Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXV. évfolyam 2018.
2018 / 3. szám - Tanulmányok - Umbrai Laura: A budapesti hatósági népkonyhák története az 1860-as évektől az első világháború kitöréséig
Umbrai Laura A budapesti hatósági népkonyhák története... lente szünetelő építkezések miatt munka nélkül lévők és az elégtelen nagyságú hatósági segélyen tengődök problémájával, a koldusok növekvő sokasága képében, nap mint nap szembesülhetett a lakosság. Mindez pedig, nem utolsó sorban vallási neveltetése okán, a város polgárságát cselekvésre, vagyis az irgalmasság hívó szavára, a jótékony egyesületek munkájához való csatlakozásra ösztönözte. Az így kialakuló, és tulajdonképpen a korábbi hagyományokra épülő rendszernek, illetve a város minimális megterhelése elvének megfelelően mondta ki a községek rendezéséről szóló 1871:XVIII. törvénycikk a szegénygondozás kérdésében a magánjótékonyság elsődlegességét: „amennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna, a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fenntartani egyáltalán nem képesek.” Budapest első szegényügyi szabályrendelete 1875-ben született meg, mely a tanács hatáskörébe sorolta a városi közsegélyre szorulók ellátását. Ebben a rendszerben jelentős változást hozott a főváros kerületei elöljáróságáról szóló 1893. XXXIII. tc., ami a szegényügyi igazgatás intézését már megosztotta a tanács, a kerületi elöljáróságok, a kerületi választmányok,10 valamint a kerületi közjólé k Kocsis Attila. A koldulás helyi szintű kezelése Magyarországon a dualizmus korában. In: Aetas 25.(2010) 1.sz. 5-23. p. 8 Vagyis a közsegélyezés mértékét a törvény a magánjótékonyság mérvétől, tehát a helyi társadalom gazdasági erejétől tették függővé. Ez pedig azt jelentette, hogy a szegények segélyezésének mértékét továbbra sem a rászorultak szükségletei, hanem a közösség és a község vagyoni helyzete határozta meg. Liber Endre: A szegényügy szervezete. In: Városi Szemle, 13.(1927)558. p. (a továbbiakban Liber, 1927.) 9 Horváth, 2010. 378. p. 10 A kerületi választmány az elöljáró elnöklete alatt álló, a kerület választói által a községi választók köréből 6 évre választott 24 tagú testület. Ez teremtett lehetőséget a hatóságnak arra, hogy a kerület polgárait bekapcsolja a hatóságok szegénypolitikájába, s ezáltal hivatalossá tegye a korábbi, hagyományokon alapuló rendszert. Ennek a testületnek volt a feladata, hogy megvizsgálja a közsegélyre szoruló szegények vagyoni és családi viszonyait, munkaképességüket a kerületi tisztiorvos útján, megállapítsa illetőségüket, majd ezek ismeretében javaslatot tegyen a segélyezés formájára. Sok egyéb tevékenységen túl a kerületi választmány vállalta fel - lehetőség szerint a társadalom erejére támaszkodva - a népkonyhák létesítését és fenntartását is. Szabályrendelet Budapest székesfőváros kerületi elöljáróságairól, II. fejezet az elöljáróságok hatósági illetőségéről, 11. §. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei, 1894. február 28. 8. p.; Schuler, 1935. 6. p., Flaxmayer József - Medricky Andor: A kerületi elöljáróságok szerepe Budapest székesfőváros közigazgatásában. Budapest, 1931, 175. p. (Statisztikai Közlemények, 64/3.), Csorna, 1931.23. p.