Földrajzi közlemények 1939.
I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete
28 Zalotay Elemér dr. már elmosódott vízfolyások a pleisztocénban a Maros ágai voltak.1 A kinyomozható főbb ágakat 2. sz. rajzunk tünteti fel. Arra, hogy a Maros a Hármaskörös torkolatvidékére miként nyomult előre, Szentes földrajzában már rámutattam.2 A Tisza— Körös—Maros együttes munkájának eredménye, hogy területünkön három jellegzetes tájformát különböztethetünk meg: sodrásterületet, rögvidéket és lápvilágot. A felosztás nemcsak geológiai és genetikai tényezőkre támaszkodik, hanem a térbeli szemlélet is jelentős különbségeket fedez fel az egyes tájegységeken. A sodrási terület talaja kötött és vizet csak korlátoltan átbocsátó, ezért növénytakarója dúsabb, elevenebb és színpompásabb. A lápvilág tófenekén szikes és szikfoltos agyagok és sókkal telített területek vannak, azokon a növényzet satnyább, az éghajlati kilengésekkel szemben érzékenyebb. Kultúrnövényei a nedvességre és a szárazságra erősen érzékenyek, így a tájképi hatás is különböző. Rögvidéknek összefoglalóan a vízátbocsátó területeket nevezhetjük, de azok nem fedikmindig a kartográfiai ábrázolást és a térbeli szemlélet sem felel meg teljesen az agrogeológiai, avagy vízműszaki megállapításoknak. Mindazonáltal nagyjában mégis egyező, egymást kiegészítő eredményre jutunk, akár a terület geológiai viszonyait, akár amink esésviszonyaiit ábrázoljuk. Részletezésükbe bocsátkozni itt indokolatlan. Folyó fejlődéstörténetünk megalapozásához elég ennyi is. Csupán azt jegyezzük Zalotay: Területünk érhálózatának keletkezése. — Aranykalász, 1935. évf. 2. szám, 30—31. 2 Szentes tájai és felszínalakulása. — Csongrádi megyei Könyvtár, 12. sz.