Földrajzi közlemények 1874.

KÖNYVÉSZET - A „Magyarországi kárpát-egylet” évkönyve

Társulati ügyek. Orel és Brosch a fedezetre mennek, néhány percz múlva magam is hasonlóra tökélem el magamat. Alig érek föl, a sűrű köd mint egy magasabb parancsszóra lassan-lassan eloszlik, épen úgy mintha egy színpad füg­gönye csendesen húzódnék föl, a nap — eddig felhőtől borítva — most gyönyörűen ragyog, arany sugarait a mér­hetetlen jégországra árasztva, mely mint millió gyémán­tokkal kirakott iszonyú és végtelen nagy ezüst lemez csillog. Szélcsend uralkodik; — a jég átlátszó, mint csak oda fenn lehet. Az ünnepélyes csendet nem háborgatja még csak egy madár repülése sem; oly csendes és nyu­godt a természet, hogy azt hinnéd, hogy az Isten most készül a világ teremtéséhez kezdeni. Két és V* óra lehetett, — a köd tökéletesen eloszlott ekkor mintegy isteni szózatra nyugat felöl egy hatalmas bérezés föld mutatkozik hinni nem akaró szemeinknek, — látcsövek után rohanunk, teli torokkal kiáltjuk: »Föld, föld, föld!« Mindenki a fedezetre rohan a hihetetlent bámulni — alig képesek ráismerni szegények! hiszen már egy éve nem láttak ilyesmit, és ha láttak volna is a zordon téli jégtorlaszok és a hajó recsegése bizonyára kitörölte volna emlékezetekből. Most közelgett az ünnepélyes pillanat az újonnan felfedezett föld megkeresztelése. Mint minden keresztelési ünnepélynél a bor kimaradhatlan kellék, úgy itt is elke­rülhetetlen. A törzs és legénység tehát poharakkal felsze­relve megjelen, a háromszoros »Hurrah« kiáltással végbe megy a keresztelés, é­s az ismert világ ezen perez óta » Ferencz­ József-császár-földdel« gazdagabb. Az első pontot, melyet megpillantunk, »Tegetthoff-ok­nak« neveztük el. Szeptember s október hóban a part hosszában ide-oda hajtattunk, s a legéjszakább pont, me­lyet elértünk, körülbelül a 80. szél. fok volt; november hó 3. vagy 4-kén 790 51' é. szélesség és 58° 56' kel. hosszú­ságban mintegy 2­­2 mértföldnyire valánk a szárazföldtől, s a hajó ezen pontot nem is hagyta el többé ... Itt állapodott meg s ott fog maradni Isten tudja meddig. Október hó végén először voltunk szerencsések az uj földre léphetni, melyet ünnepélyesen vettünk ő Felsége nevében birtokunkba.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék