Földrajzi közlemények 1913.

VII. Szövegképek - A Déli sarkvidék térképe

A déli sark elérése 2­5 grammnyi élelmet. Innen kezdve öten folytattuk utunkat. 8.-án a 82. fokon helyeztünk el 625 kilogramm eleséget. Két héttel később ismét otthon voltunk. Még a tél beállta előtt újabb készleteket vittünk első élelmi­szer-állomásunkhoz, erről az utolsó előkészítő utunkról április 11.-én tértünk vissza. Összesen 3050 kilogramm élelmiszert szállítottunk el 3 állomásra. A Barriere eddig látott részének átlagos magassága 50 méter, hullámos fensík, amelyen semmi tájékozásra alkalmas ismertető­jel nem akadt. Hogy élelmiszer-raktárainkat föllelhessük, menet­irányunkra keresztben, tehát kelet-nyugati irányban mesterséges jelzőket állítottunk fel. A depóktól keletre és nyugatra 9—9 kilo­méterre helyeztük el a jelzéseket s az ezeket összekötő egyenes vo­nalban kilométerenkint két-két zászlót erősítettünk le. A zászlók olyan módon voltak megjelölve, hogy bármelyik kerüljön is utunkba, azonnal tájékozódhassunk, mely irányban keressük az állomást. Ily módon csakugyan sűrű ködben is rátaláltunk készleteinkre. A legnagyobb hideg, amit előkészítő útjainkon, még nyár ide­jén, följegyeztünk, 50­ Celsius volt a fagypont alatt, s komoly intelem, hogy ruházatunkra kellő gondot fordítsunk. Szánjainkon is igyekeztünk könnyíteni s általában tapasztalásainkat minden irányban hasznosítani. Mielőtt ránk borult teljesen a téli éjszaka, fókavadászatot is kellett tartanunk. Néhány nap alatt 60.000 kilogrammnyi fókahúst raktároztunk el. Kutyáink részére tíz kutyaólat hoztunk magunkkal. Belsejük­ben a havat 2 méterre kiástuk, hogy az ólakat mentől levegőseb­bekké tegyük, s az állatok a hideg ellen kellő védelmet találjanak. Tanyánkat már áprilisban vastagon belepte a hó. Ebben egész alagutakat vájtunk s így egész tágas helyiségeket kaptunk, anélkül, hogy építő­anyagról kellett volna gondoskodnunk. Ezekben rendeztük be a műhelyeket, (kovács- és szabó-műhelyt), a fás- és szeneskamrát meg egy helyiséget a szánok terhelésére; itt volt a fürdő és a külön gőzfürdő is. Valóságos szanatóriumot rendeztünk be magunknak. Most már jöhetett a tél minden viharával, rajtunk ugyan ki nem foghatott. Április 21.-én eltűnt a Nap s megkezdődött a leghosszabb éj­szaka, amit ember valaha átélt a déli sarkvidéken. Télen a tavaszi út előkészületeivel foglalatoskodtunk. Szánjainkat félrevezettük, mert igen nehezeknek bizonyultak. Bjaaland egészen újakat készít

Next