Földrajzi közlemények 1938.

II. Irodalom - a) hazai - Trummer Árpád: A Tiszántúl öntözése (Pécsi Albert dr.)

190 Irodalom, tiszai hajózásnak van szentelve. Ha kissé rövid, de mégis jó összefoglalását kapjuk itt a hajózás érdekében megindított és még végrehajtandó partbiz­tosító és gázlórendező munkálatoknak. A vízhasznosítással (öntözés, halászat) foglalkozik a következő három fejezet. Tanulságos a tiszavölgyi öntözés kérdésének történeti összefog­lalása és a jelenlegi helyzet ismertetése, örömmel kell azonban megjegyez­nünk, hogy­ az, amiről a szerző könyvének megírásakor még óhajként emlé­kezik meg, az 1937:XX. tc. értelmében megindult öntözési munkálatokkal a megvalósulás útjára jutott. Ehelyütt találunk értékes adatokat a Tisza hor­dalékviszonyairól is. Folytatólag az 1932. évi rendkívüli árvíz után az érdeklődés homlok­terébe lépett borsodi nyílt ártér ármentesítésével foglalkozik egy rövid fejezet. Befejezésül a jelen és jövő teendőit és az Alföldnek a Tiszától el nem választható problémáját tárgyalja a szerző, végül pedig 19 pontban tömö­ren összefoglalja a Tiszaszabályozás eredményeit. A széleskörű irodalomra és egy egész élet gyakorlati tapasztalataira támaszkodva megírt, óriási adatanyagot felölelő mű nem könnyű olvasmány. A sok idézet és utalás nehézkessé teszi a tárgyalást, a tisztán műszaki vo­natkozású részek a nem mérnök-olvasót fárasztják. A szerző sok dolgot is­mertnek tételez fel, másutt apró részletekbe bocsátkozik, mintha csak hosszú gyakorlata során felmerült összes vitás kérdéseit tisztázni szeretné. Ez ter­mészetesen némi kiegyensúlyozatlanságra vezet és itt-ott a rendszeres tár­gyalás menetét is megbontja. De aki nem riad vissza ezektől és áttanulmá­nyozza Korbély művét, sokat tanulhat belőle és nem fogja megbánni fá­radozását. Kívánatos, hogy geográfusaink minél alaposabban és minél szélesebb körben megismerjék a Tiszaszabályozás műszaki vonatkozásait is. Annak a világszerte páratlan munkának, amelyet a Tiszavölgy ármentesítése jelent, és amelyet találóan nevezett Kvassay második honfoglalásnak, olyan hallat­lanul nagy az emberföldrajzi jelentősége, hogy ismertetésének be kell vo­nulnia a középiskolákon át legszélesebb rétegeink köztudatába. Akkor majd az érdekeltség nem csak terhet fog látni az ármentesítő társulati járulékok­ban, és nagyközönségünk nem fogja aszályos években a Tiszaszabályozás előtti állapotokat visszasírni, hanem meg fogja becsülni a világ legnagyobb ármentesítését, amelynek eredményeit talán leghívebben Deák Ferenc 1839 dec. 6-án mondott szavai jellemzik: „Én azt hiszem, hogy a Debrecen—Pest közötti vonatra nézve alig van valaki a Karok és Rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk ezen részének geográfiai helyzetét, — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen! Korbély könyve sikerrel egyengeti az utat a második honfoglalás meg­ismertetéséhez és értékeléséhez. A szerző páratlan ügyszeretete mellett, amely ennek a könyvnek megírására és saját kiadásában való megjelenésére ösz­tökélte, ez a legnagyobb, és eléggé nem méltányolható értéke. Lászlóffy Woldemár dr. TRÜMMER ÁRPÁD: A Tiszántúl öntözése. — A M. K. Földmívelés­ügyi Minisztérium kiadványa (6. sz.). 4°, 280 lap, 81 ábra, 8 külön lapon 36 fénykép, 24 melléklet. Budapest, 1937.

Next