Földrajzi közlemények 1913.
VII. Szövegképek - A Déli sarkvidék térképe
A déli sark elérése 25 grammnyi élelmet. Innen kezdve öten folytattuk utunkat. 8.-án a 82. fokon helyeztünk el 625 kilogramm eleséget. Két héttel később ismét otthon voltunk. Még a tél beállta előtt újabb készleteket vittünk első élelmiszer-állomásunkhoz, erről az utolsó előkészítő utunkról április 11.-én tértünk vissza. Összesen 3050 kilogramm élelmiszert szállítottunk el 3 állomásra. A Barriere eddig látott részének átlagos magassága 50 méter, hullámos fensík, amelyen semmi tájékozásra alkalmas ismertetőjel nem akadt. Hogy élelmiszer-raktárainkat föllelhessük, menetirányunkra keresztben, tehát kelet-nyugati irányban mesterséges jelzőket állítottunk fel. A depóktól keletre és nyugatra 9—9 kilométerre helyeztük el a jelzéseket s az ezeket összekötő egyenes vonalban kilométerenkint két-két zászlót erősítettünk le. A zászlók olyan módon voltak megjelölve, hogy bármelyik kerüljön is utunkba, azonnal tájékozódhassunk, mely irányban keressük az állomást. Ily módon csakugyan sűrű ködben is rátaláltunk készleteinkre. A legnagyobb hideg, amit előkészítő útjainkon, még nyár idején, följegyeztünk, 50 Celsius volt a fagypont alatt, s komoly intelem, hogy ruházatunkra kellő gondot fordítsunk. Szánjainkon is igyekeztünk könnyíteni s általában tapasztalásainkat minden irányban hasznosítani. Mielőtt ránk borult teljesen a téli éjszaka, fókavadászatot is kellett tartanunk. Néhány nap alatt 60.000 kilogrammnyi fókahúst raktároztunk el. Kutyáink részére tíz kutyaólat hoztunk magunkkal. Belsejükben a havat 2 méterre kiástuk, hogy az ólakat mentől levegősebbekké tegyük, s az állatok a hideg ellen kellő védelmet találjanak. Tanyánkat már áprilisban vastagon belepte a hó. Ebben egész alagutakat vájtunk s így egész tágas helyiségeket kaptunk, anélkül, hogy építőanyagról kellett volna gondoskodnunk. Ezekben rendeztük be a műhelyeket, (kovács- és szabó-műhelyt), a fás- és szeneskamrát meg egy helyiséget a szánok terhelésére; itt volt a fürdő és a külön gőzfürdő is. Valóságos szanatóriumot rendeztünk be magunknak. Most már jöhetett a tél minden viharával, rajtunk ugyan ki nem foghatott. Április 21.-én eltűnt a Nap s megkezdődött a leghosszabb éjszaka, amit ember valaha átélt a déli sarkvidéken. Télen a tavaszi út előkészületeivel foglalatoskodtunk. Szánjainkat félrevezettük, mert igen nehezeknek bizonyultak. Bjaaland egészen újakat készít