Földrajzi közlemények 1939.

I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete

28 Zalotay Elemér dr. már elmosódott vízfolyások a pleisztocénban a Maros ágai voltak.1 A kinyomozható főbb ágakat 2. sz. rajzunk tünteti fel. Arra, hogy a Maros a Hármaskörös torkolatvidékére miként nyomult előre, Szentes földrajzában már rámutattam.2 A Tisza— Körös—Maros együttes munkájának eredménye, hogy területünkön három jellegzetes tájformát különböztethetünk meg: sodrásterületet, rögvidéket és lápvilágot. A felosztás nemcsak geológiai és genetikai tényezőkre támaszkodik, hanem a térbeli szemlélet is jelentős kü­lönbségeket fedez fel az egyes tájegységeken. A sodrási terület talaja kötött és vizet csak korlátoltan átbocsátó, ezért növénytaka­rója dúsabb, elevenebb és színpompásabb. A lápvilág tófenekén szikes és szikfoltos agyagok és sókkal telített területek vannak, azo­kon a növényzet satnyább, az éghajlati kilengésekkel szemben érzé­kenyebb. Kultúrnövényei a nedvességre és a szárazságra erősen ér­zékenyek, így a tájképi hatás is különböző. Rögvidékne­k összefoglalóan a vízátbocsátó területeket nevez­hetjük, de azok nem fedik­­mindig a kartográfiai ábrázolást és a tér­beli szemlélet sem felel meg teljesen az agrogeológiai, avagy víz­műszaki megállapításoknak. Mindazonáltal nagyjában mégis egyező, egymást kiegészítő eredményre jutunk, akár a terület geológiai vi­szonyait, akár am­in­k esésvisz­onyaiit ábrázoljuk. Részletezésükbe bocsátkozni itt indokolatlan. Folyó fejlődés­történetünk megalapozásához elég ennyi is. Csupán az­t jegyezzük­ ­ Zalotay: Területünk érhálózatának keletkezése. — Aranykalász, 1935. évf. 2. szám, 30—31. 2 Szentes tájai és felszínalakulása. — Csongrádi megyei Könyvtár, 12. sz.

Next