Földrajzi értesítő, 1977

Értekezések - Dr. Enyedi György: A falusi életkörülmények területi típusai Magyarországon

5* Földrajzi Értesítő XXVI. évf. 1977. 1. füzet, p. 67-85. A falusi életkörülmények területi típusai Magyarországon DR. ENYEDI GYÖRGY Célkitűzés és módszer A vizsgálat célja A magyar területfejlesztési politika egyik sarkalatos célja az ország különböző területein élő népesség életkörülményeinek fokozatos közelítése. E közelítésen belül a lakosság alapfokú ellátását tekintve teljes kiegyenlítődést tűzhetünk ki célul. Továbbra is különbség marad a városi jellegű szolgáltató funkciók tekintetében; itt a területfejlesz­tési politika főleg a közlekedés javítását szorgalmazza, hogy a szolgáltató központok könnyen elérhetők legyenek. Az ország kicsiny területén ezt viszonylag könnyű biztosíta­ni, hiszen gyakorlatilag minden településből 26 — 30 km-en belül elérhető egy városias központ. Olyan alapvető ellátást, mint a lakás, villany, egészséges ivóvíz, orvosi ellátás, kapcsolat a közlekedési és távközlési hálózattal, minden településen, minden lakosnak biztosítani kell. Semmi sem indokolhatja az állampolgárok egy részének kizárását a jelenleg is alapfokúnak minősített ellátásból. Ez társadalompolitikai feszültséget kelt, s olyan fokú elvándorlást provokálhat, amely kihasználatlanul hagyna falusi erőforrásokat, és a városi letelepedéssel járó költségekkel nagyon megterhelné a társadalmat. Szűkös anyagi erőforrásaink e kiegyenlítési politikát csak fokozatosan, hosszú­távú feladatként teszik lehetővé. Megvalósításához az is szükséges, hogy rövid- és közép­távú döntéseink is e távlati cél irányába hassanak. Ehhez mindenekelőtt szükséges annak a felmérése, hogy hol és miben különböznek egymástól a lakosság életkörülményei, milyen elemek változtatásával, s az ország mely területein beavatkozva valósítható meg a kiegyenlítődés folyamata a leghatékonyabb módon. Frontális fejlesztésre ugyanis nincs lehetőségünk. A központi területi tervezés gazdasági körzetek és megyék szerint vizsgálja e problémát, s osztja el az országos területfejlesztési alapokat. A megyék azonban, ha kicsinyek is, heterogének. A fejlettnek minősített megyékben — pl. Borsod-Abaúj-Zemplénben — az igen fejlett ipari-városi magterületeken kívül nagy kiterjedésű, el­maradt életkörülményű területek vannak. Az elmaradott megyékben is vannak fejlődő központok, s átlag feletti színvonalú területek. A problémák megyei szintű vizsgálata félrevezető lehet. Míg a megyék között az életkörülmények különbségei az elmúlt évti­zedben csökkentek, megyéken belül, így országosan is egyes településkategóriák között a területi egyenlőtlenségek fokozódásának lehetünk tanúi. Az életkörülmények területi kiegyenlítésének csak egyik részét tárgyalja e tanul­mány — a falusi népesség életkörülményeinek problémáit. Ez a legnépesebb település­kategória (az ország népességének 55%-a él itt), s e kategórián belül vannak komoly hiányosságok az alapfokú ellátásban is. A kiegyenlítési politikában az alapfokú ellátásnak prioritást kell biztosítani. A vizsgálat célja tehát: az ország falusi településeiben­ élő lakosság életkörülmé­nyeinek vizsgálata, mindenekelőtt a helyben biztosított alapfokú ellátás szempontjából; az életkörülmények egyes elemei — területileg eltérő — fontossági sorrendjének megálla­pítása; az életkörülmények területi típusainak meghatározása, s konkrét ajánlások a kiegyenlítődési politika ágazati és területi döntéseinek sorrendjére. * Ezen a közigazgatási községeket értjük. Tisztában vagyunk e kategória település­földrajzi pontatlanságával, de egy országos léptékű vizsgálat kénytelen a statisztikai adatszolgáltatás területi kereteit követni. A funkcionálisan városnak minősíthető községek a vizsgálat során amúgy is elkülönültek, az alföldi tanyás települések adatai azonban a bel- és külterület torzító átlagát jelentik. 67

Next