosan mutat rá KÁROLYI arra, hogyan változnak a folyó esésviszonyai a hordalék szemnagyságának megfelelően. Közölt példái is nemcsak tanulság